Luis Martins professzorral a portugál Hipertónia Társaság tiszteletbeli elnökével 2016 szeptember18-án beszélgetett Szarvas István Siófokon, a Nemzetközi Hipertónia Kongresszus szünetében.

(Az interjú alább olvasható magyarul és portugálul.)

Luis Martins (b) Szarvas Istvánnal (j)

Sz. I.: – Professzor úr, nagyon örülünk, hogy itt ma megosztja velünk Portugália sófogyasztási szabályozásának történetét.

Luis Martins: – Én is nagyon örülök, hogy itt lehetek ezen a kongresszuson és beszélhetek róla!

– Kezdetként meséljen egy kicsit arról, hogyan ismerkedhetünk meg ezzel a problémával és hogyan kezdődött ez az egész folyamat?

– Az egész egy alapos kutatás eredményeként indult. Megfigyeltük, hogy egyre növekvő problémát jelent a túlzott só fogyasztás. Tudományos vizsgálatokat végeztünk, hogy kiderítsük, mely ételek tartalmazzák a legtöbb sót és meglepően az derült ki, hogy a kenyér volt az egyik legnagyobb forrása a napi só bevitelnek. Körülbelül a napi só fogyasztás 25 százaléka származott a kenyérből.

– Miután kiderült, hogy a kenyér jelentős szerepet játszik a problémában, mi volt a következő lépés?

– Nagyon fontos volt felkészülnünk arra, hogy különböző lobbik és az ipari szereplők ellenállást fognak kifejteni. Az élelmiszeriparban sok befolyásos szereplő van, és előre kellett látnunk, hogy mikor és milyen lépéseket fognak tenni ellenünk. Ezért alaposan átvizsgáltuk a tevékenység sorozatot.

– Beszéljünk egy kicsit az alternatívákról. Miért nem céloztak meg más ételeket, mint például a pizzát?

–  Valóban fontolóra vettük más ételek szabályozását is, de ezekkel járt volna több per és ellenállás is aktuális lobbik részéről. A pizzák például, komplex összetevőkből állnak, és sokféle recepttel, variációval rendelkeznek. Ezenkívül a pizzák gyártóinak nagy pénzügyi erőforrásai és befolyásuk van, amit ellenünk tudtak volna fordítani.

–  Tehát a kenyérrel való szabályozás volt a leghatékonyabb út előre?

–  Igen, pontosan! A kenyérgyártás sokkal egyszerűbb, mint más ételek szabályozása. Nagyon sok kenyérgyártó van, könnyű ellenőrizni és mérni a sótartalmat.

 –  Nagyon érdekes, amit elmondott! Egyébként Magyarországon a fő probléma nem az, hogy túlságosan sós a kenyér, hanem hogy rossz minőségű. Más kenyérgyártással kapcsolatos problémákat már korábban is szabályoztak, de erre a problémára még nem találtak megoldást. Végül, van valami még, amit hozzátenne a sófogyasztás szabályozásának történetéhez?

– Csak annyit mondanék, hogy ez egy példa arra, hogyan lehet tudományos kutatással és alapos tervezéssel hatékonyan megoldani egy egészségügyi problémát, még akkor is, ha számos kihívással kell megküzdeni. Fontos, hogy a közegészség érdekében olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek hosszú távon előnyösek lehetnek az emberek számára!

–  Köszönjük szépen, Professzor úr, hogy beszélhettünk erről a nagyon érdekes témáról!

–  Nagyon szívesen, öröm volt részt venni ebben a beszélgetésben, köszönöm, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy megoszthassam a tapasztalatainkat!

–––––––––––––––

Pão sem sal!

O Professor Luis Martins, Presidente Honorário da Sociedade Portuguesa de Hipertensão, foi entrevistado por István Szarvas no Congresso Internacional de Hipertensão em Siofok, a 18 de setembro de 2016.

– Professor, a história da regulação do sal em Portugal é muito interessante!

L. M: Eu também estou muito feliz por estar aqui neste congresso e por falar sobre isso!

– Primeiro, por favor fale-nos um pouco sobre como podemos aprender sobre este problema e como todo este processo começou!

– Tudo começou como resultado de uma investigação aprofundada. Observámos que o consumo excessivo de sal era um problema difícil. Realizámos estudos científicos para descobrir quais os alimentos que continham mais sal e, surpreendentemente, descobrimos que o pão era uma das maiores fontes de consumo diário de sal. Cerca de 25% do consumo diário de sal provinha do pão.

– Quando se descobriu que o pão era um dos principais factores que contribuíam para o problema, qual foi o passo seguinte?

– Era muito importante estar preparado para a resistência de vários grupos de pressão e da indústria. Há muitos atores influentes na indústria alimentar e tivemos de antecipar quando e que tipo de ação poderiam tomar contra nós. Por isso, revimos a série de actividades.

– Falemos um pouco sobre as alternativas. Porque não visar outros alimentos, como a pizza?

– De facto, considerámos a possibilidade de regulamentar outros alimentos, mas isso implicaria mais processos judiciais e a oposição dos lobbies actuais. Por exemplo, as pizzas têm ingredientes complexos e muitas receitas e variações. Além disso, os produtores de pizzas têm grandes recursos financeiros e influência que poderiam utilizar contra nós.

– Então, será que a regulamentação do pão foi a forma mais eficaz de avançar?

– Sim, exatamente! A produção de pão é muito mais fácil do que a regulamentação de outros alimentos. Há tantos produtores de pão que é fácil controlar e medir o teor de sal.

– Muito interessante o que disse! A propósito, o principal problema na Hungria não é o facto de o pão ser demasiado salgado, mas sim o facto de ser de má qualidade. Outros problemas relacionados com a produção de pão já foram regulamentados anteriormente, mas ainda não foi encontrada uma solução para este problema. Por último, há mais alguma coisa que gostaria de acrescentar à história da regulamentação do sal?

– Gostaria apenas de dizer que este é um exemplo de como a investigação científica e um planeamento cuidadoso podem resolver eficazmente um problema de saúde, mesmo que haja muitos desafios a superar. É importante adotar medidas de saúde pública que possam beneficiar as pessoas a longo prazo!

– Professor, obrigado pela oportunidade de debater este tema interessante!

– De nada, muito prazer participar nesta discussão! Obrigada por me darem a oportunidade de partilhar as minhas experiências convosco!