Hungchester: hírek magyar és angol nyelven

Hungchester: hírek magyar és angol nyelven

Tarr Béla :„A pénz szelektál, nem az ideológia”

2026. július 17. - Hungchester

Tarr Béla :„A pénz szelektál, nem az ideológia”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Magyar Tudományos Akadémia budapesti székházában 2010. január 21-én adták át a Magyar Kultúra Követe elismeréseket. Hiller István kulturális miniszter döntése alapján hat kiemelkedő személyiség részesült a kitüntetésben. Köztük volt Tarr Béla filmrendező is, aki a díjátadást követő fogadáson készséggel válaszolt lapunk kérdéseire.

 

Szarvas István: Filmrendező úr, A londoni férfi című alkotásodról szeretnék veled beszélgetni.

 

Tarr Béla: Na végre, egy filmről beszélünk!

 

Szarvas István: Én is Fészek-tag vagyok, akárcsak Lénárt István, aki a detektívet alakítja a filmben. Bár nem hivatásos színész, valami szédületesen nagy, lenyűgöző alakítást nyújtott. Hogyan lehet egy amatőrrel ilyet elérni, és hogyan gondoltál arra, hogy éppen ő játssza el ezt az óriási szerepet?

 

Tarr Béla: Egyrészt Lénárt István nem teljesen amatőr, mert Fehér Gyuri filmjeiben már korábban is domborított. De hát nem is arról van szó, hogy valaki amatőr vagy profi. Mindenkinek van személyisége, és mindenkinek van karaktere. Végső soron az a legfontosabb, hogy személyes jelenléte legyen a vásznon. Erre szerintem minden olyan ember képes, akiben megvan az exhibicionizmus elégséges mértéke.

 

Szarvas István: Hogyan látod ma Magyarországon a film helyzetét?

 

Tarr Béla: Azt tudom mondani, hogy nem jobb és nem rosszabb, mint bármikor volt. Talán annyiban más – ha most nagyon profán akarok lenni –, hogy volt az életemnek egy olyan szakasza, amikor a politikai cenzúrától szenvedtünk. Most pedig a piac cenzúrájától szenvedünk. Na most döntsük el, hogy melyik a rosszabb!

 

Szarvas István: Nem a pénz a legfontosabb egy filmnél?

 

Tarr Béla: Azt mondom, hogy most a piac cenzúrája van. A pénz szelektál, nem az ideológia.

 

Szarvas István: Hadd mondjak el egy érdekes dolgot! Roppant kíváncsi lennék a véleményedre. A filmszemlére meghívtak középiskolás diákokat, és filmes oktatást tartottak nekik. Egy olyan filmet vetítettek, amelynek Valami Amerika a címe. Ez engem teljesen megdöbbentett. Ha a te filmjeidről tartott volna egy pedagógus elemzést, azt érthetőnek találtam volna. De egy általam giccsesnek tartott filmről hogyan lehet a gyerekeket tanítani?

 

Tarr Béla: Van egy aranyszabályom, amelyet mindig be szoktam tartani: a kollégáim filmjeit nem minősítem. Nem beszélek róluk, és nem is interpretálom őket. Tehát lapozzunk!

 

Szarvas István: Értem. Pedig egy másik filmről is szerettem volna megkérdezni a véleményedet. Elég lett volna annyit mondanod, hogy jó filmnek tartod-e vagy sem.

 

Tarr Béla: Magyar filmről nem beszélünk!

 

Szarvas István: Pedig Zsigmond Vilmos filmjéről beszélgettünk volna. Elképzelhetőnek tartod, hogy egy jó film elsikkadjon Magyarországon?

 

Tarr Béla: Elképzelhető, hogy egy jó film elsikkad Magyarországon, mert nálunk is létezik egy úgynevezett közízlés. Elsikkadhat azért, mert nem akarják forgalmazni, mivel a forgalmazó nem lát benne üzletet. Elsikkadhat azért is, mert a közönségnek ez az úgynevezett közízlése – hogy úgy mondjam – nem mindig a legmagasabb színvonalú alkotásoknak kedvez. Elsikkadni tehát elsikkadhat, de hogy örökre eltűnjön, azt nem hiszem.

 

Szarvas István: Ebben bízom én is. Ez lesz az utolsó kérdésem, ígérem neked. Elképzelhetőnek tartod-e, hogy egy magyar film ismét Oscar-díjat kapjon, és ha igen, mikor?

 

Tarr Béla: Egyrészt már van Oscar-díjas magyar filmünk, de az már elég is.

 

Szarvas István: Az akkor egy egész évszázadra elegendő?

 

Tarr Béla: Hát, nem tudom. Nehogy azt hidd, hogy az Oscar-díj bárminek is a mércéje! Nem az. Ha jól megnézed, a filmművészet és a filmtörténet nagy alakjai közül nagyon sokan – főleg azok az európai rendezők, akik végül is a mi számunkra a legfontosabbak – nem kaptak Oscar-díjat. De akár a japán vagy a kínai rendezők közül is sokaknak nincs Oscar-díjuk, műveik és életművük mégis meghatározó részei az egyetemes filmtörténetnek. Az Oscar-díj tehát piaci mércét jelent.

 

Szarvas István: Tehát nem feltétlenül művészi mércét?

 

Tarr Béla: A legkevésbé sem. Ott a közízlés és az üzleti érdek fonódik össze. Az Oscar ennek az összefonódásnak a díja, és egyfajta mérce, de elsősorban a forgalmazók és a kereskedők számára. Az alkotók és a nézők számára egyáltalán nem biztos, hogy ez a mérce.

 

Szarvas István: Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.

 

Babák Mihály méltatása

Babák Mihály méltatása

Babák Mihály neve immár elválaszthatatlanul összefonódott Szarvas újkori történetével. Kevés olyan közéleti személyiség van a város életében, aki olyan hosszú időn át, ilyen következetességgel és ilyen meghatározó módon formálta volna a település fejlődését, mint ő.

Babák Mihály munkásságának legfőbb erénye a szolgálat volt: szolgálni a várost, szolgálni a térséget, és szolgálni az országot. Polgármesterként és országgyűlési képviselőként egyaránt azt vallotta, hogy a közéleti munka értékét az eredmények mérik. Pályája során mindig a gyakorlat embere maradt: nem a hangzatos kijelentések, hanem a kézzelfogható fejlesztések embereként ismerték.

Polgármesteri munkássága

Babák Mihály 1998-tól vezette Szarvast polgármesterként, és több mint két évtizeden át dolgozott a város fejlődéséért. Városvezetői tevékenységének egyik legnagyobb érdeme, hogy Szarvas stabil, fejlődő, élhető kisvárossá vált, amely képes volt megőrizni hagyományait, miközben folyamatosan alkalmazkodott a modern kor kihívásaihoz.

Polgármestersége alatt jelentős infrastrukturális fejlesztések valósultak meg: utak, közintézmények, városi terek újultak meg, miközben különös figyelmet fordított az oktatásra, a kulturális életre és az egyházi intézmények támogatására is. Fontosnak tartotta, hogy Szarvas ne csupán gazdasági értelemben fejlődjön, hanem közösségében, szellemiségében is erősödjön.

Városvezetőként határozott, következetes és olykor szigorú volt, de ezt mindig a közösség érdeke vezérelte. A szarvasi emberek egy olyan polgármestert ismertek meg benne, aki nem riadt vissza a nehéz döntésektől sem, ha azok hosszú távon a város javát szolgálták.

Országgyűlési képviselői munkája

Babák Mihály 1998 és 2014 között országgyűlési képviselőként is szolgálta választóit. Parlamenti munkájának középpontjában mindig Békés megye és különösen Szarvas érdekeinek képviselete állt.

Az Országgyűlésben végzett tevékenysége során azon dolgozott, hogy a térség minél több fejlesztési forráshoz jusson, és hogy a vidéki Magyarország érdekei hangsúlyosan jelenjenek meg az országos döntéshozatalban. Költségvetési és pénzügyi területen végzett munkája különösen jelentős volt, hiszen itt közvetlenül is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Szarvas és környéke fejlődési lehetőségei bővüljenek.

Képviselőként mindig hiteles maradt, mert nem szakadt el választóitól. Megőrizte szarvasi kötődését, és országos szerepvállalása mellett is a helyi ügyeket tartotta szem előtt.

A Szarvas Istvánnak adott három interjú jelentősége

Külön fejezetet érdemel Szarvas István és Babák Mihály kapcsolata, amelyet három emlékezetes interjú is fémjelez. Ezek a beszélgetések nem pusztán információközlések voltak, hanem hiteles kordokumentumok is.

A három interjú során Babák Mihály mindig nyíltan, őszintén és sallangmentesen beszélt. Megmutatta gondolkodásmódját, városvezetői filozófiáját és azt az elkötelezettséget, amellyel Szarvas jövőjét szemlélte.

Szarvas István kérdései rendre túlmutattak a napi politikán: a beszélgetésekben előkerültek a város hosszú távú céljai, a közösségépítés fontossága, a lokálpatriotizmus szerepe, valamint a közszolgálat felelőssége is.

E három interjú külön értéke, hogy egy tapasztalt újságíró és egy nagy formátumú városvezető találkozásából születtek. A kérdések mögött szakmai kíváncsiság, a válaszok mögött pedig tapasztalat, felelősség és mély helyismeret állt.

Babák Mihály ezekben az interjúkban nemcsak politikusként, hanem emberként is megmutatkozott: olyan vezetőként, aki erősen kötődik szülővárosához, és akinek életútját végigkísérte a szolgálat eszméje.

Összegzés

Babák Mihály életműve példa arra, hogy a helyi és országos közéleti szerepvállalás miként erősítheti egymást. Polgármesterként maradandót alkotott Szarvason, országgyűlési képviselőként pedig hatékonyan képviselte térsége érdekeit.

Munkássága nyomot hagyott a város arculatán, közösségi életén és fejlődési pályáján. Szarvas város történetében Babák Mihály neve a kitartó munka, a következetes vezetés és a közösség iránti elkötelezettség szimbólumaként marad fenn.

Az utókor számára legfontosabb üzenete talán az, hogy a közéleti munka akkor válik igazán értékessé, ha annak középpontjában mindig az ember és a közösség áll. Babák Mihály pályafutása ezt hitelesen bizonyítja.

 

Moldova György: Azt mondta az egyik szocialistának nevezett filozófus, hogy Lenin és Sztálin 1917-es forradalma száz évre vetette vissza a szocializmust.

Moldova György: Azt mondta az egyik szocialistának nevezett filozófus, hogy Lenin és Sztálin 1917-es forradalma száz évre vetette vissza a szocializmust.

 

Beszélgetés Magyarország legolvasottabb írójával, Moldova Györggyel

 

Moldova Györggyel 2005 június 1-én beszélgettünk egy alkotmány utcában lévő klubban

 

 

 

 Budapesten, Kőbányán született 1934-ben. A Szent László Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakát végezte el (1952-57). 1957-64 között fűtésszerelő, konzervgyári és építőipari munkás, 1964-től szabadfoglalkozású. 1983-tól a Ludas Matyi, 1984-től pedig a Magyar Nemzet munkatársa, 1955-től irodalmi folyóiratokban elbeszélései jelennek meg. Kitüntetései: József Attila díj (1973, 1978), Kossuth-díj (1983), Karinthy-gyűrű, Nagy Lajos Díj (1994), Demény Pálemlékérem(1995). Megjelent köteteinek száma 77. (Szerzői becslés, mert sem ő, sem az Urbis Kiadó igazgatója nem válaszolt kérdésemre, mikor a megjelent kötetek számát firtattam.) Moldovával Az utolsó töltény 4. sajtóbemutatóján beszélgettem. A negyedik kötet Komlóról szól. 1971-ben már írt egy szociográfiát Tisztelet Komlónak címmel, így ír az Üdvözlet az olvasónak! részben: „Először 1955 májusában, 21 éves koromban mentem le ebbe a baranyai bányászvárosba. Nevét korábban csak toborzó plakátokból ismertem: »Jöjjetek Komlóra építeni szocialista hazánkat! Várnak a komlói széncsata hősei!« ... Hirtelen indulatomban szántam rá magam, hogy leutazzam ide, akkoriban jelent meg az első novellám nyomtatásban, botrány tört ki körülötte, és én egy időre ki akartam lépni élt és volt világomból. Néhány hónapot dolgoztam is Kossuth bányán. Utoljára 2004 decemberében, már túl a hetvenedik évemen jártam lent, körülnézni, úgy lehet, búcsúzkodni.” A beszélgetés közlése előtt néhány gondolat a korábban megjelent három kötetről. A második kötet végén található recenzióban így ír a szerző: „Az utam lassan kifelé vezet a világból. Általában az érkező szokott ajándékot hozni, most én, a távozni készülő nyújtok át egy »prezent«-et: önéletrajzom első két kötetét, mely harmincéves koromig foglalja össze a velem történteket - haraggal és vállalt elfogultsággal a nagyobb rész érdekében. Szereplőimet nem bújtatom kezdőbetűk fedezékébe, saját nevükön jelennek meg. Ha lesz erőm, talán még folytatom.” Nézzük a harmadik kötet recenziójából néhány sort: „Mikor Az utolsó töltény második kötete után kitettem a pontot, korántsem voltam biztos benne, hogy folytatom önéletrajzi töredékeimet. Becsvágy engem már nem hajt, nem érdekel, hogy 75 vagy 76 könyv marad utánam. Számos kétség nyomasztott: nem válik-e nevetségessé már maga a cím is? Utolsó tölténye általában csak egy szokott lenni az embernek, nekem pedig három is lapulna a táramban, valóságos sorozat.” Majd később így folytatja „ez a harmadik kötet életemnek az 1963-tól 1968-ig tartó időszakát írja le. Az események két kristályosodási pont körül rendeződnek, az egyik politikai: Csehszlovákia megszállása a Varsói Szerződés csapatai által. A másik érzelmi természetű, egy éveken átívelő szerelem története.” A kötet elején egy kritikust idéz, aki arról ír, hogy 1980-ig sok kritika jelent meg könyveiről, de a nyolcvanas években egy sem. Moldova ezt írja: „Megjegyezhetném, hogy ezen évtized alatt a könyveim négy-ötmillió példányban jelentek meg és fogytak el, de miként az áldásba, úgy az átokba sem illik tekintetünket felemelve belenézni. Az idők múltával egyre kevésbé igénylem azt, hogy az ítészek foglalkozzanak velem. Már ötven éve járom ezt a pályát, de még egyetlen komolyan vehető kritikát nem írtak rólam, sem jót, sem rosszat - mindegyikük »szigetelésén« átüt a politika vagy a személyi alapon álló elfogultság.” A könyv egyik fejezetében a következőt írja: „így számadást készítve elmúlt éveimről azt kell konstatálnom, hogy soha nem alakultak ki az életemet meghatározó vagy akár csak hosszabb időszakot átívelő baráti kapcsolataim. ..” Majd így folytatja: „Ha soha nem hívok fel senkit olyankor, amikor úgy érzem »nem bírom ki anélkül, hogy felhívjak valakit és segítséget kérjek tőle, akkor nekem is jogom van elvárni, hogy engem se hívjon fel senki, ha ilyen helyzetbe kerül«. Ez szerintem egy embertelen, de tisztességes álláspont, ki-ki gondolja meg, hogy elfogadja vagy elveti.

 

Szarvas István: Nem könnyű veled interjút készíteni!

 

 Moldova György Szerintem nagyon könnyű.

 

Szarvas István: Elolvastam a korábban megjelent Az utolsó töltény három kötetét. Felkészültem. Ezek a könyvek mások, mint az eddigiek. Úgy érzem, hogy értem a „mestert”. Eddig nem értettem.

 

Moldova György Majd fogok kérdezni. Egy csomó dolgot nem értek magamban. Ezek a művek más szempontból íródtak, mint az eddigiek. Nem is emlékszem hasonló műre, ahol a főhős, aki maga az író, ennyire őszintén és negatívan írna magáról. Jól látom a dolgokat? Ha igazat akar írni, akkor kénytelen. Csak az angyalok szellentése parfüm szagú. Az ember tele van hibával. Ki kell ürítened a lelkedet. Egy önéletrajzban van piszok és kosz is, mindenkinél változó arányban. Tökéletes makulátlan figurákat szeretnék látni, de nem láttam soha. Amikor leültem írni, nem volt olyan szándékom, hogy izgalmas leszek akár magamhoz, akár azokhoz, akiket annyira szerettem. Gondolok itt anyámra, testvéremre, nagyapámra. Nem rágalmazok senkit, az igazat írom. Moldova sokszor megsért embereket a könyvben, az életben.

 

  Szarvas István  Be kell vallanom, volt amikor én is megsértődtem. Ezeknek a könyveknek az elolvasása után másként tekintek Moldova Györgyre. Ez a viszontagságos életút sok mindenre válasz. Aki Moldovát igazán érteni, ismerni szeretné, el kell olvasnia! Ebben a könyvben foglalkozol nőügyeiddel, ezeket is nagyon finoman írod meg. Ebben sem vagy kíméletes, sem magaddal, sem férfitársaiddal, akiknek nevét is megemlíted. Tudatosan sérted meg őket?

 

Moldova GyörgyKi kell, hogy javítsalak, ezek nem nőügyek, hanem szerelmek, szerelmi kísérletek. Ami a férfitársak megsértését illeti, ez volt az igazság. Még senki nem reklamált, nem kellett Canossát járnom. Különben engem nem érdekel ezeknek az embereknek a véleménye. Nekem más a világom, azoknak a véleménye számít, akikkel együtt élek.

 

 Szarvas István  Azt írod az egyik könyvedben, megbántad, hogy elfogadtad 1983-ban a Kossuth-díjat. Miért?

 

 Molddova György .A lányom felvételénél az egyetemen negatívumnak számított.

 

  Szarvas István Kíváncsi lennék, hogy ezek a könyvek, mint általában a regények, mennyire igazak? Egyik kedvenc Moldova-könyvemben, „Akit a múzsa fenéken csókolt... ” címűben írod, hogy nem árt egy kicsit kiszínezni a történetet.

 

Moldova  GyörgyEzek a könyvek nem regények, ez önéletrajz, 101%-ig igaz. Ha ilyet ki tudnék találni, amit ezekben a könyvekben leírtam, messze tehetségesebb lennék, mint amilyen vagyok.

 

 Szarvas IstvánAmikor olvasom a könyveidet, néha előre mész az időben szinte napjainkig. Ez tudatos?   

 

Moldova györgy:Igen. Nézd, amikor elindul egy cselekményfolyam, egyrészt nem tudom, meddig élek. Mivel készültél belőlem, legalább ezt közölhetnéd velem... 72. évemben járok, nem szándékom meghalni, de túléltem a magyar átlagkort. Elképzelhető, hogy nem jutok el odáig, hogy azt a cselekménysort a 13. vagy 66. kötetben befejezem. Ezért, ha nagyon fontosnak érzem, elnézést kérek, időben előreszaladok és befejezem. Miről fog szólni az ötödik és a hatodik kötet? Az ötödik kötet a megfigyelésem, amely 1974-től 1989-ig tartott. Ez idő alatt 300 oldalt írtak rólam. Ebben az időben hivatalos úton voltam Kubában és a Szovjetunióban, és az egyik barátom Kardos György volt, a Magvető igazgatója. Ezután a hatodik kötetben visszatérek a Puskás-ügyre, amelyről 1983-ban írtam könyvet, és a sportra..

 

Szarvas István. Ahogy mész előre az időben, egyre érdekesebb lesz: olyanokról írsz, akiket személyesen ismerek. Én már nagyon várom azt a történést, amikor együtt voltam veled a Fészekben.

 

Moldova György Arra gondolsz, amikor Horn Gyula volt ott?

 

Szarvas István Igen. Akkor nagyon beolvastál ezen a zártkörű beszélgetésen a miniszterelnöknek. Később valahol szó szerint leírtad, ami ott elhangzott, és nem is jegyzeteltél. Van egy mondásod: ha rövid az eszed, legyen nálad a noteszed.

 

 Moldova  György:Ezek szerint te jegyzeteltél, neked ott volt a noteszed és felírtad. Akkor majd elkérem tőled, ha odaérek, hátha ötletet meríthetek belőle. Ne ijedj meg, csak kölcsön kérem.

 

 Szarvas István Azt tudod, hogy én intéztem el, hogy Kökény Mihály ex szakminiszter vitázzon veled az egészségügyről megjelent könyvedről?

 

Moldova György Szó sincs róla, azt a Gyárfás intézte a Napkeltéből. Azt mondtam neki, hogy nem megyek tv-vitára, hogy jövök ahhoz, hogy egy orvos miniszterrel vitatkozzam az én két faiskolámmal..

 

Szarvas István :Az igazság az, hogy én szóltam a miniszter úrnak a parlamentben, és utána hívtak fel téged a minisztériumból.

 

 Moldova György:Jó, elhiszem.

 

Szarvas IstvánÉn úgy értékeltem, hogy döntetlen volt.

 

 Szó sincs róla, én voltam a győztes. Háromszor hívtak a tv-be. Egy hétig beszéltek róla. Nem nagy dicsőség egy szocialista minisztert legyőzni. Viszont lenne egy dolog, amit kérnék: szeretném, ha megírnád azt, hogy az egész baloldali irodalom eltűri, hogy a múlt század második felének egyik legnagyobb költőjét, Ladányi Mihályt elfelejtsék. A Misiről tíz éve nem jelent meg egy sor sem. Urbán Tamás barátomat és kiadómat négy évig agitáltam és saját pénzén megjelenteti, hangsúlyozom, nem pártalapítványi pénzből. Valahogy így mélyen lelepleződik az MSZP baloldalisága. Mindenben a tőke, az összejátszás a tőkével szerepel. Nem tudnak olyan Ladányi-verset találni, ami ne szólna ellenük. Szarvas István: Ma a sajtótájékoztatón azt mondtad, az sem jó, ha az MSZP nyer, az sem, ha a FIDESZ. Akkor mi a megfelelő? Egyik sem jó. Mindkettőnek el kellene tűnnie.

 

Moldova György:Azt mondta az egyik szocialistának nevezett filozófus, hogy Lenin és Sztálin 1917-es forradalma száz évre vetette vissza a szocializmust. 2017-ben lejár a száz év és jön egy új baloldali párt. Nem azért, mert valaki akarja, hanem mert a nyomor rákényszeríti ennek megalakulására az embereket, hogy saját érdekvédelmi szervüket kialakítsák. Ennek a pártnak a kezét lentről a sírból is feljövök és megszorítom.

 

Paulo Coelho élete és pályája

Paulo Coelho élete és pályája

Paulo Coelho 1947. augusztus 24-én született Rio de Janeiróban. A XX–XXI. század egyik legismertebb és legolvasottabb írója, akinek művei több mint 170 országban jelentek meg, és több mint 80 nyelvre fordították le. Fiatal korában családja nehezen fogadta el művészi törekvéseit. Többször pszichiátriai kezelés alá került, mert szülei attól tartottak, hogy életmódja eltér a társadalmi elvárásoktól. A hatvanas–hetvenes években dalszövegíróként is dolgozott, többek között a brazil rockzene egyik legismertebb alakjával, Raul Seixas.

Életének fordulópontját az 1986-ban megtett Santiago de Compostela-i zarándokút jelentette. Ez a spirituális élmény alapvetően meghatározta későbbi írói gondolkodását és műveinek központi témáit. Tapasztalatait első jelentős könyvében, Az út (A zarándoklat) című művében dolgozta fel.

Világhírét 1988-ban megjelent regénye, Az alkimista hozta meg. A mű minden idők egyik legsikeresebb regénye lett, amelyet a modern világirodalom klasszikusai között tartanak számon.

Írói világképe

Paulo Coelho műveiben visszatérő témák:

  • az ember személyes küldetésének megtalálása;
  • a hit és a spiritualitás;
  • a szeretet ereje;
  • a bátorság;
  • az önismeret;
  • a sors és a szabad akarat kapcsolata;
  • a belső fejlődés.

Regényei egyszerre filozófiai, vallási és pszichológiai gondolatokat közvetítenek, miközben könnyen olvasható, közérthető stílusban íródtak.

Akadémiai tagságai és kitüntetései

Paulo Coelho nem egyetemi akadémikus, hanem a portugál nyelv egyik legnagyobb kortárs képviselőjeként több rangos kulturális testület tagja.

Legfontosabb elismerései közé tartozik:

  • a Brazilian Academy of Letters rendes tagsága (2002);
  • az UNESCO békenagykövete;
  • számos nemzetközi irodalmi díj és állami kitüntetés;
  • Franciaország Becsületrendje;
  • Spanyol, olasz, portugál és több latin-amerikai kulturális díj.

Legfontosabb művei

A legismertebb regényei:

  • Az út (A zarándoklat)
  • Az alkimista
  • Brida
  • A Valkűrök
  • Maktub
  • A Piedra folyó partján ültem és sírtam
  • Veronika meg akar halni
  • Az ördög és Prym kisasszony
  • Tizenegy perc
  • A Zahír
  • Az ötödik hegy
  • A portobellói boszorkány
  • A győztes egyedül van
  • Alef
  • Kézirat Accrából
  • Házasságtörés
  • A kém
  • Hippi
  • Az íjász
  • Az Archer útja
  • Folyóként áradj

Magyar nyelven megjelent könyvei

Paulo Coelho szinte valamennyi jelentős műve magyar nyelven is olvasható. Ezek közül:

  • Az alkimista
  • Az út
  • Brida
  • A Valkűrök
  • Maktub
  • A Piedra folyó partján ültem és sírtam
  • Veronika meg akar halni
  • Az ördög és Prym kisasszony
  • Tizenegy perc
  • A Zahír
  • Az ötödik hegy
  • A portobellói boszorkány
  • A győztes egyedül van
  • Alef
  • Kézirat Accrából
  • Házasságtörés
  • A kém
  • Hippi
  • Az íjász
  • Folyóként áradj

Paulo Coelho naptárai és idézetes kötetei magyarul

A regények mellett Magyarországon több, Paulo Coelho gondolataiból összeállított kiadvány is megjelent:

  • Paulo Coelho-naptár (több egymást követő évben);
  • Paulo Coelho idézetnaptár;
  • Paulo Coelho határidőnapló;
  • Maktub-idézetgyűjtemények;
  • különböző falinaptárak és ajándékkiadványok.

Ezek az idézeteket, elmélkedéseket és rövid spirituális gondolatokat tartalmazó kiadványok hosszú éveken át népszerűek voltak a magyar olvasók körében.

Paulo Coelho és Szarvas István találkozása

Paulo Coelho magyarországi látogatása során Budapesten, a Gellért Szállóban interjút adott Szarvas István írónak, újságírónak.

A beszélgetés különleges eseménynek számított, hiszen Paulo Coelho rendkívül ritkán adott hosszabb interjút magyar újságírónak. Az interjú során szó esett:

  • az író küldetéséről;
  • a hit és a spiritualitás szerepéről;
  • az alkotás folyamatáról;
  • Az alkimista világsikeréről;
  • az ember személyes útjának kereséséről;
  • a modern ember lelki kihívásairól.

Az interjú később Szarvas István „Kérdeztem – Válaszoltak” című interjúkötetének egyik fejezeteként jelent meg, így a magyar olvasók könyv formájában is megismerhették Paulo Coelho gondolatait.

Paulo Coelho jelentősége

Paulo Coelho a kortárs világirodalom egyik legnagyobb hatású szerzője. Művei nem csupán regények, hanem spirituális útmutatások is, amelyek olvasók millióit ösztönözték arra, hogy bátran kövessék álmaikat és keressék életük valódi célját.

Könyveinek népszerűsége több mint három évtizede töretlen. Egyszerre szólítják meg a szépirodalom kedvelőit és azokat is, akik az önismeret, a hit, az emberi kapcsolatok vagy az élet értelmének kérdéseire keresnek választ. Paulo Coelho életműve mára a modern világirodalom megkerülhetetlen részévé vált, és Magyarországon is rendkívül széles olvasótáborral rendelkezik.

 

Jövendő napok

Jövendő napok

 

A történelmet nem tudni előre.
A leányok a múltnál sokkal szebbek,
a fiúk sportolók, vidámak,
és egyre műveletlenebbek.

 

Hét nemzet gyárt atombombákat,
mint régen gépfegyvert meg ágyút.
Ha kérdezed megvigasztalnak:
Azért gyártjuk, hogy ne használjuk.

 

Egymilliárdnál jóval többek
a kínaiak. Mi nem törődünk
velük. Dolgoznak s hallgatnak.
Mi lesz, ha egyszer kérnek tőlünk?

 

A sarki tenger roppant jégtáblája
kiolvad a jegesmedvék alatt.
Elég-e a növekvő tenger ellen
imákból szőni védfalat?

 

A Nagyalföld sivatag lesz,
porfelhő, szikkadt, piszkosszürke.
Csak az Úr hangja segíthetne,
de Isten sosem fú a kürtbe.

 

A vers fő gondolatai

 

  • A jövő kiszámíthatatlansága. A költő rögtön az elején arra utal, hogy a történelmet senki sem láthatja előre. Minden jóslat bizonytalan
  • A technikai fejlődés kettőssége. Megjelenik a fegyvergyártás és a pusztítás lehetősége. Az ember ugyan egyre fejlettebb eszközöket készít, de ezek nem feltétlenül szolgálják az emberiséget.
  • A világ népességének növekedése. A vers felveti, hogy a Föld egyre népesebb lesz, különösen Ázsia gyors népességnövekedésére utalva. A költő azt kérdezi: hogyan fog együtt élni az emberiség ekkora tömegekben?
  • Környezeti válság. A sarki jég olvadása és a sivatagosodás ma különösen időszerűnek hat. Faludy évtizedekkel korábban érzékeltette azokat a veszélyeket, amelyeket ma klímaváltozásként ismerünk.
  • Az ember felelőssége. A vers végén azt sugallja, hogy a problémák megoldását nem lehet pusztán csodától várni; az embernek magának kell felelősséget vállalnia.

 

Stílus

 

A vers nyelve egyszerű és közérthető. Nem bonyolult képekkel dolgozik, hanem rövid, tömör kijelentésekkel, amelyek gondolkodásra késztetik az olvasót. A kérdések különösen fontos szerepet kapnak: nem válaszokat adnak, hanem elbizonytalanítanak és önvizsgálatra ösztönöznek.

 

A vers időszerűsége

 

A költemény meglepően aktuális maradt. A benne felvetett problémák – a háborúk, a környezetszennyezés, a jégsapkák olvadása, a népességnövekedés és az emberiség jövőjével kapcsolatos bizonytalanság – ma talán még erősebben vannak jelen, mint a vers megírásakor.

 

Összegzés

A Jövendő napok Faludy György egyik olyan filozofikus verse, amely nemcsak a jövőt próbálja elképzelni, hanem figyelmeztetés is. Arra ösztönzi az olvasót, hogy a tudományos fejlődést erkölcsi felelősséggel párosítsa, és felismerje: az emberiség jövője elsősorban saját döntésein múlik. Ez a gondolat teszi a verset ma i

Harminchat év távlatából – Frigyesy Ágnes Közép-Európa mozgásban

Harminchat év távlatából – Frigyesy Ágnes Közép-Európa mozgásban című interjúkötetének időszerűsége

„Egy jó interjú nem csupán kérdések és válaszok egymásutánja, hanem egy korszak gondolkodásának hiteles lenyomata.” E gondolat különösen igaz Frigyesy Ágnes Közép-Európa mozgásban című kötetére, amely 1990-ben, a közép-európai rendszerváltozások egyik legizgalmasabb időszakában jelent meg. Harminchat év múltán a könyv már nem pusztán interjúgyűjteményként olvasható, hanem elsőrangú történeti forrásként is, amely megőrizte azoknak az embereknek a gondolatait, akik alakítói, tanúi és értelmezői voltak a XX. század végének egyik legnagyobb politikai és társadalmi fordulatának.

A rendszerváltozásról számtalan visszaemlékezés, történeti munka és politikai elemzés született az elmúlt évtizedekben. Frigyesy Ágnes könyve azonban különleges helyet foglal el közöttük. Nem utólag, a történelmi események ismeretében értelmezi a változásokat, hanem azokkal egy időben rögzíti a korszak meghatározó személyiségeinek gondolatait. Ez adja a kötet máig tartó hitelességét és dokumentumértékét.

A szerző kivételes érzékkel választotta ki beszélgetőtársait. A kötetben politikusok, történészek, közgazdászok, írók, jogászok és a határon túli magyar közösségek képviselői egyaránt megszólalnak. Ez a sokszínűség teszi lehetővé, hogy az olvasó ne egyetlen politikai vagy ideológiai nézőpontból, hanem több oldalról ismerhesse meg a rendszerváltozás kihívásait.

A könyv egyik legfontosabb interjúalanya Antall József, a demokratikus Magyarország első miniszterelnöke. Válaszaiból nemcsak egy politikus, hanem egy történész gondolkodásmódja is kirajzolódik. Antall József tisztában volt azzal, hogy a rendszerváltozás nem egyetlen történelmi pillanat, hanem hosszú és nehéz folyamat. Európai szemlélete, a demokratikus intézmények iránti elkötelezettsége és történelmi felelősségérzete ma is figyelemre méltó. Harminchat év elteltével különösen érdekes újraolvasni gondolatait, hiszen az olvasó már ismeri azokat a történelmi folyamatokat, amelyek előtt ő még csak állt.

Nem kevésbé jelentős Göncz Árpád megszólalása. A későbbi köztársasági elnök emberközpontú gondolkodása, demokratikus elkötelezettsége és a nemzeti megbékélés iránti igénye végigvonul az interjún. Frigyesy Ágnes kérdései nem politikai nyilatkozatokat akarnak kicsikarni, hanem a személyiség mögött álló ember gondolkodását kívánják feltárni. Ez a módszer teszi az interjút ma is élővé és hitelessé.

A kötet külön értéke, hogy nem csupán a politikai elit képviselőit szólaltatja meg. Csoóri Sándor, a magyar irodalom és közélet meghatározó alakja a nemzeti identitás, a kultúra és az erkölcsi felelősség kérdéseit helyezi előtérbe. Gondolatai ma is megszívlelendők: a politikai szabadság csak akkor lehet tartós, ha kulturális és erkölcsi megújulással párosul. Hasonlóan fontos Csurka István interjúja, amely markáns és vitára ösztönző nézeteivel a korszak egyik meghatározó szellemi irányzatát képviseli. Akár egyetértünk vele, akár nem, megszólalása hozzátartozik a rendszerváltozás eszmetörténetéhez.

A történelmi látásmódot Benda Kálmán képviseli, aki történészként arra figyelmeztet, hogy a jelen csak a múlt ismeretében érthető meg. Andrásfalvy Bertalan a magyar népi kultúra és a nemzeti hagyomány jelentőségét hangsúlyozza, míg Borbándi Gyula az emigráció szemszögéből értékeli a változásokat. Mindhárom megszólaló hozzájárul ahhoz, hogy a kötet túllépjen a napi politika keretein, és szélesebb történelmi összefüggésekben értelmezze Közép-Európa átalakulását.

A gazdasági kérdések iránt érdeklődő olvasó számára különösen fontos Bod Péter Ákos interjúja. A piacgazdaságra való áttérés, az állami szerepvállalás átalakulása és a gazdasági modernizáció problémái olyan kérdések voltak, amelyek 1990-ben még nyitottak voltak. Ma már történelmi tapasztalat birtokában olvassuk ezeket a gondolatokat, ami új értelmezési lehetőségeket kínál.

A könyv egyik legnagyobb erőssége azonban kétségtelenül a határon túli magyar közösségek megszólaltatása. Duray Miklós, Markó Béla, Fodó Sándor és Dudás Károly nem egyszerűen saját politikai véleményüket mondják el, hanem közösségeik sorsát, reményeit és aggodalmait fogalmazzák meg. A rendszerváltozás számukra nemcsak politikai fordulatot jelentett, hanem annak reményét is, hogy a nemzeti önazonosság és a kisebbségi jogok új alapokra helyeződhetnek. Harminchat év elteltével e beszélgetések különös történeti jelentőséget nyernek, mert egyszerre tükrözik a korszak optimizmusát és a később részben beigazolódó aggodalmakat.

Külön említést érdemel Eva Maria Barki, aki nemzetközi jogászként a külhoni magyarság jogvédelmének kérdéseit világítja meg. Interjúja arra emlékeztet, hogy a közép-európai átalakulás nem csupán belpolitikai folyamat volt, hanem nemzetközi jogi és diplomáciai kihívásokat is jelentett.

A Közép-Európa mozgásban legnagyobb értéke azonban nem kizárólag a kiváló interjúalanyokban rejlik. Legalább ennyire fontos Frigyesy Ágnes kérdezéstechnikája. Felkészültsége, történelmi tájékozottsága és érzékenysége lehetővé teszi, hogy beszélgetőtársai valóban kibontsák gondolataikat. Nem a kérdező kerül a középpontba, hanem az interjúalany. Ez a visszafogott, mégis tudatos újságírói jelenlét a magyar interjúirodalom legjobb hagyományait idézi.

Harminchat év távlatából visszatekintve a kötet egyúttal arra is lehetőséget ad, hogy összevessük a rendszerváltozás korabeli várakozásait a későbbi történelmi fejleményekkel. Magyarország NATO- és európai uniós tagsága, a szomszédos országok politikai átalakulása, a határon túli magyarság helyzetének alakulása vagy a piacgazdaság kiépülése mind olyan folyamatok, amelyek új megvilágításba helyezik a könyvben olvasható gondolatokat. Éppen ezért a kötet ma már nemcsak kordokumentum, hanem történelmi tükör is.

Frigyesy Ágnes könyve méltó helyet foglal el a magyar interjúirodalomban és a rendszerváltozás dokumentumai között. Nem pusztán emléket állít egy korszaknak, hanem segít megérteni annak szellemi légkörét, dilemmáit és reményeit. A benne megszólaló személyiségek ma már a magyar történelem meghatározó alakjai, gondolataik pedig tovább élnek e kötet lapjain.

A Közép-Európa mozgásban ezért harminchat év múltán is időszerű olvasmány. Nem csupán azoknak ajánlható, akik átélték a rendszerváltozást, hanem a fiatalabb nemzedékeknek is, akik e könyv segítségével első kézből ismerhetik meg egy sorsfordító korszak gondolkodását. Frigyesy Ágnes munkája így nemcsak újságírói teljesítmény, hanem a magyar közelmúlt maradandó szellemi öröksége is.


 

Mária Prokopp: "Every Work of Art Speaks to Me – Especially When I Study It in Depth"

Mária Prokopp: "Every Work of Art Speaks to Me – Especially When I Study It in Depth"

 

Interview by István Szarvas

 

Professor, when you are alone with your thoughts, are you more occupied by images of the past or by the questions of the present?

 

Mária Prokopp: I chose history—and more specifically art history—as my life's vocation because I wanted to bring the brightest chapters of our thousand-year-old Hungarian past closer to the present. I believe these achievements still offer fundamental lessons and guidance for people today. History is the teacher of life, and this truth remains just as valid now as ever.

 


 

Was there ever a moment in your life when you doubted that art history was your true path?

 

Mária Prokopp: Even at the age of eighty-seven, art history remains the vocation that gives meaning and vitality to my life.

 


 

On a personal level, what has art given you that no other profession could have offered?

 

Mária Prokopp: My profession continues to bring me immense joy every single day.

 


 

Do you remember a particular work of art that touched you not only professionally but also personally?

 

Mária Prokopp: Every work of art speaks to me, especially when I have the opportunity to study it in depth.

 


 

Behind every scholar there is a human being. What do you consider to have been your greatest inner struggle?

 

Mária Prokopp: My greatest struggles have always been for the souls of people. In the end, I place them into God's hands and entrust them to Him. He is the Almighty.

 


 

Have you ever had a student in whom you recognized something of your younger self?

 

Mária Prokopp: I never look for myself in my students. Instead, I try to support each of them with love, understanding, and encouragement.

 


 

Do you think young people today are still capable of contemplating a work of art with the same patience as your generation?

 

Mária Prokopp: In every age, it is rare for people to have the circumstances that allow deep contemplation. Yet every generation has individuals who are capable of it.

 


 

Looking back on your life, would you describe it as a series of conscious decisions, or rather as a calling that you followed?

 

Mária Prokopp: God's calling reaches us through the tasks and opportunities that life presents. We respond to them through our free will, and in doing so we make our decisions. The two are inseparably connected.

 


 

Is there anything you would do differently today, either as a scholar or as a person?

 

Mária Prokopp: Fortunately, there is nothing I would change. Throughout my life I have sought to follow God's guidance, and I continue to do so every day.

 


 

What does the word "heritage" mean to you, and what part of that heritage would you most like to pass on to future generations?

 

Mária Prokopp: Both our tangible and our spiritual heritage consist of everything that has become a building block of our personal and social lives. They form the foundation of who we are, and I believe it is our responsibility to preserve these values and pass them on to future generations.

 

 

 

Szarvas István: Szarvasi beszélgetés

 

 

Szarvas István: Szarvasi beszélgetés

 

A magyar interjúirodalomban ritka vállalkozásnak számít Szarvas István Szarvasi beszélgetés című kötete. A szerző ezúttal nem újabb interjúkat ad közre, hanem saját korábbi munkájának utóéletét mutatja be. A könyv középpontjában a Kérdeztem – válaszoltak című riportkötet hazai és külföldi fogadtatása áll, amely egyúttal betekintést nyújt az interjúkészítő és az olvasó közötti különleges kapcsolatba is.

 

A kötet legnagyobb erénye eredetisége. Szarvas István nem egyszerűen dokumentálja könyvbemutatóinak eseményeit, hanem bemutatja azokat a gondolatokat, véleményeket és reflexiókat is, amelyek munkásságát övezték. Ezáltal a könyv egyszerre válik kordokumentummá, sajtótörténeti forrássá és személyes visszatekintéssé.

 

Különösen értékesek azok a fejezetek, amelyek Szarvas városához fűződő kapcsolatát mutatják be. A szerző számára Szarvas nem pusztán földrajzi hely, hanem érzelmi kötődés, amely egész pályáját végigkíséri. A város közéleti szereplőivel folytatott beszélgetések, valamint a könyvbemutatók légköre hitelesen érzékelteti azt a közösséget, amely mindig figyelemmel kísérte munkásságát.

 

A kötet másik jelentős értéke a nemzetközi kitekintés. A montreali könyvbemutató és a kanadai magyar közösséggel való találkozások azt bizonyítják, hogy Szarvas István interjúi nem csupán Magyarországon találtak visszhangra. A könyv érzékletesen mutatja be, miként kapcsolhatja össze az újságírás és a kultúra a világ különböző pontjain élő magyarokat.

 

Stílusát tekintve a Szarvasi beszélgetés közvetlen, olvasmányos és személyes hangvételű. A szerző nem kívánja önmagát a középpontba állítani; inkább megszólaltatja mindazokat, akik véleményt formáltak munkájáról. Ez a szerkesztési megoldás hitelessé teszi a könyvet, hiszen az olvasó nem egy önéletrajzi visszaemlékezést, hanem egy sokszereplős párbeszédet kap.

 

A kötet ugyanakkor túlmutat egyetlen könyv történetén. Bemutatja, milyen jelentős szerepe lehet az igényes interjúkészítésnek a közéletben, a tudományban, a kultúrában és a nemzetközi kapcsolatok építésében. A könyv egyben tisztelgés azok előtt az interjúalanyok, szerkesztők, újságírók és olvasók előtt is, akik hozzájárultak Szarvas István több évtizedes pályájának sikeréhez.

 

A Szarvasi beszélgetés ezért nem csupán egy könyvbemutatókhoz kapcsolódó dokumentumgyűjtemény, hanem a magyar interjúirodalom egyik különleges darabja. Megmutatja, hogy egy jól elkészített interjú nem ér véget a megjelenés pillanatában: tovább él az olvasók emlékezetében, új beszélgetéseket indít el, közösségeket kapcsol össze, és hosszú távon is értéket teremt.

 

Összegzés

 

A Szarvasi beszélgetés értékes dokumentuma Szarvas István újságírói munkásságának. Olyan kötet, amely egyszerre szolgál sajtótörténeti forrásként, személyes visszatekintésként és kulturális lenyomatként. Mindazok számára ajánlható, akik érdeklődnek az interjú műfaja, a magyar sajtó története, valamint a közéleti és kulturális párbeszéd iránt. A könyv hitelesen bizonyítja, hogy az értékteremtő újságírás maradandó nyomot hagyhat nemcsak a közéletben, hanem az olvasók gondolkodásában

 

L Simon László: Madách az egyik legkedvesebb írom

L Simon László: Madách az egyik legkedvesebb írom

 

 Beszélgetőpartnerem L. Simon László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, a Madách kiállítás sajtótájékoztató után beszélgetünk.2023 október 3-án

- Főigazgató úr, mit jelent önnek, mint főigazgatónak, mint volt országgyűlési képviselőnek, és mint költőnek Madách.

- Madách az egyik legkedvesebb íróm, költőm, aki szerintem a magyar örömtörténet egyik álló csillaga, olyan fantasztikus életművel és világraszóló színdarabnak is nevezhető drámai alkotással rendelkezik, mint Az ember tragédiája. Az egyik legkedvesebb és legfontosabb írómról van szó. Persze tisztában vagyok azzal, hogy Madáchnak a tevékenysége nagyon sokrétű volt, nem csak az irodalmi.

- Úgy, mint az öné.

- Nem hasonlítanám magamat Madáchhoz, de a lényeg az, hogy nagyon sokrétű volt a tevékenysége, nem csak irodalmi, hanem politikai is. Ebben a házban, ahol most beszélgetünk, a Nemzeti Múzeumban ülésezett 1871-ben a képviselőház. Egészen a Parlament megépítéséig itt ülésezett a felsőház, de abban az évben, amikor Madáchot képviselőnek választották, akkor itt volt a képviselőházi ülés is, és az az igazság, hogy nagy hatású beszédét, amellyel berobbant a magyar közéletbe, és itt ennek a háznak, tehát a Magyar Nemzeti Múzeumnak a falai között mondta el, úgyhogy ez külön fontos momentum számomra. És hát még ezen túl kiemelném azt is, hogy más területeken is kísérletezett alkotóként, festett és a többi, ezek is számomra imponálóak, hogy valaki olyan sokrétű, összetett, sok irányba tájékozódó személyiség volt, mint Madách, ez az én számomra példa.

- Számtalan kiállítást szervez az elmúlt két év alatt, amióta a főigazgató nem csak az irodalom, hanem tegnap például az építészet terén Pollákkal kapcsolatban volt kiállítás, ami számomra teljesen különleges, hogy milyen ragyogó kapcsolatokkal rendelkezik. Itt voltam egy másik kiállítás megnyitón, ahol Semjén miniszterelnök-helyettes úr volt. Tegnap pedig itt volt Lázár miniszter úr, és azért is csodálom önt, hogy milyen barátságosan beszélt önnel a miniszter úr, ugyanakkor emlékszem, hogy amikor államtitkár volt, ez a miniszter csak más beosztásban mentette föl. Hogy lehet ezt emberileg földolgozni?

- Azt gondolom, hogy az a kötelességem, hogy a magyar kormány valamennyi vezetőjével szoros kapcsolatot ápoljak. Ebbe beletartozik az a miniszter is, akivel korábban együtt dolgoztam, mint miniszterhelyettes, és nem volt felhőtlen a viszonyunk, de hát az élet nem arról szól, hogy örökké magunkba hurcoljunk sebeket, hanem arról, hogy a saját feladatunk és a ránk bízott intézmény érdekében a leghatékonyabban dolgozzunk, és ennek az is a része, hogy az építési és az örökségvédelemért is felelős miniszter itt van egy olyan alkalommal, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum tervezőjének, a magyar nemzet egyik legnagyobb építészének, Pollacknak a 250. születésnapjára emlékezünk.

- Utolsó kérdésem. Kíváncsi lennék arra, két különleges embert szeretnék önnek most megemlíteni, hogy ezeknek a kiállításában is gondolkoznak-e. Az egyik az a Szarvas Gábor nyelvművelő, a másik pedig Kosztolányi Dezső. Ez a távlati terveiben szerepel vagy nem?

- Én mind a két személyt nagyon tisztelem és szeretem, de hát az igazság, hogy ez nem egy irodalmi múzeum. Van a Petőfi Irodalmi Múzeum, van a Magyar Nyelv Múzeuma, amelyik a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a tagintézménye, tehát bőven van olyan intézmény, akik velük foglalkozzanak. Én kifejezetten szeretem Kosztolányinak az életművét és személyét is, de hát nem tervezem azt, hogy mi Kosztolányiról kiállítást készítsünk.

- Szarvas Gáborról ugyanezt tudom mondani.

- Most mi a legközelebbi, amire  felhívjuk figyelmét olvasóinknak

- Nemsokára megnyitjuk a World Press Photo kiállítást, ami azt hiszem, hogy nagy attrakció lesz idén, és arra várjuk a látogatókat.

- Nagyon szépen köszönöm.

 

Rubicsek Sándor:Mindenképpen amellett lennék, hogy egy ellenőrzési törvény szülessen

Rubicsek Sándor:Mindenképpen amellett lennék, hogy egy ellenőrzési törvény szülessen

 

 

Rubicsek Sándorral a Kormányzati Ellenőrzési Iroda elnökévek budai irodájában beszélgettünk 1994 november 10-én

 

 Elnök úr! Mit jelent a napokban bekövetkezett névváltozás, és az, hogy Ön átkerült a pénzügyminiszter hatásköréből a miniszterelnökhöz?

 RS: Tulajdonképpen már a hivatal sem igazán a pénzügyminiszter hatáskörében volt, de a felügyelete alatt működött. De ez a változás nem pusztán csak névváltozás, ami 1994. október 31-től bekövetkezett, és nem csak felügyeletváltozást jelent, hanem bizonyos feladatnövekedést is. A Kormányzati Ellenőrzési Iroda most közvetlenül a miniszterelnökhöz tartozik. Ennek kapcsán feladatul kaptuk ? és ez nálunk új, de a nyugati országokban folynak ilyen jellegű vizsgálatok ? a kormány döntései hatályosulásának, hatékonyságának a vizsgálatait. Ez nagyon érdekes feladat, és mindenképpen döntést segítő információkat fog nyújtani a kormány, illetve miniszterelnök úr részére.

A másik ilyen jellegű feladatunk az adójogszabályok alapján az APEH adótámogatási ügyeinek a vizsgálata. Ez sem volt eddig, sőt, kimondottan nem tartozott hatáskörünkbe. De a most kapott felhatalmazás alapján az APEH, a Vám- és az Illetékhivatalnál az ilyen jellegű engedményes ügyeket is felülvizsgálhatjuk az elkövetkező időszakban. Lényeges még ennél a kérdésnél megjegyezni, hogy a számvevőségi rendszer kialakítása, ami eddig feladata volt a hivatalnak, közvetlenül ugyan már nem jelenik meg, de az államháztartási reform kapcsán a kincstár ellenőrzési rendje, amin több mint egy évig dolgoztunk, be fog épülni az ellenőrzési rendszerbe.

 Hadd tegyek egy kiegészítő kérdést! Nagyon lényeges kérdés, hogy a belső ellenőr hova tartozzon. A tőkésvállalatoknál nem feltétlenül az első számú vezetőhöz tartoznak a belső ellenőrök. A régi ellenőrzési törvényünk pedig szigorúan előírta az első számú vezetőhöz tartozásukat. Most Önnél teljesen megváltozott a rendszer, a miniszterelnök úr mennyire szakember az ellenőrzés terén?

RS: Vagyis hogy a miniszterelnök úr szakmailag érte-e hozzá?

 Úgy értem, hogy a belső ellenőröknek mindig az volt a gondjuk, hogy a gazdasági igazgatójuk általában többet értett az ellenőrzési feladatokhoz, mint az első számú vezető. Hasonló helyzet lehet Önöknél is.

RS: Tulajdonképpen azt hiszem, hogy a mi ellenőrzésünk, illetve a miniszterelnök úrhoz való kapcsolatunk lényege az, hogy a miniszterelnök úr közvetlenül lássa azt, hogy az ellenőrzött területek rendben vannak-e, vagy sem. Az, hogy szakmailag valamit nem jó rovatra könyveltek, vagy ne adj? Isten, a mérlegből egy tétéi valamilyen tévedés folytán kimaradt, vagy egy kötelezettségvállalás nem volt megfelelően nyilvántartva, ez nem igazán érdekli a miniszterelnök urat. De azt gondolom, hogy feltétlenül érdekli, hogy a hozzá tartozó területen és elég nagy terület azért, ami a kormányhoz tartozik  rendben menjenek a dolgok, és az én jelentésemből alapvetően az kiderül, hogy van-e probléma, vagy sem. Illetve, ha van probléma, akkor arra milyen lépések történtek, hogy azok megoldódjanak. Én azt hiszem, inkább ez a mi kapcsolatunknak a lényege. Arról nem is beszélve, hogy amint azt a rólunk szóló rendelet is tartalmazza, hogy  bár közvetlenül a miniszterelnök úrhoz tartozunk  az ügymenetben a közigazgatási államtitkár közreműködik, aki egyéb ilyen szakmai ügyekben is vitapartner tud lenni.

 Köszönöm, váltsunk témát! Milyen a kapcsolatuk a Számvevőszékkel?

RS: Nagyon jó kapcsolatban vagyunk. A Számvevőszék elnöke, lehetőségeihez mérten, messzemenően támogatja a hivatal munkáját. Mi elismerjük, elfogadjuk természetesen, hogy a parlamenthez tartozó Állami Számvevőszék az ellenőrzés csúcsa, és mindig igyekszünk úgy dolgozni, hogy a munkánk ne ütközzön össze. Ne legyenek olyan pontok, ami vitára adhatna lehetőséget. A munkaterveinket egyeztetjük, megnézzük az ÁSZ munkatervét, és mi azokat a területeket, amiket az ÁSZ ellenőriz, ugyanabban az időszakban természetesen semmiképpen nem ellenőrizzük. Ugyanakkor az ÁSZ is figyelembe veszi a mi munkaterveinket, és amennyiben elkerülhető, akkor természetesen el is fogadja azt, hogy mondjuk, az adott témát mi ellenőrizzük.

Ettől függetlenül, mivel azért ezek. az ügyek, úgy tűnik, hogy alapvetően személyi kapcsolatokra épülnek, ezért ebből a szempontból nagy előny számunkra, hogy az ÁSZ megalakulását követően több mint fél évet a Számvevőszéknél dolgoztam, tehát ismerem a kollégákat, illetve Hagelmayer  elnök urat is. Ezen túlmenően azért valamilyen módon az elkövetkezendő időszakban jó lenne ezt normatív úton több szempontból is rendezni, mert a személyek változhatnak, ne adj Isten, mi is összeveszhetünk, és mondjuk az nem igazán jó, hogyha a kormányzati ellenőrző szervezet, illetve a parlamenti ellenőrző szervezet között konfliktus van. Én erre nagyon jó megoldásnak tartanám az ellenőrzési törvényt, amely ezt a kapcsolatrendszert szabályozná.

 A következő kérdésem: Önök oroszlánrészt vállaltak a napokban megalakuló Ellenőrzési Egyesület létrehozásában. Miért tették ezt?

RS: Tulajdonképpen fokoznám is, mert az ötlet is tőlünk indult ki az egyesület létrehozására. Ennek több oka is volt, elsősorban nem igazán éreznek kellő megbecsülést az ellenőrök a magyar hazában. Az egész ellenőrzési tevékenység jelentősége sincs kellően kihangsúlyozva. Tehát ezzel az egyesülettel mindenképpen azt szeretnénk elérni, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon az ellenőrzés, és mind a vezetés részeként, mind pedig a gazdálkodási, működési tevékenységben ténylegesen megkapja a kiérdemelt helyét.

A másik ok, amit azt hiszem feltétlenül meg kell említeni, hogy tulajdonképpen ellenőrképzés nincs Magyarországon. Ellenőrzést végül is tanítanak a pénzügyi, gazdasági felsőoktatásban, sőt tulajdonképpen a középfokú oktatásban is. De valamilyen módon egy kiegészítő tárgyként fut, és már az oktatásnál sem kapja meg a megillető szerepét. Egyszerűen nincs megfelelő képzés még arra sem, hogy kell megírni egy ellenőrzési jegyzőkönyvet, nemhogy milyen módszerekkel lehet ellenőrizni az egyes ágazatokat.

Ezért van az, ami nekünk még új, hogy felveszünk valakit ellenőrnek, kiképezzük, megtanul ellenőrizni, és abban a pillanatban lecsap rá a piac, elviszik. Büszkék is vagyunk arra, hogy aki a Központi Kormányzati Ellenőrzési Iroda ellenőre, annak keletje van a piacon. Azért aki megtanult végül is ellenőrizni, és tudjuk a munkáját érdemben hasznosítani, jobban örülünk, ha nálunk marad. Ezért szeretnénk azt, hogy az ellenőrzés szakmává váljon, az ellenőrzést lehessen oktatni, az ellenőrzésnek megfelelő utóképzése legyen, és erre azt hiszem, hogy az egyik legalkalmasabb az egyesület lehet, ahol minden pénzügyi, gazdasági területet érintő ellenőr remélhetőleg jelen lesz. Tudjuk egyeztetni a problémáinkat, az elképzeléseinket, az oktatással kapcsolatos dolgainkat.

Tehát tényleg számítunk arra, hogy a pénzügyi, gazdasági területről az összes érintett munkatárs be fog lépni az egyesületbe. Tehát elég tág körnek kívánnánk ezt az egyesületet létrehozni. Ugyanakkor vannak olyan szervezetek, amelyek már elkezdték az ilyen jellegű munkát, és ezekre feltétlenül számítanánk. Ilyen például a Számítógépes Ellenőrök Egyesülete, akiket felkerestünk, meg is hívtunk az előkészítő munkába, illetve szeretnénk, hogyha részt vennének egyesületünk elnökségében is. De ugyanígy volt a MTESZ-en belül például a Gépipari Tudományos Egyesülettel, amelyiken belül egy ellenőrzési és kontroll szakbizottság működik, éppen az Ön vezetésével, Szarvas úr. Meg is kértük, hogy ha ideje engedi, akkor vegyen részt elnökségünk munkájában is.

Az összegyűlt tapasztalatokat csak ily módon tudjuk hasznosítani az új egyesületben. Remélhetőleg az új egyesület alakuló közgyűlése majd elfogadja jelöltjeinket, és akkor Hagelmayer István lesz az elnöke, aki azt hiszem nem kell bemutatni, a Számvevőszék elnöke. Alelnöknek Sütő Dezsőt az APEH nyugdíjas elnökét kértük fel, azt hiszem az ő neve sem idegen. Tehát megkíséreljük olyan ismert személyekkel indítani az egyesületet, akiknek a neve is már vonzza a tagságot.

 Elnök Úr, köszönöm megtisztelő felkérését, de térjünk vissza hivatali munkájához egy kérdés erejéig! Bár, mivel előzőleg nem egyeztettünk, már egy kicsit válaszolt is erre a kérdésemre: hogyan értékeli az állami ellenőrzés jelenlegi helyzetét, rendszerét?

RS: Maga az ellenőrzés szervezete, rendszere, azt hiszem  bizonyos nemzetközi tapasztalatok alapján is mondhatom semmiféle szégyellnivalót nem hagy nemzetközi viszonylatban sem. Magyarország nagyon figyelt mindig arra, hogy államigazgatásában, közigazgatásában megfeleljen egy európai nívónak. Ugyanakkor az ellenőrzés munkájának eredményessége, hatékonysága, de főleg az ellenőrzöttnél való hasznosítása terén van mit előrelépnünk, mert nem igazán érzem azt, hogy az ellenőrzés általános javaslatai természetesen, ha valamilyen kirívó eset van, akkor azonnal lépnek a megfelelő vezetők  de általános javaslatait, alapvetően preventív javaslatait megfelelően figyelembe vennék; és ezt az egész vertikumra bátran mondhatom az Állami Számvevőszéktől a belső ellenőrzésig. Ha az ellenőrzés eredményeit az egyes döntéseknél jobban figyelembe vennék, mindenképpen hatékonyabbá tudna válni az ellenőrzés. Azt hiszem, hogy azzal, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Iroda a miniszterelnök úrhoz került, ilyen irányú elmozdulást lehet majd tapasztalni.

 Végső soron akkor szükség lenne az állami ellenőrzés törvényben való újragondolására?

RS: Én mindenképpen amellett lennék, hogy egy ellenőrzési törvény szülessen, amelyben tételesen, részletesen le van írva, hogy mik az ellenőrző szervezet jogosítványai, mik a kötelezettségei, illetve ne adj? Isten, és lehet, hogy ez már egy túlzott vágy, hogy bizonyos döntéseknél az ellenőrzés eredményeit mennyire kell figyelembe vermi. Mint említettem, jó lenne, ha a törvény az ellenőrzési szervek kapcsolatrendszerét tisztázná, és jó néhány dolgot lehetne még elmondani. Valami ilyesmit gondolnék én az ellenőrzési törvénybe, de hát tudom, hogy a parlament leterhelt, tudom, hogy nagyon sok olyan gazdasági és egyéb törvény áll még ezelőtt, amit még el kell, hogy döntsenek, de nagyon jó lenne, ha ezt is bevennék a sorba.

Még lenne egy pót-kérdésem. A Számvevőszék többször beszámolt a Számvevőszéki Bizottságnak, amelynek Nagy Sándor az elnöke. Van-e valamilyen kapcsolata az irodájának ezzel a Számvevőszéki Bizottsággal?

RS: Az előző Parlamentben Gál Gyula volt a Számvevőszéki Bizottság elnöke, vele rögtön a megalakulást követően felvettem a kapcsolatot, mert mindenképpen úgy éreztem, hogy bár ez a kormány ellenőrző szervezete, de mégiscsak olyan feladatunk van, ami bizonyos értelemben összekapcsol minket a Számvevőszéki Bizottsággal. Azt hiszem, hogy az ügynek megfelelő munkakapcsolat létre is jött a Számvevőszéki Bizottság, illetve a Központi Számvevőségi Hivatal között. Most az új Parlamentnél, mint említette, Nagy Sándor a bizottság elnöke, már beszéltünk, egyeztetjük dolgainkat, és megpróbáljuk folytonossá tenni ezt a kapcsolatot

süti beállítások módosítása