Závada Pál

Závada Pál

Egy Závada Pállal folytatott nyomtatott beszélgetés­nek már az expozíciójából kiderül: az író ragasz­kodott ahhoz, hogy ő csak e-mailen ad interjút. („Isten bizony, ezekkel a szavakkal” – Závada Pállal Gács Anna beszélget, Beszélő, 2002. má­jus.) A minden nagyképűségtől mentesen fogal­mazott kommentár szerint a Jadviga párnája író­ja ezzel a korábbi hírlapi beszélgetések őt feszé­lyező szövegére utalt, és kikötését azzal indo­kolta, hogy ő „nem tud nyomdaképes mondato­kat élőszóban és a lejegyzéssel is számoló tö­mörségben kieregetni magából”. Nem a közvet­len kommunikációban élvezetes előnyökkel já­ró, személyes kontaktust hárítja el, de abból in­dul ki, hogy eleven szót írásba áttenni (irodalmi) művészet, és „egyáltalán nem azt jelenti, hogy lenyúzzuk a magnószöveg állatbőrét, és egy kis nyirbálás után szóról szóra terítjük a papírra”. De mivel még a legérzékenyebb kérdezőtől sem várja el, hogy diktálás után valóban híven rajzol­ja őt a papírra, inkább azt vállalja, hogy ő maga rajzolja meg a képet. így jutott el Závada az elektronikus levelezés útján zajló beszélgetés le­hetőségét kihasználva, az e-mail interjú ötleté­hez. Abban a reményben, hogy az archaizáló meghatározással drótpostának becézett médium segítségével az  élő beszélgetés közvetlenségét a fogalmazás szó szerinti hitelességével egyeztető dokumentum kerülhet az olvasó kezébe.

(Forrás: Mit bír el az interjú Földes Anna, Kritika, 2003 október)