Csendes barát(Silent Friend)
Történet és témák
A Csendes barát (angol címe: Silent Friend) alapötlete egyetlen, erős metaforára épül: egy ősi fa (a botanikus kert „csendes” középpontja) figyeli az embereket, miközben mi is figyeljük a növényeket. Enyedi három, időben elkülönülő történetszálat fűz egymásba: ember és növény találkozásai nem „cselekményfordulatokra”, inkább apró érzékelési elmozdulásokra épülnek — arra a pillanatra, amikor két, radikálisan eltérő létezésmód mégis összeér. A film így kevésbé klasszikus dráma, inkább filozofikus, érzékeny időutazás: az „otthontalanság”, a kívülállóság és a kapcsolódás iránti vágy közös nevezőre kerül embernél és növénynél. A három történet egymást visszhangozza, és attól működik igazán, hogy nem magyaráz túl: nézőként neked kell „ráhangolódni” a ritmusára, és elfogadni, hogy itt a fő esemény néha egy tekintet, egy érintés, egy felismerés.
A főszereplők játéka
A koncepcióból adódóan a színészi játék nem nagy gesztusokra, hanem finom, belső mozgásokra van hangolva. Tony Leung Chiu-wai jelenléte különösen jól áll ennek a világnak: arcjátékával és visszafogottságával képes „tartani” a csendet, és ettől a film meditativitása nem üressé, hanem feszültté válik. Luna Wedler szerepe azért hálás és kockázatos egyszerre, mert egy olyan filmben kell emlékezetesnek lennie, amely alapból a halk rezdüléseket díjazza. Hogy ez sikerülhetett, azt nemcsak a kritikai fogadtatás sejteti: Wedler Velencében elnyerte a Marcello Mastroianni-díjat (a legjobb feltörekvő színésznek járó elismerést).
Rendezés és forma
Enyedi Ildikó rendezése itt is a „két világ összeillesztésében” erős: hétköznapi emberi helyzetek mellé odaemeli a természet lassú, idegen idejét. Ettől a film képes úgy beszélni magányról és kapcsolódásról, hogy közben nem válik szájbarágóssá — inkább megfigyel, kivár, és hagyja, hogy a jelentések fokozatosan csapódjanak le. A rendezői víziót erősíti az is, hogy a film több díjat kapott kifejezetten „értékalapú” (kritikusi, ökologiai, párbeszédet ösztönző) zsűriktől, ami pont erre a szemléletre rímel.
Díjak
A film velencei szereplése kiemelkedő: többek között FIPRESCI-díjat, INTERFILM-díjat, diákzsűri díját, Green Drop-díjat, valamint az Edipo Re Inclusion and Sustainability Awardot is megkapta, és ide tartozik Luna Wedler Marcello Mastroianni-díja is. 2
Később a Valladolidi Nemzetközi Filmfesztiválon Silver Spike Awardot nyert, és a forgalmazói beszámoló szerint ott egy környezeti tematikájú elismerést (Green Spike) is bezsebelt. Chicagóban pedig Pálos Gergely kapta a Silver Hugo díjat a legjobb operatőri munkáért.
Hossz és befogadhatóság
A Csendes barát játékideje 147 perc. Ez a terjedelem nem „pörgős” történetmesélésre van kihasználva, hanem hangulatra és elmélyülésre: aki rá tud ülni erre a lassabb, szemlélődő hullámra, annak a hossz inkább ajándék; aki viszont cselekmény centrikusabb mozit vár, annak könnyen próbává válhat.
Kinek ajánlom a Csendes barát-ot?
- Enyedi Ildikó korábbi filmjeinek kedvelőinek (Testről és lélekről), mert hasonlóan lírai, finom érzelmi logikával dolgozik, és nem „megoldásokat”, hanem állapotokat mutat.
- Művészfilmes, fesztiválhangulatú mozikra nyitott nézőknek, akik szeretik, ha egy film időt hagy a képeknek, a csendeknek és a gondolatoknak, és nem mindent dialógusban mond ki.
- Azoknak, akiket érdekel a természet–ember viszony (ökológiai, filozófiai, „mi a tudat/mi az idő?” jellegű kérdések), mert a film különlegessége pont az, hogy nem emberközpontúan mesél.
- A színészi finomságokra figyelőknek, mert itt a játék ereje gyakran a visszafogottságban van (Tony Leung jelenléte kifejezetten ilyen filmhez illik).
Kevésbé ajánlom, ha:
- rövidebb, feszesebb cselekményt vársz (a 147 perc itt elmélyülésre van),
- vagy ha a „magyarázós”, egyértelműen lezárt történeteket szereted — ez inkább elgondolkodtat és lebegtet.







