Az Isteni Sarah Bernhardt –
A Legenda Megformálása
A filmet a 2025-ös 15. Frankofon Filmnapokon március 6-án láttam a Francia Intézetben ahol telt ház volt a teremben. A film 2024-ben készült és azóta számos fesztiválon elismerést nyert. Különböző díjai közé tartoznak:
- César-díj (2025) - Legjobb női főszereplő: Sandrine Kiberlain
- César-díj (2025) - Legjobb jelmeztervezés: Christian Lacroix
- Le Festival de Cannes (2024) - Különleges Említés a rendezésért: Guillaume Nicloux
- Prix Lumière (2025) - Legjobb női alakítás: Sandrine Kiberlain
"Az Isteni Sarah Bernhardt" egy film, amely a 19. század egyik legismertebb színésznőjének, Sarah Bernhardt életét és pályafutását idézi fel. Az alkotás különösen fontos a színészi mesterség iránti tisztelet és az a rendkívüli életmű, amit a világhírű francia színésznő hagyott maga után. A filmben megjelenő témák a színház iránti elhivatottság, a női szerepek társadalmi megítélése és a színészi pálya kemikája.
A film központi eleme Bernhardt karakterének bemutatása, és ezen a ponton valóban kiemelkednek a főszereplő, Sandrine Kiberlain játékának finom vonásai. Az ő interpretációja lenyűgöző: érzékletesen és mélyrehatóan hozza elénk Bernhardt személyiségét, a férfiak uralta színházi világban szerzett sikerét és küzdelmeit. A színésznő, egy-egy pillanatra a színpadon is túllép a fizikai megjelenés határain, és olyan belső drámaiságot ad át, amely mélyen átérzi a nézőt. A szenvedély, a személyes és szakmai ellentétek egyaránt hangsúlyosan jelennek meg a filmben, és ezek az érzelmi árnyalatok, amelyeket az alakításában érzékelhetünk, teszik a játékot kiemelkedővé.
A rendező, Guillaume Nicloux az életrajzi filmek hagyományait követve igyekszik ábrázolni a női művész személyes és művészi küzdelmeit. A film nemcsak a színésznő pályafutásának legfontosabb pillanatait, hanem annak emberi oldalát is feltárja, amely rengeteg törékeny és emberi aspektust vonultat fel. A rendező jól érzékelteti a színház világát, annak szertelenségét és pátoszát, ugyanakkor a film vizuális stílusa rendkívül elegáns, mintha maga is egy színházi előadás lenne. Az egyes jelenetek kompozíciója, a fények és a háttér gyakran szimbolikus jelentéssel bírnak, amelyeket a rendező tudatosan használ, hogy hangsúlyozza Bernhardt belső vívódásait és drámai sorsát.
A film vizuálisan is lenyűgöző, a kosztümök és a díszletek hitelesen idézik fel a korabeli színházat és a 19. századi Párizst. A zene pedig szintén erősíti a film atmoszféráját, segítve a történet érzelmi ívét.
Összességében "Az Isteni Sarah Bernhardt" egy rendkívül erős és érzelmekkel teli film, amely méltó módon mutatja be a híres színésznő életét. Sandrine Kiberlain teljesítménye emelkedett a film egyik legfontosabb erősségévé, és Guillaume Nicloux rendezése is egyedi és figyelemre méltó. Minden szempontból egy emlékezetes alkotás, amely méltán érdemelte ki helyét a színházi drámák világában.
