Trump elnök, Vance alelnök és Zelenszkij elnök közötti összetűzés

Magánbeszélgetésekben gyakori a vezetők között, de nyilvános látványosságként szinte példátlan, különösen a Fehér Ház környezetében. olyan vita stílus amely Trump elnök, Vance alelnök és Zelenszkij elnök között lezajlott Mindkét fél hibás volt abban, hogy a dolgok kicsúsztak a kezükből; de Zelenszkij volt az ostobább résztvevő, mert (ahogy Trump rámutatott) ő van gyenge helyzetben. Ennek a diplomáciai fiaskónak több oka is volt, de a legfontosabb az volt, hogy alapvetően eltérő nézetek voltak arról, hogyan kezdődött a háború és hogyan lehetne befejezni. Zelenszkij elnök, mint sokan az amerikai és európai intézményekben, minden felelősséget Oroszországra hárít a háborúért, és úgy véli, hogy az orosz kormány nemcsak maximalista célokat követ Ukrajnában, hanem a balti államokat és a NATO-t is meg akarja támadni.

Trump és Vance saját világ- és nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó nézeteik alapján (amelyeket sok kemény gondolkodású amerikai intézmény tagja is oszt) úgy vélik, hogy Oroszországnak bizonyos jogos okai voltak arra, hogy az ukrajnai nyugati ambíciókat biztonsági és létfontosságú érdekeik fenyegetésének tekintsék. Ezt a háborút a Nyugat és Oroszország közötti szélesebb geopolitikai konfliktus részeként látják a NATO bővítése és Európa biztonsági rendje kapcsán. Diplomácia hiányában úgy gondolják, hogy ez a geopolitikai konfliktusban az akció és reakció spirálja csak fokozódni fog, Trump szavaival élve, "a harmadik világháború" kockázatával.

Ezért voltak dühösek, amikor Zelenszkij a sajtótájékoztatón nyilvános nyomást gyakorolt rájuk, hogy ígérjenek egy amerikai katonai "háttértámogatást" egy európai "békemegőrző" erő számára Ukrajnában. És bár Trump szavai Zelenszkijről rendkívül diplomatikusak voltak, egy másik kérdésre adott válaszában mégis kimondott némi diplomáciai józan észt: "Azt akarod, hogy szörnyű dolgokat mondjak Putyinról, majd azt mondjam neki: 'Hé, Vlagyimir, mi lenne egy megállapodással?'" Trump azt is kijelentette, ami egy truizmus kellene legyen, de amit túl gyakran elfelejt az amerikai kül- és biztonságpolitikai intézmény: hogy elsődleges felelőssége az Egyesült Államok iránt van.