Szarvas István: Szarvasi beszélgetés

A magyar interjúirodalomban ritka vállalkozásnak számít Szarvas István Szarvasi beszélgetés című kötete. A szerző ezúttal nem újabb interjúkat ad közre, hanem saját korábbi munkájának utóéletét mutatja be. A könyv középpontjában a Kérdeztem – válaszoltak című riportkötet hazai és külföldi fogadtatása áll, amely egyúttal betekintést nyújt az interjúkészítő és az olvasó közötti különleges kapcsolatba is.

A kötet legnagyobb erénye eredetisége. Szarvas István nem egyszerűen dokumentálja könyvbemutatóinak eseményeit, hanem bemutatja azokat a gondolatokat, véleményeket és reflexiókat is, amelyek munkásságát övezték. Ezáltal a könyv egyszerre válik kordokumentummá, sajtótörténeti forrássá és személyes visszatekintéssé.

Különösen értékesek azok a fejezetek, amelyek Szarvas városához fűződő kapcsolatát mutatják be. A szerző számára Szarvas nem pusztán földrajzi hely, hanem érzelmi kötődés, amely egész pályáját végigkíséri. A város közéleti szereplőivel folytatott beszélgetések, valamint a könyvbemutatók légköre hitelesen érzékelteti azt a közösséget, amely mindig figyelemmel kísérte munkásságát.

A kötet másik jelentős értéke a nemzetközi kitekintés. A montreali könyvbemutató és a kanadai magyar közösséggel való találkozások azt bizonyítják, hogy Szarvas István interjúi nem csupán Magyarországon találtak visszhangra. A könyv érzékletesen mutatja be, miként kapcsolhatja össze az újságírás és a kultúra a világ különböző pontjain élő magyarokat.

Stílusát tekintve a Szarvasi beszélgetés közvetlen, olvasmányos és személyes hangvételű. A szerző nem kívánja önmagát a középpontba állítani; inkább megszólaltatja mindazokat, akik véleményt formáltak munkájáról. Ez a szerkesztési megoldás hitelessé teszi a könyvet, hiszen az olvasó nem egy önéletrajzi visszaemlékezést, hanem egy sokszereplős párbeszédet kap.

A kötet ugyanakkor túlmutat egyetlen könyv történetén. Bemutatja, milyen jelentős szerepe lehet az igényes interjúkészítésnek a közéletben, a tudományban, a kultúrában és a nemzetközi kapcsolatok építésében. A könyv egyben tisztelgés azok előtt az interjúalanyok, szerkesztők, újságírók és olvasók előtt is, akik hozzájárultak Szarvas István több évtizedes pályájának sikeréhez.

A Szarvasi beszélgetés ezért nem csupán egy könyvbemutatókhoz kapcsolódó dokumentumgyűjtemény, hanem a magyar interjúirodalom egyik különleges darabja. Megmutatja, hogy egy jól elkészített interjú nem ér véget a megjelenés pillanatában: tovább él az olvasók emlékezetében, új beszélgetéseket indít el, közösségeket kapcsol össze, és hosszú távon is értéket teremt.

Összegzés

A Szarvasi beszélgetés értékes dokumentuma Szarvas István újságírói munkásságának. Olyan kötet, amely egyszerre szolgál sajtótörténeti forrásként, személyes visszatekintésként és kulturális lenyomatként. Mindazok számára ajánlható, akik érdeklődnek az interjú műfaja, a magyar sajtó története, valamint a közéleti és kulturális párbeszéd iránt. A könyv hitelesen bizonyítja, hogy az értékteremtő újságírás maradandó nyomot hagyhat nemcsak a közéletben, hanem az olvasók gondolkodásában

L Simon László: Madách az egyik legkedvesebb írom

 Beszélgetőpartnerem L. Simon László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, a Madách kiállítás sajtótájékoztató után beszélgetünk.2023 október 3-án

- Főigazgató úr, mit jelent önnek, mint főigazgatónak, mint volt országgyűlési képviselőnek, és mint költőnek Madách.

- Madách az egyik legkedvesebb íróm, költőm, aki szerintem a magyar örömtörténet egyik álló csillaga, olyan fantasztikus életművel és világraszóló színdarabnak is nevezhető drámai alkotással rendelkezik, mint Az ember tragédiája. Az egyik legkedvesebb és legfontosabb írómról van szó. Persze tisztában vagyok azzal, hogy Madáchnak a tevékenysége nagyon sokrétű volt, nem csak az irodalmi.

- Úgy, mint az öné.

- Nem hasonlítanám magamat Madáchhoz, de a lényeg az, hogy nagyon sokrétű volt a tevékenysége, nem csak irodalmi, hanem politikai is. Ebben a házban, ahol most beszélgetünk, a Nemzeti Múzeumban ülésezett 1871-ben a képviselőház. Egészen a Parlament megépítéséig itt ülésezett a felsőház, de abban az évben, amikor Madáchot képviselőnek választották, akkor itt volt a képviselőházi ülés is, és az az igazság, hogy nagy hatású beszédét, amellyel berobbant a magyar közéletbe, és itt ennek a háznak, tehát a Magyar Nemzeti Múzeumnak a falai között mondta el, úgyhogy ez külön fontos momentum számomra. És hát még ezen túl kiemelném azt is, hogy más területeken is kísérletezett alkotóként, festett és a többi, ezek is számomra imponálóak, hogy valaki olyan sokrétű, összetett, sok irányba tájékozódó személyiség volt, mint Madách, ez az én számomra példa.

- Számtalan kiállítást szervez az elmúlt két év alatt, amióta a főigazgató nem csak az irodalom, hanem tegnap például az építészet terén Pollákkal kapcsolatban volt kiállítás, ami számomra teljesen különleges, hogy milyen ragyogó kapcsolatokkal rendelkezik. Itt voltam egy másik kiállítás megnyitón, ahol Semjén miniszterelnök-helyettes úr volt. Tegnap pedig itt volt Lázár miniszter úr, és azért is csodálom önt, hogy milyen barátságosan beszélt önnel a miniszter úr, ugyanakkor emlékszem, hogy amikor államtitkár volt, ez a miniszter csak más beosztásban mentette föl. Hogy lehet ezt emberileg földolgozni?

- Azt gondolom, hogy az a kötelességem, hogy a magyar kormány valamennyi vezetőjével szoros kapcsolatot ápoljak. Ebbe beletartozik az a miniszter is, akivel korábban együtt dolgoztam, mint miniszterhelyettes, és nem volt felhőtlen a viszonyunk, de hát az élet nem arról szól, hogy örökké magunkba hurcoljunk sebeket, hanem arról, hogy a saját feladatunk és a ránk bízott intézmény érdekében a leghatékonyabban dolgozzunk, és ennek az is a része, hogy az építési és az örökségvédelemért is felelős miniszter itt van egy olyan alkalommal, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum tervezőjének, a magyar nemzet egyik legnagyobb építészének, Pollacknak a 250. születésnapjára emlékezünk.

- Utolsó kérdésem. Kíváncsi lennék arra, két különleges embert szeretnék önnek most megemlíteni, hogy ezeknek a kiállításában is gondolkoznak-e. Az egyik az a Szarvas Gábor nyelvművelő, a másik pedig Kosztolányi Dezső. Ez a távlati terveiben szerepel vagy nem?

- Én mind a két személyt nagyon tisztelem és szeretem, de hát az igazság, hogy ez nem egy irodalmi múzeum. Van a Petőfi Irodalmi Múzeum, van a Magyar Nyelv Múzeuma, amelyik a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a tagintézménye, tehát bőven van olyan intézmény, akik velük foglalkozzanak. Én kifejezetten szeretem Kosztolányinak az életművét és személyét is, de hát nem tervezem azt, hogy mi Kosztolányiról kiállítást készítsünk.

- Szarvas Gáborról ugyanezt tudom mondani.

- Most mi a legközelebbi, amire  felhívjuk figyelmét olvasóinknak

- Nemsokára megnyitjuk a World Press Photo kiállítást, ami azt hiszem, hogy nagy attrakció lesz idén, és arra várjuk a látogatókat.

- Nagyon szépen köszönöm.

Rubicsek Sándor:Mindenképpen amellett lennék, hogy egy ellenőrzési törvény szülessen

Rubicsek Sándorral a Kormányzati Ellenőrzési Iroda elnökévek budai irodájában beszélgettünk 1994 november 10-én

 Elnök úr! Mit jelent a napokban bekövetkezett névváltozás, és az, hogy Ön átkerült a pénzügyminiszter hatásköréből a miniszterelnökhöz?

 RS: Tulajdonképpen már a hivatal sem igazán a pénzügyminiszter hatáskörében volt, de a felügyelete alatt működött. De ez a változás nem pusztán csak névváltozás, ami 1994. október 31-től bekövetkezett, és nem csak felügyeletváltozást jelent, hanem bizonyos feladatnövekedést is. A Kormányzati Ellenőrzési Iroda most közvetlenül a miniszterelnökhöz tartozik. Ennek kapcsán feladatul kaptuk ? és ez nálunk új, de a nyugati országokban folynak ilyen jellegű vizsgálatok ? a kormány döntései hatályosulásának, hatékonyságának a vizsgálatait. Ez nagyon érdekes feladat, és mindenképpen döntést segítő információkat fog nyújtani a kormány, illetve miniszterelnök úr részére.

A másik ilyen jellegű feladatunk az adójogszabályok alapján az APEH adótámogatási ügyeinek a vizsgálata. Ez sem volt eddig, sőt, kimondottan nem tartozott hatáskörünkbe. De a most kapott felhatalmazás alapján az APEH, a Vám- és az Illetékhivatalnál az ilyen jellegű engedményes ügyeket is felülvizsgálhatjuk az elkövetkező időszakban. Lényeges még ennél a kérdésnél megjegyezni, hogy a számvevőségi rendszer kialakítása, ami eddig feladata volt a hivatalnak, közvetlenül ugyan már nem jelenik meg, de az államháztartási reform kapcsán a kincstár ellenőrzési rendje, amin több mint egy évig dolgoztunk, be fog épülni az ellenőrzési rendszerbe.

 Hadd tegyek egy kiegészítő kérdést! Nagyon lényeges kérdés, hogy a belső ellenőr hova tartozzon. A tőkésvállalatoknál nem feltétlenül az első számú vezetőhöz tartoznak a belső ellenőrök. A régi ellenőrzési törvényünk pedig szigorúan előírta az első számú vezetőhöz tartozásukat. Most Önnél teljesen megváltozott a rendszer, a miniszterelnök úr mennyire szakember az ellenőrzés terén?

RS: Vagyis hogy a miniszterelnök úr szakmailag érte-e hozzá?

 Úgy értem, hogy a belső ellenőröknek mindig az volt a gondjuk, hogy a gazdasági igazgatójuk általában többet értett az ellenőrzési feladatokhoz, mint az első számú vezető. Hasonló helyzet lehet Önöknél is.

RS: Tulajdonképpen azt hiszem, hogy a mi ellenőrzésünk, illetve a miniszterelnök úrhoz való kapcsolatunk lényege az, hogy a miniszterelnök úr közvetlenül lássa azt, hogy az ellenőrzött területek rendben vannak-e, vagy sem. Az, hogy szakmailag valamit nem jó rovatra könyveltek, vagy ne adj? Isten, a mérlegből egy tétéi valamilyen tévedés folytán kimaradt, vagy egy kötelezettségvállalás nem volt megfelelően nyilvántartva, ez nem igazán érdekli a miniszterelnök urat. De azt gondolom, hogy feltétlenül érdekli, hogy a hozzá tartozó területen és elég nagy terület azért, ami a kormányhoz tartozik  rendben menjenek a dolgok, és az én jelentésemből alapvetően az kiderül, hogy van-e probléma, vagy sem. Illetve, ha van probléma, akkor arra milyen lépések történtek, hogy azok megoldódjanak. Én azt hiszem, inkább ez a mi kapcsolatunknak a lényege. Arról nem is beszélve, hogy amint azt a rólunk szóló rendelet is tartalmazza, hogy  bár közvetlenül a miniszterelnök úrhoz tartozunk  az ügymenetben a közigazgatási államtitkár közreműködik, aki egyéb ilyen szakmai ügyekben is vitapartner tud lenni.

 Köszönöm, váltsunk témát! Milyen a kapcsolatuk a Számvevőszékkel?

RS: Nagyon jó kapcsolatban vagyunk. A Számvevőszék elnöke, lehetőségeihez mérten, messzemenően támogatja a hivatal munkáját. Mi elismerjük, elfogadjuk természetesen, hogy a parlamenthez tartozó Állami Számvevőszék az ellenőrzés csúcsa, és mindig igyekszünk úgy dolgozni, hogy a munkánk ne ütközzön össze. Ne legyenek olyan pontok, ami vitára adhatna lehetőséget. A munkaterveinket egyeztetjük, megnézzük az ÁSZ munkatervét, és mi azokat a területeket, amiket az ÁSZ ellenőriz, ugyanabban az időszakban természetesen semmiképpen nem ellenőrizzük. Ugyanakkor az ÁSZ is figyelembe veszi a mi munkaterveinket, és amennyiben elkerülhető, akkor természetesen el is fogadja azt, hogy mondjuk, az adott témát mi ellenőrizzük.

Ettől függetlenül, mivel azért ezek. az ügyek, úgy tűnik, hogy alapvetően személyi kapcsolatokra épülnek, ezért ebből a szempontból nagy előny számunkra, hogy az ÁSZ megalakulását követően több mint fél évet a Számvevőszéknél dolgoztam, tehát ismerem a kollégákat, illetve Hagelmayer  elnök urat is. Ezen túlmenően azért valamilyen módon az elkövetkezendő időszakban jó lenne ezt normatív úton több szempontból is rendezni, mert a személyek változhatnak, ne adj Isten, mi is összeveszhetünk, és mondjuk az nem igazán jó, hogyha a kormányzati ellenőrző szervezet, illetve a parlamenti ellenőrző szervezet között konfliktus van. Én erre nagyon jó megoldásnak tartanám az ellenőrzési törvényt, amely ezt a kapcsolatrendszert szabályozná.

 A következő kérdésem: Önök oroszlánrészt vállaltak a napokban megalakuló Ellenőrzési Egyesület létrehozásában. Miért tették ezt?

RS: Tulajdonképpen fokoznám is, mert az ötlet is tőlünk indult ki az egyesület létrehozására. Ennek több oka is volt, elsősorban nem igazán éreznek kellő megbecsülést az ellenőrök a magyar hazában. Az egész ellenőrzési tevékenység jelentősége sincs kellően kihangsúlyozva. Tehát ezzel az egyesülettel mindenképpen azt szeretnénk elérni, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon az ellenőrzés, és mind a vezetés részeként, mind pedig a gazdálkodási, működési tevékenységben ténylegesen megkapja a kiérdemelt helyét.

A másik ok, amit azt hiszem feltétlenül meg kell említeni, hogy tulajdonképpen ellenőrképzés nincs Magyarországon. Ellenőrzést végül is tanítanak a pénzügyi, gazdasági felsőoktatásban, sőt tulajdonképpen a középfokú oktatásban is. De valamilyen módon egy kiegészítő tárgyként fut, és már az oktatásnál sem kapja meg a megillető szerepét. Egyszerűen nincs megfelelő képzés még arra sem, hogy kell megírni egy ellenőrzési jegyzőkönyvet, nemhogy milyen módszerekkel lehet ellenőrizni az egyes ágazatokat.

Ezért van az, ami nekünk még új, hogy felveszünk valakit ellenőrnek, kiképezzük, megtanul ellenőrizni, és abban a pillanatban lecsap rá a piac, elviszik. Büszkék is vagyunk arra, hogy aki a Központi Kormányzati Ellenőrzési Iroda ellenőre, annak keletje van a piacon. Azért aki megtanult végül is ellenőrizni, és tudjuk a munkáját érdemben hasznosítani, jobban örülünk, ha nálunk marad. Ezért szeretnénk azt, hogy az ellenőrzés szakmává váljon, az ellenőrzést lehessen oktatni, az ellenőrzésnek megfelelő utóképzése legyen, és erre azt hiszem, hogy az egyik legalkalmasabb az egyesület lehet, ahol minden pénzügyi, gazdasági területet érintő ellenőr remélhetőleg jelen lesz. Tudjuk egyeztetni a problémáinkat, az elképzeléseinket, az oktatással kapcsolatos dolgainkat.

Tehát tényleg számítunk arra, hogy a pénzügyi, gazdasági területről az összes érintett munkatárs be fog lépni az egyesületbe. Tehát elég tág körnek kívánnánk ezt az egyesületet létrehozni. Ugyanakkor vannak olyan szervezetek, amelyek már elkezdték az ilyen jellegű munkát, és ezekre feltétlenül számítanánk. Ilyen például a Számítógépes Ellenőrök Egyesülete, akiket felkerestünk, meg is hívtunk az előkészítő munkába, illetve szeretnénk, hogyha részt vennének egyesületünk elnökségében is. De ugyanígy volt a MTESZ-en belül például a Gépipari Tudományos Egyesülettel, amelyiken belül egy ellenőrzési és kontroll szakbizottság működik, éppen az Ön vezetésével, Szarvas úr. Meg is kértük, hogy ha ideje engedi, akkor vegyen részt elnökségünk munkájában is.

Az összegyűlt tapasztalatokat csak ily módon tudjuk hasznosítani az új egyesületben. Remélhetőleg az új egyesület alakuló közgyűlése majd elfogadja jelöltjeinket, és akkor Hagelmayer István lesz az elnöke, aki azt hiszem nem kell bemutatni, a Számvevőszék elnöke. Alelnöknek Sütő Dezsőt az APEH nyugdíjas elnökét kértük fel, azt hiszem az ő neve sem idegen. Tehát megkíséreljük olyan ismert személyekkel indítani az egyesületet, akiknek a neve is már vonzza a tagságot.

 Elnök Úr, köszönöm megtisztelő felkérését, de térjünk vissza hivatali munkájához egy kérdés erejéig! Bár, mivel előzőleg nem egyeztettünk, már egy kicsit válaszolt is erre a kérdésemre: hogyan értékeli az állami ellenőrzés jelenlegi helyzetét, rendszerét?

RS: Maga az ellenőrzés szervezete, rendszere, azt hiszem  bizonyos nemzetközi tapasztalatok alapján is mondhatom semmiféle szégyellnivalót nem hagy nemzetközi viszonylatban sem. Magyarország nagyon figyelt mindig arra, hogy államigazgatásában, közigazgatásában megfeleljen egy európai nívónak. Ugyanakkor az ellenőrzés munkájának eredményessége, hatékonysága, de főleg az ellenőrzöttnél való hasznosítása terén van mit előrelépnünk, mert nem igazán érzem azt, hogy az ellenőrzés általános javaslatai természetesen, ha valamilyen kirívó eset van, akkor azonnal lépnek a megfelelő vezetők  de általános javaslatait, alapvetően preventív javaslatait megfelelően figyelembe vennék; és ezt az egész vertikumra bátran mondhatom az Állami Számvevőszéktől a belső ellenőrzésig. Ha az ellenőrzés eredményeit az egyes döntéseknél jobban figyelembe vennék, mindenképpen hatékonyabbá tudna válni az ellenőrzés. Azt hiszem, hogy azzal, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Iroda a miniszterelnök úrhoz került, ilyen irányú elmozdulást lehet majd tapasztalni.

 Végső soron akkor szükség lenne az állami ellenőrzés törvényben való újragondolására?

RS: Én mindenképpen amellett lennék, hogy egy ellenőrzési törvény szülessen, amelyben tételesen, részletesen le van írva, hogy mik az ellenőrző szervezet jogosítványai, mik a kötelezettségei, illetve ne adj? Isten, és lehet, hogy ez már egy túlzott vágy, hogy bizonyos döntéseknél az ellenőrzés eredményeit mennyire kell figyelembe vermi. Mint említettem, jó lenne, ha a törvény az ellenőrzési szervek kapcsolatrendszerét tisztázná, és jó néhány dolgot lehetne még elmondani. Valami ilyesmit gondolnék én az ellenőrzési törvénybe, de hát tudom, hogy a parlament leterhelt, tudom, hogy nagyon sok olyan gazdasági és egyéb törvény áll még ezelőtt, amit még el kell, hogy döntsenek, de nagyon jó lenne, ha ezt is bevennék a sorba.

Még lenne egy pót-kérdésem. A Számvevőszék többször beszámolt a Számvevőszéki Bizottságnak, amelynek Nagy Sándor az elnöke. Van-e valamilyen kapcsolata az irodájának ezzel a Számvevőszéki Bizottsággal?

RS: Az előző Parlamentben Gál Gyula volt a Számvevőszéki Bizottság elnöke, vele rögtön a megalakulást követően felvettem a kapcsolatot, mert mindenképpen úgy éreztem, hogy bár ez a kormány ellenőrző szervezete, de mégiscsak olyan feladatunk van, ami bizonyos értelemben összekapcsol minket a Számvevőszéki Bizottsággal. Azt hiszem, hogy az ügynek megfelelő munkakapcsolat létre is jött a Számvevőszéki Bizottság, illetve a Központi Számvevőségi Hivatal között. Most az új Parlamentnél, mint említette, Nagy Sándor a bizottság elnöke, már beszéltünk, egyeztetjük dolgainkat, és megpróbáljuk folytonossá tenni ezt a kapcsolatot

 Gyovai Gabriella:Minél többet tud egy szakember, annál magabiztosabban tud segíteni a betegeknek

Szarvas István:
 Dr. Gyovai Gabriella nőgyógyásszal 2024 február 14-én a MUOSZ elnöki kávézójában beszélgetünk a  Váltózókönyv sajtó bemutatója után. .Gabriellával közel húsz éve ismerjük egymást. Utoljára 2008-ban találkoztunk, a visegrádi Szexuál-medicina konferencián.

Szarvas István

Miért kellett húsz évet várni a második könyvedre? És arra is kíváncsi vagyok, hogy bár sok cikket írtál – például a Háziorvosi Szemlében 2014-ben egy kiváló tanulmányt a merevedési zavarról –, most először beszéljünk a könyvedről. Miért ezt a címet adtad: Változó könyv?

Dr. Gyovai Gabriella:
A változás mindenkit érint – nőket és férfiakat egyaránt. A „változókor” szót inkább nőkhöz kötik, de a változás valójában mindannyiunk életének része, és a kapcsolatainkra is hatással van.
Önmagában a változás nem rossz dolog – az a kérdés, mit hozunk ki belőle. Lehet jobb is, rosszabb is, vagy akár az is, hogy nem vagyunk hajlandók változni, és úgy teszünk, mintha minden ugyanúgy működne, mint harmincévesen.

Azt látom, hogy a pszichológiai segítség egyre sokrétűbb, és ugyanez igaz az orvostudományra is. A nőgyógyászat, urológia, andrológia és belgyógyászat egyre inkább összekapcsolódik. Ma már például egy nőgyógyásznak is értenie kell az anyagcserezavarokhoz, sőt a mozgásterápiához is – ez számomra egy új szenvedély. Ez egy folyamatos tanulási folyamat, ami örömet ad.

Szarvas István:
Még egyszer visszatérnék a címre: miért nem a „klimax” szót választottad? És beszéljünk a férfi klimaxról is.

Dr. Gyovai Gabriella:
A „klimax” szó csúcsot jelent, de a férfiak különösen nem szeretik ezt a kifejezést – sőt, sok nő sem.

Mondok egy példát: amikor a szegedi klinika menopauza-ambulanciáján az asszisztensnő megkérdezte, ki vár még, senki nem jelentkezett. De amikor név szerint szólította a betegeket, sorban bementek. Még a nők között is van egyfajta ellenállás ezzel a szóval szemben.

A Változó könyv cím talán befogadhatóbb. A borítón egy sportos nő látható, szuperhős-szerű árnyékkal – ez is azt jelzi, hogy a változás erőt is adhat.

A férfiakat azért vontam be, mert a nő és a férfi egymással összefügg. A nők akkor érzik jól magukat, ha a férfiak is jól vannak. Ugyanakkor óriási hiány van a férfiakat érintő információkból. Az interneten gyakran csak kétes „megoldásokat” találni, miközben valójában rendszerezett tudásra lenne szükség. Az sincs igazán megszervezve, hogy egy férfi hová forduljon segítségért.

Szarvas István:
Mikor kezdődik a férfiaknál ez az állapot?

Dr. Gyovai Gabriella:
Ez nagyon összetett kérdés. Egy 41–42 éves és egy 70 éves férfi hormonprofilja akár hasonló is lehet. Nagyon sok tényező befolyásolja, például a stressz vagy az élethelyzet.

Nem is szeretem a „klimax” szót férfiaknál, mert itt inkább fokozatos csökkenésről beszélünk. De előfordulhat, hogy egy komoly életesemény – például válás vagy munkahelyi trauma – hirtelen hormoncsökkenést okoz.

Az alacsony tesztoszteronszint növeli a cukorbetegség kockázatát, vérszegénységet, depressziót okozhat – és sok férfi erről nem is tud.

Szarvas István:
Előfordulhat, hogy egy férfi nem is tudja, hogy ilyen problémája van?

Dr. Gyovai Gabriella:
Pontosan. Nem tudja. A háziorvos sem feltétlenül vizsgálja ezt rutinszerűen. Talán egy magánlaborban kérhető ilyen vizsgálat, de a legtöbben nem is tudják, mit kellene kérniük.

Szarvas István:
Mit tanácsolsz a könyvedben? Mit tegyen egy férfi, ha ilyen tüneteket észlel?

Dr. Gyovai Gabriella:
45 éves kor körül érdemes egy átfogó kivizsgálást kérni: vércukor-anyagcsere, tesztoszteronszint, prolaktin, stresszhormonok.

Mert minden rossz hangulatban töltött nap elvesztegetett nap. Ez nemcsak a közérzetet, hanem a munkateljesítményt is rontja.

Magyarországon sokszor az a „megoldás”, hogy valaki alkohollal próbálja oldani a feszültséget – ami csak ront a helyzeten, mind mentálisan, mind anyagcsere szempontból.

Szarvas István:
Két szempontból is különleges a munkád: egyrészt nőgyógyászként a férfiakkal is foglalkozol, másrészt a magánrendelésből az állami ellátás felé fordultál. Miért?

Dr. Gyovai Gabriella:
Szentesen nagyon kevés volt a szakember, és úgy éreztem, szükség van rám. Így most ketten vagyunk főállású nőgyógyászok, ami már biztonságosabb ellátást jelent.

Édesapám is nőgyógyász volt, és úgy éreztem, ő is ezt tanácsolná.

Nem égtem ki a magánrendelésben – volt időm tanulni, olvasni. Most pedig új lendülettel vetettem bele magam az állami ellátásba.

Szarvas István:
A Szexuális Medicina Társasággal ma is kapcsolatban állsz?

Dr. Gyovai Gabriella:
Egy időre eltávolodtam, mert rájöttem, hogy a szexuális működés nem önmagában létezik. Pszichológiai, belgyógyászati és egyéb tényezők egyaránt befolyásolják.

Ma már tanítok az ELTE szexuálpszichológiai képzésén is. Fontosnak tartom az orvosi és pszichológiai szemlélet együttműködését.

Társszerzője vagyok több tankönyvnek, és még egy orosz nyelvű szakkönyvben is megjelent egy fejezetem.

Szarvas István:
Utolsó kérdésem: 2014-ben írtál egy fontos cikket a merevedési zavarról. Tervezel hasonló publikációkat?

Dr. Gyovai Gabriella:
Igen, ez tervben van. Szeretném, ha ezek az ismeretek szélesebb körben elérhetők lennének, különösen a háziorvosok és nőgyógyászok számára.

Minél többet tud egy szakember, annál magabiztosabban tud segíteni a betegeknek. Én is folyamatosan tanulok – könyvekből, konferenciákon és szakmai beszélgetések során.

Szarvas István:
Köszönöm a beszélgetést!

Dr. Gyovai Gabriella:
Én köszönöm a lehetőséget és a figyelmet!

Maradt az MSÚSZ elnöksége

2026. július 8-i lakiteleki MSÚSZ-rendkívüli közgyűlésen a legfontosabb döntés az volt, hogy Szöllősi György maradt a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke.

A közgyűlésen az elnökség visszahívásáról, illetve a Szöllősi György elleni bizalmatlansági indítványról szavaztak. Az eredmény az Index szerint: 104-en a jelenlegi vezetés mellett, 85-en ellene szavaztak, tehát nem ment át a leváltás.

Előzményként: az első, július 4-i rendkívüli közgyűlés nem volt határozatképes, mert csak kevesen jelentek meg; ezért tartották meg ma a megismételt közgyűlést Lakiteleken, amely már a megjelentek számától függetlenül határozatképes volt.

A vita háttere az volt, hogy több mint ötven tag kezdeményezte a közgyűlést, kifogásolva többek között a szövetség működését, az átláthatóságot, a politikai függetlenség kérdését, valamint Szöllősi György szerepét bizonyos politikai tartalmú ügyekben.

Röviden: nagy vita után nem történt vezetőváltás; Szöllősi György és az MSÚSZ elnöksége a helyén maradt.

Juhász Imre korábbi  vezető kormány főtanácsos munkássága

Juhász Imre pályája a magyar közigazgatás, a külgazdasági kapcsolatok, a gazdaságdiplomácia és a szakmai-közéleti szerepvállalás metszéspontján bontakozott ki. Munkásságát az teszi különösen figyelemre méltóvá, hogy hivatali tapasztalatait nem zárta a minisztériumi falak közé: elemzésekben, szakmai cikkekben, társadalmi megbízatásokban és közéleti kapcsolatokban is kamatoztatta.
Életútja olyan szakembert mutat, aki a magyar gazdasági érdekek képviseletét, az európai tájékozódást és a nemzetközi kapcsolatok ápolását egyaránt fontosnak tartotta. Tevékenységében egyszerre volt jelen a hivatali fegyelem, a gazdasági elemző szemlélet és az a közvetítő szerep, amely Magyarország európai kapcsolatrendszerében különös jelentőséggel bír.
Minisztériumi és közigazgatási tevékenysége
Juhász Imre hosszú időn át dolgozott a magyar államigazgatásban. Korábbi kormányfőtanácsosként, illetve vezető kormány-főtanácsosi minőségben a külgazdasági, innovációs és tudásgazdasági területekhez kapcsolódó feladatokkal foglalkozott. Nyilvános szakmai hivatkozások szerint az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz kötődően tudásgazdasági referensként, valamint az innovációs területhez kapcsolódó elemzői feladatkörben is szerepelt.
Minisztériumi munkájának egyik fontos vonulata a magyar gazdaság nemzetközi kapcsolatrendszerének figyelemmel kísérése volt. Különösen érdekelte a német és osztrák gazdasági térség, a külpiaci lehetőségek, a vásárok és kiállítások szerepe, valamint a magyar vállalkozások nemzetközi mozgásterének alakulása. Munkásságában a gazdaságpolitikai gondolkodás gyakorlati tapasztalattal párosult: nem elvont tételekben, hanem konkrét országokban, régiókban, intézményekben és együttműködési lehetőségekben gondolkodott.
Pályájának közigazgatási szakaszát a szakmai folytonosság jellemzi. Több évtizedes tapasztalata révén jól ismerte a minisztériumi munka természetét, a döntés-előkészítés fontosságát, a háttérelemzések szerepét és azt is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban a pontos információ, az intézményes kapcsolattartás és a megbízható szakmai ítélet mennyire nélkülözhetetlen.
Külföldi és gazdaságdiplomáciai tevékenysége
Juhász Imre munkásságának különösen fontos fejezete a külföldi, azon belül is a németországi gazdasági kapcsolatokhoz kötődő tevékenység. Korábbi berlini kereskedelmi tanácsosi múltja meghatározó tapasztalatot jelentett számára. Berlin nemcsak diplomáciai központ, hanem a német politikai és gazdasági döntéshozatal egyik kiemelt helyszíne is. Az ott szerzett tapasztalatok későbbi elemzéseiben és szakmai írásaiban is érzékelhetők.
Gazdaságdiplomáciai munkája során Juhász Imre nem pusztán képviseleti feladatokat látott el. Tevékenységéhez hozzátartozott a kapcsolatépítés, az információgyűjtés, a gazdasági háttérfolyamatok elemzése és a magyar érdekek megjelenítése is. A kereskedelmi tanácsosi munka sajátossága, hogy egyszerre igényel gazdasági felkészültséget, diplomáciai érzéket, nyelvi és kulturális tájékozottságot, valamint széles kapcsolatrendszert.
Különösen fontos, hogy Juhász Imre a német gazdaságot nem egységes, elvont fogalomként kezelte, hanem tartományi sajátosságaiban is vizsgálta. Németország föderális berendezkedése miatt a magyar gazdasági kapcsolatok szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy Bajorország, Baden-Württemberg, Hessen, Észak-Rajna-Vesztfália vagy más tartományok milyen ipari, technológiai és kereskedelmi lehetőségeket kínálnak. Juhász Imre elemzői gondolkodásában ez a területi és gazdasági differenciáltság fontos szerepet kapott.
Berlini tapasztalatai révén hitelesen tudta megítélni, hol vannak még tartalékok a magyar–német gazdasági kapcsolatokban. Írásaiban gyakran érződik az a szemlélet, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés nem önmagától működik: azt folyamatosan ápolni, szervezni, értelmezni és fejleszteni kell.
Társadalmi és szakmai megbízatásai
Juhász Imre szakmai közéleti tevékenysége túlmutatott a hivatali munkán. A Magyar Közgazdasági Társaság Európai Uniós Szakosztályának titkáraként is szerepet vállalt. Ez a megbízatás jól illeszkedett pályájához, hiszen az európai uniós kérdések, a magyar gazdaság európai beágyazottsága, a külgazdasági kapcsolatok és a versenyképességi kihívások mind olyan témák, amelyekkel szakmai életútja során rendszeresen foglalkozott.
Az Európai Uniós Szakosztályban végzett titkári munka nem pusztán adminisztratív feladatot jelent. Egy ilyen szakmai közösség működésében fontos a témák előkészítése, az előadók és szakértők közötti kapcsolat megteremtése, a rendezvények szervezése, a szakmai párbeszéd fenntartása és a tagok közötti együttműködés segítése. Juhász Imre ebben a szerepben is azt a háttérembertípust képviselte, aki pontos, megbízható és tartalmi munkával segíti egy szakmai közösség működését.
Ugyancsak fontos társadalmi szerepvállalása a Magyar–Bajor Baráti Társaságban betöltött elnökségi tagsága. Ez a megbízatás szorosan kapcsolódik németországi és külgazdasági érdeklődéséhez. Bajorország Magyarország egyik kiemelt gazdasági, kulturális és társadalmi partnere. A magyar–bajor kapcsolatok ápolása nem csupán protokolláris ügy, hanem élő kapcsolatrendszer, amelyben gazdasági, tudományos, kulturális és személyes szálak egyaránt jelen vannak.
A Magyar–Bajor Baráti Társaságban végzett munkája azt mutatja, hogy Juhász Imre a kétoldalú kapcsolatok ápolását civil és társadalmi szinten is fontosnak tartotta. E szerepvállalásában egyszerre érvényesült gazdaságdiplomáciai tapasztalata, németországi tájékozottsága és a magyar–bajor kapcsolatok iránti személyes elkötelezettsége.
Megjelent cikkei és szakmai írásai
Juhász Imre szakmai írásai elsősorban a külgazdaság, a német és osztrák gazdasági térség, a nemzetközi vásárok, a gazdasági élénkülési folyamatok és a magyar gazdasági kapcsolatok lehetőségei köré szerveződnek. Írásaiban nem elméleti gazdaságpolitikai eszmefuttatásokat olvashatunk, hanem tapasztalati alapú, adatokra és folyamatokra figyelő elemzéseket.
Fontos írásai közé tartozik az osztrák gazdaság helyzetével foglalkozó elemzése, amelyben azt vizsgálta, miként érte el a mélypontot az osztrák gazdaság, és milyen feltételek mellett várható lassú élénkülés. Ez a téma a magyar gazdaság számára sem közömbös, hiszen Ausztria szomszédos országként, befektetőként, munkaerőpiaci célországként és külkereskedelmi partnerként is jelentős szerepet játszik.
Ugyancsak figyelemre méltó a németországi kiállításokról és vásárokról írt elemzése. A vásárok és kiállítások a nemzetközi gazdasági kapcsolatok hagyományos, de ma is fontos fórumai. Egy-egy ilyen esemény nem csupán árubemutató, hanem üzleti találkozási pont, technológiai tájékozódási lehetőség és kapcsolatépítő alkalom. Juhász Imre e témában is azt vizsgálta, hogy a válságok, különösen a járványidőszak, hogyan érintették ezt a fontos gazdasági szektort.
Külön kiemelést érdemel a német tartományokhoz fűződő magyar gazdasági kapcsolatokról szóló írása is. Ebben a megközelítésben jól felismerhető gazdaságdiplomáciai tapasztalata. A cikk arra irányította a figyelmet, hogy a magyar–német gazdasági kapcsolatokban még jelentős tartalékok vannak, különösen akkor, ha nem általánosságban beszélünk Németországról, hanem tartományi szinten vizsgáljuk a lehetőségeket.
Cikkeinek közös értéke a gyakorlatiasság. Juhász Imre nem öncélúan elemez, hanem a gazdasági szereplők, döntéshozók és érdeklődő olvasók számára próbál használható összefüggéseket megmutatni. Írásai mögött ott van a minisztériumi tapasztalat, a külföldi szolgálat, a gazdasági kapcsolatok iránti érzékenység és az a meggyőződés, hogy Magyarország nemzetközi mozgásterét csak pontos ismeretek birtokában lehet eredményesen bővíteni.
Kapcsolata Szarvas Istvánnal
Juhász Imre és Szarvas István kapcsolata külön fejezetet érdemel. Kettejük kapcsolata nem egyszerűen udvariassági vagy alkalmi szakmai kapcsolat, hanem olyan emberi és szellemi kötődés, amelynek nyoma Szarvas István könyveiben is megjelent.
Juhász Imre Szarvas István interjúköteteihez előszót írt. Ezek az előszavak nem csupán bevezető sorok, hanem az interjú műfajáról és Szarvas István újságírói módszeréről szóló értékelések is. Juhász Imre felismerte, hogy Szarvas István munkásságának középpontjában a kérdezés kultúrája áll: az a törekvés, hogy az interjúalany ne sablonos válaszokat adjon, hanem valóban megszólaljon, személyisége, gondolkodása és pályája feltáruljon az olvasó előtt.
Juhász Imre egyik fontos gondolata szerint az olvasónak azt kell éreznie, hogy az interjú készítője azokat a kérdéseket teszi fel, amelyeket maga az olvasó is feltenne. Ez a gondolat pontosan megragadja Szarvas István interjúkészítői magatartását. Szarvas István nem szerepelni akar az interjúiban, hanem közvetíteni. A kérdés számára nem öncél, hanem híd az interjúalany és az olvasó között.
Az előszavakban Juhász Imre méltatta Szarvas István kitartását, kíváncsiságát és azt a különleges képességét, hogy nagyon különböző életpályájú embereket tud megszólaltatni. Szarvas István köteteiben politikusok, tudósok, művészek, gazdasági szereplők, sportolók, egyházi személyiségek és közéleti emberek jelennek meg. Juhász Imre ezt a sokszínűséget nem egyszerű névsorként értékelte, hanem egy korszak lenyomataként.
Szarvas István könyveihez írt előszavai azért is fontosak, mert Juhász Imre maga is a közélet, a közigazgatás és a nemzetközi kapcsolatok világából érkezett. Így pontosan értette, hogy egy-egy interjú mögött mennyi előkészítő munka, tájékozódás, bizalomépítés és szakmai felelősség áll. Méltatásai ezért hitelesek: nem kívülről szemlélték az interjúk világát, hanem belülről értették annak tétjét.
Juhász Imre és Szarvas István kapcsolata tehát a kölcsönös tiszteletre épült. Szarvas István számára Juhász Imre olyan szakember és barát volt, aki nemcsak ismerte, hanem értette is az interjúkészítés szellemi súlyát. Juhász Imre számára pedig Szarvas István munkássága annak bizonyítéka volt, hogy a kérdezés, a figyelem és a pontos szerkesztői munka maradandó értéket teremthet.
Összegzés
Juhász Imre korábbi kormányfőtanácsos munkássága több, egymást erősítő területből áll. Minisztériumi és közigazgatási pályája a külgazdaság, az innováció és a tudásgazdaság kérdéseihez kapcsolódott. Külföldi, különösen berlini kereskedelmi tanácsosi tevékenysége a magyar–német gazdasági kapcsolatok gyakorlati ismeretét adta számára. Társadalmi megbízatásai, köztük a Magyar Közgazdasági Társaság Európai Uniós Szakosztályának titkári szerepe és a Magyar–Bajor Baráti Társaság elnökségi tagsága, azt mutatják, hogy szakmai tudását közösségi keretek között is hasznosítani kívánta.
Megjelent cikkeiben a külgazdasági folyamatok, a német és osztrák gazdasági térség, a vásárok és kiállítások, valamint a magyar gazdasági kapcsolatok lehetőségei kaptak hangsúlyt. Írásait a gyakorlati szemlélet, az elemző pontosság és a nemzetközi tapasztalat jellemzi.
Szarvas Istvánnal való kapcsolata különösen fontos eleme munkásságának. A Szarvas István könyveihez írt előszavai nemcsak baráti gesztusok, hanem az interjú műfajáról szóló értő megnyilatkozások is. Juhász Imre ezekben az írásokban a kérdezés felelősségét, az olvasó iránti kötelességet és a hiteles újságírói magatartást emelte ki.
Juhász Imre pályája összességében olyan szakember életútját rajzolja ki, aki a közigazgatási szolgálatot, a gazdaságdiplomáciát, a szakmai közéletet és az írásbeli elemző munkát egységben művelte. Munkássága értékes példája annak, hogyan lehet a hivatali tapasztalatot szélesebb társadalmi és szellemi összefüggésbe helyezni.

Oláh Gábor köszöntője Szarvas  István Kérdeztem- Válaszoltak IX. kötet bemutatóján

Tisztelt

Hölgyeim és Uraim!
Kedves Vendégeink!
Kedves Barátaim!
Kedves István!

Nagy öröm számomra, hogy ma este – ha csak online formában is – együtt lehetek Önökkel ezen a különleges alkalmon, a Központi Statisztikai Hivatal impozáns falai között, és megoszthatok néhány gondolatot Szarvas István legújabb kötete, a Kérdeztem – Válaszoltak IX. megjelenése kapcsán.

Bevallom őszintén: amikor Szarvas István munkásságára gondolok, számomra mindig három szó jut eszembe: kitartás, kíváncsiság és hitelesség.

A mai világban rengetegen kérdeznek, de kevesen tudnak igazán kérdezni. És még kevesebben vannak, akik nemcsak kérdeznek, hanem figyelnek is. István ebbe a ritka körbe tartozik.

Én mindig úgy láttam, hogy számára az interjú soha nem pusztán műfaj volt. Nem egyszerűen újságírói eszköz, hanem hivatás, küldetés és mindenekelőtt emberi kapcsolat. Egy beszélgetés két ember találkozása, két gondolkodásmód találkozása, két világ találkozása. Istvánnak pedig különleges tehetsége van ahhoz, hogy ezekből a találkozásokból maradandó értéket teremtsen.

A Hungchester angol–magyar nyelvű blog számára, ahol kollégák vagyunk, különösen fontos és örömteli, hogy hosszú évek óta ilyen szerzővel dolgozhatok együtt, aki rendkívüli munkabírással, következetességgel és szellemi frissességgel végzi munkáját. Sokszor még engem is meglep az energiája.

Ami számomra különösen figyelemre méltó István pályájában, az interjúalanyainak elképesztő sokszínűsége.

Beszélgetett Nobel-díjas tudósokkal, köztük Oláh Györggyel, Adam Riesszel és Werner Arberrel. Interjút készített meghatározó politikai személyiségekkel és miniszterelnökökkel is, köztük Gyurcsány Ferenccel, Orbán Viktorral, Mikuláš Dzurindával és António Guterresszel.

Megszólaltatta a tudomány, a kultúra, az egyház, a gazdaság és a sport kiválóságait is. Beszélgetett többek között Habsburg Ottóval, Lovász Lászlóval, Beer Miklóssal és Navratil Mártonnal.

Ez a sokszínűség számomra egy dolgot bizonyít: minden beszélgetéséhez ugyanazzal a nyitottsággal, tisztelettel és felkészültséggel közelít. Számára nincs kis interjú vagy nagy interjú. Nincs fontosabb vagy kevésbé fontos ember. Minden emberben a történetet keresi. A gondolatot keresi. Az értéket keresi.

Talán éppen ez az, ami miatt a beszélgetései különlegesek.

Egy jó interjú ugyanis nem attól jó, hogy híres ember szerepel benne, hanem attól, hogy a beszélgetés végére közelebb kerülünk az emberhez. Jobban megértjük gondolatait, döntéseit, értékrendjét. Megismerjük magát az embert.

Szarvas István interjúi pontosan ezt adják.

A Kérdeztem – Válaszoltak sorozat immár kilencedik kötete ennek az értékteremtő munkának újabb fontos állomása. Ez a kötet nem csupán beszélgetések gyűjteménye – sokkal több annál. Lenyomata egy kivételes újságírói pályának. Lenyomata annak a szellemi útnak, amelyet István bejárt. És lenyomata annak a hitnek, hogy az értelmes párbeszédnek ma is van helye a világban.

Különösen fontosnak érzem ezt napjainkban, amikor sokszor a gyors vélemények, a felszínes reakciók és a rövid üzenetek uralják a nyilvánosságot. István könyvei ezzel szemben megállásra késztetnek, gondolkodásra hívnak, sőt párbeszédre ösztönöznek.

Éppen ezért tartom ezt a sorozatot különösen értékesnek.

Kedves István!

Szeretném megköszönni neked mindazt, amit az újságírásért, az interjú műfajáért és az olvasókért tettél az elmúlt évtizedekben.

Köszönöm a kitartásodat, a kíváncsiságodat, a szellemi igényességedet és azt az emberi tartást, amely minden munkádból sugárzik.

Szívből gratulálok a Kérdeztem – Válaszoltak IX. kötet megjelenéséhez.

Kívánom, hogy ez a könyv is sok olvasóhoz eljusson, és adjon számukra gondolatot, inspirációt és értéket.

És kívánom azt is, hogy még sok új beszélgetés, sok új kérdés és sok új kötet álljon előtted.

Isten éltessen jó egészségben, töretlen alkotókedvvel!

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket, és további kellemes estét kívánok!álaszoltak

Zmekall Zoltán Tamás munkásága

Zmeskall Zoltán Tamás a hazai online sajtó egyik különleges, sokoldalú alakja, aki a ZETApress főszerkesztőjeként évek óta meghatározó szerepet tölt be a független magyar sajtó világában. Munkásságát a kitartás, a következetes szerkesztői szemlélet, valamint a közéleti, kulturális és társadalmi kérdések iránti állandó nyitottság jellemzi.

Életútjának különösen figyelemre méltó része, hogy pályája kezdetén mentőorvosként, illetve a sürgősségi ellátás területén dolgozott. Ez az időszak rendkívüli emberismeretet, gyors döntéshozatali képességet és nagyfokú felelősségtudatot alakított ki benne. Nap mint nap kritikus élethelyzetekben kellett helytállnia, ahol a gyorsaság, a pontosság és az emberség egyszerre volt nélkülözhetetlen. Ez a tapasztalat későbbi újságírói és szerkesztői munkájára is maradandó hatást gyakorolt.

A mentőszolgálatnál eltöltött évek élményeit könyveiben is feldolgozta. Különösen említést érdemel Mentősregény című műve, amely hitelesen és érzékletesen mutatja be a mentőmunka világát, a riasztások feszültségét, az emberi sorsokat és a bajtársi összetartást. Ez a mű nem csupán szakmai visszaemlékezés, hanem korrajz is, amely mély empátiával tárja az olvasó elé a mentés mindennapjait.

Zmeskall Zoltán Tamás pályája azért is figyelemre méltó, mert a gyakorlatban megszerzett tapasztalatait fokozatosan emelte át a média világába. Írásaiban mindig érezhető a pontosság, a rendszerszemlélet és az olvasó iránti tisztelet. Nem a szenzációhajhászás, hanem az értékteremtő újságírás híve. Számára a jó újságíró egyszerre kíváncsi, alapos és kitartó.

A ZETApressen megjelent cikkeinek száma rendkívül jelentős: több ezer hír, tudósítás, interjú, kulturális beszámoló és közéleti elemzés kötődik nevéhez szerzőként vagy szerkesztőként. Különösen erős a parlamenti tudósítások, kulturális rendezvények, könyvbemutatók, tudományos események és társadalmi kérdések feldolgozásában.

Kiemelkedő szerepe van a Sorozatok rovat kialakításában és működtetésében is. Ez a rovat a ZETApress egyik legértékesebb tartalmi egysége, ahol hosszabb ívű tematikus anyagok, portrék, interjúsorozatok és életműveket bemutató írások kapnak helyet. A rovat különleges értéke, hogy túlmutat a napi hírszolgáltatáson: dokumentál, rendszerez és megőriz.

E rovat egyik kiemelkedő egysége a Szarvas-interjúk, amely szorosan kapcsolódik Szarvas István munkásságához. A ZETApress következetesen figyelemmel kíséri Szarvas István író, újságíró könyvbemutatóit, interjúit, szakmai szerepléseit és publikációit. Több jelentős anyag is itt jelent meg Szarvas Istvánról és munkásságáról.

Különösen értékesek azok az írások, amelyek Szarvas István több évtizedes interjúkészítő munkáját mutatják be. A több száz interjú, a számos kötet, valamint a magyar közélet, tudományos élet és kulturális szféra kiemelkedő szereplőivel készített beszélgetések mind jelentős dokumentumértékkel bírnak.

Külön említést érdemel az a két interjú, amelyet Szarvas István készített Zmeskall Zoltán Tamással.

Az első beszélgetésben Zmeskall Zoltán Tamás pályakezdéséről, újságírói hitvallásáról, a sajtó felelősségéről és a ZETApress küldetéséről beszélt. Ebben hangsúlyozta, hogy az újságírás számára nem pusztán szakma, hanem közszolgálat.

A második interjúban részletesebben szólt a szerkesztői munka kulisszatitkairól, a digitális média kihívásairól, valamint a hiteles tájékoztatás felelősségéről.

Nem szabad megfeledkezni arról az interjúról sem, amelyet Zmeskall Zoltán Tamás készített Szarvas Istvánnal. Ez különösen fontos dokumentum, mert kívülről mutatja meg Szarvas István sok évtizedes munkásságát, az interjúkészítéshez való viszonyát, valamint azt az elhivatottságot, amellyel pályáját építette.

Zmeskall kérdései ebben a beszélgetésben is pontosak, érzékenyek és jól felépítettek voltak, amelyek méltó módon világították meg Szarvas István pályájának legfontosabb állomásait.

Összegzésként elmondható, hogy Zmeskall Zoltán Tamás munkássága messze túlmutat a napi szerkesztői feladatokon. A mentőorvosi hivatásból hozott felelősségtudat, az emberi sorsok iránti érzékenység és a hiteles tájékoztatás iránti elkötelezettség mind meghatározó elemei pályájának. Olyan sajtóműhelyt épített a ZETApress köré, amely egyszerre ad teret a napi aktualitásoknak és a maradandó értékű, dokumentatív tartalmaknak. Ebben kiemelt helyet foglal el Szarvas Istvánnal való szakmai együttműködése, amely a magyar interjúirodalom és online sajtó számára egyaránt jelentős értéket képvisel.

Szarvas István korrupcióval foglalkozó anyagai

Szarvas István több interjút, riportot és háttérelemzést készített a korrupció magyarországi gazdasági és társadalmi hatásairól. Ezek közül kiemelkednek a Hetedhéthatár és a ZETApress felületein megjelent írásai.

1. „A korrupció elleni védekezés”

Ez az egyik legismertebb anyaga, amelyben Papanek Gábor professzorral beszélgetett a korrupció gazdasági hatásairól és a védekezés lehetőségeiről. A cikk az MTA-ban rendezett konferenciához kapcsolódott. Szarvas kérdései itt már túlmutattak a napi politikán: a rendszerszintű problémák, a bürokrácia és az intézményi gyengeségek kerültek előtérbe.

2. „Tanuljunk a korrupcióról!”

Ebben az interjúban ismét Papanek Gábor volt a beszélgetőpartnere. Az anyag fő tézise az volt, hogy a korrupció nem csupán morális probléma, hanem közvetlenül rontja a versenyképességet, csökkenti a beruházási hatékonyságot és torzítja a közbeszerzéseket.

3. Korrupció és versenyképesség

Szarvas István publicisztikáiban rendszeresen visszatért arra a gondolatra, hogy a korrupció és a versenyképesség szorosan összefügg. Több cikkében bemutatta:

• a közbeszerzési rendszer sérülékenységét,
• a túlzott bürokrácia káros hatását,
• a jogbiztonság szerepét,
• valamint a transzparencia fontosságát.

Konferenciaszervezői tevékenysége

Szarvas István munkásságának kevésbé ismert, de rendkívül fontos része a konferenciaszervezés. Nem egyszerűen moderátor vagy tudósító volt: sok esetben kezdeményező, kapcsolatépítő és szervező szerepet is betöltött.

Főbb konferenciák

2006 – Korrupciós konferencia

Az első jelentős korrupcióval foglalkozó konferencia, amelynek előkészítésében és kommunikációjában meghatározó szerepet vállalt.

2008 – MTA korrupciós konferencia

A Magyar Tudományos Akadémián tartott tanácskozás országos visszhangot kapott. A konferencián jogászok, közgazdászok, politikusok és ellenőrzési szakemberek vettek részt. Szarvas István interjúi és háttéranyagai nagyban hozzájárultak a szakmai nyilvánossághoz.

2010 – Corvinus Egyetem konferencia

Itt már nem pusztán a korrupció jelenségéről, hanem a gyakorlati védekezési modellekről folyt a diskurzus. Szarvas itt is szervezői és kommunikációs szerepet vállalt.

2012 – Szarvasi országos konferencia

A „Versenyképesség és korrupció” témájú rendezvény az egyik legnagyobb szabású esemény volt. Részt vettek:

• országgyűlési alelnökök,
• nagykövetek,
• NAV-vezetők,
• közbeszerzési szakemberek,
• akadémiai kutatók.

Ez jól mutatja Szarvas István különleges képességét: eltérő világból érkező szakembereket tudott közös platformra hozni.

Együttműködése Papanek Gábor professzorral

Szarvas István és Papanek Gábor együttműködése több mint szakmai kapcsolat volt: hosszú éveken át tartó szellemi partnerségként írható le.

Az együttműködés fő pillérei:

1. Közös szakmai gondolkodás

Mindketten abból indultak ki, hogy a korrupció nem elszigetelt jelenség, hanem a gazdaság egészét torzító rendszerhiba.

2. Interjúk és publikációk

Szarvas István kérdezőként különösen jól tudta kibontani Papanek Gábor gondolatait. Interjúik közérthetően mutatták be a bonyolult gazdasági összefüggéseket.

3. Konferenciaszervezés

A professzor szakmai tekintélye és Szarvas István szervezői-kommunikációs munkája kiváló párost alkotott. Több konferencia létrejöttében közösen működtek közre.

4. Közös cél

Mindketten hittek abban, hogy:

• a nyilvánosság ereje,
• a szakmai párbeszéd,
• és a társadalmi tudatosítás
  együtt képes mérsékelni a korrupciót.

Papanek Gábor több alkalommal nyilvánosan is méltatta Szarvas István munkáját, kiemelve kérdéseinek szakmai mélységét és kitartó érdeklődését. A 2015-ös könyvbemutatón is külön megemlékezett közös korrupciós konferenciáikról.

Összegzés

Szarvas István korrupcióval kapcsolatos munkássága három pillérre épül:

• tényfeltáró interjúk,
• mélyelemző publicisztikák,
• magas színvonalú szakmai konferenciák szervezése.

Munkája azért különösen értékes, mert nem szenzációhajhász módon közelítette meg a korrupció kérdését, hanem mindig a gazdasági, jogi és társadalmi összefüggéseket kereste. Ebben meghatározó alkotótársa volt Papanek Gábor professzor, akivel együtt jelentős mértékben hozzájárultak a hazai korrupcióellenes szakmai párbeszéd fejlődéséhez.

Fotó: Papanek Gábor (j) Szarvas István

Berta Gergő:A növekedés ugyanis nem szerencse kérdése

Berta Gergővel a Maximum Business System ügyvezető tulajdonoséval Budapesten az Etele Cinema prémium termében beszélgetünk 2026. május 28-án lezajlott általa szervezett  Maximum Business konferencia után.

1. Stratégiai kiindulópont — Milyen piaci igény vagy rés indokolta a Maximum Business Konferencia létrehozását, és hogyan mérte fel ennek relevanciáját?

A hazai piacon rengeteg olyan üzleti esemény van, amely vagy megmarad a száraz, elméleti egyetemi jegyzetek szintjén, vagy kizárólag a multicégek miliárdos büdzséire szabott stratégiáit mutatja be. A KKV-szektornak viszont két dologra van égető szüksége: azonnal alkalmazható gyakorlati taktikákra (pénztermelésre) és a vezetői magányt feloldó, magas minőségű közösségre (márkaépítésre). A Maximum Business marketingügynökségként naponta több száz cégvezető valós elakadásaival találkozik. Innen Berta Gergő. A növekedés ugyanis nem szerencse kérdése

. Az Etele Cinema VIP termeiben lezajlott Maximum Konferencia energiái valóban igazolták, hogy a hazai KKV-szektornak óriási szüksége van az ilyen típusú, prémium szintű iránymutatásra.

tudtuk, hogy létezik egy piaci rés: egy olyan „üzleti show”, ahol a kőkemény ROI-alapú marketingpszichológia és a tudatos, emberközpontú cégvezetés találkozik.

2. Üzleti modell — Hogyan épül fel a konferencia üzleti modellje, és mely elemek bizonyultak a legnagyobb értékteremtő tényezőnek?

A modellünk egy 360 fokos ökoszisztémára épül. Nem csupán egy egynapos jegyértékesítésről van szó. A piramis alját a differenciált (Gold, Platina, VIP) jegycsomagok adják, a következő szintet a szigorúan szűrt szakmai kiállítók és főtámogatók (mint a CIB Bank vagy a Sales and Workflow) biztosítják, a csúcsot pedig a konferencia utáni, hosszú távú edukáció jelenti (follow-up workshopok, szakkönyvek, ügynökségi együttműködések). A legnagyobb értékteremtő tényezőnek idén a Szakértői HUB bevezetése bizonyult: itt a résztvevők nemcsak hallgatták az előadókat, hanem feszített idősávokban, egy az egyben leülhettek velük megoldani a saját céges elakadásaikat. A tudás így azonnali, számszerűsíthető profittá alakult.

3. Célcsoport meghatározása — Kik a rendezvény elsődleges célcsoportjai, és milyen konkrét üzleti problémákra adnak választ az előadások?

Az elsődleges célcsoportunk a fejlődni vágyó, tudatos KKV-döntéshozók, cégtulajdonosok és felsővezetők. Ők azok, akik nem a túlélésért küzdenek, hanem a piacuk dominanciájára törekszenek. Az előadásokkal három fő problémára adunk választ:

• Az operatív mókuskerék: Hogyan váljon a cégvezető mikromenedzserből valódi, szabad stratégává.
• A láthatatlanság és az AI-tartalomrobbanás: Hogyan tűnjön ki egy cég a reklámzajból, amikor a mesterséges intelligenciával bárki képes másodpercek alatt tartalmat gyártani.
• A kiszámíthatatlan növekedés: Hogyan építsenek adatalapú, 6 hónapos előre tervezhető marketing- és sales-folyamatokat ad-hoc ötletelések helyett.

4. Versenyelőny — Miben látja a konferencia egyedi versenyelőnyét a hazai üzleti események piacán?

A legtöbb rendezvény rideg, személytelen és funkcionális. A Maximum Konferencia egyedi versenyelőnye a nyers emberi energia és a prémium élmény kombinációja. Az Etele Cinema VIP helyszíne önmagában megadja az exkluzív hangulatot, de a show lényege az őszinteség. Itt a milliárdos forgalmú előadók nemcsak a sikereikről beszélnek, hanem a legmélyebb belső megéléseikről, kudarcaikról és a vezetői magányról is. Ez nem egy unalmas szakmai nap, ez egy inspirációs transzformáció.

5. Mérhetőség — Milyen KPI-ok alapján értékeli a konferencia sikerét, és mely mutatók számítanak döntőnek?

A marketingben és az üzletben mindent mérünk. A konferencia sikerét három szinten értékeljük:

• Rövid távú pénzügyi mutatók: A jegyértékesítés és a kiállítói helyek megtérülése (ROI).
• Ügyfél-elégedettség (A döntő mutató): Az anonim kérdőíveken beérkező Net Promoter Score (NPS), azaz hogy a résztvevők hány százaléka ajánlaná az eseményt a vállalkozótársainak.
• Hosszú távú lojalitás: Számunkra a legfontosabb KPI az, hogy a konferencia zárásakor a kiállítók 70%-a, és a résztvevők jelentős része azonnal lefoglalta a helyét a következő, 2027-es eseményre is. Ez a bizalom valódi mérőszáma.

6. Május 28-i fókusz — A május 28-i konferencia milyen üzleti trendekre, kihívásokra vagy növekedési lehetőségekre helyezi a hangsúlyt?

A fókusz egyértelműen a rendszerszintű integráción és az AI-vakság áttörésén volt. A mai piacon az emberi agy a hatalmas tartalomzaj miatt 0,13 másodperc alatt kiszűri a steril reklámokat. A növekedési lehetőség abban van, ha a cégek képesek a technológia (AI-first CRM rendszerek, automatizációk) mögé visszahozni a nyers emberi energiát és a személyes kapcsolódást. Mert a statisztikák szerint a vevők 82%-a azonnal elhagyja a kedvenc márkáját, ha a kiszolgálás személytelenné válik.

7. Partnerségek — Milyen szempontok alapján választ stratégiai partnereket, és hogyan járulnak hozzá a rendezvény hosszú távú fejlődéséhez?

Kizárólag olyan partnerekkel lépünk szövetségre, akik a saját területükön stabil, prémium piacvezetők, és akiknek a szolgáltatása közvetlenül képes növelni a mi közönségünk profitját. A CIB Bank vagy a Sales and Workflow nemcsak logók a falon; ők hús-vér szakértelmet és stabilitást hoznak a rendezvénybe. A hosszú távú fejlődés kulcsa a közös értékrend: ők is a KKV-szektor megerősítésében hisznek, így évről évre velünk együtt emelik az esemény színvonalát.

8. Döntéshozatal — Milyen vezetői elvek mentén hoz döntéseket nagy kockázatú üzleti helyzetekben?

A döntéshozatali modellem alapja a Szív-Agy Koherencia. Bár a számok, a pénzügyi elemzések és a logika elengedhetetlenek, a tudomány is bizonyította, hogy a szív mágneses mezeje jóval erősebb, mint az agyé. Nagy kockázatú helyzetekben – legyen szó nemzetközi terjeszkedésről, dubai ingatlanprojektekről vagy egy nagyszabású konferencia finanszírozásáról – a belső iránytűmre, a küldetéstudatomra hagyatkozom. Ha a döntés mögött ott van a tiszta szándék és az értékteremtés vágya, a kockázat kezelhetővé válik. Thomas Watson, az IBM korai vezérének szavaival élve: „A sikernek sokkal kisebb ára van, mint a kudarcnak.” Én a cselekvés árát mindig szívesebben megfizetem, mint a halogatásét.

9. Piaci alkalmazkodás — Hogyan reagál a gyorsan változó gazdasági környezetre, és miként építi be ezeket a konferencia jövőbeli koncepciójába?

A rugalmasság az új stabilitás. Mi nem merev éves terveket követünk, hanem folyamatosan teszteljük a piac reakcióit. Az e-mail bázisunk és az ügyfeleink jelzéseit azonnal beépítjük a folyamatokba. A jövőbeli koncepcióban még nagyobb hangsúlyt kap a hibrid működés: az egynapos fizikai show-t kiterjesztjük digitális follow-up workshopokra, online mentorprogramokra és interaktív közösségi platformokra, hogy a vállalkozóink az év 365 napján megkapják a támogatást.

10. Növekedési stratégia — Milyen hosszú távú növekedési stratégiát tart reálisnak hazai és nemzetközi szinten?

Hazai szinten a célunk a Maximum Konferencia pozíciójának bebetonozása mint a legfontosabb KKV-stratégiai pont. Ezzel párhuzamosan építjük az új márkáinkat – mint például az év végén induló „Business of the Year” díjat és konferenciát –, amelyek újabb szegmenseket nyitnak meg. Nemzetközi szinten a hangsúly a határokon átívelő szinergiákon van: a budapesti központunk mellett a dubai jelenlétünk és az ottani ingatlanszektorbeli, valamint üzleti lábunk nyit kaput arra, hogy a 360 fokos marketingképletet nemzetközi piacra lépő magyar és külföldi cégeknél is sikerrel alkalmazzuk.

A növekedés ugyanis nem szerencse kérdése – a növekedés tanulható, tervezhető és megvalósítható.