Polgár Zsófia: Fontos, hogy a gyerek megtanuljon gondolkodni
A Telekom székházában az V. Aquaprofit sakk napon 2011 november 19-én beszélgettem Polgár Zsófia sakk olimpiai bajnokkal
Zsófia
Azt szeretném elmondani, hogy idén ugyanannyi ideig sikerült játszanom ön ellen, mint tavaly Zsuzsa ellen. A különbség csak annyi, hogy tavaly kaptam egy oklevelet, amelyre Zsuzsa azt írta: "majdnem döntetlen". Idén ezt nem kérhettem volna öntől, mert nem értem el azt a szintet.
– Önnek két olimpiai aranyérme van és két világbajnoki érme. Hogyan emlékszik vissza ezekre a sikerekre?
– Valóban, két csapatolimpiai arany és két világbajnoki érem – ezek közül az egyik egyéni.
– Melyik a legkedvesebb emléke?
– A legemlékezetesebb számomra egyértelműen az első olimpia volt, 1988-ban Thesszalonikiben. Akkor még kislányok voltunk, és sokan kételkedtek benne, hogy valóban sikeresek lehetünk. Akkor sikerült legyőznünk a Szovjetunió csapatát, akik addig egyeduralkodók voltak a női sakkozásban. Ez mindannyiunk számára meghatározó élmény volt.
– Érdekes, hogy ezekkel a gyönyörű eredményekkel is „csak” bronzérmes a magyar örökranglistán. Erről mi a véleménye?
– Engem mindig meghat, ha valamilyen díjat kapok, nagyon tudom értékelni.
– A testvérei, Judit és Zsuzsa vannak ön előtt.
– Igen, persze. Ezzel kapcsolatban gyakran viccelek. Amikor kérdezik tőlem, hogy milyen sakkozó vagyok, akkor azt mondom: a világ egyik legjobb női sakkozója voltam – de az országban csak a harmadik, a városban is, sőt, a kerületben is. S ha még tovább "zoomolunk", még a házon belül is „csak” a harmadik. De ezzel nincs semmi problémám. Nem azért vagyok harmadik, mert én gyenge lennék, hanem mert ők annyira különlegesek.
– Játsszunk el egy gondolattal! Ezt a kérdést föltettem korábban Nádasinak és Juditnak is: mi lenne, ha a három Polgár-lány kihívna egy másik ország csapatát egy mérkőzésre?
– Voltak ilyen meccseink korábban. Például Görögország ellen játszottunk és nyertünk is. Az emlékeim kicsit homályosak, de tudom, hogy voltak ilyen régi összecsapások.
– Néhány éve Judit azt válaszolta, hogy már nem kultiválná ezt, mert jelenleg nem lennének eléggé felkészültek. Egyetért?
– Most már más szakaszában járunk az életünknek. Sokkal inkább az oktatásra koncentrálunk. Zsuzsi az amerikai egyetemi színtéren dolgozik, csapatuk negyedszer nyerte meg az egyetemi bajnokságot. Judittal pedig az iskolai és óvodai oktatási anyagokat fejlesztjük. A képességfejlesztő sakk most már bekerült a nemzeti alaptantervbe is, így egyre több gyermekhez el tudunk jutni.
– Oktatott Izraelben is?
– Igen, Izraelben is tanítottam, ahogy Kanadában is, amikor ott éltünk. Oktattam iskolában, adtam magánórákat, sőt, interneten keresztül is tanítottam. Az utóbbi két évben főként a Sakkpalotára koncentrálok.
– Tehát most a magyar oktatásban vesz részt?
– Igen. Úgy gondolom, a sakk egyik különlegessége, hogy 3 és 120 éves kor között bárki játszhatja. Minden korosztály megtalálhatja benne a maga örömét, fejlesztő értékét. Én minden életkorban ajánlom a sakkot. Örömmel tölt el, amikor azt hallom, hogy az oktatásügyben egyre több korosztály kap lehetőséget arra, hogy a sakkot tanulmányai részévé tegye.
– Önnek mi a kedvenc sakkfigurája? Juditnak tudom, hogy a ló.
– Nekem is a huszár a kedvencem.
– A gyerekei is sakkoznak?
– Természetesen. Nem versenyszerűen, nem úgy, mint mi, de nagyon fontosnak tartom, hogy valamilyen formában minden gyermek életében jelen legyen a sakk. Nem kell nagymesternek lenni, de fontos, hogy megtanuljanak gondolkodni, előre tervezni. Előbb gondolkodunk, aztán cselekszünk – és erre a sakk kiváló eszköz.
– Végezetül egy kérdés, amit minden kiváló sakkozónak fel szoktam tenni: mi a véleménye az ember és a számítógép közötti küzdelemről? Le tudja győzni az ember a világ legjobb sakkprogramját?
– Az idő múlásával ez egyre nehezebb, de úgy érzem, hogy valójában nem fair ez az összevetés. Egy futóversenyre sem állítunk be egy motort. A gépnek rendelkezésére áll az egész könyvtár, az embernek nem – de ha az ember is megkapja ugyanezt a támogatást, akkor szerintem még mindig erősebb lehet.
– Volt, aki azt mondta, hogy legfeljebb döntetlenre képes.
– Segítség nélkül ma már valóban jobbak a gépek.
– Épp egy hete kérdeztem Benkő Pál nemzetközi nagymestert, aki amerikai bajnok is volt. Ő most 86 éves, és azt mondta, szerinte az ember még mindig erősebb, mint a sakkgép.
– Igen, erről megoszlanak a vélemények. Talán az lenne a legjobb, ha újra lenne egy meccs mondjuk Carlsen és a legjobb sakkprogram között – akkor pontosabb választ kapnánk.
– Van valami, amit nem kérdeztem, de szívesen megosztana az olvasóinkkal?
– Csak annyit, hogy bízom benne: minél több gyermeknek lesz lehetősége belépni a Sakkpalota világába, és ilyen módon fejlesztheti a képességeit.
– Nagyon szépen köszönöm!
– Én is köszönöm.
Rövid életrajz – Polgár Zsófia
Polgár Zsófia (született: 1974. november 22.) nemzetközi nagymester, a világhírű Polgár nővérek középső tagja. Testvérei: Polgár Zsuzsa és Polgár Judit, mindhárman a női sakk világának meghatározó alakjai. Zsófia kétszeres sakkolimpiai bajnok a magyar női válogatott tagjaként, valamint több nemzetközi verseny dobogósa. Később Izraelben és Kanadában élt, ahol sakkoktatással foglalkozott, majd visszatért Magyarországra, hogy a Sakkpalota nevű képességfejlesztő oktatási programban vegyen részt. Az oktatásra és gyermekek gondolkodásának fejlesztésére helyezte át a hangsúlyt. Több nyelven beszél, és számos országban tanított sakkot, az óvodás kortól egészen a felnőttképzésig.
