Egyiptomi horoszkóp –

Időszakok

• NÍLUS: jan. 01–07; jún. 19–28; szept. 01–07; nov. […–…]
• ÁMON-RÉ: jan. 08–21; febr. 01–11
• ANYA: jan. 22–31; szept. 08–22
• SZFINX: febr. 12–29; aug. 01–31
• OZIRISZ: márc. 01–10; nov. 23–[…]; dec. 18–31
• ÍZISZ: márc. 11–31; okt. 18–31; dec. 01–16
• THOT: ápr. 01–19; nov. 08–17
• HÓRUSZ: ápr. 20–máj. 07
• ANUBISZ: máj. 08–27; jún. 29–júl. 13
• SZÉTH: máj. 28–jún. 18; szept. 28–okt. 02
• BASZTET: júl. 14–28; szept. 23–27; okt. 03–17
• SZEKMET: júl. 29–aug. 11; okt. 18–29; nov. 01–07

Megjegyzés: a dátumsor egy része a fotón életlen; ha fontos a napra pontos pontosság, javítom, csak jelezd.

Leírások

Nílus

Jóindulatú, környezetére odafigyelő, békés ember. Szívesen segít barátainak. Türelmes, nagyvonalú és biztonságot ad. Fontos számára a szerelem. Néha kissé önközpontú, és rosszul esik neki a csalódás, de képes tanulni belőle.

Ámon-Ré

Karizmája miatt másokat is magával ragad, erős sugárzása van. Néha hajlamos azt hinni, hogy mások az ő szabályai szerint élnek. Ebből fakadhatnak konfliktusai, mégis ritkán fordulnak el tőle a bizalmasai.

Anya

Nagyon érzékeny természetű, szerény és néha bizonytalan. Gazdag belső világa van, ugyanakkor visszahúzódó. Különösen stresszhelyzetben esik nehezére megnyílni, mégis szeret másokkal törődni. Szociális érzékenységét a munkájában is kamatoztatni tudja.

Szfinx

Érzelmes, introvertált alkat. Könnyen hoz áldozatot másokért. Az emberek szívesen megosztják vele gondjaikat, mert jó hallgatóság és megértő. Fontos számára, hogy a saját tempójában haladhasson.

Ozirisz

Kíváncsi és kalandvágyó. Egészséges önbizalma és kezdeményezőkészsége van, aktívan éli az életét. Szereti megragadni a pillanatot, ám így olykor csalódhat is.

Ízisz

Nyílt, optimista és előítéletektől mentes. Szívesen követi azokat az ösztönzéseket, amelyeket a tapasztalatok megerősítenek. Pozitív beállítottságú, életvidám ember. Jó kommunikátor, könnyen talál megfelelő szavakat.

Thot

Harcos természetű, szívesen feszegeti a határait, de nem lépi túl őket. Az élet fontos dolgaiba energiát és időt fektet. Megbízható; tartja az ígéreteit, társai és családja ezt nagyra értékelik.

Hórusz

Kissé pragmatikus, de nagylelkű alkat. Céljait mindig tisztán látja, mások ezt tisztelik benne. Kedveli a rendet, szereti, ha a kapcsolatai stabilak. Időnként túlságosan is óvatos lehet, de nagy türelmű.

Anubisz

Diszkrét, tapintatos ember. Kedveli a rendet és a hűséget. Végtelenül idealista, mégis fegyelmezett és céltudatos. Jó konfliktuskezelő, képes a helyzeteket higgadtan átlátni. Partnerként mindig gondosan választ.

Széth

Szenvedélyes és határozott. Erős ambíciói vannak, és mindig igyekszik feljebb lépni. Hamar felméri a környezetét, ezért sokszor előre látja a következményeket. Néha nehezen enged, de nagy energiát mozgósít, ha döntött.

Basztet

Az óvatosság az erénye; nem viszi túlzásba, nem húzódik meg, csak biztosra megy. Kiváló diplomáciai érzéke van. Kedves, figyelmes, megtalálja a megfelelő szavakat, ezért sokak kedvence.

Szekmet

Erős egyéniség, büszke, kompromisszumokban nem ismeretlen. Szigorú önmagával és környezetével szemben, de ez nemes célokat szolgál számára. Nehezen viseli a „félmunkát”, a rendet és a minőséget keresi.

Szerelmek tavasza – Beethoven és a Brunszvik lányok (2024)

A mű szerzője Bokor Pál, Aranytoll‑díjas újságíró és filmes: ez az első történelmi regénye

• A regény középpontjában a fiatal, 29 éves Ludwig van Beethoven áll, aki lendületes, energikus férfiként jelenik meg — különösen 1799 tavaszán, amikor a Brunszvik-lányok Bécsbe utaznak
• Az anyagrófnő célja világos: ranghoz méltó, megfelelő vőlegényt szeretne találni lányainak — ám Beethoven személye szokatlan fordulatot hoz a történetbe
• A történet főleg Brunszvik Jozefinre (“Pepi”) és Beethoven között bontakozik ki. Beethovenben a regény szerint ő a “halhatatlan kedves” — s bár kapcsolatuk plátói, mély érzelmek munkálkodnak
• A szál bécsi kirándulást követően Martonvásáron is folytatódik, ahol Beethoven látogatása újabb szerelmi bonyodalmakat és drámai helyzeteket hoz
• A regény célja, hogy Beethoven — a “zseniális Luigi” — és a Brunszvik család tagjai is hús‑vér valóságként tűnjenek fel, a legendák és ájtatoskodás nélkül

Összegzés

• Egy romantikus, történelmileg átszőtt fikció, amely Beethoven és a Brunszvik-lányok kapcsolatát új narratívába helyezi.
• Bemutatja a korabeli társadalmi és érzelmi dinamikát, különösen a rang és szerelem közötti feszültséget.
• Beethoven személyisége egyedien élénk, ember közelibb megvilágításban jelenik meg, mint az átlagos életrajzokban.

. Kiadói információk

Polgár Zsófia: Fontos, hogy a gyerek megtanuljon gondolkodni

A Telekom székházában az V. Aquaprofit sakk napon  2011 november 19-én beszélgettem Polgár Zsófia sakk olimpiai bajnokkal

Zsófia

Azt szeretném elmondani, hogy idén ugyanannyi ideig sikerült játszanom ön ellen, mint tavaly Zsuzsa ellen. A különbség csak annyi, hogy tavaly kaptam egy oklevelet, amelyre Zsuzsa azt írta: "majdnem döntetlen". Idén ezt nem kérhettem volna öntől, mert nem értem el azt a szintet.

– Önnek két olimpiai aranyérme van és két világbajnoki érme. Hogyan emlékszik vissza ezekre a sikerekre?

– Valóban, két csapatolimpiai arany és két világbajnoki érem – ezek közül az egyik egyéni.

– Melyik a legkedvesebb emléke?

– A legemlékezetesebb számomra egyértelműen az első olimpia volt, 1988-ban Thesszalonikiben. Akkor még kislányok voltunk, és sokan kételkedtek benne, hogy valóban sikeresek lehetünk. Akkor sikerült legyőznünk a Szovjetunió csapatát, akik addig egyeduralkodók voltak a női sakkozásban. Ez mindannyiunk számára meghatározó élmény volt.

– Érdekes, hogy ezekkel a gyönyörű eredményekkel is „csak” bronzérmes a magyar örökranglistán. Erről mi a véleménye?

– Engem mindig meghat, ha valamilyen díjat kapok, nagyon tudom értékelni.

– A testvérei, Judit és Zsuzsa vannak ön előtt.

– Igen, persze. Ezzel kapcsolatban gyakran viccelek. Amikor kérdezik tőlem, hogy milyen sakkozó vagyok, akkor azt mondom: a világ egyik legjobb női sakkozója voltam – de az országban csak a harmadik, a városban is, sőt, a kerületben is. S ha még tovább "zoomolunk", még a házon belül is „csak” a harmadik. De ezzel nincs semmi problémám. Nem azért vagyok harmadik, mert én gyenge lennék, hanem mert ők annyira különlegesek.

– Játsszunk el egy gondolattal! Ezt a kérdést föltettem korábban Nádasinak és Juditnak is: mi lenne, ha a három Polgár-lány kihívna egy másik ország csapatát egy mérkőzésre?

– Voltak ilyen meccseink korábban. Például Görögország ellen játszottunk és nyertünk is. Az emlékeim kicsit homályosak, de tudom, hogy voltak ilyen régi összecsapások.

– Néhány éve Judit azt válaszolta, hogy már nem kultiválná ezt, mert jelenleg nem lennének eléggé felkészültek. Egyetért?

– Most már más szakaszában járunk az életünknek. Sokkal inkább az oktatásra koncentrálunk. Zsuzsi az amerikai egyetemi színtéren dolgozik, csapatuk negyedszer nyerte meg az egyetemi bajnokságot. Judittal pedig az iskolai és óvodai oktatási anyagokat fejlesztjük. A képességfejlesztő sakk most már bekerült a nemzeti alaptantervbe is, így egyre több gyermekhez el tudunk jutni.

– Oktatott Izraelben is?

– Igen, Izraelben is tanítottam, ahogy Kanadában is, amikor ott éltünk. Oktattam iskolában, adtam magánórákat, sőt, interneten keresztül is tanítottam. Az utóbbi két évben főként a Sakkpalotára koncentrálok.

– Tehát most a magyar oktatásban vesz részt?

– Igen. Úgy gondolom, a sakk egyik különlegessége, hogy 3 és 120 éves kor között bárki játszhatja. Minden korosztály megtalálhatja benne a maga örömét, fejlesztő értékét. Én minden életkorban ajánlom a sakkot. Örömmel tölt el, amikor azt hallom, hogy az oktatásügyben egyre több korosztály kap lehetőséget arra, hogy a sakkot tanulmányai részévé tegye.

– Önnek mi a kedvenc sakkfigurája? Juditnak tudom, hogy a ló.

– Nekem is a huszár a kedvencem.

– A gyerekei is sakkoznak?

– Természetesen. Nem versenyszerűen, nem úgy, mint mi, de nagyon fontosnak tartom, hogy valamilyen formában minden gyermek életében jelen legyen a sakk. Nem kell nagymesternek lenni, de fontos, hogy megtanuljanak gondolkodni, előre tervezni. Előbb gondolkodunk, aztán cselekszünk – és erre a sakk kiváló eszköz.

– Végezetül egy kérdés, amit minden kiváló sakkozónak fel szoktam tenni: mi a véleménye az ember és a számítógép közötti küzdelemről? Le tudja győzni az ember a világ legjobb sakkprogramját?

– Az idő múlásával ez egyre nehezebb, de úgy érzem, hogy valójában nem fair ez az összevetés. Egy futóversenyre sem állítunk be egy motort. A gépnek rendelkezésére áll az egész könyvtár, az embernek nem – de ha az ember is megkapja ugyanezt a támogatást, akkor szerintem még mindig erősebb lehet.

– Volt, aki azt mondta, hogy legfeljebb döntetlenre képes.

– Segítség nélkül ma már valóban jobbak a gépek.

– Épp egy hete kérdeztem Benkő Pál nemzetközi nagymestert, aki amerikai bajnok is volt. Ő most 86 éves, és azt mondta, szerinte az ember még mindig erősebb, mint a sakkgép.

– Igen, erről megoszlanak a vélemények. Talán az lenne a legjobb, ha újra lenne egy meccs mondjuk Carlsen és a legjobb sakkprogram között – akkor pontosabb választ kapnánk.

– Van valami, amit nem kérdeztem, de szívesen megosztana az olvasóinkkal?

– Csak annyit, hogy bízom benne: minél több gyermeknek lesz lehetősége belépni a Sakkpalota világába, és ilyen módon fejlesztheti a képességeit.

– Nagyon szépen köszönöm!

– Én is köszönöm.

Rövid életrajz – Polgár Zsófia

Polgár Zsófia (született: 1974. november 22.) nemzetközi nagymester, a világhírű Polgár nővérek középső tagja. Testvérei: Polgár Zsuzsa és Polgár Judit, mindhárman a női sakk világának meghatározó alakjai. Zsófia kétszeres sakkolimpiai bajnok a magyar női válogatott tagjaként, valamint több nemzetközi verseny dobogósa. Később Izraelben és Kanadában élt, ahol sakkoktatással foglalkozott, majd visszatért Magyarországra, hogy a Sakkpalota nevű képességfejlesztő oktatási programban vegyen részt. Az oktatásra és gyermekek gondolkodásának fejlesztésére helyezte át a hangsúlyt. Több nyelven beszél, és számos országban tanított sakkot, az óvodás kortól egészen a felnőttképzésig.

Török Ádám: Ha két évente Budapesten tartjuk a World Science Forumot  monotonná válhat

Beszélgetőpartnerem a Nyíregyházi Közgazdász Vándorgyűlés második napján 2014 szeptember 5-énTörök Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.

Főtitkár úr !

Egyszerre több minőségben van jelen: a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnökeként, egyetemi tanárként, sőt a konferencia legmagasabb tudományos fokozattal rendelkező résztvevőjeként. Hogyan értékeli, hogy a tegnapi előadásokban – különösen Varga Mihály miniszter úrnál – kedvező makro adatok hangzottak el, miközben a versenyképességünk továbbra sem az élmezőnyben van?
 A World Economic Forum versenyképességi listáján a 60. helyen állunk, ami 10–15 év távlatában több mint húsz helynyi visszaesés. A legutóbbi egy-két év 2–3 helyes ingadozása ehhez képest nem jelentős: a világgazdaság felső középmezőnyéből a középső középmezőnybe csúsztunk. Ez nem azonos a Varga Mihály miniszter úr által említett makro adatokkal: azok a versenyképességi mutatók egyik – és rövid távú – szeletét ragadják meg. Az impozáns növekedési adat például egy negyedévre szól; korábban inkább éves alapon értékeltünk. Egyhavi adat még látványosabb lehetne, de a tartalma korlátozott. Mindezzel együtt a mostani teljesítmény ebben a szűk időszakban valóban figyelemre méltó. A foglalkoztatás javulása is tény, de benne vannak a külföldön dolgozó, itthon adózó állampolgárok; ez inkább a munkanélküliség csökkenését mutatja. A jó rövid távú számok akkor válnak igazán értékessé, ha közben a hosszú távú versenyképességi trend is megfordul, és több negyedéven, sőt éveken át javul.

 A legutóbbi World Science Forum (WSF) Brazíliában volt, és korábban is hiányolták a közgazdasági tematikát. Főtitkárként várható, hogy a következő WSF-en hangsúlyosabban jelenjen meg a közgazdaságtan?
 Igyekszem ezt támogatni, de ez kollektív döntés; az Akadémia elnöke a legfontosabb döntéshozó. Való igaz, a közgazdasági témák háttérben voltak, ugyanakkor a WSF globális ügyekkel foglalkozik, amelyek több tudományágat kötnek össze. Az energiaellátás jövője például kifejezetten közgazdasági vonatkozású is. Inkább az történt, hogy a közgazdasági tartalom nem önálló névvel futott, hanem a témák között „elrejtve” jelent meg. A helyszín tekintetében pedig új gyakorlat körvonalazódik: a 2015 utáni következő Jordániában lesz. A szervezők felismerték, hogy ha kétévente mindig Budapesten tartjuk, az monotonná válhat; így váltakoznak a helyszínek, Budapest pedig továbbra is kiemelt bázis marad.

 A magyarországi WSF-eken mindig hiányoltam, hogy – hála Istennek – három élő Nobel-díjasunk van, mégsem vesznek részt a fórumon, sőt videó üzenet sem érkezik tőlük.
Úgy tudom, Oláh György egyszer részt vett. Herskó Ferencről – aki Magyarországon született és tud magyarul – az a benyomásom (fenntartással), hogy kevésbé ápolja a magyar kapcsolatait. A harmadik Nobel-díjas Kertész Imre, aki irodalmi Nobel-díjas. Elképzelhető lett volna egy irodalomtudományi fókuszú program, de a társadalom-, különösen az irodalomtudomány nyelvhez kötött; a WSF pedig angol nyelvű. Ezért kerülnek előtérbe a természettudományok és a kvantitatív társadalomtudományok, ahol a nyelvi akadály kisebb. Hogy Kertész Imre elfogadott volna-e ilyen felkérést, nem tudom.

A sajtóvisszhang kapcsán: azt láttam, hogy a miniszteri előadások nagy figyelmet kaptak, míg például Balázs Péter és az Ön plenárisai alig jelentek meg a hírekben. Mi a helyzet az MTA kommunikációjával – befolyásolhatja ezt a főtitkár?
Az elmúlt négy évről nem tudok nyilatkozni, az elmúlt három hónapról igen. Szívesen továbbítom a névjegyét a kommunikációs főosztálynak. Az Akadémián 2009/2010 óta olyan irányítási rendszer működik, amelyben az elnök irányít; ezen most némileg változtatunk: az intézethálózat és a költségvetés visszakerül a főtitkárhoz. A kommunikáció ugyanakkor az elnökhöz tartozik, így a kapcsolattartást tudom segíteni. Új kommunikációs vezető kolléga érkezett, most áll fel a koncepció. Napi sajtóanyagok mennek ki – én megkapom –, és értelemszerűen az elnöki szereplések túlsúlyosak. A vándorgyűlésen pedig tapasztalható, hogy a miniszteri előadások vonzzák az újságírókat; ez évről évre így van. Nem tartom problémának: a közönség érdeklődése természetszerűleg odahúz.

Hogyan lehet, hogy az Ön és Balázs Péter előadásai is biztosan eljussanak a szélesebb közönséghez?
 Eljutottak – az interneten mindkettőről megjelent összefoglaló –, csak nem olyan hangsúllyal, mint a miniszteri tartalmak. Ez minden évben hasonló. Plenáris előadóként ehhez hozzászoktam; tudom, mi köti le a nagyközönséget.

Rövid életrajz Török Ádámról

1952. október 23-án született Budapesten.
1. Közgazdász, egyetemi tanár; az MTA levelező tagja (2001), rendes tagja (2007).
2. 1976-ban végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.
3. Pályáját az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében kezdte.
4. 1991–1998: az MTA Ipar- és Vállalatgazdasági Kutatóintézetének igazgatója.
5. 1993–1994: a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke.
6. 1994-ben megszerezte a közgazdaság-tudomány doktora (DSc) címet.
7. 2009–2010: a Költségvetési Tanács tagja.
8. 2014a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.
9. Kutatási területei: versenypolitika, piacelmélet, nemzetközi gazdaságtan, gazdaságpolitika.
10. Professzora a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának.
11. Tagja az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának.
12. Számos tudományos és szakpolitikai testület munkájában vett részt (MNB FB, KT stb.).
13. Rendszeresen publikál a versenyképesség és technológiapolitika témáiban.
14. Nyilvános megszólalásaiban következetesen hangsúlyozza az innováció és a versenyképesség stratégiai jelentőségét.

Kijelölték a színészek és az újságírók sakkválogatottját

Szeptember 12-én a Budapesti Sakkmúzeumban csaphat össze a Krizsán Edith női nemzetközi sakkmester, magyar bajnok által összeállított színészválogatott az újságíró-válogatottal. A Schenker Tamás emlékére (1949-2024) emlékére meghirdetett sakknapon a Jordán Tamás, Nemcsák Károly, Garai Róbert, Mártha István összetételű gárda a Szabó Zoltán Attila, Németh Zoltán, Monos János, Szarvas István-féle médiacsapattal száll harcba.

Sakktábla

Az első színészek-újságírók futballmeccsre (SZÚR) 1920. június 12-én került sor az MTK sporttelepén. Később más sportágakban, így a sakksportban is rendeztek hasonló közönségvonzó összecsapásokat a média és a színházi világ elismert alkotóival a „főszerepben”. Az ősszel a sakkasztalnál e nemes hagyomány biztosan folytatódik! A két sakkcsapat 15 perces snell partikat játszik sakkórával, összesen 8 partit (világossal és sötéttel). A versenybíró: Domokos K. Gábor lesz.

A két csapat játékosait nemigen kell bemutatni a színházba járó közönségnek, az olvasóknak, a televíziónézőknek. A korelnök Jordán Tamás a Nemzet színésze, híresen kiváló sakkozó. Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója szintén feltalálja magát a sakkasztalnál, mondhatni, régi sporttárs, aki a most a másik csapatban versenyző Kölcsey-díjas íróval, újságíróval, színházi- és dokumentumfilm-rendezővel Szabó Zoltán Attilával közös (irodalmi) sakkelőadást is szervezett 2017-ben „Sakklegendák nyomában” címmel. Garai Róbert a Spinozában Zznés sakk-kabaréval rukkolt ki. Az Erkel-díjas Mártha István, a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke pedig Kapolcson honosította meg a sakkjátékot, ahová ilyen vagy olyan formában azóta is vissza-visszatérnek mind a profi, mind az amatőr sakkbajnokok. Ha máskor nem, hát a Kapolcska-programra…

Krizsán Edith, Tompa János, Nemcsák Károly, Szabó Zoltán Attila és Csom István a József Attila Színház színpadán, 2017-ben

Az újságírók csapatában Szarvas István a korelnök, aki évtizedek óta a Hetedhéthatár magazint szerkeszti.  Németh Zoltán, szakíróként, a Magyar Sakkvilág felelős szerkesztőjeként, Monos János turisztikai újságíróként ismert. A már említett Szabó Zoltán Attila, a Nyugat Plusz irodalmi folyóirat alapító főszerkesztője „A Tabán a világ közepe” című könyvében – helytörténészi, irodalomtörténészi nézőpontból – Buda egykori sakkvilágát is bemutatta. A kötetben kitért a hajdani írók, költők, sakkozók, sakkfeladvány-készítők legendás találkozóhelyeire is, így a krisztinavárosi Philadelphia-kávéházra (ahol a Budai Sakkozó Társaság alakult), a Statisztika híres bázisára, vagy a MOM-ra.

Pillanatfelvétel Dóka Attila gitárművész és Szabó Zoltán Attila író, újságíró korábbi partijáról a Délkelet-ázsiai Aranymúzeumban – Fotó: Juhász Melinda / Nyugat Itthon

Az asztaloknál – az MTK-ikon Krizsán Edith meghívására – most tehát a sakkot nem csak magas szinten művelni tudó, de a játékért őszintén lelkesedni is képes művészek, újságírók foglalnak majd helyet szeptember 12-én.

-TM-

Demján Sándor: Azt szeretném, ha gyakrabban mutatnánk be a „hétköznapi hősöket

Demján Sándorral Budapesten Sóház irodaházban beszélgettünk
 aki TriGránit Development Corporation alapító elnöke; a VOSZ (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) ügyvezető elnöke; az OTSZ (Országos Takarékszövetkezeti Szövetség) elnöke 2011 március 11-én beszélgettünk

Szarvas István: Elnök úr, mi a véleménye a magyar sajtóról?

Demján Sándor: Régóta ismerjük egymást. Mindig elmondom — Takács Ildikóval együtt —, hogy rendkívül hálás vagyok a magyar sajtónak. Amikor a Skála áruházláncnál belevágtam a magam reformjaiba és új szabályaiba, ha a sajtó nem áll mögém, biztos vagyok benne, hogy börtönbe csuktak volna. Akkor nagyon sokat számított a támogatás: a piacgazdaság szemléletét akartuk bevinni a mindennapokba, a Skála arról szólt, hogy a termék és a vevő legyen az első. Sokszor indult ellenem vizsgálat és eljárás is, de a sajtó megvédett — ezért én örökké hálás vagyok.
A rendszerváltás után viszont elindult a bulvárosodás, amiben talán nekem is volt részem: a Mai Nap elindítását magam is támogattam. Jó lenne egy szakmai kódex vagy rend, amely az arányokat helyre teszi. Nem túlzok: egy 30 perces híradó — szinte mindegy, melyik csatorna — sokszor kétharmad részben bűnügyekkel foglalkozik, pedig az életünk kétharmada nem bűnügyről szól.

Szarvas István: Mit vár ma a magyar sajtótól?

Demján Sándor: Azt szeretném, ha gyakrabban mutatnánk be a „hétköznapi hősöket”: a sikeres pékmestert, aki kiválóan dolgozik; az áldozatkész pedagógust, akinek a munkájából a mindennapjaink épülnek. Az egész nyilvánosság túlzott mértékben tolódott el a szenzáció felé. Kossuth Lajos fogalmazta meg szépen: a sajtó feladata, hogy az erőset gyengítse és a gyengét erősítse a demokrácia őre legyen. Közben hozzáteszem: a magyar sajtóban rengeteg szellemileg kiemelkedő újságíró dolgozik, sok a jó írás. A két gazdasági napilapot — a Napit és a Világgazdaságot szakmailag is kiemelkedőnek tartom; a HVG pedig a maga idejében az egész keleti blokkban példátlan produktum volt, mindig nagy tisztelettel figyeltem.

Szarvas István: A celebkultúra és a szegénység ábrázolása gyakran vitát kavar. Ön hogyan látja?

Demján Sándor: Egyetértek azzal a kritikával, hogy a szegénységről kevés szó esik, miközben egy celeb mellműtétje címlapra kerül. Ez fontos tünet. De hozzá kell tennem: a valóságban ezek a celebek sokszor jelentős összegeket gyűjtenek a rászorulóknak. Én mégis azt szeretném, ha nem a celeb személye köré szerveződne a jótékonykodás, hanem a sajtó teremtene olyan közeget, amelyben arról beszélünk, hogyan lehet ténylegesen segíteni a szegény sorsú gyerekeken. Erre más országokban vannak jó példák. A szegényeket nem lenézni kell: sokan önhibájukon kívül kerülnek nehéz helyzetbe — persze vannak, akik felelőtlenségükkel rontanak a saját és családjuk helyzetén. A lényeg: a társadalmi problémára kell ráirányítani a figyelmet.

Szarvas István: Mi a véleménye a társadalmi felelősségvállalásról?

Demján Sándor: Rendkívül fontosnak tartom — és ez nemcsak a gazdagokra vonatkozik, hanem a társadalom minden tagjára. A tehetősek felelőssége kétoldalú: egyrészt minél több embert foglalkoztatni tisztes bérért, másrészt a megtermelt jövedelemből szolidaritást vállalni azokkal, akik nem tudnak magukon segíteni — és meg is érdemlik a segítséget. Ez a közösség érdeke is.

Szarvas István: Köszönöm szépen a beszélgetést.

Demján Sándor: Én köszönöm.

Életrajz Született: 1943. május 14., Börvely (ma Berveni, Románia). Wikipédia

• Gyermekkora nehéz körülmények között telt; édesanyjával Etyekre költözött.
• 1965: diplomát szerzett a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán.
• Pályáját 1965-ben a Fejér megyei ÁFÉSZ-nél kezdte.
• 1968–1973: a Gorsium ÁFÉSZ elnöke.
• 1973-tól: a Skála áruházlánc létrehozója és vezetője. i
• 1986: a Magyar Hitelbank egyik alapítója, elnöke.
• Közreműködésével létrejött a budapesti Bank Center irodakomplexum.
• 1996-tól: a TriGránit alapító elnöke; partnerei között Peter Munk és Nathaniel Rothschild. 1
• 1996: megnyílt a Pólus Center Budapest.
• 1999: átadták a WestEnd City Centert.
• 2005: a katowicei Silesia City Center megnyitása.
• 1998-tól: a VOSZ ügyvezető elnöke. v
• OTSZ-elnök: 2011-ben is ezt a tisztséget töltötte be.
• 2003: megalapította a Prima Primissima díjat.
• Irodája a budapesti Sóházban, a Gránit Pólus székházában volt.
• A Forbes szerint a kétezres évek végén a legteh

Jancsó Miklós :Nem himnuszt akartam csinálni” –

Jancsó Miklóssal Budapesten a Toldi moziban Az Oda az igazság
sajtóvetítése után beszélgettünk 2010 március 2-án

Szarvas István: Tavaly, 2009 októberében Pécsett, a CinePécs – Moveast fesztiválon
Szekeres Vilmossal beszélgettem; akkor mondta, hogy nem tudsz jönni, mert beteg vagy.
Most, az Oda az igazság sajtóvetítése után találkozunk. Miért akartad most
„megbillenteni” a Mátyás-képet?
Jancsó Miklós: Mert nem hiszek a himnuszokban. Nem dicsőíteni akartam a királyt, hanem
megmutatni az ellentmondásait: a hatalmat, a döntéseket, a tévedéseket. A mítosz mögött
emberek vannak – erről érdemes filmet csinálni, nem szobrokról.
Szarvas István: A filmben Kinizsi Pál is felbukkan, és több dolog inkább sejtésként
marad. Szándék volt, hogy a néző rakja össze a mozaikot?
Jancsó Miklós: Igen. Nem tankönyvet forgattunk. A történelem töredékekből áll össze; ha
mindent kimondok, elvész a játék.
Szarvas István: Ha nem „csak” félmilliárd forint áll rendelkezésre, hanem ennek a
többszöröse, jobban ki lehetett volna bontani Mátyás korát?
Jancsó Miklós: Több pénzből díszletet lehet venni, szabadságot nem. A szabadság az, hogy
nem kell himnuszt írni. Engem az is érdekelt, hogyan verik át a nagy királyt, és hogyan szeret
bele Beatrixba – az emberi történetek tartják életben a múltat.
Szarvas István: 1921-ben születtél, és 89 évesen is elképesztően friss vagy fejben. Mi a
titok?

Jancsó Miklós: Szerencse. Az életben sok mindenhez szerencse kell. Ha nincs, annyi. Én ezt
a jelmondatot vettem fel: jó szerencse. A többit az ember hozzáteszi.
Szarvas István: A Parlamentben évekkel ezelőtt a filmtörvényről kérdeztelek; akkor azt
mondtad, nem a „szervezési oldalon” állsz. Most hogyan látod?
Jancsó Miklós: Most is így. Nem szabályokat hozok, filmeket. Rengeteg elsőfilm készül, sok
köztük az érdekes munka. Hogy a rendszer funkcionál-e, az a filmekből derül ki.
Szarvas István: Tarr Béla szerint nem attól jó egy film, hogy Oscar-díjat kap.
Egyetértesz?
Jancsó Miklós: Persze. Az Oscar intézmény: szavazás, kampány, lobbizás. Lehet örülni neki,
de a filmet az teszi jóvá, hogy él, nem az aranyszobor.
Szarvas István: A mostani szemlén mennyit nézel?
Jancsó Miklós: Kettőt-hármat kinéztem. A többit bírja, aki fiatalabb. [mosolyog]
Szarvas István: Ha az ideit a tavalyival vetjük össze: jobb lesz a termés?
Jancsó Miklós: Tavaly beteg voltam, nem láttam semmit – nincs összehasonlítási alapom.
Szarvas István: Zárásként: van egy film, ami különösen fontos nekem – az Emigránsok
(pontos címmel: Az emigráns – Minden másképp van). A főszereplő Bács Ferenc alakítása
feledhetetlen.
Jancsó Miklós: Így van. Régóta bosszant, hogy Bács Ferenc nincs eléggé a helyén – több
figyelmet érdemelne. Ilyenkor látszik, milyen gyorsan felejtünk.

Szárnyalni kezdtünk” – Merre tart a Pannon Egyetem?

Beszámoló a 63. Közgazdász-vándorgyűlésen elhangzott előadásról

Veszprém, 2025. szeptember 5. A Magyar Közgazdasági Társaság 63. vándorgyűlésének házigazdája idén a Pannon Egyetem volt. A plenáris előadások és viták között külön figyelmet kapott az intézmény átalakulásáról és ambícióiról szóló beszámoló: Birkner Zoltán, a Pannon Egyetemért Alapítvány elnöke (és a Magyar Innovációs Szövetség társelnöke) fejtette ki, milyen pályára állt az egyetem a modellváltás óta, és hol látja a következő nagy ugrás lehetőségeit. A konferencia programját és helyszínét a szervezők korábban megerősítették: a vándorgyűlés szeptember 4–5-én zajlott Veszprémben, a Pannon Egyetem kampuszán. Pannon Egyetem+1

Modellváltás után: több forrás, több felelősség

Birkner felidézte: a magyar felsőoktatás 2020–2022 között végbement modellváltása jelentős forrásnövekedést hozott azon intézményeknek, amelyek vállalták az új irányítási és felelősségi kereteket. A Pannon Egyetem esetében ez éves szinten a korábbihoz képest két és félszeres–háromszoros támogatást eredményezett, amelynek nyomán felgyorsult az átalakulás a gazdálkodási önállóság, a digitális átállás és a nemzetközi jelenlét terén. (Ezeket a hangsúlyokat az előadó részletesen ismertette a plenáris ülésen.) Portfolio.hu

Hallgatói érdeklődés: nagy ugrás négy év alatt

Az előadás egyik leglátványosabb adata a felvételizők számának 80%-os növekedése az elmúlt négy évben – az országos átlag ezzel szemben körülbelül 40% volt. Mindez együtt járt a Pannon Egyetem piaci részesedésének emelkedésével (2,5%-ról 4,5%-ra), ami az idei felvételi szezonban a legnagyobb bővülést hozta a hazai egyetemek között – hangzott el. Az élénkülés egyik motorja az új szakok indítása volt: a mesterséges intelligencia és a pszichológia mellett bőrgyógyászathoz kapcsolódó képzések is megjelentek a portfólióban. Portfolio.hu

Nemzetközi láthatóság és publikációs teljesítmény

A kutatási fókuszok átrendezése – Birkner értékelése szerint – 70%-os növekedést hozott a legmagasabb szintű (Q1/D1) nemzetközi publikációk számában. Ennek következtében az egyetem a világ felső 5%-ában pozicionálja magát (a 900–1500. hely közötti tartományban), és egyértelműen láthatóvá vált a nemzetközi térképen. (A rangsor-metodikák sokfélesége miatt ezek irányadó, nagyságrendi állításokként értelmezendők; a trend azonban az előadó szerint egyértelműen felfelé mutat.) Portfolio.hu

Zöld kampusz és épületmegújítás

Az infrastrukturális megújulásról szólva elhangzott: az elmúlt években több tízmilliárd forintnyi beruházás valósult meg, célzott energiahatékonysági programokkal. Birkner szerint az energiafogyasztás jelentősen csökkent, és az egyetem „a legzöldebb magyar felsőoktatási intézménnyé” vált – ambiciózus vállalás, amelyet a 2030-ig tartó fejlesztési tervvel kívánnak megszilárdítani. Portfolio.hu

Egyetem a város és a gazdaság hálójában

A vándorgyűlés a város–egyetem–gazdaság háromszögben mutatta meg a Pannon szerepét. Porga Gyula polgármester a megnyitón a veszprémi közösség „mer nagyot álmodni, de realista” attitűdjét emelte ki; Pleschinger Gyula, az MKT elnöke pedig jelezte, hogy együttműködési megállapodás született a Pannon Egyetemmel a gazdasági képzések erősítésére. Ez a helyi beágyazottság a vándorgyűlés egész hangulatát meghatározta. Portfolio.hu

Mitől működik az egyetemi „növekedési recept”?

A bemutatott pályaív mögött három, egymást erősítő logika rajzolódik ki:

1. Küldetés és fókusz – világos stratégiai célok (nemzetközi láthatóság, gazdálkodási önállóság, digitális átállás), amelyekhez mérőszámok és felelősök társulnak. Portfolio.hu

2. Kínálati bővítés – új, munkaerőpiaci keresletre reagáló szakok; interdiszciplinaritás (MI × egészség × társadalomtudomány). Portfolio.hu

3. Ökoszisztéma-kapcsolatok – városi, kamarai és vállalati partnerség, amely a kutatás-fejlesztéstől a tehetséggondozásig átfogja a teljes értékláncot. Pannon Egyetemmkt.pannonkonferenciak.hu

Országos kontextus: kiszámíthatatlan világban

A vándorgyűlés tágabb háttere a világgazdaság növekvő bizonytalansága és a magyar gazdaságpolitika előtt álló döntések sora volt. A nyitó beszédekben Varga Mihály jegybankelnök és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a pénzügyi stabilitás, a beruházások újraindítása és az iparpolitikai válaszok szükségességét hangsúlyozták – mindez közvetlen környezetet teremt az egyetemi szereplők, köztük a Pannon számára is. VEOLPortfolio.hu

Mérföldkövek 2030-ig

Az előadásban jelzett célállapot alapján a következő években az alábbi területeken várható további előrelépés a Pannon Egyetemen:

• Programportfólió: az MI-hez, adatgazdasághoz, klímaalkalmazkodáshoz kötődő képzések mélyítése, egészség- és anyagtudományi kapcsolódásokkal. Pannon Egyetem

• K+F+I: a publikációs és szabadalmi teljesítmény „felső sávban” tartása; nemzetközi projektek és konszerntámogatások arányának növelése. Portfolio.hu

• Fenntarthatóság: a kampuszok energetikai korszerűsítésének lezárása, a működési karbonlábnyom további mérséklése. Portfolio.hu

• Ökoszisztéma: tartós partnerség az MKT-val és a helyi gazdasági szereplőkkel, különös tekintettel a régiós iparágak munkaerő- és kompetenciaigényére. Portfolio.huPannon Egyetem

Kulcspontok számokban (az előadásból)

• +80% felvételiző négy év alatt (országos átlag: ~+40%).

• Piaci részesedés: 2,5% → 4,5%.

• Q1/D1 publikációk: +70%.

• Globális pozíció: a világ egyetemeinek felső 5%-a (kb. 900–1500. hely).

• Infrastruktúra: több tízmilliárdos megújítás, érzékelhető energia-megtakarítás. Portfolio.hu

Zárszó – „Pannon-momentum”

A veszprémi vándorgyűlésen elhangzottak alapján a Pannon Egyetem nem egyszerűen „lépést tart”, hanem pozitív kilengést mutat a hazai mezőnyben. A modellváltás nyomán érkező forrásbőség önmagában nem magyarázat: a döntő tényezőnek az látszik, hogy intézményi szinten volt bátorság prioritásokat felállítani, felelősséget vállalni és az egész szervezetet azonos irányba mozdítani. Ha a most vázolt pályát tartani tudják, Veszprém és a régió gazdasága is nyertese lehet ennek a „Pannon-momentumnak”. VEOLPannon Egyetem

Kovács István: Jól érzem magam a bőrömben

Kovács Istvánnal:  a Hallhatatlanok Társulatának tagjával A MUOSZ elnöki tanácstermében beszélgettünk 2024. október 18-én

Szarvas István:  István, 1950 és 1954 között egy osztályba jártunk a Május 1. úti általános iskolában, ezért tegeződjünk. Milyen tanárokra emlékszel az általános iskolából?
Kovács István: Külön venném az alsót és a felsőt. Alsóban Marika néni tanított. Felsőben Rusznákné René volt az osztályfőnökünk, és több tanár arca is előttem van. Például Hadházy–Horváth Ottó kémiát tanított – H₂O-nak becéztük. Sok emlék villan be, de hirtelen több név most nem jut eszembe.

Szarvas István: Felsorolok néhány filmedet: Egri csillagok (Bornemissza Gergely), Kárpáthy Zoltán, Jancsó Miklós filmjei, a tévéből az Abigél, a Nyolc évszak, a Kisváros és a Szomszédok. Melyikre emlékszel vissza a legszívesebben?
Kovács István: Mindegyiket szerettem. Nem is tudnék olyat mondani, amit ne szerettem volna – mindegyikben találtam örömöt. A pályám elején természetesen az Egri csillagok és a Kárpáthy Zoltán hozta meg az ismertséget. Szerencsés időszak volt: főiskolásként, Várkonyi növendékeként rögtön nagy szerepeket kaptam. Ezek a filmek a mai napig elkísérnek: gyakran megszólítanak miattuk, és ez mindig jólesik.

Szarvas István: Színpadon a Vígszínházban, a Tháliában és a József Attila Színházban is játszottál. Hogyan emlékszel ezekre az évekre? És egy személyes kérdés: Iglódi „Pityu” később igazgató is volt a József Attilában – játszottál ott akkor, amikor én a klubban is szerepeltem?
Kovács István: Igen. Tizenhét évet töltöttem a Vígszínházban. Amikor már nem éreztem ott igazán jól magam, többször csábítottak a József Attila Színházba – akkor még nem Iglódi volt az igazgató. Végül át is szerződtem, de valamiért nem találtam a helyem. Közben nyaranta sokat vendégeskedtem a Körszínházban, és Kazimir Károly hívására a Tháliához mentem; ott hét nagyon jó évet töltöttem. Amikor Kazimir nyugdíjba ment, a színház arculata megváltozott, és már nem éreztem magamhoz közel. Ekkor döntöttem a szabadúszás mellett – ez bejött: országszerte sok és jó szerepet játszhattam, valószínűleg többet, mintha társulati tag maradok.

Szarvas István: Tudom, hogy nemrég Dubajban is jártál. Van egy-két emlék, amit megosztanál?
Kovács István: Hogyne. Egészen különleges világ: a modernség és a keleti hagyományok izgalmas keveréke. Öten voltunk kint, ha jól emlékszem, úgy tíz napig. Nagy élmény volt – bármikor visszamennék.

Szarvas István: Egy önző kérdés: nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy tíz éve ott voltál a könyvbemutatómon a Fészek Művészklubban. Ha legközelebb meghívlak, eljössz?
Kovács István: A tiédre bármikor, örömmel. Nem ígérem, hogy mindenkihez elmegyek, de hozzád igen.

Szarvas István: Van-e olyasmi, amit nem kérdeztem, de szívesen elmondanál?
Kovács István: Jól érzem magam a bőrömben. Körülbelül egy éve nem játszom színházban, de emiatt nem panaszkodom. Tudomásul veszem, hogy az idő múlásával kevesebb a koromhoz illő szerep. Ha holnap hívna egy rendező, és nekem való szerepet kínálna, nem sokat gondolkodnék: örömmel vállalnám. Visszavonulni sem szeretnék – ha lehetőség adódik, szívesen dolgozom tovább.
Szarvas István: Köszönöm a beszélgetést!

– Kovács István (színművész)

1. Kovács István magyar színművész, a Halhatatlanok Társulatának tagja.
2. Pályája a hatvanas években indult, Várkonyi Zoltán növendékeként.
3. Főiskolásként kapta első nagy filmszerepeit.
4. Bornemissza Gergelyt alakította az Egri csillagok filmváltozatában.
5. Főszereplő volt a Kárpáthy Zoltán című filmben is.
6. Jancsó Miklós több alkotásában is feltűnt.
7. A televízióban az Abigél szereplőjeként is találkozhatott vele a közönség.
8. Játszott a Nyolc évszak című sorozatban.
9. Látható volt a Kisváros epizódjaiban.
10. A Szomszédok című sorozatban is szerepelt.
11. Hosszú éveket töltött a Vígszínházban, majd a József Attila és a Thália Színházban.
12. Később a szabadúszást választotta, országszerte jelentős szerepeket játszva.
13. Munkáira a szakmai igényesség és a közönséggel való közvetlen kapcsolat jellemző.
14. A közelmúltban Dubajban vendégszerepelt, maradandó élményekkel tért haza.
15. Pályáját hála és derűs önreflexió kíséri; lehetőség esetén ma is színpadra állna.

Mayer Mihály:Ha Pécs a kultúra fővárosa, akkor abban helye van a szakrális kultúrának is.

Mayer Mihály Pécsi megyés püspökkel 2009 augusztus 23-án beszélgettünk Pécset a Dóm téren

Püspök Atya!

Szarvas István: Legutóbbi találkozásunkkor a Pécsi Püspökség ezer évéről beszélgettünk. Azóta elmélyedtem az irodalomban: csodálatos anyag született erről az évezredről. A mostani jubileumi ünnepségeket rendkívül fontosnak tartom, de szeretném, ha az utóbbi évtizedek néhány sarkalatos pontjára is ránéznénk. Kezdjük egy személyes emlékkel: Ön 1989. november 3-án vette át az egyházmegye vezetését, és 1991. augusztus 17-én II. János Pál pápa pécsi szentmisét mutatott be. Hogyan emlékezik vissza erre a napra?

Mayer Mihály püspök: Hivatalosan 1989. december 16-án iktattak be a Pécsi Egyházmegye élére; ezt megelőzte a pápai kinevezés és a püspökszentelésem. Elődöm, Cserháti püspök úr a kor viszonyai között is a lehető legtöbbet igyekezett megtenni. A rendszerváltozás olyan újrakezdést hozott, mint amilyet a török idők után Radonay Mátyás püspök idején láttunk: „infrastruktúrát” kellett újraindítani – nemcsak a liturgiát megújítani, hanem a „sekrestyei pasztorációt” valódi társadalmi szolgálat váltotta fel. Újra kellett szervezni a plébániákat, a hitoktatást, a fiatalok lelkipásztori kísérését; iskolákat alapítani. Ennek mintegy koronája volt a Szentatya látogatása: a pécs-pogányi repülőtéren bemutatott ünnepi szentmise. A jugoszláv háború miatt sokan nem tudtak eljönni, de a találkozás így is történelmi erejű volt. A Püspökségen még háború alatt is helyet adtunk megbékélési párbeszédeknek. Az első években hatalmas hitbeli lendület töltötte be a közösséget – ezért is hálásak vagyunk II. János Pál pápának, aki Közép-Kelet-Európa fia­ként különösen értette a régió feszültségeit. Mindebből kellett továbblépni: iskolákat alapítani, a pasztorációt újraszervezni. Ma mintegy ötszáz miséző helyünk van; a papjaink száma az évek során változott – ez is jelzi a feladat nagyságát.

Szarvas István: Ugrjunk vissza egy pillanatra a 20. század elejére. Gróf Zichy Gyula püspök idején alapították a Dunántúl című lapot, rangos katolikus újságot. A püspökség ezeréves öröksége önmagában is indokolná, hogy ma – az internet korában – legyen egy erős online egyházmegyei orgánum, netán saját rádió. Mit gondol erről?

Mayer Mihály püspök: A kérdés nagyon örvendetes, mert igényt jelez – ez egy püspöknek mindig jó hír. A Dunántúl valóban kiváló lap volt: papok és civilek egyaránt olvasták, nem csupán szűken vett „egyházi” témákkal, hanem szélesebb műveltséggel. Ma van egyházmegyei újságunk; talán többet is tehetnénk azért, hogy minél több hívőhöz eljusson. A rádió összetett és költséges vállalkozás. Az országos Katolikus Rádió sokakhoz elér, de vannak még „fehér foltok”. A Mária Rádió önkéntesekre és adományokra építve erősítette a vallásos tartalmak jelenlétét. Úgy látom, lépésről lépésre, „morzsákból kenyeret” lehet építeni: a közösség vágyik a hiteles egyházi médiára, és ahol van akarat, ott előbb-utóbb lesz eszköz is.

Szarvas István: Néhány hónapja vita kerekedett a Széchenyi téren elhelyezett, a püspökséget történetileg félreértelmező szövegek körül. Mi volt a kifogása?

Mayer Mihály püspök: Nem az önkormányzattal volt konfliktusunk, hanem a feliratok előkészítésével. Az újabb történelemkönyvek sokszor ideológiai szemüvegen át láttatták az egyház szerepét. Arra kértem a készítőket: ne a leegyszerűsítő sémákat, hanem a forrásokban igazolható valóságot közvetítsék. Örülök, hogy a főlevéltárosunk mellénk állt, és a szöveget hamarosan korrigálták. A történelemben a „haladásnak” nincsenek pártszínei: a tények tisztelete a közös nevező.

Szarvas István: A konklávékról sok a találgatás. Nemrég többen „papabile”-ként emlegették Erdő Péter bíborost is. Mit gondol az efféle jóslatokról?

Mayer Mihály püspök: Erdő bíboros úr kiváló tudós és pásztor, több nyelven beszél, világos gondolkodású. Elvileg senki nincs kizárva. Mégis a józanság híve vagyok: a konklávék világát nem látnokok, hanem a valóság alakítja. Van egy római mondás: „aki pápaként lép be, bíborosként jön ki”. Inkább maradjunk alázatosak, és építsük itthon az Egyházat. Sok szó esik az újra evangelizációról Közép-Kelet-Európában; ha szeretnénk, hogy Magyarországot is gyakrabban említsék pozitív példaként, akkor az ifjúság erkölcsi nevelését – akár etikaórák formájában is – komolyan kell vennünk.

Szarvas István: Az ezeréves jubileum miként segítheti a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa program sikerét Pécsett?

Mayer Mihály püspök: Ha Pécs a kultúra fővárosa, akkor abban helye van a szakrális kultúrának is. Nem lehet a 2010-es év puszta „show”, ideológiai szemellenzőkkel. Bízom benne, hogy a város az utóbbi években ezen túllépett: az ezeréves keresztény örökség szerves része Pécs európai arculatának.

Mayer Mihály pécsi megyéspüspök

 Születés: 1941. január 31., Kisdorog (magyarországi német család). Wikipédia

1.      Középfok: gimnázium Bonyhádon.

2.      Teológia: 1959–1964, Győr – papi tanulmányok.

3.      Pappá szentelés: 1964. június 21., Pécsi Székesegyház.

4.      Kápláni szolgálat: Simontornya (1964–66), Pincehely (1966–67), Tamási (1967–72).

5.      Dunaföldvár: káplán (1972–75), helyettes plébános (1975–80), majd plébános (1980–85).

6.      Szekszárd-belváros: plébános (1985–1988).

7.      Püspöki kinevezés: 1988. dec. 23-án segédpüspök és Giru Marcelli címzetes püspök.

8.      Püspökszentelés: 1989. febr. 11., Esztergomi Bazilika.

9.      Megyéspüspök: 1989. nov. 3-tól a Pécsi Egyházmegye 81. püspöke.

10.  Jelmondat: Gaudium nostrum Dominus – „Az Úr a mi örömünk.”

11.  Pápalátogatás Pécsen: 1991. aug. 17-én II. János Pál pápa ünnepi szentmisét mutatott be a pécs–pogányi repülőtéren.

12.  Elismerések: Pécs díszpolgára (2006), Tüke-díj (2010).

Ha szeretnéd, megformázom magazinos tördelésre (címso