„A  magyar öttusa élsport idei legfontosabb feladata az eredményes párizsi olimpiai szereplés.”

Tavaly decemberben Balogh Gábor személyében új elnök került a Magyar Öttusa Szövetség

(MÖSZ) élére. A sportág korábbi jeles képviselője megújulást és átfogó reformokat vetített előre,

amelyet 2024. első versenyére készülve immár konkretizálni is tudott. Az Olimpia évében

egyrészt az eredményes szereplés, emellett a sportág megújítása és a Szövetség munkájának új

alapokra helyezése egyaránt kiemelt feladat.

„A hazai öttusa élsport idei legfontosabb feladata az eredményes párizsi olimpiai szereplés.” –

jelentette ki az új elnök a2024 február 5-i  sajtótájékoztatón  Az ötkarikás verseny azért is különleges a sportág életében, mert ez lesz az

utolsó olyan olimpia, amelyen a lovasszám még szerepel. Balogh Gábor kifejezte továbbá:

„Maximálisan hiszek a válogatottban, a keretet erősnek, elkötelezettnek és versenyképesnek

tartom az olimpiai érem megszerzéséhez. Ehhez a szervezet minden szükséges hátteret biztosít a

versenyzőknek, és versenyzőbarát hozzáállással, továbbá új módszerekkel, pl. mentális tréningekkel

is segíti a felkészülést.”

Az eredményeken túl azonban további kihívásokkal is szembe kell néznie a sportágnak, hiszen a

nemzetközi döntés értelmében a lovaglás helyett az OCR (Obstacle Course Racing) versenyszám

beépítését hazai szinten is meg kell valósítani. „Ennek egyrészt szakmai, másrészt pénzügyi

vonatkozásai vannak” – fogalmazta meg az elnök. „Szakmai szempontból meg kell oldanunk az

összeolvadást az akadályverseny hazai vezető testületével, rövid távon biztosítanunk kell a

meghatározó, kb. nyolc öttusaklubnak a szükséges eszközöket, az akadályparkot, hosszú távon

pedig tovább kell ezt bővítenünk, a teljes klubrendszert lefedve. Mindehhez pedig plusz anyagi

forrásokat kell bevonni, ezért a szakállamtitkárság felé sürgősen, már az olimpia előtt

prezentálnunk kell a terveket, és Párizs után már a megállapodást is meg kell kötnünk.” Balogh

Gábor célként tűzte ki továbbá a 2027-es világbajnokság megrendezését, amelytől a sportág

további hazai megerősítését várja. 

Kiemelten fontos feladatként tekint a szövetség az utánpótlás nevelésre is. Jelen pillanatban

kritikus az utánpótlás helyzete a versenyzőszám csökkenése miatt, de a vezetőség szerint az új

sportág beemelése képes lehet ezen változtatni. Ennek érdekében a MÖSZ komoly erőfeszítéseket

kíván tenni, mindenekelőtt új utánpótlásért felelős szakmai vezetőt nevezett ki Belák János

személyében, aki kiváló szakemberként, és a sportág iránti maximális elkötelezettségével garancia

lehet a megújulásra és a tendencia megfordítására. Emellett a Szövetség erőteljesen kíván építeni

a diáksporttal való szorosabb együttműködésre, továbbá a már meglévő egyetemi kapcsolatok

bővítésével egy életpálya modell felépítését is célul tűzte ki. Balogh Gábor kifejezte szándékát

abban is, hogy a válogatott kerettagokat a jövőben anyagi támogatásban részesítsék.

A klubok működtetése terén az új elnök a felkészülést szeretné továbbra is meghatározóan

klubszinten tartani, a sikeres működéshez pedig a kluboknak minden szükséges szakmai

támogatást megadni. Lényeges változás lesz azonban, hogy emellé minőségalapú

követelményrendszert kíván bevezetni az alábbi szempontokkal: hogyan veszik ki részüket a klubok

az edzők képzéséből és a versenyzők kineveléséből, milyen figyelmet fordítanak a toborzásra, a

sportág népszerűsítésére, a versenyek megrendezésére, továbbá sportspecifikus eseményeken,

fesztiválokon való megjelenésre. A megújult utánpótlás rendszertől közép- és hosszú távon

minőségi, mennyiségi és eredményességi javulást vár.

A számos feladat hozzáértő és elkötelezett elnökségi és szervezeti hátteret kíván, ezért az

elnökség összeállítása rendkívül tudatosan zajlott: abban a sportág olimpikonjai, a sportszakma, a

Magyar Olimpiai Bizottság, a Testnevelési Egyetem, a Nemzeti Sport Ügynökség, a Honvédelmi

Minisztérium, a Belügyminisztérium, a diák és egyetemi sport, az üzleti szféra és a kommunikációs

szakma egyaránt képviselteti magát. A Szövetség szervezetében alapvető elvárás az etikus,

transzparens működés, a munkaszervezet megerősítése ennek fényében zajlik jelenleg is. A XXI.

század elvárásaihoz igazodva pedig az informatikai rendszer fejlesztése is kiemelt terület.

Az új szervezeti és sportági fejlesztéseken túl operatív feladat a soron következő versenyek

megszervezése, amelyből az első, a hagyományos szezonnyitó nemzetközi PERIDOT Magyar

Fedettpályás nyílt bajnokság, amelyre már február 8-12. között sor kerül. A verseny programja:

 február 8-9.: selejtezők

 február 10-11., elődöntők

 február 12.: döntők, délelőtt a női, délután a férfi versenyzőknek.

A küzdelmek a BOK Csarnokban, a GANS uszodában és a Nemzeti Lovardában zajlanak. A

nemzetközi versenyre idén amerikai egyesült államokbeli, angol, cseh, egyiptomi, francia, ír, litván,

német, osztrák, svéd és új-zélandi sportolók is érkeznek, így összesen mintegy 120 induló áll

rajthoz, melynek fele magyar öttusázó. A hazai résztvevőknek az esemény egyben országos

bajnokság is lesz, amelyen az olimpiai hatos keretbe kerülésért mérkőzik négy női és három férfi

versenyző, amelyet követően rögtön összeáll a teljes hatos olimpiai keret. Az esemény

különlegességét jelzi, hogy ez lesz az utolsó magyar bajnokság a lovaglás számmal. A korszak

lezárásaként a MÖSZ egy rövid megemlékezéssel búcsúzik el a Nemzeti Lovardától, a magyar

öttusasport lovas felkészülését és versenyeit nyolc évtizeden át segítő ikonikus intézménytől.

A sportág megerősítéséhez elengedhetetlen az üzleti szféra támogatása, amelynek bővítése

Mizsér Attila főtitkár egyik kiemelt feladata. „Az esemény névadó támogatója régi együttműködő

partnere a Szövetségnek. Tavaly áprilisban kezdett főtitkári munkám egyik fontos pillére a jelenlegi

és jövőbeni támogatókkal történő kapcsolatépítés. A Peridot céggel, - és tulajdonosi

átkapcsolódásokon keresztül több vállalattal - egy kiszélesedő együttműködés rendszerben

gondolkodunk. Több szolgáltatás, több kapcsolódási pont és hosszabb távú közös lehetőségek

feltárása szerepelt az egyeztetéseink témái közt az elmúlt hónapokban. Optimista vagyok, nagyon

jó lehetőségek körvonalazódtak ezeken a tárgyalásokon. A verseny kapcsán ismételten köszönjük

támogatásukat és jelenlétüket a magyar és nemzetközi öttusában.” – fejezte ki a főtitkár.

Szabó Ervinnel, a Kulcs-Soft vezérigazgatójával 2023 november 25-én Budán kávézás közben beszélgetünk a cég tárgyalójában.

Ervin, mikor döntötted el azt, hogy közgazdasági pályára mész?

Szabó Ervin (b) és a szerző

Mondjuk azt, hogy ez egy következménye volt annak, ahogy én előtte működtem és éltem. Azt tudni kell rólam, hogy informatikusként végeztem a Veszprémi Egyetemen, de már ott is nyüzsgő diák voltam, és sokkal inkább érdekeltek a szervezési, irányítási feladatok. Látni fogod, hogy HÖK elnökként is, és tagként is dolgoztam ott. Ebből adódott az, hogy nekem az informatika mellett még sokkal erősebb az elköteleződésem a vállalati működéssel, a gazdasági folyamatokkal kapcsolatban, vagy akár a projektek működésével kapcsolatban, úgyhogy ezért indultam el a közgazdasági irányba.

Mondjál valamit a HÖK elnöki munkádról, mert gondolom, azért ez összefügg a vezetéssel.

Igen. Talán ez túlmutat az interjú keretein. Erről, én azt gondolom, aki ilyen tisztséget betöltött, az napokat tud beszélni. Szerintem a legfontosabb dolog, hogy én gyerekkorom óta mindig, amikor bekerültem egy közösségbe, valahogy vezetővé váltam. Soha nem egyéni ambíció miatt, hanem mindig a közösség választott ki. És valahogy ezt éltem meg az egyetemen is. A mai napig azt mondom: azt, hogy én itt ülök ebben a székben vezérigazgatóként, abból nagyon sokat köszönhetek azoknak az éveknek. Tehát ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor a vezetői hibáim nagy részét én már fiatalként elkövettem. Heves, hosszú hajú, stoppos fiatalként ott az egyetemen, mert meg kellett tanulni, hogy mi az a vezetés, másrészt megtanultuk azt is – azt gondolom, beszélhetek többes számban, akikkel együtt voltam a Hallgató Önkormányzat tagjai –, hogy hogyan kell egy jogi dokumentumot olvasni, hogyan kell ehhez javaslatokat fűzni, hisz akkor volt a felsőoktatási törvénynek a reformja, és az egyetemeken akkor alakultak ki az új szabályzatok, szervezeti és működési szabályzatok.

Segítenél nekem abban, hogy ez mikorra tehető?

Ez ’97-ben volt. Talán ’93-tól datálódnak ezek a törvényi változások, ebbe csöppentem én is bele. És amikor az ember, mondjuk azt, hogy az egyetemi tanulmányai mellett, több időt tölt a felsőoktatási törvény tanulmányozásával, vagy az egyetemi szabályzatok újraalkotásával, akkor óhatatlanul megtanulja ezt a nyelvezetet. Úgyhogy azóta is mondjuk azt, hogy nincs jogi végzettségem, de egész jól elbírok a jogi szövegekkel. Tapasztalatként mindig el szoktam mondani, mikor mostanában mentorálok fiatalokat, hogy nem kell megijedni egy nyilvános szerepléstől, vagy zavarba jönni attól, hogyha beszélnie kell. Jómagam is úgy kerültem be, soha nem felejtem el a hallgatói önkormányzatban, csak annyit kellett elmondanom, hogy Szabó Ervin vagyok, a műszaki informatika szakot képviselem, és kétszer bakiztam bele ebbe a mondatba, mert annyira zavart, hogy 30 ember előtt meg kell szólalnom, és rá egy évre pedig már egy ezer fős hallgatóság előtt tartottam választási beszédet, hogy rám szavazzanak a hallgatók. Úgyhogy be lehet futni ezeket a pályákat, de ezt gyakorolni kell, és ott kell lenni, mert mondom a fiataloknak, hogyha nekem sikerült, akkor másnak is menni fog.

Milyen volt a Veszprémi Egyetem abban az időben?

Hát én azt gondolom, hogy csoda alma mater. Ha visszanézünk időben, korábban ez volt a Veszprémi Vegyipari Egyetem. És mikor én odakerültem, az előtte való években kezdett el nyitni más tudományágak irányába, akkor alakult ki a tanárképző kar, az informatika megjelent a normál képzések mellett, és még mások mellett a műszaki menedzserképzés. Az egyetemen, a gólyatábort követően, mondjuk, hogyha elkezdtük ősszel a képzést, úgy decemberre nagyjából arcról mindenkit ismert az ember. Tehát egy ilyen nagyon családias volt a légkör.

Eszembe jutott, bocsáss meg, én ismertem ott egy professzort, úgy hívták, hogy Hegedűs. Emlékszel te rá? Vagy korábban volt?

Azt gondolom, ez egy korábbi időszakban volt, igen. Nagyon sok remek oktató van, és volt akkor is az egyetem, úgyhogy nekem már csak azért is kedves ez a közeg, mert én ott ismerkedtem meg a párommal, a feleségemmel. Úgyhogy ilyen kötődésem is van Veszprémhez.

Értem. Na most akkor a Veszprémi Egyetem után HÖK elnökként egy pár évet még ott voltál? Vagy pedig akkor már elmentél, mikor végeztél, dolgozni?

Ezt úgy kell elképzelni, hogy először hallgató önkormányzati képviselő voltam, az egy évet ölelt fel, utána pedig ezt a tisztséget évente megújítják, és általában minden évben új elnök van az ilyen szervezetek élén, és szerintem ez így rendben is van. Úgyhogy én egy évig voltam képviselő, majd egy évig elnök, és az a szép a történetben, hogy amikor én leköszöntem az egyetemi tisztviselők előtt, és az egyetemi tanácsnál, akkor odajött Marton Gyula bácsi dékán, Isten nyugosztalja, tőle nagyon sokat tanultam, és felkért arra, hogy dolgozzak a mérnöki karon, az akkor létrejövő dékáni titkárságon, és én lettem a dékáni titkárságvezető. Még egyetemi hallgatóként. Úgyhogy ilyenkor el szoktam anekdotaként mesélni, hogy a saját diplomaosztómat is én szerveztem meg. Talán ezzel egyedül vagyok az országban, aki még a forgatókönyvet is rakta össze és tudta, hogy mikor kell színpadra lépnie, de utána én még maradtam egy évet a diplomaszerzés után az egyetemen, itt a mérnöki karon dolgoztam, és utána belekóstoltam a versenyszférába, és azóta ebben a vállalkozói versenyszféra közegben mozgok. Hol projektvezetőként, hol kereskedőként, és mondjuk az eltelt huszonhárom évből több, mint tíz éve már felsővezetőként.

Akkor légy oly kedves, csak úgy felsorolásként elmondani, hogy milyen cégeknél voltál.

Alapvetően jellemzően informatikai cégeknél dolgoztam. Volt kalandom, hogy egy időt töltöttünk a családdal Írországban, de jellemzően Magyarországon. Ami a cégeket illeti, az Albacompnak voltam a kereskedelmi igazgatója, a Laurel Kft-nek az ügyvezető igazgatója, 2016-ban érkeztem a Kulcs-Softhoz, és 2017 óta ennek a vezérigazgatója vagyok.

Előtte volt Írország.

Igen, igen, igen. Ezt még az egyetemen fogalmaztuk meg a párommal. Én szoktam mondani, hogy nagyon projektagyú ember vagyok, mondhatni, hogy feladatfelelős határidőben látni a dolgokat, és már akkor elterveztük, hogy próbáljuk ki, milyen a külföldi élet, és így utólag visszagondolva felmértük a környező országokat, vagy inkább azt mondom, hogy az angol nyelvterületeket. Felmerült Kanada, Nagy-Britannia, Írország, és azt néztük, hogy egyrészt honnan tudunk hamar hazajönni, hogyha kell, hisz gyerekekkel indultunk el, vagy hol érezzük azt, hogy befogadóak. És Írországra esett a választásunk, és azt gondolom, hogy jól döntöttünk. Az a nagy különbség megvolt, hogy mi nem azért mentünk el az országból, hogy menekülünk, vagy kint akarunk maradni. Én fizetés nélküli szabin voltam, itthon várt minket minden, de úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk, és kint töltünk egy huzamosabb időszakot, több mint fél évet, és Írországban voltunk Olléban.

És ott mit csináltál?

Mivel előtte nekem a projektvezetés, projektmódszertan volt az, amiben jól éreztem magam, meg szakmailag is képviseltem, ezért egy nagy gyógyszeripari beszállító cégnél például projekt területen dolgoztam, a párom pedig idegenforgalomban. A lányom ott kezdte az iskolát. Ott egy évvel korábban indul ez a képzés. Még írül is tanultak az elején. Tehát neki az angol tudása ott alapozódott meg, és jött a fiam, ő még nagyon kicsi volt, két éves, vele meg volt egy Magyarországról velünk jött leányzó, aki vigyázott rá napközben. De ez egy nagyon szép időszak volt, nagyon sokat tanultam az írektől, akár gondolkodásilag is, meg hogyan állunk az élethez, meg a munkához. Egynéhány dolgot említek ebből. Az egyik ez a KISZ módszertan, amit hogyha lefordítunk, azt jelenti, nem szabad túlbonyolítani a dolgokat. És azt gondolom, hogy a mai üzlet gyorsan vált az üzleti környezetben, ez egy óriási előny, ha az ember a lényegre tud koncentrálni, és nem bonyolítja túl. Úgyhogy szerintem ez előtte is bennem volt, de azt gondolom, hogy azóta még tudatosabban is alkalmazom. Másrészt, hogy hogyan álljunk az emberekhez. Soha nem felejtem el. Hadd mondjam azt, hogy egy veled egykorú úrral utaztam a buszon, és kérdezte, hogy honnan jöttünk, mondtuk, hogy Magyarországról, és mondta, hogy ő nagyon szereti a külföldieket, a fiatalokat, mert tudja, hogy ő egy szigetországban él, és hogy szükségük van az új, friss, fiatalra meg a vérre, hogy értelemszerűen felfrissüljön a génállományuk. Se előtte, se utána nem hallottam, hogy ezt valaki így, nem tudományosan, nem pedig mint egy televízió, vagy egy akadémiai előadás formájában, ezt megfogalmazza. Ő ezt a legtermészetesebb mondatként mondta, ahogy együtt utaztunk.

Azóta nem is voltál Írországban?

Minden évben felmerül egyébként, hogy térjünk vissza. Egyre erősebb a nyomás, a gyerekeknek is kellemes emlékük van, úgyhogy nem voltam, de biztos, hogy vissza fogunk térni.

Ugorjunk egy nagyot! Hogy kerültél kapcsolatba Kulcsár Tiborral?

Majdnem azt mondom, hogy úgy, ahogy az összes korábbi helyemen dolgoztam, ajánlással. Egyrészt nekem ajánlották, hogy érdemes Tiborral leülnöm, másrészt Tibornak ajánlották, hogy van itt a piacon egy Szabó Ervin, beszélgessünk egymással, és nekünk az alaptéma az volt, hogy ezt a projekt alapú működést vagy szervezeti működést hogy lehet kialakítani a kultúrában.

Hányban volt ez?

Ekkor 2016-ot írunk, talán 2016 nyarát. Nagyon érdekes volt, mert a második találkozónkon már egymás szemébe néztünk és azt mondtuk, hogy nekünk egész másról kell beszélnünk, hogy mi lenne, hogy ha az utódlás és a generációváltás lenne a beszélgetéseink fő témája.

De ekkor Tibor 49 éves volt?

Hát ezt így pontosan nem tudom kiszámolni, de hát ez 16-ban volt. Igen, ez az 50-es korosztály volt. Ő nagyon tudatosan végiggondolta azt, hogy kívánja átadni a cégét. Természetesen úgy, mint másnál is, azért nagyon sok kísérletet tett ő is erre. Mondjuk azt, hogy ezt az utat be kell járni. Tehát, hogy amikor arról beszélünk, hogy egy cég generációváltáson megy keresztül, akkor elég kézenfekvő az, hogy először az ember a környezetében néz körül, hogy majd a fiam, majd a lányom veszi át a céget, majd kinevelek egy kollégát, és ő veszi át, majd hozok kívülről egy nagyon tapasztalt, nagy tudású embert, és neki adom át a céget. Ezeken a kanosszajárásokon végig szokott menni általában a legtöbb tulajdonos. Az, hogy valaki ezeken a pontokon megtalálja az utódját, az egy szerencsés állapot, ha nem, akkor még mindig van elágazás, mert azért azt látni kell, hogy nem minden cég – és ezt látjuk nemzetközi, meg hazai színtéren is – képes végigmenni a generációváltáson, van, ahol az alapító viszi végig akár a haláláig, és ne titkoljuk el, hogy azért a generációváltásba sok-sok cég belebukik, szerintem több, mint 30-40 százaléka elvérzik. Úgyhogy mondjuk azt, hogy ebben mi azóta igyekszünk segíteni itt a magyar cégeket, és erről beszélünk, adott esetben előadásokat tartunk, vagy mentorálunk, hogy kell végigvinni egy ilyen generációváltást. Úgyhogy ez 2016-ban kezdődött, és én a 2017 év elején lettem kinevezve vezérigazgatónak.

Na most ugye abban is különbözik ez a cég sok mástól, hogy a tőzsdén van. Miben különbözik egy magyar cég, hogyha tőzsdén van, mint ha nincs tőzsdén, mit kell máshogyan csinálni? Meg én olvastam egy cikkben, azt mondtad, hogy amióta tőzsdén vagy, azóta tömörebben fogalmazol.

Tehát egy tőzsdei cégvezetőként sokkal megfontoltabban tehet az ember nyilatkozatokat, hisz minden, ami kihat a részvényárfolyamra vagy a tőzsdei szereplésre, azt megfontoltabban kell akár kommunikálni, akár közzétenni. Tehát ebben biztos, hogy én is változtam, hogy sokkal jobban odafigyelek. Egy tőzsdén kívüli cég sokkal könnyebben tud beszélni az üzleti tervéről, az akvizíciós elképzeléseiről, a piaci szerepléséről, mint mondjuk egy tőzsdei cég. Azt gondolom, hogy ez rendjén is van. Tehát egy nagyon szabályozott környezetben működünk. Mindig elmondom, hogy mi egy tőzsdei cég vagyunk, de magyar KKV. És ugyanazok a szabályok vonatkoznak ránk, mint akár a MOL-ra, amire neki mondjuk egy 30 fős szervezete van, az nálunk mondjuk a gazdasági vezető munkaköri leírásának a 10. pontja, és ezt neki meg kell oldania. Tehát működésileg egyrészt jelent egy nagyon nagy arányú adminisztrációs és törvényi megfelelési terhet. Ezt azért látni kell, tehát mindenki, aki tőzsdére készül, ezt jó, hogyha látja. Mellette viszont számos olyan dologban tud fejlődni egy üzleti vállalkozás, amit önmagától nem tenne meg. Tehát nagyon transzparens a működésünk, nagyon jó a kontrolling rendszerünk, ki kell alakítani nagyon jó folyamatokat, mert egyébként nem tudna az ember megfelelni ezeknek az előírásoknak. Úgyhogy jót tud tenni egy szervezetnek, én azt gondolom a tőzsdei jelenlét, de tisztában kell lenni azzal, hogy nagyon-nagyon sok feladatot is jelent, és nagyon-nagyon sok megfelelést és törvényi megfelelést. De összességében ránézünk, hogy most a fővárosban leszünk 35 éves, és 15 éve leszünk a tőzsdén 2024-ben. Ha ránézek erre a 15 évre, akkor ismertségben, elfogadottságban, piaci brandként nagyon jót tett, hogy mi tőzsdére kerültünk, mellette pedig megléptük azokat a belső fejlesztési folyamatokat, amivel én azt gondolom, hogy sokkal-sokkal erősebbek vagyunk, mint mondjuk egy szokványos magyar kft. vagy zrt.

Mi az erőssége a Kulcs-Softnak? Gondolom, hogy itt említhető a társadalmi felelősségvállalás és a jó légkör. Ezt a kettőt én magamtól is tudom. Nyilván tudsz még valami pluszt hozzátenni.

Természetesen, minket a piacon úgy ismernek, hogy ha egy vállalkozás elindítja a működését, akkor képesek vagyunk megadni, ahogy ő fejlődik olyan ütemben az őt támogató szoftvereket, és emellé még értelemszerűen hozzájön a könyvelés és bérszámfejtés, mint szakmai terület. Tehát szerintem ez egy erősségünk, hogy egy cégtől egy vállalkozó minden szükséges szoftvert meg tud vásárolni, amire neki szüksége van. De ettől még nem lennénk sikeresek. Kell egy nagyon erős ügyfélfókuszú ügyfélszolgálati tevékenység, tehát hogy ha valakinek elakadása van, problémája, akkor ezt gyorsan és hatékonyan tudjuk kezelni. Tehát szerintem ez egy nagyon fontos erősségünk, hogy az ügyfélszolgálatunk az olyan minőségű. Ezzel kimagaslunk a konkurencia közül. És valóban, ma már nem működhet úgy egy cég, hogy nem foglalkozik a szűkebb és tágabb környezetével. Ezt mi nem ma kezdtük, az alapítványunk is több mint tíz éves, de úgy voltunk vele, hogy szépen csendben tettük a dolgunkat. És nem azért csináltuk ezt, hogy ez jót tesz a tőzsdei jelenlétünknek, hogy ennek hírértéke legyen, hanem azért tettük, mert ez egy belső, mondjuk azt, hogy értékrendből fakadó tevékenység, úgyhogy az alapítványunk 10 éve segíti a hátrányos helyzetű és tehetséges gyermekeket, ez egy fontos dolog. És szépen erre épülve nagyon sok olyan elemet hoztunk be akár képzésbe, oktatásba, mentorálásba, vagy a legfrissebbet hadd említsem, hogy 2022-ben karbonsemleges lett a működésünk. Tehát, hogy erre is odafigyelünk, és példát mutatunk, hogy ezt nem csak a nagyvállalatok tudják megtenni, hanem Magyarországon egy informatikai cég képes úgy kialakítani a működését, hogy odafigyel, milyen lábnyomot, karbonlábnyomot hagy maga után. És igen, említetted a közösséget. 2022-ben az év legjobb munkahelye lettünk. Sokat teszünk ezért, hogy egy jó közösség alakuljon ki.

Társadalmi felelősségvállalás?

Hát az előbb említett, én azt gondolom, az alapítvány és a sport. A sport alapvetően a saját életemben is jelen van, jómagam is vitorlázok. És hogy említsem, volt egy közös akciónk Litkey Farkassal, többszörös világbajnokkal és többszörös Kékszalag győztes vitorlázóval: kerestük a fiatal tehetségeket a vitorlázó sportban, és őket támogattuk. Tudni kell, hogy ez a covidos időszak után volt, és ezek a fiatalok nem jutottak versenylehetőséghez. Tehát pont abban az élethelyzetben voltak, hogy nagyon sokat fejlődtek, viszont nem tudták megmérettetni magukat, úgyhogy nekik egy pályázatot írtunk ki, és van olyan, aki azóta – ezt meg kell néznem, de azt hiszem – junior világbajnok lett. Ezt majd lehet, hogy pontosítanom kell. És ő is az egyik támogatottunk volt.

Akkor most nézzük a jövőt. Mikor lennél elégedett 2030-ban?

Mindig azt mondom, hogy egy sikeres céget onnan lehet megismerni, hogy sokkal több a jövő idejű mondat a szervezetben, és nem véletlen, hogy mi is 2030-ig vetítettünk előre. Van egy nagyon erős növekedési pályánk, amin rajta vagyunk. Az elmúlt hét évről beszélünk 2030-ig, de hogyha ezt az elmúlt hét esztendőt nézzük, akkor megháromszoroztuk az eredményünket, megdupláztuk az árbevételünket, egymilliárd fölé ment az EBITDA érték, közel 3 milliárdos a Kulcs-Soft. Tehát azért ezek olyan számok már így is, amelyek azt gondolom, nagyon erős pozíciót jelentenek.

Elégedett?

Ha az ügyfeleink a következő generációs szoftvereinket is ugyanolyan elégedettséggel használják, mint a mostanit. Ha úgy tekintenek a Kulcs-Softra 2030-ra, hogy igen, továbbra is szűkebb és tágabb környezetében, amit tud, felelősségteljes cégként megteszi. Ezeken az értékeken nem változtatunk, és van egy személyes ambícióm is, ami egybeesik a Kulcs-Soft működésével, hogy kevés olyan cég van, ahol megvalósult a generációváltás, de talán még kevesebb olyan van, ahol volt egy sikeres generációváltás, volt egy prosperáló, növekvő időszak, és mondjuk megjött a következő jelölt is, vagy a következő cégvezető, úgyhogy nekem az az ambícióm, hogy 2030-ban már az általam kinevelt utód vigye a kulcsot, a napi operatív működést, és akkor mi pedig tulajdonosi oldalról támogassuk az ő munkáját. Úgyhogy ez, amivel elégedett leszek.

Mindezt tehát Kulcsár Tiborral?

Igen, Tiborral, igen, igen, az alapítóval együtt. Hogy mikor tehát leszek elégedett? Akkor, ha ezen a pályán marad a Kulcs-Soft, ahova eljutott most 35 év alatt, és ez a következő hét évben folytatódik.

Van olyan, amit én nem kérdeztem, de szívesen megosztanál olvasóinkkal?

Akik ismernek, azok tudják, hogy én fiatal korom óta, ahogy említettem, stoppal jártam be Európát, aztán a családdal is nagyon sokat utaztunk, és valahogy én tíz éve belecsöppentem ebbe a lakóautós világba. Mindig szoktam mondani, hogy én vagyok a hippi cégvezető, aki lakóautóval járja a világot. Szerintem ez még egy fontos dolog, hogy ez a fajta szabadságfok is hozzátartozik az én személyemhez, meg a működésemhez. Úgyhogy talán még ennyit megemlítenék.

Megint, tehát harminc után megint folytatnád ezt a tevékenységet? Úgy értsem ezt?

Hát nem. De nincs olyan ambícióm, meg célom, hogy hú, én most ilyen nagyon fiatalon nyugdíjba vonulok. Tehát nem, még véletlenül se gondold ezt, meg gondolják az olvasók. Szerintem nekem bőven van feladatom még itt a gazdasági életben, hogy az a tudás, amit én összeszedtem, annak van helye itt a városban.

Elképzelhető, hogy te is Kulcsár Tiborhoz hasonlóan egy akadémián tanítanál?

A mentorálási tevékenység már most jelen van az életemben. Azt látom, hogy ez áll közel hozzám. Én az egyetemen tanítottam, én abból éltem, tehát abból fizettem a kollégiumot, az albérletet, hogy oktattam, és mondhatnám, az első milliómat is oktatással szereztem. Úgyhogy nem állt távol tőlem ez a szakma, látatlanban azt mondom, hogy biztos, valamilyen képzéssel fogok foglalkozni, hogy emellett még mivel, azt nem tudom, egy biztos, hogy a Kulcs-Softtól a továbbiakban sem szakadok el. Tehát nekem akkor is egy feladatom az, hogy ebben a növekedésben már mint igazgatósági tag, aktívabban támogassam. Úgyhogy mondjuk azt, én már úgy érzem, hogy én is a Kulcs-Soft része vagyok, és nekem is részem a Kulcs-Soft, úgyhogy ez nem egy olyan sztori, ami elvágható egy-egy dátummal.

Köszönöm szépen a lehetőséget.

Én is köszönöm!

Cowboy-lányok (amerikai film)

A filmet a 2024 – 10. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon vetítették.

Mielőtt szólnék róla, idézem a fesztiváligazgató Sós Ágnes filmrendező 2021-ben, egy interjúban elhangzott véleményét a dokumentumfilmekről: „Még mindig gyakran összekeverik a kreatív dokumentumfilmeket más műfajokkal, pedig fontos lenne tudatosítani, hogy ha a hangyákról vagy Hitlerről látnak egy műsort a tévében, az tudományos-ismeretterjesztő film, ha pedig riportot, az újságírás. A kreatív dokumentumfilm ugyanúgy történetet mesél, mint a játékfilmek. Jelenleg ez a leghaladóbb filmes műfaj, ami elképesztő fejlődésen ment át az elmúlt években. Aki lát egy kreatív dokumentumfilmet, az függő lesz. Ezt nem lehet kialudni, mint azokat a filmeket, amiket a munkából hazaérve, fáradtan néz meg az ember, aztán másnap már nem is emlékszik rá.”

 

Hollyn Patterson és Coline Moline

 

A filmben összesen három szereplő van, a két „főszerepben” Hollyn Patterson és Colie Moline, a mellékszereplő pedig egy állatorvos figura, aki csak néhány percre tűnik fel. A húszas éveiben járó két cowgirl, azaz lovas marhapásztor lány a vadnyugaton, Idahóban vállal nyári munkát. A világ végén található gyönyörű tájon van ez a hely, ahol mozognak, amelyet bejárnak a kutyáik segítségével végzett marha-terelgetések közepette. Sokszor zord időjárási viszonyok és veszélyes körülmények között, rátermettséggel, kitartással és bátorsággal dolgoznak úgy, hogy a cowboyok is megirigyelhetnék őket.

Miközben az amerikai nyugat eme elszigetelt, lenyűgöző vidékén küzdenek a hatalmas csorda egyben tartásával, és dolgoznak a farmon, a két fiatal lány a saját jövőjéről folytat párbeszédet. Egy, filmen ritkán látható életforma meghitt ábrázolásán keresztül szól történetük a barátságról és az élet különböző állomásairól. A két lány szeret együtt dolgozni.

Többnyire a Colie Moline által alakított lány beszél, melyből megtudjuk, mélyen istenhívő, szeretne saját földjén gazdálkodni, és vágya egy félmillió dolláros traktor. A szerződés lejártakor a Hollyn Patterson által megformált lánnyal váratlan esemény történik, útjaik szétválnak, de barátságuk megmarad.

A közönségtalálkozón a filmről Sós Ágnes fesztiváligazgató beszélgetett Csontó Zoltánnal, a természetes lóidomítás hazai megteremtőjével. A kérdésekre adott válaszok nyomán betekintést nyerhettünk a filmen látott vadló idomítás rejtelmeibe.

A film rendezője Emelie Coleman Mahdavian, Emmy-, Peabody- és Sundance-díjas filmkészítő, akit beválasztottak a DOCNYC 2020-as „40 Under 40” listájára, a számos nemzetközi díjat nyert Midnight Traveler című film producere, írója és vágója, amelyet a legjobb dokumentumfilmnek járó Gotham-díjra is jelöltek. Korábban táncfilmeket készített, amelyeket a Lincoln Centerben a Dance on Camera fesztiválokon, majd több nemzetközi
fesztiválon, és más fórumokon is vetítettek.

Emelie legújabb munkái az Alonzo King Lines Ballet-tel közösen készített egész estés dokumentumfilm, és az amerikai nyugaton játszódó, fent bemutatott Bitterbrush (Cowboy-lányok). Emelie korábban hivatásos táncos volt, a Kaliforniai Egyetemen Davisban szerzett doktori fokozatot előadóművészetből, különös tekintettel a filmes gyakorlatra, mint kutatásra. Az Utahi Egyetem film- és médiaművészeti tanszékének adjunktusa. A filmet azoknak ajánlom, akik meditatív töltetű történetet várnak, akiket érdekel a szokványostól merőben eltérő életformába ágyazott kép a munkáról és a barátságról, akik szeretik a lovakat, a kutyákat, általában a természetet és az állatokat.

Rendező: Emelie Coleman Mahdavian, USA
Szereplők: Hollyn Patterson és Coline Moline
Időtartam: 91 perc

A Filmkritikus díjátadásról jelentem

A MÚOSZ Film- és Tévékritikus Szakosztálya és a Magyar Filmművészek Szövetsége 2024. február 2-án délután Budapesten Vörösmarty utcai Sajtóházban adta át díjait az elmúlt év legjobb filmes teljesítményeinek elismeréseképpen. Tíz kategóriában osztottak ki díjakat, ezenkívül életműdíjat, B. Nagy László-díjat és különdíjat is kiadtak, továbbá az Árvai Jolán-díjat is ez alkalommal adták át.

A megjelenteket Kocsi Ilona, a MÚOSZ elnöke köszöntötte.

Az elnök után Báron György, a MÚOSZ Film- és Tévékritikus Szakosztályának elnöke tartott bBáron György után, a Magyar Filmkritikusok Díja átadása előtt

Gyenge Zsolt filmkritikus, a szakosztály tagja, a MOME oktatója értékelte a 2023-as évet.evezetőt, elmondta, milyen viták után született meg az eredmény, a díjazottak listája.

A díjakat Báron György, valamint Gyürke Kata és Vincze Teréz filmkritikusok, a szakosztály vezetőségi tagjai adták át.

Elsőként Gyürke Kata adta át a legjobb férfi főszereplő díját Hajduk Károlynak a Mesterjátszma című filmben nyújtott alakításáért.

A legjobb animációs film díját a 27 című film kapta (rendező: Buda Anna Flóra). A Párizsban élő Flóra helyett a díjat a film egyik producere vette át.

A legjobb animációs film díját a 27 című film kapta (rendező: Buda Anna Flóra). A Párizsban élő Flóra helyett a díjat a film egyik producere vette át.

A legjobb dokumentumfilm díját a Túl közel (rendező: Püsök Botond) és a Falling (rendező: Gyimesi Anna) című film kapta.

A legjobb kisjátékfilm díját a Mária Terézia szül című film kapta (rendező: Cibulya Nikol)

A legjobb női epizódalakítás díját Hatházi Rebeka kapta a Magyarázat mindenre című filmben nyújtott alakításáért.

A legjobb női főszereplő díját Krasznahorkai Ágnes kapta az Elfogy a levegő című filmben nyújtott alakításáért.

A legjobb férfi epizódalakítás díját Kálid Artúr kapta az Éger és A másik érintése című filmekben nyújtott alakításáért.

Operatőri díjat kapott M. Deák Kristóf a Látom, amit látsz és a Cicaverzum című filmek fényképezéséért. A díjat Szabó Gábor operatőr adta át.

A legjobb forgatókönyv díját Reisz Gábor és Schulze Éva kapta a Magyarázat mindenre című filmért.

Különdíjat kapott a Budapest siló (rendező: Paczolay Zsófia) és a Műanyag égbolt című film (rendező: Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta).

A legjobb rendezés díját Szabó Mátyás kapta a Látom, amit látsz című filmért. A díjat Muhi András, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke adta át.

Ezután immár második alkalommal adták át az Eurora Kulturális Alapítvány által 2022 novemberében alapított Árvai Jolán-díjat. Árvai Jolán (1947-2001), Balázs Béla-díjas szerkesztő-riporter, az egykori Magyar Televízióban működő Fiatal Művészek Stúdiójának (FMS) alapító vezetője és producere, továbbá az egyik első olyan, rendszerváltás utáni független filmproducer volt, akinek munkássága alatt fesztiváldíjas filmek sora készülhetett el. Az emlékére létrehozott díjat egy 11 tagú grémium döntése alapján olyan független magyar filmproducer kaphatja meg, aki az 1986-tól 2000-ig működő Fiatal Művészek Stúdiójának és Árvai Jolánnak a szemléletét képviseli, azaz értékteremtő, igényes, művészi színvonalú filmeket létrehozó, több műfajban alkotó, kísérletező műalkotásokat befogadó és pályakezdőket segítő, jelentős életművel rendelkező, államilag nem elkötelezett szakember.

Maga a díj egy FMS-logóval ellátott bögre és oklevél. A díjat Szabó Gábor operatőr, az Árvai Jolán Emlékbizottság tagja adta át az idei díjazottnak, Petrányi Viktória producernek. Laudációjában felidézte azt a közkeletű szólást, mely szerint minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Petrányi Viktória régóta Mundruczó Kornél rendező alkotótársa és szakmai partnere, a Proton Cinema vezető producere.

A filmkritikusok B. Nagy László-díját az Elfogy a levegő című film kapta (rendező: Moldovai Katalin). A fiatalon, 46 éves korában, 1973-ban elhunyt filmkritikus, újságíró, dramaturg, műfordító nevét viselő díjat 1991 óta osztják ki, első ízben Grunwalsky Ferenc KA magyar filmkritikusok Életműdíját sok évtizedes kimagasló művészi munkájáért Schulze Éva forgatókönyvíró, producer kapta, aki így ma két elismerésben részesült, hiszen a legjobb forgatókönyvért is jutalmazták. A híressé vált Simó-osztály tagjainak filmjeiből összevágott részleteket tartalmazó bejátszással köszöntötték Schulze Évát, aki elmondta, hogy 60 éve dolgozik a szakmában, és szinte csak szakmai díjakat kapott, amelyek számára sokkal értékesebbek, mint bármilyen hivatalos elismerés kicsi, de nagyon erős című filmjét jutalmazták vele.

A díjak odaítélésének zsűrijében,mint a MUOSZ és TV Kritikus szakosztály tagjaként én is részt vettem ami a MUOSZ -ban január 11én 10 től 14 óráig tartott. A díj kiosztás után Az elfogyott a levegő című film két díjazottjával  Moldovai Katalinnal és Krasznahorkai Ágnessel interjút készítettem ami később kerül bemutatásra

A fotó: A díjazottak