Kisajátított interjú

Bodor Ádám
(Kép forrása: Wikipédia)

Bodor Ádám Závadánál is tovább lép a vele készített interjú „kisajátításában”. Egy 1996-ban készült, hosszabb rádióbeszélgetés 2001-ben a Jelenkorban publikált, bővített változata adott ösztönzést számára, hogy Balla Zsófiával folyta­tott, feltételezhetően folyamatos, illetve folytatá­sos életrajzi beszélgetését maga öntse végső for­mába. Méghozzá úgy, hogy az ne pusztán pár­beszédként, hanem – egy kritikusa szerint – „két hangon megszólaló szövegként” jusson el az ol­vasóhoz.

Az interjú ismeretében feltételezhető, hogy a rangos pályatárs megfelelő partnere és katalizá­tora is volt Bodor vallomástételének, és éppen Balla Zsófia beavatottságának, a kérdező és a válaszoló közös emlékeinek köszönhető, hogy Bodor kötélnek állt. Nemcsak a tényszerű vá­laszt igénylő kérdésekre válaszolt, de részlete­sen kibontotta, elemezte, értékelte saját megtett útját, íróvá válásának rendhagyó történetét és mozgatórugóit. Az önálló kötetben publikált nagy interjúban nyoma sincs az élőbeszédre jel­lemző és magnószövegekben sokszor annyira zavaró pongyolaságnak vagy akár a fogalmazás esetlegességének. Az író múltját és művét egy­aránt jól ismerő riporter kurta – nyilván erősen meghúzott – kérdései főként a magas érzelmi hőfokon előadott vallomás mederben tartására, ritkábban előremozdítására szolgálnak.

(Forrás: Mit bír el az interjú, Földes Anna, Kritika 2003. október)