Komlós Attila köszöntője –  Szarvas  István Kérdeztem-Válaszoltak VIII. kötetének bemutatóján

Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, aki jelenlétével megtisztelte István barátunkat a mai  2025 március 21-i könyvbemutatón a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában

Engedjék meg, hogy néhány gondolattal hozzájáruljak a programhoz – bár személyesen sajnos nem tudok jelen lenni. Munkahelyi és családi elfoglaltságok miatt Pécsről küldöm üdvözletemet, és szeretném tolmácsolni L. Csépányi Katalin, a Hetedhéthatár  Magazin alapító szerkesztőjének üdvözletét is.

Induljunk el egy kis szellemi utazásra. Hazafelé tartva azon gondolkodtam, hogy gyermekként, fiatalként, pályakezdőként sokszor vágytam arra, hogy híres emberekkel találkozhassak – tudósokkal, olimpikonokkal vagy olyan példaképekkel, akikre felnézek. Talán ezzel nem vagyok egyedül. Sokan érzünk így, de nem mindenkinek adatik meg, hogy kérdezzen, beszélgessen ezekkel a kivételes emberekkel.

És itt jön a képbe Szarvas István barátunk. Ő az, aki helyettünk teszi fel a kérdéseket. Ő az, aki közel hozza hozzánk ezeket a különleges és értékes személyiségeket – úgy, mintha mi magunk beszélgetnénk velük. Nagyra becsülöm István riporterstílusát. Érződik az interjúin, hogy őszintén érdeklődik beszélgetőpartnere iránt – nemcsak a foglalkozása, hanem a személye iránt is. Ez a hozzáállás minden szempontból példaértékű.

Hobbiként magam is fotózom, több kiállításom is volt már, és van egy honlapom, ahol megtekinthetők a képeim. Engedjék meg, hogy egy rövid kitérőt tegyek a fotózás világába, de ígérem, gyorsan visszatérek az interjúkhoz. Tám László barátunk, a Héthatár fotórovatának vezetője szokta mondani: „Az objektív szubjektív.” Elsőre ez talán csak egy jópofa szójáték, de valójában mély igazság rejlik benne. A fényképezőgép objektívje valóban a valóságot örökíti meg – mindenféle manipuláció nélkül. Ám az, hogy mit örökítünk meg, mit emelünk ki, mit tartunk fontosnak, már a mi döntésünk.

És itt vissza is térek Szarvas István munkásságához. Ő is egyfajta képzeletbeli fényképezőgéppel dolgozik – a mikrofonja és számítógépe révén –, és ezzel a „látásmóddal” ragadja meg az interjúalanyok leglényegesebb, legizgalmasabb gondolatait, történeteit, titkait. Így hoz el nekünk sporteredményeket, tudományos felfedezéseket, emberi sorsokat – és sorolhatnánk tovább, hiszen ez az új interjúkötet is számtalan területet érint.

Ezúton is szeretnék gratulálni Istvánnak, és sokunk – az olvasók – nevében megköszönni azt a gazdagságot, amit munkájával elénk tár.

Zárásként hadd említsek még egy gondolatot, amelyet szinte minden könyvbemutatón fontosnak tartok kiemelni: óriási érték az, hogy ezek az interjúk nemcsak az interneten jelennek meg, hanem kézbe vehető, könyvespolcra helyezhető, időtálló formában – nyomtatásban. Az internet gyors, színes, interaktív, de nincs garancia arra, hogy hosszú távon megmarad. Két példát is említenék: a Kaláka című internetes folyóiratot és az Artportál nevű kortárs művészeti portált – mindkettő értékes tartalmakat közölt, ám egyik napról a másikra eltűntek, technikai vagy anyagi okokból.

Ezzel szemben a könyv, a papír bizonyított az évszázadok alatt. Ezért is örülök különösen annak, hogy ezek az interjúk kötetsorozatban, maradandó módon jelennek meg.

Röviden ennyit szerettem volna elmondani. Még egyszer szívből gratulálok Istvánnak, és köszönöm a fáradhatatlan, lelkiismeretes munkát, amelyet mindannyiunk örömére végez.