Mészáros János:A 14 és a 20 közötti érem számra tippelek a birminghami versenyeken

Dr. Mészáros Jánossal, a Versenysport Szövetség elnökével beszélgetünk a Testnevelési Egyetemen a fogadalomtétel után. 2022 június 26-án

Elnök úr, milyen eredménnyel, éremeredménnyel lenne elégedett Amerikában Birminghami versenyeken?

-  Azt gondolom, hogy nagyon fontos leszögezni, hogy egy ötéves felkészülésen vagyunk túl, tehát a Covid-járvány miatt nem csak az olimpia, hanem a világjátékok is egy évvel elhalasztódott,  ezek a sportolók szinte mindent elkövettek, hogy 5 éven belül ők kvalifikálják magukat a világjátékokra, és  az látszik a résztvevők létszámából, hogy 17 sportág, tehát soha nem volt 17 sportágunk a világjátékokon egy alkalommal, és hát 59 versenyző vesz részt egyéni sportágakból, ami szerintem azt mutatja, hogy az eredmények valószínűleg szépek lesznek,  én arra tippelek, hogy a wroclawi 14 érmeket azt mindenképpen fölül tudjuk múlni és ahogy hallottuk a versenyzőknek az eredményeit, amikor felszólították őket, mikor kivonultak itt a fogadalomtételre, akkor itt sokszoros világbajnokok, Európa-bajnokok vannak, világbajnoki és Európa-bajnoki érmesek, tehát olyan kiváló sportágakból olyan kiváló sportolók kvalifikáltak, akik az éremnek a lehetőségét önmagukban magukban hordozzák. Hát én nagyon bizakodó vagyok és én azt hiszem, hogy Wroclaw után újra történelmi csúcsot tudunk elérni az érmek számát illetően.

- Nem óhajt nekem  konkrét számokat mondani?

-  A 14 és a 20 közötti érem számra tippelek, azzal, hogy arany, ezüst vagy bronz, azt nem szívesen jósolnám meg. Olyan pici a különbség sokszor, mikor ennyire kiélezett a küzdelem és a legtöbb sportágban nincsenek olyan papírformák, mint ahogy az időmérésekben. Tehát egy úszásnál lehet, hogy lehet tudni, hogy ki a világ legjobb úszója eredményekben vagy időben. Itt egy ejtőernyőzőnél vagy egy karatésnál, vagy egy muaythai, vagy egy jitsunada-t küzdősportoknál, ott nagyon kicsi a különbség, ott az adott pillanat dönti el, hogy az egy ezüst, bronz vagy aranyérem lesz, tehát nagyon nehéz meghatározni, de én azt gondolom, hogy a 14 és a 20 közötti érem, tehát én mindenképpen azt gondolom, hogy meg tudjuk haladni a wroclawi történelmi érmeknek a számát.

- Eléggé forr az egész sport a világon, mert olimpiai számokból kerülnek ki, olimpiai számok kerülnek be. Hogy látja mondjuk az elkövetkező öt évet ezen a területen, és hogy ha változás van, akkor ez nekünk jó vagy rossz lehet.

- Hát én azt gondolom, hogy ez a változás most már irányadó, tehát Tokió óta tudjuk, hogy Tokióban 5 új sportág volt, ami nyilván addig ezek a sportágak mind a Nemzeti Versenysport Szövetséghez tartoztak, ahogy olimpiai sportággá válik valaki, akár csak egy olimpiára is, teljes joggal olimpiai sportággá válik, átkerül a Magyar Olimpiai Bizottsághoz. Na most természetesen amikor a következő olimpián már nem szerepel, akkor visszakerül hozzánk. Tehát van egy ilyen mozgás az Olimpiai Bizottság és a Nemzeti Versenysport Szövetség között. Most azt kell hogy mondjam, hogy például a karate az ott volt a tokiói olimpiai játékokon és nagyon szépen szerepeltünk. Éremmel tért haza Áspataki Gábor, Párizsban nem lesz ott, viszont ott lesz a breaktánc, ami a táncszövetséghez tartozik. Tehát a táncsport az most ebben az időszakban átkerül az Olimpiai Bizottsághoz, és hát ugyanígy, ahogy lehetett látni az elmúlt időszakban, tehát például a gördeszka volt egy ilyen, ami átkerült, a szörf például a falmászás, tehát a sportmászás, ami városi sport, most például Párizsban nagy valószínűséggel a golyósportok, a Petanque is bekerül, tehát Párizs az utcára akarja ráépíteni az olimpiát, a fiatalokra, a Szajnára teszi rá a hangsúlyt, tehát ennek az olimpiának lesz egy olyan arculata, ami azt jelenti, hogy ezek a városi sportok bekerülnek, aztán hogyha lesz egy olyan rendező, nem tudom, hogy Los Angelesnek mi lesz a célja az olimpiával, akkor valószínű változik és egy másik aspektusból fogják meghatározni, hogy milyen sportágat emelnek be arra az egy olimpiára. Akik nem kerülnek be, azoknak el kell búcsúzni, ami azt jelenti, hogy visszakerülnek a Nemzeti Versenysport Szövetség égiszéjébe azok a szövetségek, akik majd ott kikerülnek. Úgyhogy van egy állandó mozgás, ez már jobb mint ami korábban volt.  Az én véleményem az, hogy mondjuk a korábbi 28 állandó sportág volt a nyári olimpiai játékokon, akkor csak akkor kerülhetett be egy új sportág, hogy ha kikerült valaki. Na most  arra várni, hogy valaki kikerüljön és annak a helyére bekerüljek, szóval ez egy nagyon nehéz dolog és  évekig nem is történt mozgás,  állandóan ugyanazok a sportágak vettek részt az olimpián. Ez most Tokiótól kezdődően elindult egy olyan változás, amikor van egy lehetőség, hogy egy sportág bekerüljön, bemutatkozzon és hát hogyha jól mutatkozik be, és a következő rendező város vagy ország is ugyanazt látja, meg jók is abban a sportágban, akkor valószínű bent tud maradni. És minél tovább bent tud maradni valaki, annál közelebb kerül az állandó programba kerüléshez.

- A sajtóból értesülhettünk, hogy a MOB új elnökével megbeszélést folytatott. Legfőbb gondolatokat elárulná nekem, hogy miről volt szó kettőjük között?

- A MOB elnökének Gyulai Zsolt úrnak az elfoglaltsága nem tette lehetővé, hogy itt legyen, de itt volt a Fábián László főtitkár úr, mind a ketten olimpiai bajnokok.  Hosszú és régi kapcsolat van velük,  a Magyar Olimpiai Bizottság és a Nemzeti Versenysport Szövetség az szorosan együttműködik, pontosan azokból az okokból kiindulva, amiről beszéltem, hogy azok a sportágak, akik nálunk vannak, azok tulajdonképpen várományosai az olimpiai programba kerülésnek. Amikor átkerülnek abba a programba, akkor nyilván az olimpiai bizottság átveszi őket. Amikor kikerülnek, akkor vissza. Tehát hasonló a feladatunk, mind a kettő versenysport szövetség, nyilván, de az Olimpiai Bizottság az olimpiai programban szereplő sportágakkal törődik, mi pedig az azon kívüliekkel. Tehát óhatatlanul össze kell hangolni a sportstratégiánkat, tehát a versenysport-stratégiánkat, és illeszteni egymáshoz ahhoz, hogy ez az átmenet zavartalan legyen, és hát azt gondolom, hogy azzal, hogy létrejött ez a négy köztestület Magyarországon, ami a magyar sport szakmaiságáért felel, kiegészülve a paralimpiai bizottsággal, aki a parasporttal, a paralimpiával és a fogyatékos sporttal dolgozik, és a nemzeti szabadidő, tehát nemzeti diákhallgatói szabadidősport szövetséggel, akik azokkal a területekkel, tehát a négy köztestületnek szorosan együtt kell dolgozni egymással, mivel minden versenysportnak ha olimpiai, ha nem olimpiai, általában van para szakága, tehát vagy fogyatékos területe, nem mindegyiknek, de a legtöbbnek van, és hát majdnem mindegyiknek van szabadidős egyetemi, diákhallgatói sport hatása is, tehát azt jelenti, hogy ezeknek a szervezeteknek együtt kell működni, tehát tulajdonképpen akkor tudunk jól dolgozni, hogyha látjuk egymásnak a feladatait és ki tudjuk egészíteni egymást ezen a területen. Tehát ugyanez a helyzet az Olimpiai Bizottság és a Nemzeti Versenysport Szövetség között. Én azt hiszem, hogy példaértékű a kapcsolat és ezt vállalhatjuk.

- Utolsó kérdés, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy valamikor világjátékot szervezzünk?

- A következő Magyarország már pályázott a világjátékokra és nagyon közel álltunk ahhoz, hogy megnyerjük. Ez a 2017-es Wroclaw-i világjátékok az tulajdonképpen azt úgy terveztük, hogy Magyarországon lesz. Közel álltunk hozzá és az utolsó pillanatban nyerte meg Wroclaw Lengyelország, tehát nekünk jók az esélyeink, az IVGA vezetőségével jó a kapcsolatunk,  ők szeretnék, hogy Magyarországon sor kerüljön egy világjátékok rendezésére, ha lehetőséget kapunk és ehhez megfelelő kormányzati támogatást, akkor mi nyitottak vagyunk ennek a rendezésére, de ez a jövő.  Ez most úgy néz ki, hogy egy időre eldőlt, tehát a '30-as évek valamelyik időpontján lehet leghamarabb esély arra, hogy világjátékokat rendezzen Magyarország, , ami Magyarországot jelenti, és azt is tudják, hogy Magyarország a sportban nagyon jó. Tehát ha mi vállalunk egy rendezvényt, mindegy, hogy egy világbajnokságot, most a vizes világbajnokságot vagy bármilyen mást, akkor az Magyarországon megfelelő támogatást fog kapni és megfelelő szakmai háttérrel fog lebonyolódni.

- Köszönöm szépen.

-

Polgár Zsófia: Fontos, hogy a gyerek megtanuljon gondolkodni

Pontosan másfél órával ezelőtt gratuláltam Zsófinak, mert a 25. lépésben feladásra kényszerültem,mindez 2009 november12-én  Budapesten a Telekom Székházban történt de azt szeretném elmondani, hogy idén ugyanannyi ideig sikerült játszanom ön ellen, mint tavaly Zsuzsa ellen. A különbség csak annyi, hogy tavaly kaptam egy oklevelet, amelyre Zsuzsa azt írta: "majdnem döntetlen". Idén ezt nem kérhettem volna öntől, mert nem értem el azt a szintet.

– Önnek két olimpiai aranyérme van és két világbajnoki érme. Hogyan emlékszik vissza ezekre a sikerekre?

– Valóban, két csapatolimpiai arany és két világbajnoki érem – ezek közül az egyik egyéni.

– Melyik a legkedvesebb ?

– A legemlékezetesebb számomra egyértelműen az első olimpia volt, 1988-ban Thesszalonikiben. Akkor még kislányok voltunk, és sokan kételkedtek benne, hogy valóban sikeresek lehetünk. Akkor sikerült legyőznünk a Szovjetunió csapatát, akik addig egyeduralkodók voltak a női sakkozásban. Ez mindannyiunk számára meghatározó élmény volt.

– Érdekes, hogy ezekkel a gyönyörű eredményekkel is „csak” bronzérmes a magyar örökranglistán. Erről mi a véleménye?

– Engem mindig meghat, ha valamilyen díjat kapok, nagyon tudom értékelni.

– A testvérei, Judit és Zsuzsa vannak ön előtt.

– Igen, persze. Ezzel kapcsolatban gyakran viccelek. Amikor kérdezik tőlem, hogy milyen sakkozó vagyok, akkor azt mondom: a világ egyik legjobb női sakkozója voltam – de az országban csak a harmadik, a városban is, sőt, a kerületben is. S ha még tovább "zoomolunk", még a házon belül is „csak” a harmadik. De ezzel nincs semmi problémám. Nem azért vagyok harmadik, mert én gyenge lennék, hanem mert ők annyira különlegesek.

– Játsszunk el egy gondolattal! Ezt a kérdést föltettem korábban Nádasinak és Juditnak is: mi lenne, ha a három Polgár-lány kihívna egy másik ország csapatát egy mérkőzésre?

– Voltak ilyen meccseink korábban. Például Görögország ellen játszottunk és nyertünk is. Az emlékeim kicsit homályosak, de tudom, hogy voltak ilyen régi összecsapások.

– Néhány éve Judit azt válaszolta, hogy már nem kultiválná ezt, mert jelenleg nem lennének eléggé felkészültek. Egyetért?

– Most már más szakaszában járunk az életünknek. Sokkal inkább az oktatásra koncentrálunk. Zsuzsi az amerikai egyetemi színtéren dolgozik, csapatuk negyedszer nyerte meg az egyetemi bajnokságot. Judittal pedig az iskolai és óvodai oktatási anyagokat fejlesztjük. A képességfejlesztő sakk most már bekerült a nemzeti alaptantervbe is, így egyre több gyermekhez el tudunk jutni.

– Oktatott Izraelben is?

 Igen, Izraelben is tanítottam, ahogy Kanadában is, amikor ott éltünk. Oktattam iskolában, adtam magánórákat, sőt, interneten keresztül is tanítottam. Az utóbbi két évben főként a Sakkpalotára koncentrálok.

– Tehát most a magyar oktatásban vesz részt?

– Igen. Úgy gondolom, a sakk egyik különlegessége, hogy 3 és 120 éves kor között bárki játszhatja. Minden korosztály megtalálhatja benne a maga örömét, fejlesztő értékét. Én minden életkorban ajánlom a sakkot. Örömmel tölt el, amikor azt hallom, hogy az oktatásügyben egyre több korosztály kap lehetőséget arra, hogy a sakkot tanulmányai részévé tegye.

– Önnek mi a kedvenc sakkfigurája? Juditnak tudom, hogy a ló.

– Nekem is a huszár a kedvencem.

– A gyerekei is sakkoznak?

 Természetesen. Nem versenyszerűen, nem úgy, mint mi, de nagyon fontosnak tartom, hogy valamilyen formában minden gyermek életében jelen legyen a sakk. Nem kell nagymesternek lenni, de fontos, hogy megtanuljanak gondolkodni, előre tervezni. Előbb gondolkodunk, aztán cselekszünk – és erre a sakk kiváló eszköz.

 Végezetül egy kérdés, amit minden kiváló sakkozónak fel szoktam tenni: mi a véleménye az ember és a számítógép közötti küzdelemről? Le tudja győzni az ember a világ legjobb sakkprogramját?

– Az idő múlásával ez egyre nehezebb, de úgy érzem, hogy valójában nem fair ez az összevetés. Egy futóversenyre sem állítunk be egy motort. A gépnek rendelkezésére áll az egész könyvtár, az embernek nem – de ha az ember is megkapja ugyanezt a támogatást, akkor szerintem még mindig erősebb lehet.

 Volt, aki azt mondta, hogy legfeljebb döntetlenre képes.

– Segítség nélkül ma már valóban jobbak a gépek.

– Épp egy hete kérdeztem Benkő Pál nemzetközi nagymestert, aki amerikai bajnok is volt. Ő most 86 éves, és azt mondta, szerinte az ember még mindig erősebb, mint a sakkgép.

 Igen, erről megoszlanak a vélemények. Talán az lenne a legjobb, ha újra lenne egy meccs mondjuk Carlsen és a legjobb sakkprogram között – akkor pontosabb választ kapnánk.

– Van valami, amit nem kérdeztem, de szívesen megosztana az olvasóinkkal?

– Csak annyit, hogy bízom benne: minél több gyermeknek lesz lehetősége belépni a Sakkpalota világába, és ilyen módon fejlesztheti a képességeit.

 Nagyon szépen köszönöm!

 Én is köszönöm.

Rövid életrajz – Polgár Zsófia

Polgár Zsófia (született: 1974. november 22.) nemzetközi nagymester, a világhírű Polgár nővérek középső tagja. Testvérei: Polgár Zsuzsa és Polgár Judit, mindhárman a női sakk világának meghatározó alakjai. Zsófia kétszeres sakkolimpiai bajnok a magyar női válogatott tagjaként, valamint több nemzetközi verseny dobogósa. Később Izraelben és Kanadában élt, ahol sakkoktatással foglalkozott, majd visszatért Magyarországra, hogy a Sakkpalota nevű képességfejlesztő oktatási programban vegyen részt. Az oktatásra és gyermekek gondolkodásának fejlesztésére helyezte át a hangsúlyt. Több nyelven beszél, és számos országban tanított sakkot, az óvodás kortól egészen a felnőttképzésig.

Hatalmas sikerrel zárult a 10. Fesztivál Akadémia
Budapest – FAB Summerfest
A jubileumi rendezvénysorozat 11 napja alatt Budapest a világ klasszikus
zenei életének központjává vált: 120 nemzetközileg elismert szólista és a jövő
kiemelkedő tehetségei, 35 ország 115 zenész diákjai alkottak együtt inspiráló,
felejthetetlen pillanatokat.
2025. július 18-28. Budapest
Alapító-művészeti vezetők:

Kokas Katalin Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, Érdemes művész, a Zeneakadémia docense
Kelemen Barnabás Kossuth- és Bartók-Pásztory -díjas hegedűművész, a grazi egyetem
tanára, a firenzei egyetem vendégprofesszora
A fesztivál kiemelt művészei: Kurtág György, Maxim Vengerov
Elhoztuk a világot – elhozzuk a jövőt mottóval rendezték meg idén a 10. Fesztivál Akadémia
Budapest nyári fesztiválját, a FAB Summerfestet, amely 11 napra a klasszikus zene központjává
tette Budapestet: felejthetetlen koncertekkel, mesterkurzusok izgalmával és mély, valódi
műhelymunkával bizonyította, hogy lehetséges hidat építeni generációk között és továbbadni
országokon átívelően a tudást. A Kokas Katalin és Kelemen Barnabás hegedűművész-házaspár által
alapított unikális programsorozat idén 11 napon át telt házas koncertekkel várta a közönséget a
Zeneakadémián és 5 programmal a BMC-ben. 35 országból érkeztek diákok, 120 világklasszis
szólista, köztük olyan világsztárok, mint Maxim Vengerov a fesztivál díszvendége, Serjei
Nakarjakov, Andreas Ottensamer, Boris Brovtsyn és a hazai kiválóságok, mint Keller András, Fenyő
László, Pusker Júlia, Maxim Rysanov, Nagy Péter és a fesztiválalapítók, a kiemelt vendég Kurtág
György volt. A FAB-Summerfesten többek között megemlékeztek a holokauszt áldozatairól, és egy-
egy teljes napot dedikáltak Schubert, illetve Sosztakovics művészetének.
 
„Elképesztő tizennégy nap van mögöttünk tele felejthetetlen koncertekkel, találkozásokkal és
mesterkurzusokkal. Csodálatos, hogy azok az ifjú szólisták, akik ezelőtt tíz évvel csatlakoztak a FAB
mesterkurzusokhoz, vagy díjat nyertek valamelyik általunk szervezett versenyen, most szólistaként álltak a
színpadon olyan művészekkel együtt, mint Sergei Nakarjakov, Maxim Vengerov vagy Andreas Ottensamer
és a számos világhírű művész. A Fesztivál Akadémia Budapesten minden évben a világ zenei krémjének
tudása és energiája adódik össze, ezt nemcsak belülről, a nyilvános mesterkurzusokon, hanem a közönség
soraiból is érezni, látni, hallani lehet. A FAB ünnep mert itt találkozik a világ és a résztvevők
Magyarországról, a mi kultúránkból is visznek haza élményeket: idén például a néptáncainkba
kóstolhattak bele a Liszt Ferenc téren megrendezett éjszakai táncházban, a magyar cigányzenébe Sárközy
Lajos és zenekara muzsikájával, vagy a délszláv tamburamuzsikába a Söndörgő fergeteges éjszakai
fellépésén.” (Kokas Katalin és Kelemen Barnabás)
 
A Fesztivál Akadémia Budapesten már július 16-ától zajlottak a próbák és mesterkurzusok, de a fesztivál
július 18-án a Concerto Budapest ünnepi nyitókoncertjével vette kezdetét, Keller András vezényletével
méltó nyitányt adva a tizedik jubileumi Summerfestnek. A Zeneakadémia Nagytermében megrendezett
esten Mozart c-moll zongoraversenyében egy ifjú szólistát ismerhetett meg a magyar közönség, Pei Lin
 Oisin Pu személyében és elhangzott Dohnányi hegedűversenye Boris Brovtsyn, és Csajkovszkij Rokoko
variációi Fenyő László felejthetetlen tolmácsolásában. Vivaldi D-Dúr hegedűversenyében 10 ifjú szólista,
köztük Daniil Bulayev, Kelemen Gáspár és Leonhard Baumgartner varázsolta el a közönséget.

 
Július 19-én reggeltől késő estig követték egymást a koncertélmények, a gyermekeket megszólító
mesekoncerttől a kamarazenei remekműveken át egészen a kortárs művekig. A 11-kor kezdődő
gyerekkoncerten Csákányi Eszter hangján ismerhettük meg Péter és a farkas történetét, Prokofjev
zenéjével, majd este Telemann: D-dúr concerto 3 trombitára és timpanira című művében a világ
legnagyobb trombitását Sergei Nakarjakovot hallhattuk többek között.
 
Július 20-án Sosztakovics halálának 50. évfordulójára egész napos koncertfolyammal emlékeztek a FAB
művészei és a közönség megismerhette a szerző gondolatait is Mácsai Pál színművész értő előadásában.
Elhangzott a szerző c-moll zongoraversenye Maria Meerovitch szólójával az Anima Musicae zenekarral és
a Brácsaszonáta felejthetetlen előadása zárta a napot Maxim Rysanov csodálatos szólójával.
 
Hétfőn kimagasló kamarazenei élményben lehetett része a közönségnek, a Solti teremben két szextett állt
színpadra Brahms 1 (B-dúr) vonósszextettje és Csajkovszkij Firenzei emléke hangzott el ismert művészek
és a jövő világhírű szólistáinak előadásában. Július 22-én a Holokauszt-emléknap keretében három
egymásra épülő esemény várta a közönséget a BMC-ben: egy Mendelssohn-trió Coco Tomita, Mon-Puo
Lee és Boros Mihály előadásában, majd Kertész Imre Kaddis című zenei részletekkel átszőtt
felolvasószínházi változata került színre – a Kertész Imre Intézet produkciója. Az esti koncert
ősbemutatókkal zárult: a FAB felkérésére a holokauszt áldozatainak emlékére Balogh Máté, Tornyai Péter
és Bella Máté komponált darabot. Az esemény háziasszonya Molnár Piroska volt.
 
Július 23-án FAB-UP koncertekre került sor, többek között Abouzahra Mariam nagyívű önálló
kamarakoncertjére, majd az esti koncerteken a 20 század legjobbjainak műveiből halhattunk válogatást.
Csütörtökön Ravel Messiaen, Smetana és Mozart kamaraművei töltötték be a Solti termet olyan kíváló
előadók tolmácsolásában mint Králik Abigél, Kokas Katalin és Kokas Dóra, Pusker Júlia, Fenyő László és
José Gallardo többek között.
 
Július 25-én a Schubertiáda nap keretében reggeltől estig Schubert költői zeneiségében merülhetett el a
közönség, elhangzott többek között az f-moll fantázia, a Halál és a lányka kvartettet, valamint Johannes
Held előadásában Schubert-dalok, és természetesen az elmaradhatatlan Pisztráng-ötös, amely minden
évben a fesztivál egyik legvártabb pillanata.
 
A záróhétvégén Mendelssohn-, Bartók- és Mahler-művek mellett kamarazenei ritkaságok és nagyszabású
záróhangverseny is helyet kaptak. A nap Andreas Ottensamer vezényletével Humperdinck Jancsi és
Juliskájával indult Molnár Piroska meséjével. Ismét színpadra álltak a FAB-UP tehetségei és elhangzottak
olyan ritkán hallható művek, mint például Enescu 1. román rapszódiája Jonian Ilias Kadesha előadásában,
vagy a szerző a-moll zongoraötöse. A fesztivál díszvendége, Maxim Vengerov szombaton Mendelssohn
Esz-dúr vonósoktettjében lépett színpadra Kokas Katalin, Pusker Júlia, Králik Abigél, Maxim Rysanov,
Kelemen Barnabás, Fenyő László és Kokas Dóra társaságában. A világhírű művésszel a koncertet követően
Kelemen Barnabás beszélgetett a színpadon, amikor a hét során a diákoktól és a közönségtől
összegyűjtött kérdésekre is válaszolt Maxim Vengerov.
 
Vasárnap délelőtt kortárs hegedűkészítő mesterek hangszereinek anonim versenyére került sor. Az első
helyezett Gollob Bence, a második Faragó-Thököly Márton, a harmadik pedig Guminár Tamás
hegedűkészítő hangszere lett.
 
Vasárnap este ünnepi zárókoncerten hangzott el Bach 3. Brandenburgi versenye, Bartók 1. Vonósnégyese,
majd Balogh Máté Timpani Speech című, üstdobra írt darabjának ősbemutatója, végül Maxim Vengerov
Mendelssohn hegedűversenyének szólistájaként tért vissza a színpadra a Fesztivál Akadémia Budapest
tanítványokból és tanárokból, ismert művészekből kiegészített zenekarral, amelyet Kelemen Barnabás
vezényelt.
 
A fesztivál egyik fénypontja és egyben zárása Maxim Vengerov és Kurtág György telt házas mesterkurzusa
volt hétfőn a BMC-ben, amelynek felvételét a Violin Channel műsorára tűzte. Kurtág György Bartók 5.

vonósnégyeséről tartott mesterkurzust a Kelemen Quartetnek, Maxim Vengerov mesterkurzusán pedig
négy kiváló tanítvány, Coco Tomita, Kelemen Gáspár, Daniil Bulayev és Maya Kasprzak vehetett részt.
 
A Violin Channelen Maxim Vengerov kurzusa augusztus 1-jén lesz látható magyar idő szerint este
7 órakor, Kurtág György kurzusa pedig augusztus 4-én kerül adásba szintén este 7 órakor.
 
A nagy sikerű nyári fesztivál után a Fesztivál Akadémia Budapest éves programsorozata,

Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke által 2025. július 26-án Székesfehérváron („Hazánk helye Európában és a világban” című rendezvény keretében) elhangzott beszédének főbb üzenetei,

1. Európai orientáció, Nyugat‑központúság 🟢

• Magyar élesen bírálta a magyar külpolitika „kompország” struktúráját: nincs több ingázás Kelet és Nyugat között, végleges döntést kell hozni, Magyarország helye Európában van, volt és lesz
• Nazív hívás: „Magyarország nem lehet többé kompország.”
• Kiemelte, hogy a Tisza-kormány nem lesz „bot a küllők között” az EU-ban, és nem veszélyezteti a NATO egységét

2. Szövetségesi politika és regionális együttműködés

• A V4-ek újjáépítését, a jó lengyel–magyar viszony helyreállítását alapvetőnek nevezte: a leendő miniszterelnök első külföldi útja Varsóba vezet majd, majd Bécs-be és Brüsszelbe
• „Folytonos vétózással akadályozni a NATO/EU működését a nemzet biztonságának kockáztatása” – szögezte le

3. Demokrácia, párbeszéd és társadalmi egység

• Magyar elutasította a gyűlöletpolitikát: senkit sem lehet hazaárulónak nevezni politikai meggyőződés miatt, a médiától a gyűlöletkeltés beszüntetését követelte, és azt, hogy az állam minden állampolgárt képviselje, pártállástól függetlenül telex.
• A Tisza Párt elkötelezett: a vitától nem kell félni, és a vita pallérozza az elmét. A párt mindenkit képvisel – még a fideszeseket is – és nem lesz „Orbán Balázsok országa”
• Végül egy látványos szimbolikus gesztust kért: fogják meg egymás kezét és álljanak ki az orbáni gyűlölet ellen. Zárógondolatként: „Egy a nemzet, egy a zászló, a haza minden előtt!”

4. Állam „papíron” és reformigény

• Magyar szerint a magyar állam de facto működésképtelen, papíron létezik csak. A Tisza terv “igazi emberséges, megvalósítható jövőképet” kínálna: négy pilléren állna a kormányzás – biztonság, szuverenitás, jólét és működő ország
• Elutasította, hogy Orbán Viktor kizárólag magának követelje az igazságot és befolyást, gazdagságát védje vétók útján. Magyar ezzel szemben államszerű működést, átláthatóságot és strukturális változást ígért

5. Kárpát-medence és külhoni magyarok

• A külhoni magyarok támogatását nem opcióként, hanem nemzeti minimumként kezelte. Felajánlotta Orbán Viktorral közös látogatást Kárpátaljára, hogy valódi igényekre reagálhassanak Index+1Blikk+1.
• A határon túli magyar identitás ne legyen elvárás, inkább támogatás – erről a kerekasztal-beszélgetés során Borbély Alexandra, Sopov Ildikó és Bujdosó Andrea is szólt Index+1Blikk+1.

6. Választás 2026 – mint népszavazás

• A 2026-os választást Magyar népszavazásként definiálta: Orbán Viktor „korrupt hatalmáról” és Magyarország EU-/NATO-tagságáról szól majd döntésként
• Arra buzdította az állampolgárokat, hogy ha elege van a gyűlöletből, csatlakozzon a nyilatkozathoz, és vegyen részt párbeszédben, függetlenül politikai hovatartozástól
•  7. Gazdaság, mezőgazdaság, demográfia, technológia

• Felhívta a figyelmet az aszályokra, hiányzó vízgazdálkodási beruházásokra, amelyeket szerinte az Orbán-kormány nem hajtott végre. A megoldás: EU-s források hazahozása és célzott vidékfejlesztés A mesterséges intelligencia forradalmára is reagált: szerinte a digitális buborékok megbontják a közös valóságot, veszélyes ez a demokráciára nézve telex.

🌟 Összegzés

Magyar Péter átfogó, strukturált, nyugatbarát és demokratikus Magyarország vízióját vázolta fel Székesfehérváron 2025. július 26-án. Beszéde a demokratikus kultúrára, az EU–NATO-tagságra, a párbeszédre, a jól működő államra és a külhoni magyar közösségek támogatására épült. A Tisza Párt lehetséges kormányzása radikális elmozdulást ígér az Orbán-rendszertől, erős európaisággal és társadalmi szerződéssel.

Orbán Viktor miniszterelnök 2025 július 26-i tusványosi beszédének főbb üzenetei

1. Választási stratégia és 2026‑os tervezési ciklus

Orbán elmondta, hogy ez volt az utolsó ilyen előadás ebben a kormányzati ciklusban, és jövőre Tusványoson tervezi megnyitni a következőt  .

Beltéri felméréseik szerint, ha most lennének választások, 106 választókerületből 80-at nyernének – listázta a célt, de nem elégszik meg ennyivel, korábbi 87 körzet eredményét is túlszárnyalásra törekszik  .

2. „Nagy és gazdag Magyarország” nemzeti stratégia

A beszéd központi eleme Orbán „nagystratégiája”: a cél Magyarországot sikeressé és virágzóvá tenni  .

Bemutatta a „digitális honfoglalás” koncepcióját: azért indítják el a „Digitális Polgári Köröket”, hogy a digitális térben a haza szeretetét közvetítsék a trollkodás helyett. Az első kört már életre hívták, és mindennek van választási jelentősége — de túlmutat azon is  .

3. Semlegesség doktrína — világháborús veszély és geopolitikai helyzet

Orbán világossá tette, hogy a harmadik világháború nem döntés kérdése, hanem végkifejlet lehet, ha nem előzik meg a lehetőségét  .

Felvázolt egy „semlegesség doktrínát” öt pillérben, hogy Magyarország távol maradhasson a fegyveres konfliktusoktól  .

4. Unióval szembeni konfrontáció az EU-költségvetéssel

Orbán bejelentette: Magyarország nem támogatja az EU 2028–34-es költségvetését, amíg nem kapja vissza a korábban befagyasztott EU-s forrásokat. Ennek visszatartását intézményi jogsértés számlájára írta  .

Ezzel együtt folytatta az EU‑kritikát: bírálta Brüsszel támogatását Ukrajna részére és azt, hogy tőlük „háborúpárti” politika érkezik Magyarországra  .

5. A szuverenitás mint alapelv

Orbán beszédét egyenesen azzal zárta, hogy „a szuverén Magyarország azt jelenti, hogy úgy élünk, ahogy akarunk”: senki ne mondja meg nekünk, kikkel éljünk, hogyan neveljük a gyerekeinket, vagy akarunk‑e háborúba menni. Ma még ők döntik ezeket — ma még szuverén ország vagyunk  .

6. Bírálatok és kritikák

Elemzők szerint Orbán beszéde kevés újdonságot hozott — hiányoztak konkrét javaslatok, a retorika főként ideológiai kifejtés volt, gazdasági térnyerésre vonatkozó részletek nélkül  .

Orbán egyszerűsíti és összekapcsolja a migrációt, gender- és LGBTQ-témákat, amivel leegyszerűsített képet ad a nyugat társadalmáról  .

Összegzés

Orbán Viktor 2025‑ös tusnádfürdői beszéde főként a jövő évre, a 2026‑os választásokra irányuló stratégiát, a nemzeti szuverenitás kérdését és Magyarország „nagystratégiáját” tematizálta.  Kevés konkrét programot tartalmazott, viszont világossá tette: a kormány “digitális polgári körökkel” készül mobilizálni a választói bázist, miközben a brüsszeli konfliktus és a világbéke fenyegetettsége tematika dominált. Kritikusai szerint azonban hiányzott az újdonság és a belső tartalom: célok vannak, de kevesebb útmutatás a megvalósításhoz.

Vécsey Zsadány A 2000-es évek elején megérintett az e-learning világa

---

Beszélgetőpartnerem Vécsey Zsadán  a Flickby vezetéstudományi játék megalkotója.,akivel 2023. április 14-én a MÚOSZ elnöki kávézójában beszélgettünk

Szarvas István:

Hogyan vezetett az utad a vezetéstudományi szimulációk világához?

Vécsey Zsadány:

Engem mindig is a szervezetek működése és azok egyszerűsítése, igazságossá tétele érdekelt. Közgazdászként végeztem, és már a 2000-es évek elején megérintett az e-learning világa. Az akkori édesapám által vezetett tanácsadócég e köré kezdett el új szolgáltatásokat építeni. Én magam is fejlesztőként kapcsolódtam be, majd hamarosan vezetésfejlesztési szimulációkat kezdtünk készíteni. Ez lett a szenvedélyem, és végül a hivatásommá is vált. A Flickby már egy nemzetközi csapat munkájának eredménye, amely játékalapú, tudományosan megalapozott vezetői fejlesztő alkalmazásokat fejleszt.

Szarvas István:

Milyen témát dolgoz fel a Flickby szimuláció, és hogyan kapcsolódik ehhez Csíkszentmihályi Mihály munkássága?

Vécsey Zsadány:

A játék fő témája egy kaliforniai borászat működése. Csíkszentmihályi Mihály 2007-től dolgozott velünk, miután kutatást végzett a Good Business című könyve kapcsán, amely a flow munkahelyi hasznosítását vizsgálta. A szimuláció célja az volt, hogy megtaláljuk, hogyan tud a vezető olyan döntéseket hozni, amelyek a szervezet céljait és a munkatársak motivációját is támogatják. A játék a vezetői beavatkozások természetét, azok hatásait, valamint a flow élmény kialakulását modellezi.

Szarvas István:

Miért épp egy borászat lett a játék színtere, és honnan jött az ötlet?

Vécsey Zsadány:

A borászat ötlete Csíkszentmihályi Mihálytól származott. Javasolta, hogy egy olyan kisvállalkozást válasszunk, amely nemcsak gazdasági, hanem kulturális és emberi szempontból is izgalmas. Ekkor említette Haraszti Ágostont, a magyar származású kaliforniai pionírt, aki San Diego első seriffje volt, és jelentős szerepet játszott a borászat meghonosításában Kaliforniában. Ez a magyar történelmi vonatkozás különösen inspiráló volt számunkra.

Szarvas István:

Hogyan zajlott az első találkozásotok Csíkszentmihályi Mihállyal?

Vécsey Zsadány:

2007-ben látogattam el hozzá Los Angeles mellé, Claremontba, az otthonába. A felesége nyitott ajtót, és kissé meglepődött, hogy pontosan érkeztem. Először azt gondolta, hogy eltévedtem – akkoriban még újdonság volt a GPS, és Mihály nem hitte el, hogy műhold segítségével navigáltam oda. A találkozás nagyon inspiráló volt. Együtt rajzoltuk fel az első játékverzió szerkezetét, és a flow-mérő rendszert is közösen találtuk ki.

Szarvas István:

A Flickby szimulációk milyen területeken használhatók, és kik a célcsoportok?

Vécsey Zsadány:

A szimulációinkat főként felsőoktatási intézmények és vállalati vezetőképzések során használják. Európában és az Egyesült Államokban is jelen vagyunk. Az eredeti játékidő hosszú volt – egyes szimulációk 7-8 órán át is tarthattak. Ma már jellemzően 70-80 perces, de akár 30 perces verziók is elérhetők. Ezekben a vezetők döntési helyzeteket élnek át, és az azokból fakadó hatásokat is tapasztalják – mindezt valós időben.

Szarvas István:

Mennyiben különböznek a különböző generációk a játékhoz való hozzáállásban?

Vécsey Zsadány:

A különböző generációk nagyon eltérően viszonyulnak a szimulációkhoz. Az idősebbek szívesebben merülnek el hosszabb játékokban, és jobban értékelik a rejtettebb, áttételes visszajelzéseket. A fiatalabbak – különösen a mai egyetemisták – viszont konkrét és azonnali visszajelzést várnak. Ők gyakran hasonlítják a játékot a TikTokhoz: rövid, gyors impulzusokat keresnek. Ez komoly kihívás számunkra, de egyben lehetőség is arra, hogy fejlesszük a tanulási formákat.

Szarvas István:

Gondolkodsz azon, hogy könyvben is feldolgozd ezeket a tapasztalatokat?

Vécsey Zsadány:

Igen, most már valóban van annyi tapasztalat és élmény, hogy elgondolkodom ezen. Egy könyv jó formátum lehetne arra, hogy bemutassam a játékfejlesztés mögötti gondolkodást, a vezetői tanulás különböző formáit, valamint a közös munkát Mihállyal. Fontosnak tartom, hogy ezt a tudást valamilyen maradandó módon is megosszam.

Orbán: „Maradnék inkább a kaptafánál!

Orbán: „Maradnék inkább a kaptafánál!"

Miniszterelnök Úr! A legnagyobb ellenzéki párt megnevezte miniszterelnök-jelöltjét. Készteti-e ez Önt új viselkedési, politizálási stratégiára?

A pártkérdésekkel a pártoknak kell foglalkozniuk. A kormánynak meg kormányzatival. Igyekszem is, amennyire lehet, ezt tenni. Az én dolgom az, hogy a kormányprogram végrehajtásával kapcsolatos munkát irányítsam, erre kaptam megbízást. Az, hogy más pártokon belül milyen ügyek vannak, milyen személyek kerülnek előtérbe, ez az én munkámat nem szabad, hogy befolyásolja. Remélem, sikerül is külön-választanom, és úgy tartanom: elválasztva a kormányzati munkát a pártpolitikai vitáktól. Megmondom őszintén: jól is esik, örülök neki, hogy inkább ez a része marad rám. Tudja, az mindig sokkal nehezebb meg viharosabb, kevesebb benne az öröm. Úgyhogy, maradnék inkább a kaptafánál.

Kíváncsi lennék, hogy amikor Ön tárgyalt Amerikában George Bush elnökkel, felmerült-e a gondolat, hogy esetleg meghívja Magyarországra?

Nem merült föl. Azon gondolkozom, hogy miért is nem. Azért, mert édesapja, idősebb George Bush Nagykeresztet kap a Magyar Köztársaságtól azért a kétségtelen érdemeiért, amelyek számunkra fontosak voltak, és 1989-ben, a magyarországi látogatásával azokat kifejezte. Ő volt az első olyan nagy tekintélyű és hatalmú nyugati államférfi, aki az akkor éppen tárgyalásokat folytató ellenzéki kerekasztal kontra kommunisták oldalról az ellenzéki kerekasztal tagjait — közöttük egyébként személy szerint éppen engem is — fogadta. Ez az egész ellenzéki kerekasztalnak az akkori átmenet szempontjából kulcskérdés volt — a nemzetközi legitimitását megteremtette. Ilyen szempontból az idősebb Bushnak, azt gondolom, hogy mindannyian köszönettel tartozunk. Ezt szeretnénk kifejezni egész családját meghívtuk, nem csak a volt elnököt, és ebbe beleértendő a fia is. Nyilvánvalóan kevés az esély arra, hogy emiatt az alkalom miatt az egész család átránduljon. Ilyen értelemben van egy meghívása az amerikai elnöknek Magyarországra. Azért nem jött szóba az, amikor nála voltam. Tudja, az ember nem ad át úgy meghívót, hogy ha akkor nem tudna eljönni, szívesen látjuk egyébként egy másik alkalommal, mondjuk november 16-án. Ez így nem megy. Úgyhogy, egy meghívást adtunk át, szívesen látjuk a Bush családot Magyarországon. Szép közös emlékeink vannak, örömmel idézzük föl ezeket együtt.

SZARVAS István

Megjelent: 2001. július 27. Hetedhéthatár

       Bige László:Nincs helye a könnyelmű döntéseknek

Nincs helye akönyelmú dőntéseknek

FOREWORD For Istvan Szarvas's Asked-they Answered VIII.

The reader is holding the eighth volume of István Szarvas’s interview series titled “I Asked – They Answered.” In recent years, publishing a new selection of interviews has become something of a tradition. The seventh volume came out last year, and the sixth was published in 2022. It is a special honor that István has once again asked me to write the Foreword.

István Szarvas began his career in general journalism in 1991 and turned to the more specialized field of interviews in 2008. We can count ourselves fortunate, as over the past 33 years, he has published nearly 600 print articles and more than 1,000 online pieces—including interviews, book reviews, and reports on various events ranging from science and healthcare to sports and gastronomy—enriching Hungarian journalism in the process.

His preparation and attitude toward interviews, along with his humility, are exemplary. As summarized by Dr. Vitéz Albert N. Békássy, an emeritus pediatric oncologist professor living in Sweden, in the introduction to the seventh volume: "Thanks to his extensive network, doors open for him, and in his interviews we hear from distinguished and renowned public figures from Hungary and abroad—prime ministers, heads of state, Olympic champions, ambassadors, leading artists, and church dignitaries."

His accomplishments are all the more impressive considering that in 2025, the author is celebrating his 81st birthday, to which I wish him continued health, happiness, and many more years of creative vitality!

The eighth volume of “I Asked – They Answered” continues the tradition of previous editions, featuring a mix of older and newer interviews. Of the 33 interviews, nearly one-third are from before 2009—including three from the 1990s. Eight interviews were conducted in the 2010s, and thirteen after 2021. The individuals featured in this book are incredibly diverse. István Szarvas interviews economic experts (CFOs, CEOs, managing directors), artists (actresses, actors, film directors, cinematographers, cellists, artistic directors, and a conductor awarded the Liszt Ferenc Prize), scientists (a Nobel Prize-winning astronomer, a Nobel Prize-winning biology professor, a university dean, and an academic), politicians, ambassadors, and even a Paralympian.

Three ideas stood out to me from this collection of interviews.
The first is the theme of mentorship or education. I found it fascinating that—despite their differences—a software company CEO (Ervin Szabó), a cellist and artistic director (István Várdai), and a Liszt Prize-winning conductor (György Vashegyi) all consider educating the next generation to be a key responsibility.

The second is the topic of artificial intelligence, discussed in the interview with Bálint Békefi. Through it, I too felt personally addressed. According to the interviewee, "This is an area many would prefer to ignore, something we’d rather not think about. We believe it doesn’t affect us, that we don’t need it—but I think it’s only a matter of time before we all have to confront it."
I must admit, I too am among those who would prefer to ignore it—not just because I believe it copies, steals, and often makes mistakes, but also because I don’t understand why we want to "outsource" or "mechanize" human creativity. But that’s just my personal opinion. Let’s see if the time will come when I too begin to engage with it!

Lastly, I’d like to touch on the issue of relevance. Many people think that older interviews lose their relevance over time—but that’s simply not true! A great example is the 13-year-old interview with Kati Marton, the Hungarian-born American journalist and author, who warns of the dangers of terrorism. Looking around the world today, it’s clear how relevant her words still are.

In fact, these older interviews are treasure troves. It would be interesting if István, in a future volume, revisited and updated some of his best interviews—reconnecting with the interviewees to explore what has changed in their lives, whether their dreams and hopes came true. Of course, this wouldn’t be easy, as circumstances and habits have changed drastically, but I trust in István’s determination! One of my favorite anecdotes from him relates to this: in the early 2000s, after being late for a prime ministerial press conference, he ran into former Prime Minister and EU Special Envoy Gyula Horn in the party headquarters hallway. Horn casually invited him into his office for a quick chat. Those days are long gone—nowadays, getting close to a leading politician, whether from the government or opposition, is nearly impossible. Thankfully, people in the worlds of culture, science, and business remain more accessible!

The wide temporal span of István’s interviews reminds us that—whether we like it or not—change is the one constant in the world. It highlights just how much our lives have changed, even in the past two decades. If, for instance, someone had said in 2004 that in ten or twenty years people would watch TV on their mobile phones, attend work meetings, conferences, and press briefings remotely, and elderly people would video call their distant relatives (bearing in mind that the first Apple iPhone only launched in 2007), we would probably have looked at them strangely and not believed them. And now in 2024, we’ve gone even further—with the arrival of AI, Artificial Intelligence, in the form of a program called ChatGPT.

I closed the foreword to István’s previous, seventh collection of interviews with a thought from Mihály Babák, former mayor of Szarvas for six consecutive terms: "A good question opens up the interviewee, and through it, we come to know the person." Indeed, István’s empathetic approach to his subjects allows us to see the person. The person who—despite the rapid advancement of science—should remain at the center of our attention. Perhaps this idea was best expressed by Béla Markovich, managing director of Mapei KFT: "One thing must not be forgotten: no digitalization, no automation will ever replace human thought and human creativity."
The HUMAN BEING.Gabor Oláh

ELŐSZÓ Szarvas István Kérdeztem Válaszoltak VIII. kötetéhez

Szarvas István nyolcadik Kérdeztem – válaszoltak című interjúkötetét tartja kezében az olvasó. Az elmúlt években szinte már hagyománnyá vált, hogy időről időre megjelenik egy újabb válogatás. A hetedik kötet tavaly, a hatodik pedig 2022-ben látott napvilágot. Külön megtiszteltetés számomra, hogy István ismét engem kért fel az előszó megírására.

Szarvas István 1991-ben kezdett el foglalkozni általános újságírással, és 2008-ban választotta a speciálisabb interjú műfaját. Szerencsénkre! Hiszen 33 év alatt közel 600 nyomtatott és több mint 1000 online írása jelent meg – interjúk, könyvrecenziók, tudósítások formájában –, a tudománytól, egészségügyön és sporton át a gasztronómiáig, gazdagítva ezzel a magyar sajtót.

Felkészültsége és alázatos hozzáállása példaértékű. Ahogyan dr. vitéz Békássy N. Albert, Svédországban élő gyermekonkológus emeritus professzor fogalmazott a hetedik kötet elején: „Kiterjedt kapcsolatrendszere birtokában megnyílnak előtte az ajtók, és interjúiban tiszteletre méltó, hírneves hazai és külföldi közszereplők – miniszterelnökök, államfők, olimpiai bajnokok, nagykövetek, kiemelkedő művészek, illetve egyházi méltóságok – szólalnak meg.”

Teljesítményét tovább emeli, hogy a szerző idén, 2025-ben ünnepli 81. születésnapját – ezúton is szívből kívánok neki jó egészséget, boldogságot és hosszú alkotói frissességet!

A nyolcadik Kérdeztem – válaszoltak kötet sem szakít az előző részek hagyományaival: régebbi és újabb interjúk egyaránt helyet kaptak benne. A 33 beszélgetésből közel egyharmad 2009 előtti – három még a kilencvenes évekből való –, nyolc a 2010-es években, és tizenhárom 2021 után készült. A kötet szereplői rendkívül sokszínűek: gazdasági szakemberek (pénzügyi igazgató, vállalatvezető, vezérigazgató), művészek (színésznő, színész, filmrendező, operatőr, csellóművész, művészeti vezető, Liszt Ferenc-díjas karmester), tudósok (Nobel-díjas csillagász, Nobel-díjas biológus professzor, egyetemi dékán, akadémikus), politikusok, nagykövetek és egy paralimpikon is megszólal.

Három gondolatot szeretnék kiemelni az interjúgyűjteményből, amelyek különösen megragadtak bennem.

Az egyik a mentorálás, a nevelés fontossága. Érdekesnek találtam, hogy különbözőségük ellenére egy szoftvercég vezérigazgatója (Szabó Ervin), egy csellóművész, művészeti vezető (Várdai István), valamint egy Liszt Ferenc-díjas karmester (Vashegyi György) egyaránt hangsúlyozta az új nemzedék képzésének szükségességét.

A másik gondolat Békefi Bálint interjújában jelenik meg: a mesterséges intelligencia problémája. A beszélgetés során úgy éreztem, engem is megszólítanak. Békefi szerint: „Ez egy olyan terület, amit sokan szeretnének figyelmen kívül hagyni, sokan szeretnénk nem gondolni rá. Azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk rá, hogy minket nem érint, de azt hiszem, csak idő kérdése, amikor ezzel mindnyájunknak foglalkoznia kell majd.” Bevallom, én is azok közé tartozom, akik szeretnék figyelmen kívül hagyni – nemcsak azért, mert másol, lop, és gyakran téved is, hanem mert nem értem, miért akarjuk az emberi kreativitást is „kiszervezni”, „gépesíteni”. De ez csak az én személyes véleményem. Meglátjuk, eljön-e az idő, amikor majd nekem is foglalkoznom kell vele.

A harmadik gondolat az aktualitás kérdését érinti. Sokan vélik úgy, hogy a régebbi interjúk már nem relevánsak – ez azonban tévedés. A 13 évvel ezelőtt készült Kati Marton-interjú jó példa erre: a magyar származású amerikai újságíró a terrorizmus veszélyére hívta fel a figyelmet, és ha körbenézünk a világban, ma is azt látjuk: milyen időszerűek a szavai!

Egyébként ezek a régi interjúk valódi aranybányák. Érdekes lenne, ha István egy jövőbeli kötetében visszatérne néhány korábbi alanyához, hogy megnézze: hogyan alakult az életük? Megvalósultak-e a vágyaik, céljaik? Tudom, nem könnyű vállalkozás – sok minden megváltozott azóta, de bízom István kitartásában. Egyik kedvenc anekdotám tőle: a 2000-es évek elején elkésve érkezett egy miniszterelnöki sajtótájékoztatóra, és a pártszékház folyosóján „összefutott” Horn Gyulával, aki lazán beinvitálta irodájába egy beszélgetésre. Azóta az idők változtak – ma már szinte lehetetlen elérni vezető politikusokat, akár kormánypártiak, akár ellenzékiek. Még szerencse, hogy a kultúra, tudomány és gazdaság világában alkotók elérhetőbbek!

István interjúinak széles időszaka figyelmeztet minket egy dologra: a világban egyetlen dolog állandó – a változás. Elég csak visszagondolni, hogyan alakult át az életünk az elmúlt húsz évben! Ha 2004-ben valaki azt mondja, hogy néhány éven belül mobiltelefonon nézünk tévét, videótelefonálunk, konferenciákon veszünk részt – nehéz lett volna elhinni. (Az első iPhone csak 2007-ben jelent meg!) 2024 pedig még ennél is tovább ment: megjelent az AI, a mesterséges intelligencia, például a ChatGPT formájában.

István hetedik kötetéhez írt előszavamat Babák Mihály, Szarvas város hat cikluson át megválasztott polgármesterének szavaival zártam: „Egy jó kérdéstől megnyílik a kérdezett, és ezáltal megismerhetjük az embert.” Igen, István empatikus hozzáállása valóban segít felfedni az embert. Azt az embert, aki – a tudomány bármily gyorsan is fejlődik – a legfontosabb marad. Ezt fogalmazta meg találóan Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője is: „Egy dolgot nem szabad elfelejteni: semmiféle digitalizáció, semmiféle automatizáció nem fogja helyettesíteni az emberi gondolkodást, az emberi kreativitást.” Az EMBERT.