A Sigmund Freud múzeumban jártam Bécsben
2025 november 10-én alkalmam volt ellátogatni Bécsben, a IX. kerületi Berggasse 19-be, a Sigmund Freud Múzeumba – abba a házba, ahol a pszichoanalízis megszületett. A kapu fölött a „19” szám, az üvegen egyszerű fehér betűkkel: Sigm. Freud Museum. Az ember tudja, hogy múzeumba készül, de valójában egy lakásba lép be, ahol egykor egy orvos, egy gondolkodó és egy család élt több mint négy évtizeden át.
Freud rövid életrajza – a Berggasse 19 háttere
Sigmund Freud 1856. május 6-án született a morvaországi Freibergben (ma Příbor, Csehország), zsidó kereskedőcsaládban. Gyermekkorában a család Bécsbe költözött, és ettől kezdve szinte egész életét az osztrák fővárosban töltötte. Orvosi diplomáját a Bécsi Egyetemen szerezte 1881-ben, ideggyógyászként kezdett dolgozni, majd fokozatosan fordult az idegi eredetű panaszok „beszélgetéses” kezelése felé. Freud 1886-ban itt, a Berggasse 19-ben nyitotta meg magánpraxist, és közel 47 éven át ebben a lakásban fogadta pácienseit, itt írta műveinek jelentős részét. A pszichoanalízis – az álomfejtés, a tudattalan működésének vizsgálata, az id–ego–szuperego hármas modellje – ebből a bécsi polgári lakásból indult világhódító útjára. 1938 tavaszán az Anschluss, Ausztria náci megszállása vetett véget ennek a korszaknak. Zsidó származása miatt Freudnak el kellett hagynia Bécset: június 4-én feleségével, Marthával és lányával, Annával az Orient expresszre szállt, majd rövid párizsi megálló után Londonba emigrált. Ott élt haláláig, 1939. szeptember 23-áig.
A ház, amelyből múzeum lett
A Freud család lakása és rendelője 1971-ben nyílt meg múzeumként, Anna Freud jelenlétében. Az intézmény azóta többször bővült, legutóbb 2020-ra esett át átfogó felújításon: a kiállítótér gyakorlatilag megduplázódott, és ma már a család összes privát lakószobája, valamint Sigmund és Anna Freud rendelői is látogathatók. A múzeum négy nagy tematikus egységbe rendezi anyagát: a pszichoanalízis kialakulásának története; a Freud család mindennapi élete; a ház históriája; valamint egy kortárs konceptuális művészeti válogatás, amely a pszichoanalitikus gondolkodás és a képzőművészet kapcsolatait villantja fel. Berggasse 19+1
Már az első szobában feltűnik, mennyire tudatosan bánnak az „üres” és a „megtöltött” terekkel. Egyes helyiségekben szinte semmi nincs – csak a padló, a falak, az ablak –, máshol vitrinekkel, képekkel, tárgyakkal sűrűn megrakott a tér. A múzeum ezzel is emlékeztet: nemcsak tárgyakat, hanem hiányokat is őriz; azt, amit a történelem, a háború, az emigráció elsodort.
Tárgyak egy gondolkodó életéből
A Berggasse 19 ma is őriz számos eredeti berendezési tárgyat: a váróterem bútoraiból, Freud kalapjából és sétapálcájából, valamint régészeti ihletésű antik gyűjteményének egy részéből is találunk itt darabokat. Ezek a mindennapi használatú, mégis „aurás” tárgyak közelebb hozzák az embert a név mögött: nemcsak a pszichoanalízis atyját látjuk, hanem a doktort, aki reggelente kalapját a fogasra akasztotta, páciensei előtt végigsétált a folyosón, és leült a saját, kissé szokatlan, magas támlájú székébe. Az egyik vitrinben egy apró ékszerdoboz látható: Freud ajándéka feleségének, Marthának – a fedelében személyes ajánlás. Mellette egy jellegzetes gránátköves képkeret, amelyben gyermekei fényképei sorakoznak; a Freud-gyerekek mosolya egészen másfajta „klinikumot” idéz, mint a betegségleírások és esetismertetések: a családot, amelyet a bécsi polgári élet keretei egyszerre tartottak meg és szorítottak. Ugyancsak figyelemre méltó a Totem és tabu brazil kiadásának példánya – egy vitrinben kifordítva mutatják a címlapot –, amely szemléletesen jelzi, milyen gyorsan és milyen messzire jutott el Freud gondolatvilága Európán túlra is.
A kanapé, amely nincs – és mégis mindenhol ott van
Freud legendás díványa – amelyen páciensei feküdtek, miközben ő mögöttük ült, és jegyzetelt – nem Bécsben, hanem Londonban, a Freud Museumban látható, hiszen a család magával vitte az emigrációba. A bécsi múzeum ezért különleges megoldást választott: egy kiterjesztett valóság (AR) installáció segítségével „hozza vissza” a kanapét a Berggasse 19-be. Okostelefonunk kijelzőjén, a kamera képére vetítve jelenik meg a kis, keleti szőnyegekkel borított dívány – ott, ahol egykor ténylegesen állt. A kiállítás több pontján találkozunk Edmund Engelman 1938-as fotóival, amelyek a lakást és a rendelőt utoljára rögzítették, közvetlenül Freud emigrációja előtt. Az egyik ikonikus felvételen a kanapé köré zsúfolt antik szobrocskák, a falakon függő képek, a jellegzetes bécsi cserépkályha és a telezsúfolt könyvszekrény együtt idéznek meg egy olyan szellemi műhelyt, ahol a múlt emlékei és a jelen kérdései egyetlen szobában találkoztak.
Levelek – gondolatok papíron
A Freud-életmű fontos pillérei a levelek: barátokhoz, kollégákhoz, tanítványokhoz írt hosszú, elemző írások, amelyekben sokszor először fogalmazta meg későbbi elméleteinek magvait. A múzeum állandó kiállításában eredeti kéziratok és levelek, illetve fakszimilék mutatják meg ezt az „íróasztalfelé” forduló Freudot
Az egyik tárló a Wilhelm Fliesshez intézett levelezés világát idézi meg. Fliess, a berlini orvos hosszú éveken át volt Freud legfontosabb bizalmasa; neki írta meg önanalízisének tapasztalatait, és az álmok értelmezésének első felvetéseit is. Az 1890-es évek végéről származó egyik levélben – amely a Berggasse 19 címet viseli fejlécként – arról elmélkedik, mit érdemes leírni egy levélben: nem azt, amit a címzett már úgyis tud, hanem azt, ami új – mintha előre igazolná saját törekvését, hogy minden pszichés történés mögött új jelentést keressen. Egy másik dokumentumcsoport Freud 1938-as emigrációjának irataira emlékeztet. A múzeum és a kapcsolódó kutatások nyomán ma már pontosan tudjuk, milyen levelezés és háttérmunka előzte meg azt, hogy Freud családja elhagyhatta Bécset; a „Der Fall Freud. Dokumente des Unrechts” című anyag – kiállítási és publikációs formában is – a jogfosztás és a menekülés adminisztratív hátterét is láthatóvá teszi, a pszichoanalízis szimbolikus nyelve mellé odatéve a bürokrácia rideg szókészletét.
Fényképek – arcok a fogalmak mögött
A Freud Múzeum bécsi gyűjteménye mintegy kétezer képi dokumentumot – elsősorban fényképeket – őriz: Freudról és családjáról készült portrékat, Anna Freud fotóit, valamint a pszichoanalitikus kongresszusokon készült felvételeket. Ezek egy része az állandó kiállítás részeként, mások digitális formában hozzáférhetők; így áll össze az a vizuális archívum, amely a tudománytörténeti fogalmak mögött élő arcokat mutat. Különösen megható egy gránátköves képkeret, benne Freud gyermekeinek fényképeivel: mintha egyszerre látnánk a családi büszkeséget és a tudattalanról később írott sorok mögötti személyes tapasztalatot. Ugyanebben a térben találkozhatunk a család bécsi kertjében készült csoportképek reprodukcióival is – ezek a hétköznapi pillanatok erős ellenpontot alkotnak a komoly, sötét öltönyös, szakállas portrékkal.
Mit visz magával a látogató?
Amikor 2025. november 10-én kiléptem a Berggasse 19 ajtaján, azon gondolkodtam, mit jelent ma, a 21. század második negyedében Freud házában járni. A bécsi Sigmund Freud Múzeum nem csupán emlékhely; a friss felújítás, a kortárs művészeti installációk és a gazdag dokumentumanyag egyaránt arra ösztönöznek, hogy a saját „belső szobáinkban” is körülnézzünk. Újságíróként – interjúk hosszú sorával a hátam mögött – különösen erős élmény volt látni, hogyan alakult ki egy olyan beszélgetésforma, amely már nem az újság hasábjain, hanem egy rendelőben, a dívány és a karosszék között zajlott, és amelynek célja nem a nyilvánosság tájékoztatása, hanem az egyén önismerete. Freud lakása arra emlékeztet: a kérdezés művészete nemcsak a sajtóban, hanem az emberi lélekben is forradalmat tud indítani.
Egy biztos: aki belép a Berggasse 19-be, nem csupán egy híres tudós „szobáját” látogatja meg, hanem egy gondolkodási mód szülőhelyét. És talán kilépéskor maga is kicsit másként teszi fel a kérdéseit – önmagának és másoknak egyaránt.
