Az amerikai álom és a Kennedy-mítosz

Fekete Rajmund: Az amerikai álom (vége) – John F. Kennedy

Kevés huszadik századi politikus alakja vált annyira legendává, mint John Fitzgerald Kennedyé. Az Egyesült Államok 35. elnöke mindössze 1961 januárjától 1963 novemberében bekövetkezett meggyilkolásáig állt országa élén, személye mégis több mint hat évtizeddel halála után is élénken foglalkoztatja a történészeket és az olvasókat.

Fekete Rajmund Az amerikai álom (vége) – John F. Kennedy című könyve nem egyszerűen egy amerikai elnök életrajza. A szerző arra is választ keres, hogyan lett a fiatal, jó megjelenésű, kiváló kommunikációs képességekkel rendelkező politikusból egy egész korszak jelképe, majd tragikus halálát követően legenda.

Kennedy történetét azonban nem az elnökválasztási kampánnyal és nem is a Fehér Házzal kell kezdenünk. Életének egyik meghatározó fejezete jóval korábban, a második világháború idején játszódott le.

A tengerészet hadnagya és a PT–109 hőse

John F. Kennedy a második világháborúban az Egyesült Államok haditengerészeténél szolgált. A csendes-óceáni hadszíntéren, a Salamon-szigetek térségében egy torpedónaszád, a PT–109 parancsnoka lett.

1943. augusztus 2-án éjszaka történt az az esemény, amely Kennedy egész későbbi életét végigkísérte. A japán Amagiri romboló nagy sebességgel nekiütközött a PT–109-nek, és gyakorlatilag kettévágta a kis amerikai hajót. A tizenhárom fős legénységből ketten életüket vesztették, a többiek a tengerbe kerültek. Kennedy ekkor hadnagyi rendfokozatban szolgált.

A későbbi elnök ebben a szélsőséges helyzetben nemcsak saját életét próbálta megmenteni. Sérült társát, Patrick McMahont úgy segítette, hogy annak mentőmellényének pántját a fogai közé fogva vontatta magával, miközben több kilométert úszott egy közeli sziget felé. A túlélők végül egy kis lakatlan szigetre jutottak. Kennedy később segítséget keresett, és kapcsolatba tudtak kerülni a térségben működő helyiekkel. Egy kókuszdió héjába karcolt üzenet is szerepet játszott abban, hogy a mentők megtalálják őket. A tizenegy túlélőt végül augusztus 8-án mentették ki.

Ez az esemény több volt Kennedy életének egy kalandos epizódjánál. A PT–109 története később politikai pályájának részévé vált. A háborús szolgálat, a veszélyhelyzetben tanúsított helytállás és bajtársai megmentése egy olyan képet erősített róla, amely később választási kampányaiban is megjelent. A Kennedy elnöki könyvtár dokumentumai szerint a PT–109 szimbólumát az 1960-as kampányban tudatosan kapcsolták Kennedy vezetői képességeihez.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon mennyiben határozta meg az elnökké váló Kennedy gondolkodását ez a fiatalkori tapasztalat. A háborúban megtapasztalta, milyen gyorsan válhat egy döntés élet és halál kérdésévé. Két évtizeddel később, a kubai rakétaválság napjaiban már nem egy tizenhárom fős legénység, hanem sok millió ember sorsa függött a washingtoni és moszkvai döntésektől.

A Kennedy család és a politikai felemelkedés

Fekete Rajmund könyve megfelelő hangsúlyt helyez arra is, hogy John F. Kennedy pályafutása nem érthető meg családja nélkül.

A Kennedy család az amerikai társadalmi és politikai felemelkedés különleges példája volt. Az apa, Joseph P. Kennedy jelentős vagyont szerzett, diplomáciai és politikai kapcsolatrendszert épített ki, és gyermekeivel szemben rendkívül magas követelményeket támasztott.

John F. Kennedy előtt eredetileg bátyja, Joseph Kennedy Jr. számára látszott nyitottnak a politikai pálya. A háború azonban ezt is megváltoztatta. Joseph Kennedy Jr. 1944-ben katonai szolgálat közben életét vesztette. A családi várakozások ettől kezdve egyre inkább John felé fordultak.

Kennedy előbb képviselő, majd szenátor lett, végül 1960-ban indult az Egyesült Államok elnöki tisztségéért.

A televízió korszakának politikusa

Kennedy felismerte, hogy a politika világa megváltozott. Nem elegendő programot meghirdetni: a választókat személyesen is meg kell szólítani.

Az 1960-as Kennedy–Nixon televíziós viták történelmi jelentőségűvé váltak. Kennedy fiatalos, nyugodt és magabiztos megjelenése jól érvényesült a televízió képernyőjén. Politikusi imázsának felépítésében ettől kezdve a televízió meghatározó szerepet kapott.

Ebben az értelemben Kennedy már a modern politikai kommunikáció képviselője volt.

Fekete Rajmund könyvének egyik érdekes vonulata éppen annak vizsgálata, hogyan alakult ki a valóságos politikus mellett a nyilvánosság számára felépített Kennedy-kép.

Egy új nemzedék elnöke

Kennedy 1961. január 20-án lépett hivatalba. Beiktatási beszédének egyik gondolata azóta is az amerikai politikai retorika legismertebb mondatai közé tartozik: az állampolgárokat arra szólította fel, ne csak azt kérdezzék, mit tehet értük az országuk, hanem azt is, mit tehetnek ők hazájukért.

Fiatalsága önmagában is változást jelképezett.

Egy olyan politikus jelent meg a Fehér Házban, aki a háború utáni nemzedék dinamizmusát, optimizmusát és technikai fejlődésbe vetett hitét képviselte.

Ehhez kapcsolódott a New Frontier, az „Új Határ” gondolata is.

Kennedy számára az Egyesült Államok előtt álló kihívások nem kizárólag gazdasági vagy katonai kérdéseket jelentettek. A tudomány, az oktatás, a társadalmi fejlődés és a világűr meghódítása egyaránt része volt annak az Amerikának, amelyet elképzelt.

Kennedy és a világűr

Elnökségének egyik legmaradandóbb vállalkozása az amerikai űrprogram felgyorsítása lett.

1961-ben Kennedy azt a célt tűzte az Egyesült Államok elé, hogy még az évtized vége előtt amerikai űrhajós lépjen a Hold felszínére, majd biztonságban térjen vissza a Földre.

Kennedy ezt már nem élhette meg.

Neil Armstrong 1969. július 20-án lépett a Holdra. A siker azonban szorosan összekapcsolódott azzal a politikai döntéssel, amelyet Kennedy évekkel korábban meghozott.

A kubai rakétaválság

Kennedy elnökségének talán legdrámaibb időszaka 1962 októbere volt.

Amerikai felderítő repülőgépek szovjet nukleáris rakéták telepítését fedezték fel Kubában. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti konfliktus olyan pontra jutott, ahol egy rossz döntés akár nukleáris háborút is kiválthatott volna.

Kennedy végül tengeri blokád – hivatalos megfogalmazás szerint „karantén” – mellett döntött, miközben Washington és Moszkva között intenzív tárgyalások kezdődtek.

Nyikita Hruscsov és Kennedy végül kompromisszumos megoldást talált.

A rakétaválság azért is különleges fejezete Kennedy életének, mert ismét egy rendkívüli veszélyhelyzetben kellett döntenie. Természetesen nem lehet közvetlenül összehasonlítani egy háborús torpedónaszád parancsnokának döntéseit egy nukleáris nagyhatalom elnökének döntéseivel. Mégis nehéz nem észrevenni a párhuzamot: Kennedyt életében többször is olyan helyzet elé állította a történelem, amikor nagy nyomás alatt kellett mérlegelnie a kockázatot és a következményeket.

Dallas és a befejezetlen elnökség

1963. november 22-én Dallasban eldördültek a lövések.

John F. Kennedy 46 éves volt.

Egyetlen pillanat alatt véget ért egy elnökség, ugyanakkor megszületett egy legenda.

Kennedy halálának egyik következménye éppen az, hogy politikai életműve befejezetlen maradt. Nem tudhatjuk, hogyan alakult volna a vietnámi háborúhoz való viszonya. Nem tudhatjuk, milyen irányba vitte volna tovább az amerikai polgárjogi kérdéseket. Azt sem tudhatjuk, milyen lett volna egy esetleges második Kennedy-ciklus.

A történész ezért csak azt vizsgálhatja, ami valóban megtörtént.

A közvélemény azonban gyakran azt is hozzáteszi a történethez, ami megtörténhetett volna.

Itt kezdődik a Kennedy-mítosz.

Camelot – legenda születik

Jacqueline Kennedy férje halála után hozzájárult ahhoz, hogy az elnökség időszakához hozzákapcsolódjon a „Camelot” elnevezés.

A szó egy elveszett, idealizált világ képét idézte fel.

A fiatal elnök, elegáns felesége, gyermekeik, a Fehér Ház kulturális rendezvényei és Kennedy tragikus halála idővel egyetlen nagy történetté olvadtak össze.

A valóság természetesen összetettebb volt.

Éppen ebben rejlik Fekete Rajmund könyvének értéke.

Nem elegendő ugyanis feltenni a kérdést: ki volt John F. Kennedy?

Azt is meg kell kérdeznünk:

Milyennek látta önmagát?

Milyennek akarta láttatni magát?

Milyennek látták a kortársai?

És végül:

Milyennek őrizte meg az utókor?

Az amerikai álom vége?

A könyv címében szereplő kérdés különösen elgondolkodtató.

Kennedy maga bizonyos értelemben az amerikai álom megtestesítőjévé vált: fiatal, sikeres, gazdag, művelt, háborús veterán, családapa és végül az Egyesült Államok elnöke.

A kép természetesen ennél sokkal összetettebb.

De éppen ez az „amerikai álom” ereje: nem feltétlenül azt mutatja meg, milyen a valóság, hanem azt, milyennek egy társadalom látni szeretné önmagát.

Dallas után azonban ez a kép megrendült.

Az 1960-as évek második fele már Vietnamról, súlyos társadalmi konfliktusokról, Martin Luther King és Robert Kennedy meggyilkolásáról is szólt.

Az optimizmus helyét fokozatosan a bizonytalanság vette át.

Összegzés

Fekete Rajmund könyvének egyik legfontosabb erénye, hogy John F. Kennedyt nem kizárólag elnökként mutatja meg.

Ott van előttünk a Kennedy család fia.

A betegségekkel is küzdő fiatalember.

A politikai ambíciókkal rendelkező pályakezdő.

A képviselő.

A szenátor.

A televízió korszakát felismerő politikus.

Az Egyesült Államok elnöke.

És nem utolsósorban ott van Kennedy hadnagy, a PT–109 parancsnoka, aki 1943 nyarán a Csendes-óceánon saját életét is kockára téve segített megmenteni bajtársait.

Ez utóbbi történet különösen fontos, mert megmutatja: Kennedy legendája nem kizárólag politikai kommunikációból született. Volt mögötte személyesen átélt háború, veszély és felelősség is.

A PT–109 roncsa a Csendes-óceánban maradt, története azonban elkísérte Kennedyt egészen a Fehér Házig.

Fekete Rajmund könyve arra figyelmeztet, hogy a történelmi személyiségek megértéséhez a mítosz mögé kell néznünk. Kennedy esetében azonban a mítosz maga is a történelem része lett.

Talán ezért nem halványul alakja több mint hat évtized elteltével sem.

John F. Kennedy életében találkozott háború és béke, személyes bátorság és politikai hatalom, valóság és legenda, amerikai álom és annak tragikus megszakadása.

Ezért Fekete Rajmund könyve nemcsak egy amerikai elnök története.

Egy korszak története is.

Harminchét találkozás korunk tanúival

Szarvas István: Kérdeztem – Válaszoltak II.

Szarvas István Kérdeztem – Válaszoltak II. című interjúkötete olyan embereket szólaltat meg, akik a tudomány, a politika, a művészet, az irodalom, az egyházi élet és a sport különböző területein váltak ismertté. A 37 interjút tartalmazó kötet legnagyobb erénye éppen ez a sokszínűség: egymástól távoli életutak és gondolkodásmódok kerülnek egymás mellé, miközben valamennyi beszélgetést összeköti a kérdező személye és érdeklődése.

A szerző nem egyetlen szakterület képviselőit gyűjti össze. Nobel-díjas tudós és író, politikus és bíboros, akadémikus és orvos, színművész és zenész, olimpiai bajnok és űrhajós egyaránt helyet kap a könyvben. Ez már önmagában is jelzi Szarvas István interjúkészítői felfogását: számára elsősorban az érdekes ember és az érdekes életút számít.

A kötet talán legnagyobb neve Kertész Imre, az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas. Mellette a Nobel-díjasok körét Elizabeth Blackburn képviseli. Jelenlétük különös rangot ad a könyvnek, ugyanakkor jól mutatja a szerző törekvését arra, hogy a nemzetközileg is kiemelkedő személyiségek gondolatait közelebb hozza a magyar olvasóhoz.

A politikai és közéleti beszélgetések között ugyancsak történelmi jelentőségű nevek jelennek meg. Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó vezetője olyan korszak egyik főszereplője volt, amely alapvetően megváltoztatta Európa történelmét. Németh Miklós volt miniszterelnök és Pozsgay Imre szintén a magyar rendszerváltozás meghatározó személyiségei. Az ilyen interjúk értéke az idő múlásával növekszik: ami elkészülésekor aktuális beszélgetés volt, az évek múltával kordokumentummá válik.

Más jellegű közéleti világot képvisel Erdő Péter bíboros. Az egyházi vezetővel készített beszélgetés azért is fontos része a kötetnek, mert a szerző érdeklődése itt a hit, az egyház és a társadalom kérdései felé fordul. Szarvas István interjúinak visszatérő sajátossága, hogy beszélgetőpartnerét nem csupán tisztségében vagy szakmai szerepében kívánja megmutatni: az embert keresi a címek és rangok mögött.

A tudomány világát több kiemelkedő személyiség képviseli. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, valamint Farsang Csaba, Papanek Gábor, Szolcsányi János és más kutatók, professzorok megszólaltatása azt mutatja, hogy a tudomány népszerűsítése különösen fontos a szerző számára. Ezekben az interjúkban komoly szakmai kérdések jelennek meg, de a kérdező törekszik arra, hogy a válaszok a nem szakember olvasó számára is követhetők legyenek.

A művészeti fejezetek egyik legemlékezetesebb személyisége Psota Irén. Egy olyan színésznőről van szó, akinek alakja összeforrt a huszadik század második felének magyar színház- és filmművészetével. Mellette Kocsis Zoltán zongoraművész és karmester, Ókovács Szilveszter, valamint Bodza Klára is azt bizonyítja, milyen széles kulturális horizontot fog át a kötet.

Az irodalmat Kertész Imre mellett többek között Müller Péter, Moldova György és a világhírű brazil író, Paulo Coelho képviseli. Különösen érdekes, hogy magyar és külföldi alkotók kerülnek egyazon könyv lapjaira. Ezáltal a kötet nem marad a magyar közélet és kultúra határain belül, hanem nemzetközi kitekintést is kínál.

A sportolók sora ugyancsak figyelemre méltó. Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendás labdarúgója a magyar sporttörténet egyik nagy korszakának tanúja. Szilágyi Áron olimpiai bajnok kardvívó már egy másik nemzedéket képvisel. Polgár Judit pedig olyan magyar sportember, aki a sakkozás történetében nemzetközi mércével is maradandót alkotott.

Külön hely illeti meg Farkas Bertalant, az első magyar űrhajóst. Az ő életútja egyszerre része a tudomány, a technika, a repülés és a közelmúlt történetének. Az ilyen beszélgetésekben mutatkozik meg különösen az interjú mű

Emberek, pályák, sorsok – Szarvas István: Kérdeztem – Válaszoltak IX.

Szarvas István Kérdeztem – Válaszoltak című interjúsorozata immár kilencedik kötetéhez érkezett. Egy ilyen hosszú sorozat önmagában is figyelemre méltó újságírói teljesítmény. A kötet legfontosabb értéke azonban nem a számokban, hanem a megszólaltatott emberek sokféleségében és a beszélgetések személyességében rejlik.

A IX. kötetből különösen jól kirajzolódik Szarvas István interjúkészítői felfogása: nem kizárólag a közismert személyiség érdekli, hanem az ember is, aki a tisztség, a szakmai eredmények vagy a hírnév mögött áll. Kérdései többnyire rövidek, közérthetők és célratörők. Nem akarja saját személyiségével háttérbe szorítani beszélgetőtársát, inkább lehetőséget teremt arra, hogy az interjúalany maga mondhassa el gondolatait.

A kötet sokszínűségét jól érzékelteti a kiválasztott tizenhét beszélgetőtárs névsora: Báron György, Berend T. Iván, Bige László, Demján Sándor, Dieter Fahrer, Gödrös Katalin, Gulyás Michelle, Hankó Balázs, Harle Tamás, Havasi Zoltán, Hegedűs Éva, Herboly Domonkos, Jancsó Miklós, Jorge Róza de Oliveira, Julia Gross, Kerekes Sándor és Kónya Imre.

Tudomány és gondolkodás

A tudományos életet mindenekelőtt Berend T. Iván akadémikus képviseli. Személye azért különösen érdekes egy interjúkötetben, mert életútján keresztül nemcsak egy tudós pályája, hanem egy történelmi korszak változásai is megközelíthetők. Egy ilyen beszélgetésben a személyes emlékezet és a tudományos gondolkodás találkozik.

Báron György filmkritikus ugyancsak az elemző, értelmező gondolkodás képviselője. A filmkritikus nem pusztán véleményt mond egy alkotásról: kapcsolatot teremt film, kultúra és társadalom között. Szarvas István interjúinak egyik erőssége éppen az, hogy a szakmai kérdéseket igyekszik a szélesebb közönség számára is érthetővé tenni.

Film és művészet

Különösen erős csoportot alkotnak a filmművészet képviselői. Dieter Fahrer és Gödrös Katalin filmrendezők, valamint Jancsó Miklós más-más alkotói világot képviselnek.

Jancsó Miklós szerepeltetése önmagában súlyt ad ennek a válogatásnak. A rendező életműve a magyar filmtörténet megkerülhetetlen része. A vele készült beszélgetés jelentőségét tovább növeli, hogy az ilyen interjú az idő múlásával dokumentummá válik: megőrzi egy jelentős alkotó gondolkodásának és személyiségének egy darabját.

Gödrös Katalin és Dieter Fahrer szerepeltetése egyúttal azt is mutatja, hogy Szarvas István érdeklődése nem áll meg Magyarország határainál. A különböző filmes tapasztalatok egymás mellé helyezése tágabb kulturális perspektívát ad a kötetnek.

Gazdaság és üzleti élet

A gazdasági életet Bige László, Demján Sándor, Havasi Zoltán és Hegedűs Éva képviseli.

Különösen érdekes Demján Sándor szerepeltetése. Az üzletemberrel készült beszélgetés ma már túlmutat egy hagyományos gazdasági interjún: egy meghatározó magyar vállalkozó gondolkodásának dokumentuma is. Az ilyen beszélgetések mutatják meg igazán egy több évtizedet átfogó interjúkészítői munka értékét.

Bige László és Havasi Zoltán esetében ugyancsak az üzleti élet, a vállalkozói döntések és a személyes életút kapcsolata kerülhet az olvasó figyelmének középpontjába.

Hegedűs Éva bankelnök szerepeltetése pedig tovább szélesíti a gazdasági témakört. A pénzügyi világ egy olyan terület, amelyet az átlagolvasó sokszor távolinak érez. Az interjú műfaja azonban alkalmas arra, hogy a gazdasági döntések mögött az embert, a vezetői felelősséget és a pályát is megmutassa.

Sport – az olimpiai teljesítménytől a sportújságírásig

A sport világát Gulyás Michelle, Harle Tamás és Kerekes Sándor képviseli.

Közülük kiemelkedik Gulyás Michelle öttusázó, olimpiai bajnok. Egy olimpiai bajnokkal folytatott beszélgetés természetesen az eredményekről is szól, de ennél többet jelenthet: betekintést engedhet abba a kitartásba, fegyelembe és lelki erőbe, amely nélkül a legmagasabb szintű sportteljesítmény elképzelhetetlen.

Harle Tamás sportújságíró más oldalról közelíti meg ugyanezt a világot. Nem az eredmény létrehozójaként, hanem annak megfigyelőjeként, közvetítőjeként van jelen. Kerekes Sándor szerepeltetésével pedig tovább bővül a sporttal kapcsolatos nézőpontok köre.

Így a sport nem egyetlen interjúban jelenik meg, hanem többféle szemszögből: a versenyző, a sportember és az újságíró oldaláról.

Diplomácia és közélet

A nemzetközi kapcsolatokat Jorge Róza de Oliveira és Julia Gross nagykövetek képviselik. A diplomatákkal készült interjúk külön értéke, hogy az olvasó a hivatalos államközi kapcsolatok mögött megismerheti a diplomata személyes gondolkodását is.

A magyar közéletből Hankó Balázs miniszter és Kónya Imre miniszter jelenik meg a válogatásban. Két különböző politikai korszak képviselőinek megszólaltatása jól illeszkedik Szarvas István módszeréhez: az interjúkötet nem egyetlen időszak pillanatfelvétele, hanem különböző korszakok szereplőit állítja egymás mellé.

Egy sajátos életút

Erboly Domonkos főigazgató, zenész személye azért is érdekes, mert egyszerre kapcsolódik a vezetői tevékenységhez és a művészethez. Az ilyen összetett pályák különösen alkalmasak arra, hogy az interjú túllépjen a hagyományos szakmai életrajzon, és azt vizsgálja, miként fér meg egymás mellett egy ember életében több hivatás és érdeklődési terület.

A kérdező szerepe

Szarvas István interjúinak egyik felismerhető sajátossága a kíváncsiság. Nem kihallgatni akarja beszélgetőtársait, hanem megismerni őket. Kérdéseivel teret biztosít a válaszadónak, miközben igyekszik olyan témákat érinteni, amelyek az olvasót is közelebb viszik az interjúalany személyiségéhez.

A kötet másik erénye az időbeli távlat. Amikor egymás mellett olvashatunk különböző korszakokban készült beszélgetéseket, az interjú már nem csupán újságírói műfaj. Kortörténeti dokumentummá válik. Egy korábbi beszélgetésből az olvasó nemcsak azt tudhatja meg, mit gondolt az interjúalany, hanem azt is, milyen kérdések foglalkoztatták az adott korszakot.

Ebben rejlik a Kérdeztem – Válaszoltak IX. maradandó értéke.

A tizenhét kiválasztott interjúalany között akadémikus, filmkritikus, filmrendező, üzletember, bankelnök, olimpiai bajnok, sportújságíró, sportember, miniszter, nagykövet, főigazgató és zenész egyaránt megtalálható. Látszólag egymástól távoli világok ezek, mégis összeköti őket valami: valamennyien saját területükön figyelemre méltó életutat jártak be.

Szarvas István pedig kérdez.

A válaszokból pedig nemcsak portrék, hanem egy korszak mozaikdarabjai állnak össze.

A Kérdeztem – Válaszoltak IX. ezért nem egyszerűen interjúgyűjtemény. Olyan találkozások könyve, amelyben tudomány, művészet, gazdaság, sport, diplomácia és közélet kerül egymás mellé. A kötet arra is emlékeztet, hogy az újságíró egyik legfontosabb feladata változatlan: jól kérdezni, figyelmesen meghallgatni a választ, majd megőrizni azt az utókorna

A minőség versenyelőny – átadták az Érték és Minőség Nagydíjakat

Az Érték és Minőség Nagydíj 2026. évi elismeréseit ünnepélyes keretek között adták át a Gödöllői Királyi Kastély Lovardájában. Az idei pályázaton 19 vállalkozás 22 pályázata érdemelte ki az Érték és Minőség Nagydíj Tanúsító Védjegy használatának jogát.

A díjazottak köre jól tükrözi a magyar gazdaság sokszínűségét. A nyertesek között mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint nagyvállalatok egyaránt megtalálhatók. Három mikro-, nyolc kis-, öt közép- és három nagyvállalat részesült elismerésben.

A díjazottak több mint fele első alkalommal pályázott a rangos minősítésre. Ez azt mutatja, hogy egyre több vállalkozás tekinti alapvető értéknek a magas minőséget és az innovációt.

A 2026-os pályázati évben a minőség mellett az innováció és a piaci versenyképesség is meghatározó szempont volt. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a kiemelkedő teljesítmény nem a vállalkozás méretétől függ.

Az Érték és Minőség Nagydíj legfontosabb üzenete, hogy a tudatos minőségfejlesztés a hazai vállalkozások versenyképességének egyik legfontosabb alapja.

Szabó Ervin: Felelősen kell partnert választania a vállalkozásoknak

Vezérigazgató úr! Miként került kapcsolatba a Kulcs-Softtal, és szakmai pályafutásának mely állomásai készítették fel arra, hogy átvegye a vállalat irányítását az alapító Kulcsár Tibortól?

Az ajánlásnak nem csak egy termék, vagy szolgáltatás megvásárlása során van jelentősége. Egy felsővezető kiválasztása, vagy egy tulajdonosi színtű együttműködés során is kiemelten fontos egy számunkra hiteles személy értékítélete. „Nektek érdemes lenni találkozni és megismerni egymást” - ez a mondat volt a hívószó a mi esetünkben.

Mondhatjuk azt, hogy középiskolás korom óta erre készültem, de azért ez nem ilyen egyszerű. Ami biztos, hogy már 14 éves koromban a tanulás mellett elkezdtem dolgozni és ez végigkísérte az egyetemi tanulmányaimat is. A munka önmagában nem lett volna elegendő és kellően megkülönböztető. Egyetemi éveim alatt először tagja majd elnöke lettem a Hallgatói Önkormányzatnak. Az Egyetemi és Kari Tanács munkája során megtanultam a tárgyalás technika alapjait, huszonéves fiatalként nem evidens dolog egyetemi professzorokkal egyeztetni, érvelni, érdeket érvényesíteni.

Inkább voltan átlagos tanuló, mint kiemelkedő képességű valamilyen tudományágban. Amiben viszont mindig is erős voltam az a munkabírásom, szervező és problémamegoldó képességem és a hitelességem. 

Utólag tudtam meg, hogy van egy mondás rólam a piacon, miszerint az Ervint hagyni kell dolgozni és akkor minden rendbe lesz és ha ezt megérti egy tulajdonos akkor gyümölcsöző lesz az együttműködés, ellenkező esetben el fog veszíteni engem. 

Az egyetemi éveim után az utam az egy tapasztaltokkal, eredményekkel és természetesen buktatókkal teli, de egyenesen felfelé vezető pálya képét rajzolja ki.

Voltam kereskedő, aki eladta a terméket és a szolgáltatást. Voltam projektvezető, aki a csapatával megvalósította azt, amit elvállalt. Majd lettem kereskedelmi igazgató, ügyvezető igazgató és végül 10 évvel ezelőtt a Kulcs-Soft vezérigazgatója.

Egy alapító által felépített, sikeres társaság vezetését átvenni egyszerre megtiszteltetés és komoly felelősség. Mi volt a legnehezebb feladat a vezetőváltás során, és mit kívánt feltétlenül megőrizni a vállalat korábbi értékeiből?

Kulcsár Tiborral a Kulcs-Soft alapítójával eltérő személyiségek vagyunk, eltérő vezetői eszköztárral rendelkezünk. Viszont Tibor nem önmagát akarta megtalálni utódként, hanem egy arra alkalmas személyt, ez egy kulcs momentum. A legtöbb generációváltás már ezen a ponton félremehet és okozhatja az egész folyamat sikertelenségét. A most megkezdett üzleti doktori képzésem során is a generációváltás a kutatási témám, ezen belül is a folyamat cégértékre gyakorolt hatását vizsgálom. 

Ami közös bennünk az nagyon stabil értékrendünk és az ügyfélfejjel történő gondolkodás képessége, és az ezzel együtt járó ügyfélfókusz fontossága.

A Kulcs-Soft elsősorban a magyar kis- és középvállalkozások munkáját segíti. Megítélése szerint mennyire felkészültek ezek a vállalkozások a teljes körű digitalizációra, és hol tapasztalható még jelentős lemaradás?

Ebben a kérdéskörben eléggé kritikus vagyok, 25 éve jellemzően vállalati digitalizációs megoldások fejlesztésével, bevezetésével foglakozó cégeknél dolgozom. A magyar piacnak egy nagyon fontos tanulsága, hogy a KKV szereplők többség esetén nem a belső fejlődési igény miatt valósulnak meg ezek a projektek, hanem a törvényi változások kényszerítik ki. Legyen itt példa a pénztárgépek, a számlázó szoftverek NAV bekötése, a trafikok kötelező adatszolgáltatása, az ún. eKÁER ami az áruforgalom ellenőrzését szolgálja. A közeljövőben az eÁFA bevezetése, vagy a könyvelő és bérszámfejtő szoftverek NAV összekötése. Állítom, ha ezek nem lennének a vállalkozók jelentős része még számlatömböt és kockás füzetet használna és zacskóban vinné a számlákat könyvelőjének. Ezek a rendszerek és a jövőbeli kötelezettségek (VIDA – a mostani papír alapú számla teljes megszűnése az üzleti környezetben) fogják igazából digitalizálni a hazai kisvállalkozói szférát.

A mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet kap az ügyvitelben, a könyvelésben és a vállalatirányításban. Milyen feladatokat vehet át az MI az embertől, és mely területeken marad nélkülözhetetlen az emberi tudás és felelősség?

Szerencsés vagyok, mert a 90-es években az egyetemi tanulmányai alatt tanultam mesterséges intelligenciát. Az azonban még jellemzően az un. gépi tanulásról (machine learning) szólt és nem a most mindenki által megismert nagy nyelvi modellekről (LLM). Ennek ellenére a fejlődés ilyen mértékű fejlődése még engem is meglepett. Nem kérdés, hogy a vállalati működési folyamatokat már középtávon AI támogatással valósítjuk meg. Ami valódi vízválasztó lesz példának említve a szoftverfejlesztés világát, hogy az un. kódolói szakma meg fog szűnni, csak alap tudással már senki nem fog boldogulni. Viszont, soha ilyen nagy szükség nem volt az igazi szoftvermérnökökre, akik komplexen tudnak gondolkodni, az ő hatékonyságukat az AI meg fogja többszörözni.

Az elektronikus áfabevallás és a NAV-val történő közvetlen adatkapcsolat új korszakot jelent a hazai vállalkozások életében. Az eÁFA bevezetése valóban csökkenti majd az adminisztrációt, vagy kezdetben inkább újabb nehézségeket okoz?

Azon kevés vezető közé tartozom Magyarországon, aki 2012 óta az összes ilyen projektben részt vett, megoldásszállítói oldalon. A korábban már említett pénztárgépek, trafikok, számlázó, majd most a könyvelő és bérszámfejtő szoftverek bekötése, az eÁFa megoldás mind ide tartozik. Mindegyik rendszer esetén a közös tapasztalás, hogy szükség volt 1-2 évre, hogy a hatósági és a szoftverszállítói oldalon ezek az új technológiára épülő megoldások stabillá váljanak. Az érintetti kör esetén a félelem, az ellenállás sokszor ebből táplálkozik, a hibás működés többletadminisztrációt, a korábbi folyamatok lassulását okozza. Viszont, amint ezen túl leszünk a vállalati működésünk szerves részévé válik minden ilyen rendszer.

A felhőalapú szolgáltatások terjedésével egyre több érzékeny pénzügyi és személyes adat kerül informatikai rendszerekbe. Hogyan tudják garantálni ügyfeleik adatainak biztonságát, és mit tehet maga a felhasználó a kibertámadások megelőzéséért?

Felelősen kell partnert választania a vállalkozásoknak. Sajnos még itt is működik a régi berögződés, majd át jön az unokaöcskös, vagy a szomszéd srác és ő beállítja a számítógépemet, ez volt a 2000 évek világa. Aki ezzel a szemlélettel választ felhő, vagy online üzemeltetési partnert, az komoly kockázatnak van kitéve. Sajnos a digitalizációs készségeknél még alacsonyabb szinten van a vállalkozások IT biztonsághoz fűződő viszonya és ez rendkívül komoly kockázatokat hordoz magában.

A Kulcs-Soft szoros kapcsolatot épít a felsőoktatással, köztük a Pécsi Tudományegyetemmel. Mit vár ettől az együttműködéstől, és milyen tudással kell rendelkeznie annak a fiatalnak, aki ma sikeres informatikai vagy gazdasági pályára készül?

Nem titkolt célunk, hogy olyan fiatal szakemberek kerüljenek ki a munkaerő világába, akik korszerű ismeretekkel rendelkeznek. Számukra és számunka is külön előny, ha ez a tudás a Kulcs-Soft termékeire épül. A vállalkozókat támogató digitalizáció az állami rendszerek fejlődésével új sebességfokozatra kapcsolt. 10 éve tart ez a folyamat, a pénztárgépek NAV bekötésével indult, jött az áruforgalom és a trafikok adatszolgáltatása, eljutottunk a számlázószoftverek bekötéséhez. Ma pedig arról beszélünk, hogy az ÁFA bevallás és bármely nyomtatvány beküldése automatizáltan az online térbe költözik. Ezt az új releváns tudást segítünk megszerezni a most iskolapadba üllő jövő szakembereinek.

Végezetül engedjen meg egy személyesebb kérdést: vezetőként mire a legbüszkébb, milyen döntését hozná meg ma másként, és hol szeretné látni a Kulcs-Softot öt év múlva?

Nagyon jó kérdés. Büszke vagyok azokra a komplex, nagy projektekre amelyet az elmúlt 15 évben - adott esetben elsőként - hajtottunk végre a szakmai csapatokkal 

Az is büszkeséggel tölt el, hogy generációváltás területén is példát tudunk mutatni a hazai vállalkozó szektornak.

Büszke vagyok a családomra és talán arra a leginkább, hogy nagyon sokszor kapom azt meg, hogy emberi , amit teszek, ahogy megnyilvánulok.

Egy vezető döntések ezreit hozza pályafutása során, nem az a kérdés , hogy mi az amit megváltoztatna, hanem az. hogy egy rossz döntés hatását hogyan kezelte és ebben mennyire eredményes.

Milyen lesz a Kulcs-Soft 2030-ban? Ami legkifejezőbb, ha azt mondom, hogy az én generációváltásom keretében sikeresen átadható cég legyen, ebben benne van minden. 

. Számukra és számunka is külön előny, ha ez a tudás a Kulcs-Soft termékeire épül. A vállalkozókat támogató digitalizáció az állami rendszerek fejlődésével új sebességfokozatra kapcsolt. 10 éve tart ez a folyamat, a pénztárgépek NAV bekötésével indult, jött az áruforgalom és a trafikok adatszolgáltatása, eljutottunk a számlázó szoftverek bekötéséhez. Ma pedig arról beszélünk, hogy az ÁFA bevallás és bármely nyomtatvány beküldése automatizáltan az online térbe költözik. Ezt az új releváns tudást segítünk megszerezni a most iskolapadba üllő jövő szakembereinek.

Végezetül engedjen meg egy személyesebb kérdést: vezetőként mire a legbüszkébb, milyen döntését hozná meg ma másként, és hol szeretné látni a Kulcs-Softot öt év múlva?

Nagyon jó kérdés. Büszke vagyok azokra a komplex, nagy projektekre amelyet az elmúlt 15 évben - adott esetben elsőként - hajtottunk végre a szakmai csapatokkal 

Az is büszkeséggel tölt el, hogy generációváltás területén is példát tudunk mutatni a hazai vállalkozó szektornak.

Büszke vagyok a családomra és talán arra a leginkább, hogy nagyon sokszor kapom azt meg, hogy emberi , amit teszek, ahogy megnyilvánulok.

Egy vezető döntések ezreit hozza pályafutása során, nem az a kérdés , hogy mi az amit megváltoztatna, hanem az. hogy egy rossz döntés hatását hogyan kezelte és ebben mennyire eredményes.

Milyen lesz a Kulcs-Soft 2030-ban? Ami legkifejezőbb, ha azt mondom, hogy az én generációváltásom keretében sikeresen átadható cég legyen, ebben benne van minden. 

Euró, növekedés és bizalom – gondolatok az egri Közgazdász-vándorgyűlés első napjáról

Szarvas István

Egerben, a Hotel Eger & Parkban szeptember 10-én megkezdődött a 64. Közgazdász-vándorgyűlés, a magyar közgazdász szakma hagyományosan egyik legjelentősebb éves tanácskozása. A kétnapos rendezvény programja már önmagában jelezte, hogy ezúttal nem pusztán a gazdaság pillanatnyi állapotáról kívánnak beszélni a résztvevők. A középpontba sokkal inkább az került, hogy milyen irányban kellene továbbhaladnia Magyarországnak, hogyan lehet ismét tartós növekedési pályára állítani a gazdaságot, helyreállítani a költségvetési egyensúlyt, növelni a versenyképességet, és mindebben milyen szerepet kaphat az euró bevezetése.

A rendezvényt Hegedüs Éva, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, Vágner Ákos, Eger polgármestere és Csáfor Hajnalka, az MKT Heves Megyei Szervezetének elnöke nyitotta meg. Hegedüs Éva beszédének egyik számomra is figyelemre méltó gondolata az volt, hogy a gazdaság szereplőinek hosszú távon kiszámítható, tervezhető gazdaságpolitikára van szükségük. A magyar versenyképesség javításának fontos feltételeként emelte ki az európai uniós források megszerzését, továbbá a termelékenységi és innovációs lemaradás csökkentését.

Ez azért különösen fontos, mert egy vállalkozás nem néhány hétre vagy hónapra tervez. Beruházásokról, fejlesztésekről, munkahelyek létrehozásáról csak akkor lehet felelősen dönteni, ha a gazdasági környezet szabályai megfelelően kiszámíthatók. A vándorgyűlés egyik visszatérő gondolata ezért már a nyitóülésen a bizalom lett: bizalom a gazdaságpolitika, az állami intézmények és a gazdaság jövője iránt.

Varga Mihály: nem gyors, hanem sikeres euróbevezetésre van szükség

A délelőtti plenáris ülés egyik legnagyobb érdeklődéssel várt előadója Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. Előadásának középpontjába az euró magyarországi bevezetését állította.

Varga Mihály emlékeztetett arra, hogy Magyarország az Európai Unióhoz történt 2004-es csatlakozásakor vállalta a közös európai valuta későbbi bevezetését. Az azóta eltelt több mint két évtized azonban megmutatta, hogy az euró kérdése nem egyszerűen technikai vagy monetáris döntés. A közös pénz bevezetéséhez olyan gazdaságra van szükség, amely tartósan képes teljesíteni az ehhez szükséges feltételeket.

A jegybankelnök legfontosabb üzenete számomra úgy foglalható össze: nem az a kérdés, hogyan lehet minél gyorsabban bevezetni az eurót, hanem az, hogyan lehet azt sikeresen bevezetni. Az euró ugyanis önmagában nem oldja meg a magyar gazdaság problémáit.

Varga Mihály arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar gazdaság felzárkózása megtorpant. A fő problémák között ezért nemcsak az inflációt vagy a költségvetési egyensúlyt kell számon tartani, hanem mindenekelőtt a gazdasági növekedés és a termelékenység kérdését.

Fontos megállapítás volt, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése szükséges, de önmagában nem elegendő. A végső cél nem egy statisztikai mutató teljesítése, hanem a magyar társadalom jólétének növelése és a fejlettebb európai országokhoz történő felzárkózás.

Az euró tehát eszköz és nem önmagában vett cél.

A vita során számomra az is világossá vált, hogy az euró kérdése lényegében összekapcsolja a magyar gazdaság valamennyi nagy problémáját: az inflációt, az államadósságot, a költségvetési hiányt, a termelékenységet, a versenyképességet és a gazdaságpolitika hitelességét.

Kármán András: új növekedési modellre van szükség

Kármán András pénzügyminiszter előadása más megközelítésből, de ugyancsak a magyar gazdaság szerkezeti problémáira irányította a figyelmet.

A pénzügyminiszter szerint a hiteles gazdaságpolitika első feltétele az őszinteség. Előadásában ezért – saját megfogalmazása szerint – elsősorban diagnózist és jövőképet kívánt adni.

Megállapítása szerint az elmúlt évtizedek magyar növekedési modellje elérte korlátait. A külföldi tőkére, az új gyárak letelepítésére és a foglalkoztatás folyamatos növelésére épülő modell addig működhet eredményesen, amíg rendelkezésre áll megfelelő munkaerő, illetve újabb és újabb beruházások érkeznek. Egy bizonyos fejlettségi szint után azonban a növekedés fő forrásává egyre inkább a termelékenység javulásának kell válnia.

Ez talán a mai tanácskozás egyik legfontosabb gazdaságpolitikai gondolata.

Nem elegendő ugyanis több embert munkába állítani vagy több tőkét bevonni. Ugyanannyi munkával és tőkével nagyobb hozzáadott értéket kell létrehozni. Ehhez jobb oktatás, korszerűbb technológia, több innováció, hatékonyabb vállalatok és magasabb színvonalú állami működés szükséges.

Kármán András különösen súlyos problémaként beszélt a költségvetés helyzetéről. A kormány célja, hogy a hiányt 2030-ra a GDP három százaléka alá csökkentse, vagyis teljesüljön az euró bevezetéséhez szükséges egyik legfontosabb maastrichti követelmény.

A pénzügyminiszter ugyanakkor hangsúlyozta: a költségvetési kiigazítást nem az egészségügy, az oktatás és a szakképzés rovására kívánják végrehajtani. A kiadások csökkentésének egyik fő területét az állam működésének racionalizálásában, a párhuzamosságok felszámolásában és a pazarló kiadások megszüntetésében jelölte meg.

Ez a gondolat szorosan összekapcsolódott az előadás másik fontos fogalmával, a bizalommal. A költségvetési egyensúly helyreállítása ugyanis nem csupán számviteli feladat. A befektetőknek, a vállalkozóknak és végső soron az állampolgároknak is hinniük kell abban, hogy az állam vállalásai teljesíthetők.

Az euró körüli vita többről szólt, mint egy új pénzről

A délelőtti plenáris programot az euró bevezetéséről rendezett kerekasztal-beszélgetés folytatta. A vitában Barabás Gyula, a Pénzügyminisztérium államtitkára, Banai Péter Benő, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke és Halmai Péter akadémikus vett részt, a beszélgetést Madár István vezette.

A kérdés természetesen az volt: mikor és milyen feltételek mellett válhat Magyarország az euróövezet tagjává?

A válaszokból számomra az rajzolódott ki, hogy az euró bevezetésének sikere sokkal inkább a felkészülés minőségén múlik, mint egy előre meghatározott dátumon. Ha egy gazdaság alacsony termelékenységgel, tartós költségvetési problémákkal és versenyképességi hátránnyal lép be a valutaunióba, a közös pénz nem fogja automatikusan megszüntetni ezeket a gyengeségeket.

Ha azonban az euróhoz vezető út kikényszeríti a pénzügyi fegyelmet, az infláció tartós mérséklését, a költségvetés rendbetételét és a versenyképesség javítását, akkor már maga a felkészülési folyamat is előnyös lehet Magyarország számára.

Bankrendszer, digitalizáció és mesterséges intelligencia

A délutáni programban párhuzamos szekcióülések kezdődtek. A hagyományosan nagy érdeklődéssel kísért Bankvezérek kerekasztala mellett számos olyan témát is napirendre tűztek, amelyek néhány évvel ezelőtt még aligha kaptak volna ilyen hangsúlyt egy közgazdász-vándorgyűlésen.

A digitalizáció, a fintech cégek térnyerése és a mesterséges intelligencia mára nem a távoli jövő kérdése. A bankrendszerben már jelenleg is átalakítja az ügyfélkapcsolatokat, a kockázatelemzést és számos belső munkafolyamatot. A Bankvezérek kerekasztalának idei programjában a hagyományos banki szereplők mellett a Revolut képviselője is helyet kapott, ami önmagában jelzi a pénzügyi szektor változásának sebességét.

A vándorgyűlés programjának egészét áttekintve ugyanez mondható el a mesterséges intelligenciáról. Az AI használatának lehetőségei és kockázatai több szekció témái között is megjelentek.

A kérdés ma már nem az, hogy megjelenik-e a mesterséges intelligencia a vállalatok működésében, hanem az, hogy a magyar vállalkozások milyen gyorsan és milyen eredményesen tudják felhasználni. Ez közvetlenül összefügg azzal a termelékenységi problémával, amelyről a plenáris ülésen is sok szó esett.

Mit viszek magammal az első napról?

Egy egész napos közgazdasági konferencia számos adatot, előrejelzést és véleményt kínál. Számomra azonban az első nap végén néhány egyszerűbb, de annál fontosabb következtetés rajzolódott ki.

Magyarország előtt ma már nem elsősorban az a kérdés áll, hogyan lehet több munkaerőt bevonni és még több külföldi beruházást az országba hozni. A következő fejlődési szakasz kulcsszava a termelékenység.

Ehhez szorosan kapcsolódik az innováció, az oktatás és a tudás szerepe.

A harmadik kulcsszó a kiszámíthatóság. A gazdasági szereplők akkor ruháznak be, ha hosszabb távon is tervezni tudnak.

A negyedik a költségvetési fegyelem. Tartósan magas hiány mellett nehéz stabil gazdasági környezetet teremteni.

Az ötödik pedig a bizalom.

Talán ez hangzott el különböző megfogalmazásokban a legtöbbször. A gazdaság ugyanis nemcsak számokból áll. A vállalkozó beruházási döntése, a család megtakarítása, a külföldi befektető választása egyaránt függ attól, hogyan ítéli meg az ország jövőjét.

És végül ott van az euró.

A mai egri tanácskozás alapján úgy látom, hogy a közös európai valuta kérdése új szakaszba lépett a magyar gazdaságpolitikai gondolkodásban. A vita egyre kevésbé arról szól, hogy szükség van-e rá, és egyre inkább arról, milyen gazdasági feltételekkel lehet sikeresen csatlakozni az euróövezethez.

A 64. Közgazdász-vándorgyűlés első napjának talán legfontosabb tanulsága ezért számomra az, hogy az euróhoz vezető út és a magyar gazdaság felzárkózásához vezető út jelentős részben ugyanaz.

Rendezett államháztartás, alacsony és kiszámítható infláció, növekvő termelékenység, erősödő versenyképesség, innováció, magas színvonalú oktatás és mindenekelőtt hiteles, kiszámítható gazdaságpolitika szükséges hozzá.

Ha ezek teljesülnek, akkor nemcsak az euró bevezetéséhez kerülhetünk közelebb.

Hanem ahhoz is, ami ennél sokkal fontosabb: Magyarország tartós gazdasági felzárkózásához és az emberek életszínvonalának emelkedéséhez.

Vers velünk marad

Faludy György halálának huszadik évfordulójára

Szarvas István

2026. szeptember 1-jén lesz húsz éve, hogy elhunyt Faludy György. A költőre, íróra és műfordítóra emlékezve az életmű mellett a vele készített beszélgetésemet is szeretném felidézni. Egy interjú jelentőségét olykor az idő mutatja meg igazán: a kérdés és a válasz megmarad, miközben a beszélgetőtárs már nincs közöttünk. Faludy 1910. szeptember 22-én született Budapesten. Európa több egyetemén tanult, majd pályájának korai sikerét az 1937-ben megjelent Villon-átköltések hozták meg. Ezekben a középkori francia költő világát saját hangjával és korának tapasztalataival kapcsolta össze. Munkája vitákat váltott ki, de olvasók nemzedékeihez vitte közel Villont.

Életútján a huszadik század történelmének súlyos fordulatai hagytak nyomot. Franciaország, Marokkó és az Egyesült Államok után 1946-ban hazatért. 1950-ben koholt vádakkal letartóztatták; a recski fogságból 1953-ban szabadult. Az 1956-os forradalom leverése után ismét emigráció következett. Anglia, Itália és Málta után Torontóban telepedett le, majd 1989-ben végleg hazatért. 1994-ben Kossuth-díjat kapott.

Pályáját felidézve számomra az a kérdés a legfontosabb, miként őrizheti meg az ember a gondolkodás szabadságát. Faludy műveit ebből a nézőpontból is érdemes olvasni: a történelmi tapasztalat, a műveltség, a szerelem és a személyes szabadság újra meg újra találkozik bennük.

Könyvek, amelyekhez érdemes visszatérnünk

Az alábbi válogatás az életmű több korszakát és műfaját mutatja be. A kiadási adatokat a alapján közlöm.

A Pokolbeli víg napjaim különösen alkalmas arra, hogy az olvasó belépjen Faludy világába. A történelmi eseményeket egy személyes sorson keresztül mutatja meg. Önéletrajzi irodalomként olvasva az elbeszélő hangja és az emlékezés módja is figyelmet érdemel.

Versek az emlékezéshez

Óda a magyar nyelvhez. Az idegenben élő költő számára az anyanyelv kapcsolatot teremt az otthonnal és az elődökkel. A versben a nyelvhez való ragaszkodás személyes vallomássá válik.

Tanuld meg ezt a versemet. A költemény az emlékezetben megőrzött vers erejéről beszél, miközben egy pusztulással fenyegető jövőt idéz fel. A megszólítás mögött az a vágy is ott van, hogy a költő hangja akkor is elérje az olvasót, amikor szerzője már nem él. A vers szövege.

Honvágy. A szülőföld tájai a személyes önazonosság részeként jelennek meg. A távolság nem szünteti meg a kötődést: az ország képe a költőben él tovább. A válogatást a Börtönversek darabjai, köztük a Kihallgatás és a Zsuzsának a tömlöcből egészíthetik ki. Ezeket a fogság költészetének összefüggésében érdemes újraolvasni.

Beszélgetésem Faludy Györggyel

Interjúm a Hetedhéthatárban A szép vers egy életen át elkísér címmel olvasható; az online közlés dátuma 1999. március 19. A találkozásra Szent István körúti lakásában, a Valentin-csokor átadásához kapcsolódva került sor. Könyvekkel körülvéve beszélgettünk a dolgozószobájában.

Az alábbiak a beszélgetés tartalmi összefoglalását adják, egy rövid, szó szerinti idézettel; nem a teljes interjú újraközlése.

A virágcsokorról kérdezve az ünnepélyes köszöntésben megnyilvánuló szeretetet emelte ki. Készülő könyvéről elmondta: az 1953 és 1956 közötti évekkel, valamint az emigráció tevékenységével foglalkozik. Fontosnak tartotta felidézni, hogyan segítették külföldi írók a magyar forradalom emlékének fennmaradását.

Arra is megkértem, fogalmazza meg, mit tekint szép versnek. Válaszának egyik mondata különösen illik a mostani évfordulóhoz:

„Én szép versnek azt tartom, amelyik az életen át elkísér bennünket”

A megjegyezhető, belső élménnyé váló költészet mellett érvelt. Beszélgetésünk végén a Hetedhéthatár olvasóinak üzent: örömmel fogadta, hogy egy korábbi képeslapja ösztönzést adott a lap elindításához, és hosszú életet kívánt az újságnak. Húsz év távlatából ez a beszélgetés is arra figyelmeztet, hogy a költészet az olvasóban folytatódik. Egy könyv újra kézbe vehető, egy vers megtanulható, egy régi válasz új jelentést kaphat. Faludy Györgyre emlékezve ezért az olvasáshoz szeretnék visszatérni: azokhoz a művekhez, amelyekben ma is megszólalhat számunkra.

Miniszterelnökök válaszoltak
Beszélgetéseim a hatalomról, a felelősségről és a történelemről
Szarvas István

Újságírói munkám során magyar és külföldi miniszterelnököknek egyaránt tehettem fel kérdéseket. Voltak közöttük hivatalban lévő kormányfők és olyanok, akik már visszatekinthettek a kormányzás éveire. Egyes találkozásokból hosszabb interjú született, máskor egy sajtótájékoztatón nyílt lehetőségem kérdezni. Ezek az írások együtt a közelmúlt politikai történetének különböző pillanatait őrzik.

A hazai interjúalanyaim között Németh Miklós, Boross Péter, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon is szerepel. Eltérő politikai meggyőződésű, különböző tapasztalatokkal rendelkező emberek válaszait rögzíthettem. Megszólalásaikat egymás mellé helyezve az olvasó összehasonlíthatja, hogyan gondolkodtak az ország helyzetéről és saját feladatukról.

, Németh Miklós megszólaltatása a rendszerváltás személyes nézőpontjához vitt közelebb. A vele folytatott beszélgetésben az is foglalkoztatott, mit lehetett előre látni a Szovjetunió későbbi összeomlásából. Az ilyen kérdés azért érdekes, mert a döntéshozó akkor még nem ismerhette mindazt, amit mi utólag már tudunk. Válaszai így a bizonytalanságról és az akkori mozgástérről is szólnak. Boross Péterrel készült beszélgetésem a Kérdeztem – válaszoltak III. kötetben is helyet kapott. A kötet ismertetője külön kiemelte a volt miniszterelnök 2008-as gondolatait a magyar történelem válságairól és a talpra állás lehetőségéről. Ez a nézőpont a politikai interjúnak azt a szerepét mutatja meg, amikor egy közéleti szereplő történelmi tapasztalatait és a jövőhöz fűzött reményeit egyaránt megismerhetjük. Horn Gyula, Orbán Viktor és Medgyessy Péter már a Kérdeztem – Válaszoltak első kötetének miniszterelnökei között szerepeltek. E három név egymás mellett a sorozat politikai sokszínűségét is jelzi. A különböző kormányzati korszakok képviselőinek megszólaltatása lehetőséget ad arra, hogy az olvasó több irányból közelítsen ugyanahhoz az országhoz és annak változásaihoz. a Gyurcsány Ferenccel a 2017-ben megjelent interjúban politikusi pályájáról, más miniszterelnökök megítéléséről, pártjának lehetőségeiről és a média szerepéről is beszélgettünk. Arra kértem, hogy saját magát kihagyva értékelje a szocialista kormányok vezetőinek hatékonyságát. Horn Gyulát sorolta az első helyre, majd Bajnai Gordont és Medgyessy Pétert említette. A beszélgetés során vitába is szálltam vele a politikai kommunikáció feltételeiről. Ez a részlet megmutatja: az udvarias hangnem mellett az eltérő véleménynek is helye lehet az interjúban. Bajnai Gordon kérdéseimre adott válaszai között a média helyzete, az internetes kommunikáció és Magyarország külpolitikai kapcsolatai kaptak hangsúlyt. A Hetedhéthatárban „Magyarország nem sziget a külpolitikában” címmel közölt beszélgetésben az európai és nemzetközi beágyazottság fontosságáról beszélt. A megszólalást az akkori politikai helyzet részeként érdemes olvasni: egy volt kormányfő saját helyzetértékelését és elképzeléseit rögzíti. Külföldi kormányfőkkel is készítettem interjúkat, illetve tehettem fel nekik kérdéseket. A munkásságomat bemutató bibliográfiai ismertetés Jerzy Buzek lengyel, Mikuláš Dzurinda szlovák és Miloš Zeman cseh miniszterelnököt is megemlíti. Vilis Krištopans lett kormányfő pedig a Kérdeztem – válaszoltak II. kötetben szerepel, Németh Miklóssal együtt a miniszterelnököknek szentelt részben. Ezek a megszólalások a magyarországi nézőpont mellé más országok vezetőinek hangját is odahelyezik. Különösen tanulságos Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök 2003-as budapesti sajtótájékoztatójának felidézése. Azt kérdeztem tőle, elképzelhetőnek tartja-e, hogy Oroszország egyszer a NATO tagja legyen. Válaszában a kapcsolatok rendezettségét és a partnerséget hangsúlyozta. Itt nem hosszú négyszemközti interjúról volt szó, mégis olyan állásfoglalást sikerült rögzítenem, amely pontosan jelzi az adott pillanat diplomáciai nyelvét.

A miniszterelnöki interjúk értékét számomra az adja, hogy megőrzik, ki, mikor és milyen kérdésre válaszolt. A politikusi válasz természetesen saját nézőpontot képvisel; az olvasó feladata és joga, hogy mérlegelje. A kérdező felelőssége pedig az, hogy ehhez érthető kérdéseket, pontosan rögzített válaszokat és világos összefüggéseket adjon. Így válhat egy hajdani újságcikk később is olvasható, összehasonlítható kordokumentummá.

Dr János Nemcsik: We Must Consciously Take Care of Our Physical and Mental Health

We spoke with Dr János Nemcsik, PhD, Associate Professor, at his general practice at Örs vezér Square in Budapest on 18 May 2026.

Professor, do you remember the moment when you first felt that researching and treating hypertension was going to become your vocation?

I cannot associate my commitment with one particular moment. I first began researching vascular diseases in 1999 as a student researcher, initially using animal models at the Institute of Experimental Medicine of the Hungarian Academy of Sciences, under the supervision of Dr Ferenc László.

After graduating from university, I continued this work as a doctoral fellow. In 2003, I began working as an internist and, at the same time, shifted my research focus from animal experiments to human studies.

At the Department of Internal Medicine I of Szent Imre Hospital in Budapest, where I worked, hypertension was one of the department's main areas of expertise. I had the opportunity to work with outstanding mentors such as Csaba Farsang, István Kiss, Zoltán Járai and Katalin Farkas, all of whom were prominent members of the Hungarian Society of Hypertension.

Although I moved into family medicine in 2009, my professional path naturally led me to the leadership of the Hungarian Society of Hypertension. I became a member of its executive board in 2013, and at the invitation of my friend Zoltán Járai, who was then President of the Society, I had the privilege of serving as Secretary General from 2017 to 2025.

During those years, I was able to contribute to many important initiatives both in Hungary and internationally. I am currently Vice-President of the Society, so hypertension will certainly remain a major focus of my professional life in the years ahead.

High blood pressure is often referred to as the “silent killer”. Why do you think people still fail to take this condition seriously enough?

In the vast majority of cases, hypertension is asymptomatic. Alternatively, patients may simply learn to live with their symptoms and become accustomed to them, so they often do not complain. Their high blood pressure may only be discovered during a routine screening.

Headache, for example, can be one such symptom. Many people simply tolerate it and only report feeling relief once we have brought their blood pressure back to normal.

For this reason, it is often difficult to make patients accept that, in addition to lifestyle changes, lifelong medication is usually necessary to prevent complications.

A great deal depends on communication by doctors and other healthcare professionals, as well as on the trust between patients and healthcare providers. It is essential to raise awareness that hypertension is the most significant modifiable risk factor for cardiovascular mortality.

You work both as a family physician and as a researcher. What have you learned from your patients that no textbook could ever have taught you?

By gradually getting to know the stories of families, I have learned a great deal about humanity from my patients. In the case of many of them, I feel fortunate to be their doctor.

Family medicine creates this kind of closeness. During my hospital work, there was no opportunity to develop relationships with patients to such a depth.

At the same time, these personal relationships also provide scientific inspiration. Observing how my patients cope with illness in different ways depending on their personalities has led to a number of new findings in my research.

Over the past two decades, which development do you consider the most significant in the diagnosis and treatment of hypertension?

I would mention two things.

The widespread adoption and professional acceptance of home blood pressure monitoring has contributed enormously to improving blood pressure control. I try to teach all my patients with hypertension how to measure their blood pressure at home. In this way, I involve them directly in their own treatment, which has been shown to improve cooperation between doctor and patient.

The other major breakthrough has been the increasing use of single-pill combination therapies. These have greatly simplified treatment and reduced the number of tablets patients need to take, which also improves adherence to treatment.

Many people expect medication to provide the solution. In your opinion, which lifestyle changes could bring about the greatest improvement in the health of the Hungarian population?

The best outcome, of course, is to prevent hypertension from developing in the first place.

Simple measures can make a great difference. We should not add salt to our food before tasting it. In fact, there should be no real need for additional table salt at all, as the salt naturally present in foods such as bread and meat is more than sufficient to meet our body's needs.

Increasing potassium intake, on the other hand, can be very beneficial for people who do not have kidney failure. Potassium can help lower blood pressure, and one of the most pleasant ways of increasing potassium intake is by eating bananas.

It is also important to change a sedentary lifestyle. For example, if somewhere is within walking distance, we should walk rather than drive.

No amount of alcohol is beneficial for the prevention of cardiovascular disease, while smoking is extremely harmful from numerous health perspectives.

Nowadays, high blood pressure is being detected in an increasing number of young people. What social or lifestyle factors do you believe are responsible for this?

Obesity is becoming increasingly common, even among young people. The spread of sedentary lifestyles plays a major role in this.

The popularity of salty snacks and energy drinks also makes the situation considerably worse. Unfortunately, alcohol consumption is not uncommon even at a young age, while stimulant drugs can also cause high blood pressure.

Has there been a particular patient or case during your medical career that left an especially deep impression on you on a human level?

I could mention many such cases, but what I would particularly highlight are family stories.

It is the natural order of life that parents give life to their children. But if, as children, we have the opportunity to bring one of our parents back from the brink of death and give them additional meaningful time on Earth, I believe that is an extraordinary privilege.

I had the opportunity to experience this with my father.

In the age of artificial intelligence and digital healthcare technologies, how do you see the future of the personal doctor–patient relationship?

Patient care is undergoing a transformation, and as a doctor I must continually adapt to new challenges.

One positive development is that extensive and detailed medical histories can now be accessed electronically with just a few clicks. At the same time, the digital world has not yet developed a fully established and mature culture.

Patients sometimes write lengthy emails describing their symptoms and expect to receive medical advice by email. However, effective medical care requires active communication and physical examination. Without these, the possibility of error is considerably greater.

For my part, I must consciously ensure that, despite electronic prescribing, I continue to arrange periodic face-to-face consultations with my patients who have chronic conditions. We must also ensure that healthy people do not miss appropriate screening examinations.

As Vice-President of the Hungarian Society of Hypertension, what do you consider the most important objectives for improving hypertension care in Hungary over the coming years?

In 2025, our Society published new recommendations for the treatment of hypertension. It is important that we communicate their key messages to as many medical colleagues as possible.

According to WHO data, the proportion of people with hypertension in Hungary whose condition is adequately controlled increased from 23% in 2019 to 27% in 2024. However, this is still far from the recommended target of 50%, so we still have a great deal of work ahead of us.

If you could give the Hungarian people just one piece of advice to help them live longer and healthier lives, what would it be?

We should consciously take care of both our physical and mental health and actively work to preserve them, because once they are lost, restoring them is far more difficult than keeping them intact in the first place.

Paulo Coelho 79 éves – Találkozásom a szavak alkimistájával

Augusztus 24-én tölti be 79. életévét Paulo Coelho, a világ egyik legismertebb kortárs írója. A brazil szerző neve évtizedek óta fogalom az irodalomban. Művei országhatárokat, nyelveket és kultúrákat léptek át, Az alkimista pedig a modern világirodalom egyik legismertebb könyvévé vált.

Számomra azonban Paulo Coelho nem csupán egy világhírű szerző. Személyes emlékem is fűződik hozzá.

2005 áprilisában Budapesten, a Gellért Szállóban találkoztam vele, amikor a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként Magyarországon járt. Új könyve, A Zahir magyarországi megjelenése idején tartott nemzetközi sajtótájékoztatót. Én is ott ültem az újságírók között, és lehetőségem nyílt kérdezni tőle.

A kérdésem nem Az alkimista világsikerére és nem is az író magánéletére vonatkozott. A magyar kultúra nemzetközi megismertetése érdekelt. Ezt kérdeztem tőle:

„Pár évvel ezelőtt azt mondta nekem egy brazil költő, hogy hasonlóság van az Önök nyelve és a magyar nyelv között. Ön hogy látja? Eljut a magyar irodalom Brazíliába?”

Coelho válasza elgondolkodtató volt. Azt mondta, hogy ő nem érez hasonlóságot a két nyelv között, és a fordítást nagyon komoly problémának tartja. Véleménye szerint ez jelentősen korlátozza annak lehetőségét, hogy Brazíliában megismerjék a magyar irodalmat és kultúrát. A kortárs irodalom fordítását még nehezebbnek ítélte.

Érdekes gondolatot mondott a magyar történelem külföldi megítéléséről is. Elmesélte, hogy előző nap hosszasan beszélgetett egy magyar kollégájával, és szóba került Attila alakja is. Úgy vélte, hogy a fordítás és a kulturális közvetítés hibái miatt a világ sokszor másként ismeri történelmünk egyes szereplőit, mint ahogyan mi, magyarok látjuk őket.

A találkozásnak volt egy másik, számomra máig kedves mozzanata.

Paulo Coelhóval aláírattam a Hetedhéthatár egyik számának címlapját. A dedikációval üdvözletét küldte a lap olvasóinak. Ő pedig érdeklődni kezdett a Hetedhéthatár iránt: megkérdezte tőlem, milyen időközönként jelenik meg a lap, és hogyan foglalkozik az irodalommal.

Később egy másik írásomban is felidéztem ezt a pillanatot. A Gellért Szállóban kölcsönösen azt mondtuk egymásnak: „Obrigado” – köszönöm. Én azért mondtam köszönetet, mert dedikálta a Hetedhéthatárt, ő pedig a tőlem kapott lapszámot köszönte meg.

Rövid találkozás volt, mégis megmaradt bennem.

Pályám során államfőkkel, Nobel-díjas tudósokkal, írókkal, művészekkel és más ismert személyiségekkel készítettem interjúkat. Minden találkozás más volt. Paulo Coelho esetében különösen az maradt meg bennem, hogy a világhír mögött egy közvetlen, érdeklődő és szerény embert ismertem meg.

Később több könyvéről is írtam. Foglalkoztam többek között a Bridával, a Mint az áradó folyóval és a Házasságtöréssel is. Coelho műveit lehet szeretni, lehet vitatni, de közömbösen elmenni mellettük aligha lehet. Írásainak visszatérő kérdése, hogyan találhatja meg az ember a saját útját, és miként ismerheti fel azokat a jeleket, amelyek életében eligazíthatják.

Több mint húsz év telt el a Gellért Szállóban történt találkozásunk óta. Azóta sok interjút készítettem, sok emberrel találkoztam, de vannak pillanatok, amelyek külön helyet kapnak az ember újságírói emlékezetében.

Paulo Coelhóval való találkozásom ilyen maradt.

Születésnapján jó egészséget és további alkotó éveket kívánok neki.

Isten éltesse Paulo Coelhót!