Euró, növekedés és bizalom – gondolatok az egri Közgazdász-vándorgyűlés első napjáról
Szarvas István
Egerben, a Hotel Eger & Parkban szeptember 10-én megkezdődött a 64. Közgazdász-vándorgyűlés, a magyar közgazdász szakma hagyományosan egyik legjelentősebb éves tanácskozása. A kétnapos rendezvény programja már önmagában jelezte, hogy ezúttal nem pusztán a gazdaság pillanatnyi állapotáról kívánnak beszélni a résztvevők. A középpontba sokkal inkább az került, hogy milyen irányban kellene továbbhaladnia Magyarországnak, hogyan lehet ismét tartós növekedési pályára állítani a gazdaságot, helyreállítani a költségvetési egyensúlyt, növelni a versenyképességet, és mindebben milyen szerepet kaphat az euró bevezetése.
A rendezvényt Hegedüs Éva, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, Vágner Ákos, Eger polgármestere és Csáfor Hajnalka, az MKT Heves Megyei Szervezetének elnöke nyitotta meg. Hegedüs Éva beszédének egyik számomra is figyelemre méltó gondolata az volt, hogy a gazdaság szereplőinek hosszú távon kiszámítható, tervezhető gazdaságpolitikára van szükségük. A magyar versenyképesség javításának fontos feltételeként emelte ki az európai uniós források megszerzését, továbbá a termelékenységi és innovációs lemaradás csökkentését.
Ez azért különösen fontos, mert egy vállalkozás nem néhány hétre vagy hónapra tervez. Beruházásokról, fejlesztésekről, munkahelyek létrehozásáról csak akkor lehet felelősen dönteni, ha a gazdasági környezet szabályai megfelelően kiszámíthatók. A vándorgyűlés egyik visszatérő gondolata ezért már a nyitóülésen a bizalom lett: bizalom a gazdaságpolitika, az állami intézmények és a gazdaság jövője iránt.
Varga Mihály: nem gyors, hanem sikeres euróbevezetésre van szükség
A délelőtti plenáris ülés egyik legnagyobb érdeklődéssel várt előadója Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. Előadásának középpontjába az euró magyarországi bevezetését állította.
Varga Mihály emlékeztetett arra, hogy Magyarország az Európai Unióhoz történt 2004-es csatlakozásakor vállalta a közös európai valuta későbbi bevezetését. Az azóta eltelt több mint két évtized azonban megmutatta, hogy az euró kérdése nem egyszerűen technikai vagy monetáris döntés. A közös pénz bevezetéséhez olyan gazdaságra van szükség, amely tartósan képes teljesíteni az ehhez szükséges feltételeket.
A jegybankelnök legfontosabb üzenete számomra úgy foglalható össze: nem az a kérdés, hogyan lehet minél gyorsabban bevezetni az eurót, hanem az, hogyan lehet azt sikeresen bevezetni. Az euró ugyanis önmagában nem oldja meg a magyar gazdaság problémáit.
Varga Mihály arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar gazdaság felzárkózása megtorpant. A fő problémák között ezért nemcsak az inflációt vagy a költségvetési egyensúlyt kell számon tartani, hanem mindenekelőtt a gazdasági növekedés és a termelékenység kérdését.
Fontos megállapítás volt, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése szükséges, de önmagában nem elegendő. A végső cél nem egy statisztikai mutató teljesítése, hanem a magyar társadalom jólétének növelése és a fejlettebb európai országokhoz történő felzárkózás.
Az euró tehát eszköz és nem önmagában vett cél.
A vita során számomra az is világossá vált, hogy az euró kérdése lényegében összekapcsolja a magyar gazdaság valamennyi nagy problémáját: az inflációt, az államadósságot, a költségvetési hiányt, a termelékenységet, a versenyképességet és a gazdaságpolitika hitelességét.
Kármán András: új növekedési modellre van szükség
Kármán András pénzügyminiszter előadása más megközelítésből, de ugyancsak a magyar gazdaság szerkezeti problémáira irányította a figyelmet.
A pénzügyminiszter szerint a hiteles gazdaságpolitika első feltétele az őszinteség. Előadásában ezért – saját megfogalmazása szerint – elsősorban diagnózist és jövőképet kívánt adni.
Megállapítása szerint az elmúlt évtizedek magyar növekedési modellje elérte korlátait. A külföldi tőkére, az új gyárak letelepítésére és a foglalkoztatás folyamatos növelésére épülő modell addig működhet eredményesen, amíg rendelkezésre áll megfelelő munkaerő, illetve újabb és újabb beruházások érkeznek. Egy bizonyos fejlettségi szint után azonban a növekedés fő forrásává egyre inkább a termelékenység javulásának kell válnia.
Ez talán a mai tanácskozás egyik legfontosabb gazdaságpolitikai gondolata.
Nem elegendő ugyanis több embert munkába állítani vagy több tőkét bevonni. Ugyanannyi munkával és tőkével nagyobb hozzáadott értéket kell létrehozni. Ehhez jobb oktatás, korszerűbb technológia, több innováció, hatékonyabb vállalatok és magasabb színvonalú állami működés szükséges.
Kármán András különösen súlyos problémaként beszélt a költségvetés helyzetéről. A kormány célja, hogy a hiányt 2030-ra a GDP három százaléka alá csökkentse, vagyis teljesüljön az euró bevezetéséhez szükséges egyik legfontosabb maastrichti követelmény.
A pénzügyminiszter ugyanakkor hangsúlyozta: a költségvetési kiigazítást nem az egészségügy, az oktatás és a szakképzés rovására kívánják végrehajtani. A kiadások csökkentésének egyik fő területét az állam működésének racionalizálásában, a párhuzamosságok felszámolásában és a pazarló kiadások megszüntetésében jelölte meg.
Ez a gondolat szorosan összekapcsolódott az előadás másik fontos fogalmával, a bizalommal. A költségvetési egyensúly helyreállítása ugyanis nem csupán számviteli feladat. A befektetőknek, a vállalkozóknak és végső soron az állampolgároknak is hinniük kell abban, hogy az állam vállalásai teljesíthetők.
Az euró körüli vita többről szólt, mint egy új pénzről
A délelőtti plenáris programot az euró bevezetéséről rendezett kerekasztal-beszélgetés folytatta. A vitában Barabás Gyula, a Pénzügyminisztérium államtitkára, Banai Péter Benő, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke és Halmai Péter akadémikus vett részt, a beszélgetést Madár István vezette.
A kérdés természetesen az volt: mikor és milyen feltételek mellett válhat Magyarország az euróövezet tagjává?
A válaszokból számomra az rajzolódott ki, hogy az euró bevezetésének sikere sokkal inkább a felkészülés minőségén múlik, mint egy előre meghatározott dátumon. Ha egy gazdaság alacsony termelékenységgel, tartós költségvetési problémákkal és versenyképességi hátránnyal lép be a valutaunióba, a közös pénz nem fogja automatikusan megszüntetni ezeket a gyengeségeket.
Ha azonban az euróhoz vezető út kikényszeríti a pénzügyi fegyelmet, az infláció tartós mérséklését, a költségvetés rendbetételét és a versenyképesség javítását, akkor már maga a felkészülési folyamat is előnyös lehet Magyarország számára.
Bankrendszer, digitalizáció és mesterséges intelligencia
A délutáni programban párhuzamos szekcióülések kezdődtek. A hagyományosan nagy érdeklődéssel kísért Bankvezérek kerekasztala mellett számos olyan témát is napirendre tűztek, amelyek néhány évvel ezelőtt még aligha kaptak volna ilyen hangsúlyt egy közgazdász-vándorgyűlésen.
A digitalizáció, a fintech cégek térnyerése és a mesterséges intelligencia mára nem a távoli jövő kérdése. A bankrendszerben már jelenleg is átalakítja az ügyfélkapcsolatokat, a kockázatelemzést és számos belső munkafolyamatot. A Bankvezérek kerekasztalának idei programjában a hagyományos banki szereplők mellett a Revolut képviselője is helyet kapott, ami önmagában jelzi a pénzügyi szektor változásának sebességét.
A vándorgyűlés programjának egészét áttekintve ugyanez mondható el a mesterséges intelligenciáról. Az AI használatának lehetőségei és kockázatai több szekció témái között is megjelentek.
A kérdés ma már nem az, hogy megjelenik-e a mesterséges intelligencia a vállalatok működésében, hanem az, hogy a magyar vállalkozások milyen gyorsan és milyen eredményesen tudják felhasználni. Ez közvetlenül összefügg azzal a termelékenységi problémával, amelyről a plenáris ülésen is sok szó esett.
Mit viszek magammal az első napról?
Egy egész napos közgazdasági konferencia számos adatot, előrejelzést és véleményt kínál. Számomra azonban az első nap végén néhány egyszerűbb, de annál fontosabb következtetés rajzolódott ki.
Magyarország előtt ma már nem elsősorban az a kérdés áll, hogyan lehet több munkaerőt bevonni és még több külföldi beruházást az országba hozni. A következő fejlődési szakasz kulcsszava a termelékenység.
Ehhez szorosan kapcsolódik az innováció, az oktatás és a tudás szerepe.
A harmadik kulcsszó a kiszámíthatóság. A gazdasági szereplők akkor ruháznak be, ha hosszabb távon is tervezni tudnak.
A negyedik a költségvetési fegyelem. Tartósan magas hiány mellett nehéz stabil gazdasági környezetet teremteni.
Az ötödik pedig a bizalom.
Talán ez hangzott el különböző megfogalmazásokban a legtöbbször. A gazdaság ugyanis nemcsak számokból áll. A vállalkozó beruházási döntése, a család megtakarítása, a külföldi befektető választása egyaránt függ attól, hogyan ítéli meg az ország jövőjét.
És végül ott van az euró.
A mai egri tanácskozás alapján úgy látom, hogy a közös európai valuta kérdése új szakaszba lépett a magyar gazdaságpolitikai gondolkodásban. A vita egyre kevésbé arról szól, hogy szükség van-e rá, és egyre inkább arról, milyen gazdasági feltételekkel lehet sikeresen csatlakozni az euróövezethez.
A 64. Közgazdász-vándorgyűlés első napjának talán legfontosabb tanulsága ezért számomra az, hogy az euróhoz vezető út és a magyar gazdaság felzárkózásához vezető út jelentős részben ugyanaz.
Rendezett államháztartás, alacsony és kiszámítható infláció, növekvő termelékenység, erősödő versenyképesség, innováció, magas színvonalú oktatás és mindenekelőtt hiteles, kiszámítható gazdaságpolitika szükséges hozzá.
Ha ezek teljesülnek, akkor nemcsak az euró bevezetéséhez kerülhetünk közelebb.
Hanem ahhoz is, ami ennél sokkal fontosabb: Magyarország tartós gazdasági felzárkózásához és az emberek életszínvonalának emelkedéséhez.
