Szarvas István (Hetedhéthatár.hu)

2020. október 6-án Csizmadia Norbert, a Pallas Athéné Domus Meriti Alapitvány Kuratórium elnöke beszélgetett PhD Mandeep Raival online angol nyelven az Értékiránytű című világhírű könyvéről. Ezt én is követtem és két kérdést küldtem a professzor asszonynak, de időhiány miatt nem válaszolta meg. Ekkor elhatároztam, hogy interjút készítek vele. Erre számtalan e-mail váltás után, 2021. április 21-én került sor online formában. Mandeep Rai Londonban, Oláh Gábor barátom Manchesterben fordította le és küldte tovább kérdéseimet, amiket én Budapesten tettem fel.

Mandeep Rai

Milyen szempontok alapján került kiválasztásra az Ön által meglátogatott 150 meglátogatott országból ez a 101?
Igazából nem én választottam ki őket. Idősorrendben dolgoztam fel, és amikor 105-höz értem, a szerkesztőm azt mondta, hogy ez már elég lesz. Azt mondta már 20 országnál, de én ragaszkodtam a többihez!

Mit jelent Önnek a hit, amivel Indiát jellemzi?
A hit egyfajta lényege az, hogy higgyünk valamiben. Akkor is higgyünk, ha nem látjuk, még ha nincs is bizonyíték. Mondjuk úgy: hinni az emberiesség legpozitívabb, legragyogóbb részében, és azon túl is.

Miért került Magyarország a 4. szakaszba (a közösségi értékek fejezetben), és mit jelent a versenyszellem?
Nem gondolom, hogy a verseny kizárólag az egyénről szól, szerintem a verseny valójában javíthatja a „mi” -t, az egészet. Jobb és jobb eredményeket termékeket vagy szolgáltatásokat, vagy emberiességet vagy közösséget lehet elérni vele. Tehát valójában a közösségről szól nemcsak az „én”-ről. Ezért van Magyarország a „Közösség” részben, mert hiszem, hogy a verseny valóban nagyszerű lehet. És fokozhatja a közösségi szellemet (ott). Aztán azt hiszem, hogy ez számomra az első (előző) kérdésre ad választ, mit jelent a verseny? Számomra a versenyképesség azt jelenti, hogy Magyarország megpróbál a legjobb önmaga lenni minden területen, legyen szó gyógyszerekről, akár tudományról, akár matematikáról, akár tudományos életről, akár kreativitásról. Szinte olyan, mintha magát nyomná a legjobb önmaga felé. Láttam ott (Magyarországon) férfiaknál és nőknél, hogy megpróbálják a legtöbbet kihozni magukból, mindig a következő lépésen gondolkodnak. Ha egészséges és fair a verseny, vagy ez a versenyszellem, az jobb a közösség számára, javítja a közösséget. Amikor egy országnak jó értelemben vett versenyszelleme van, akkor bizonyos szempontból önmagát javítja minden egyes alkalommal, tehát nem csak az „én”-re koncentrál, hanem az „én” jobbítja a „mi”-t. Ezért vezet a verseny egy jobb és innovatívabb közösség kialakulásához.

Mikor járt Magyarországon?
Jó pár éve. 2000 előtt, egyetemista koromban. Abban az időben politikát, közgazdaságtant, filozófiát és gasztronómiát, például konyhaművészeteket tanulmányoztam Magyarországon. Mind tanulmányaim ezen részében, mind a zenében, a kreativitásban, a képzőművészetben, a divatban, a földrajzban, a társadalomtudományokban, a tanulmányaim minden részében serkentőleg éreztem magam az ön hazájában

Mi tetszett Magyarországon és mi nem?
Tetszik nekem ez a kérdés, azt mutatja, hogy érdekel: „Mit tehetnének jobban Magyarországon?”. Ami nagyon tetszik, az a tény, hogy képes látni, nyitott tud lenni arra, mi jó benne, és arra is amin javítani kell, vagy ami rossz. Én soha nem mondanám, hogy valami rossz lenne, mert én nem így akarom látni a világot, de ha felteszi nekem ezt a kérdést, akkor látom: nyitott arra, hogy megtudja. Szerintem ez nagyon ritka, az emberek nem akarnak semmilyen negatívumról tudni. Az ön által feltett kérdés valóban megmutatja Magyarország minden jó tulajdonságát. Ami az, hogy nyitott a kritikára, a negatívra, arra, ami nem jó, valamint arra is amiben jó, mert nyitott a folyamatos fejlődésre, és ez valóban inspiráló. Még a negatív is inspiráló.

Mikor jön újra Magyarországra?
Amikor meghívnak. Örömmel beszélgetnék, szívesen tartanák előadást. Remélem, közvetlenül a világjárvány után mód lesz rá. Nagyon várom, hogy meghívjanak. Annyira lenyűgöz a város, a Duna-part, az egyetemetek, az egész környezet!

Találkozott valaha Indira Gandhival? 2002-ben készítettem interjút Puri Lakshmi indiai nagykövet asszonnyal, aki találkozott vele és példaképének tekintette.
Ismerek olyan embereket, akik jól ismerték, és akik sok időt töltöttek vele, de a korom miatt soha nem találkozhattam Indira Gandhival. Nagyon nehéz kérdés ez számomra, mert én szikh vagyok, és a szikhek különböznek a hinduktól és a muszlimoktól. Indira Gandhi szerintem nagyon erős jellem volt, nagyon tehetséges, de úgy gondolom, félre lett vezetve. Élete vége felé tömeges népirtás történt igazából a szikh néppel. Úgy gondolom, hogy az, ahogyan ő az életét vesztette, és ahogyan annyi szikh ember is az életét vesztette, az abszolút tragédia!

Általában két-három oldalban foglalja össze egy ország jellemzőit. Ezt egy több oldalas anyagból vette?
Rengeteg hanganyagom és írott anyagom van. Naplóbejegyzések, interjúk és cikkek vannak, amiket használtam. Annyi anyagom van, hogy otthon szobák vannak tele velük. Ezeket szintetizáltam.

Minden ország végén ajánlást ad. Gondolt arra, hogy ezeket összegyűjtve külön megjelenteti?
Igen, szeretném ezt megtenni egy magyar kiadóval karöltve, és utána lefordíttatni más nyelvekre is.

Az újságírást elemezve észlelt-e bármilyen pozitív vagy negatív változást az elmúlt 10 évben?
Szeretném, ha több olyan újságcikk lenne, amely független, ahol az újságíró nemcsak a szerkesztőkre figyel, vagy arra, hogy szerintük mit akarnak olvasni az emberek, hanem magasabb célokra is gondolna. Például nevelni, tájékoztatni nemcsak a szenzációt hajhászni, vagy nem csak tolni az embereket egyfajta gondolkodásmód felé. Azt gondolom, hogy az újságírás, ha jól csinálják, akkor nagyon fontos a társadalom számára. Ez az elv az elmúlt tíz évben kárt szenvedett. Remélem, hogy visszahozhatjuk az újságírás ezen védőbástyáját, visszahozhatjuk a függetlenség, az elfogulatlanság, a tájékoztatás, a magasabb igazság fontosnak tartásának értékét, vagy azt, hogy az embereket tanítsuk, vagy tájékoztassuk az igazságról. De ebben a pillanatban ez nincs így. Az újságírás, ha nagyon jól csinálják, nagy felelősséggel bír, és valami hihetetlen dolgot tesz a társadalom érdekében. Ez az a fajta újságírás, amelyet én még többet szeretnék látni. De jelenleg nemzetközi szinten, mindenhol rövidebb, egyszerűbb, ismétlődőbb; ugyanazok a történetek újra meg újra, nagyon felszínes módon jelennek meg az újságokban. Talán az emberek igénye miatt, de rajtunk, újságírókon is múlik, hogy támogassuk és fenntartsunk egyfajta minőségű társadalmat, egy virágzó, boldoguló társadalmat, amely képzett és tájékozott, és nem aggódik azon, hogy a társadalom merre tart. Nem esik a társadalom bajaiba vagy problémáiba, hanem inkább felemelkedik.

Mi a véleménye az interjúról, mint újságírási műfajról, alkalmazta-e munkásságában?
Nagyon, sokszor. A munkám során nagyon fontos volt, hogy használjam. Széles körű interjúkat készítettem, sokféle emberrel. Az ország csúcsán lévő emberektől kezdve, a cipőtisztítókon, az utcaseprőn és a kertészen át sokmindenkivel. Nem mondom, hogy bárki magasabb vagy alacsonyabb szinten áll, csak azt mondom, hogy az emberek teljes spektrumát interjúvoltam.

Szándékában áll-e ezt a bestseller könyvet bővítve újra kiadni?
Igen nagyon remélem!

Gondolkozik-e új könyv megjelentetésén?
Először szeretném az extra országok változatát kiadatni. Utána pedig egy gyerekeknek szóló verziót. Szívesen írnék könyveket más szerzőkkel. Lehet, hogy ez egy reagálás lenne a pandémiára.

Mi a véleménye India világgazdaságban elfoglalt helyéről?
Azt gondolom, hogy a járvány minden ország helyét megrengette a világ gazdaságban. Attól függ, mikor fog ez az interjú megjelenni. Például most Indiát nagyon súlyosan érinti egy második vagy harmadik Covid-hullám, amit indiai variánsának hívnak. Nagyon sok ember haldoklik jelenleg, ma, tegnap és előtte is, ezrek és ezrek. Sokan, akiket ismerek is. Negatív hatással lesz a gazdaságra, ha nem tudják ezt uralni vagy irányítani. Tehát most – amikor április 21-én felteszi nekem ezt a kérdést – azt hiszem, a válaszom az lenne, hogy nem tudom mi lesz a hatása. Egyrészt nagyon reménykedem India innovatív és vállalkozói és „menj és csináld meg”-hozzáállásában, és valóban a „szükség találékonnyá tesz”. Másrészt pedig azért imádkozom, hogy a járvány kezelhető legyen. India hite meg fogja adni azt a rugalmasságot, ami segít majd újra és újra visszapattanni.

Van valami amit nem kérdeztem, de el szeretné mondani?
Nagyon bizakodó és optimista vagyok Magyarországgal és a magyar emberek hozzáállásával, a „növekedési gondolkodásmódjukkal” kapcsolatban. Nem az a lényeg, hogy mi történt a múltban, hanem az, hogy mennyire vagyunk nyitottak a tanulásra, mennyire vagyunk nyitottak a jövőbeni változásokra, és azt hiszem, a világ nagyon gyorsan változik, és Magyarországnak meg van ez a nyitott „növekedési gondolkodása”.
A „növekedési gondolkodásmód”-ot Carol Dweck Stanford egyetemi professzor használta a „Mindset” című könyvében olyan emberek leírására, akik úgy gondolják, hogy sikerük az erőfeszítéstől és az arra ráfordított időtől függ.

Kedves Rai! Köszönöm az interjút és köszönöm Gábornak a kitűnő tolmácsolást és remélem a pandémia után mihamarabb találkozunk Budapesten!

*

Dr. Mandeep Rai Nagy Britanniában, a Gloucestershire megyei Churchdown faluban született. A filozófiai, politikai és közgazdaságtani tanulmányait követően PhD fokozatot szerzett a globális értékek témakörében. A világ minden tájáról származó cégekkel intézményekkel és egyénekkel dolgozik együtt. Pályafutása az IP Morgannél indult, később pedig az ENSZ-nek, az Európai Bizottságnak, valamint civil kezdeményezésű nem kormányzati szervezeteknek dolgozott, emellett pedig a BBC World Servicenek és a Reutersnek is tudósítója volt.

https://youtu.be/NOtedE0BfqI