Az elvégzett munka jóleső érzésével távozom Magyarországról,

Jorge Roza de Oliveira portugál nagykövettel Budapesten a MOM parki irodájában beszélgettünk 2025 június 24-én

1. Hogyan jellemezné a magyar–portugál diplomáciai kapcsolatokat? Milyen közös jövőbeli célok körvonalazódtak?
A Portugália és Magyarország közötti kapcsolatokat csakis jónak tudom minősíteni. Földrajzilag kellően távol vagyunk egymástól ahhoz, hogy ne terhelje múltunkat konfliktus. A két Szent Erzsébettől – a portugáltól és a magyartól, akik rokonok, és mindkettőjük nevéhez rózsacsoda fűződik – kezdve egészen a Habsburgok utolsó uralkodójáig, IV. Károlyig, Magyarország utolsó királyáig, akit Funchalban temettek el, valamint a magyarországi holokauszt idején szolgáló portugál diplomaták szerepéig a kapcsolódási pontok végig kedvezőek voltak. Más területeken is akadt érintkezés, például a futballban, amely – sajnos számomra, mivel a Benficának szurkolok – kapcsolataink egyik kevésbé örömteli epizódját hozta el az 1962-es „Béla Guttmann-átokkal”.
Az elmúlt ötven évben kapcsolataink jelentősen fejlődtek, lekövetve az európai és globális átalakulásokat. Az 1989-es berlini fal leomlása és Magyarország demokratikus átmenete sorsfordító állomások voltak, amelyek új alapokra helyezték együttműködésünket. Magyarország 1999-es NATO- és 2004-es uniós csatlakozása új fejezetet nyitott: közös értékek, kollektív biztonság és európai integráció keretében működünk együtt.

2. Mely portugál kulturális értékek bevezetését tartja különösen fontosnak Magyarországon?
A magyarok kultúraszerető nép, és érdeklődnek más népek kultúrája iránt. Az idei kulturális programjaink széles spektrumot fedtek le: a lusofón filmciklusoktól a festészeti és fotókiállításokon át a klasszikus és a modern zenéig. Ha egy kedvencet kellene kiemelnem a magyar közönség számára, az a fado lenne – minden megnyilvánulásában.
A kultúra részeként – és ez kötelességünk is – ide tartozik a portugál nyelv oktatása, amely országszerte jelen van egyetemeken és középiskolákban. Ez a legbiztosabb út a kultúrák megosztásához.

3. A turizmus mindkét ország számára prioritás. milyennek lája a kapcsolatot?

 Ez egy jól fejlődő ágazat. A Budapest és négy portugál város – Lisszabon, Porto, Faro és Funchal (utóbbi különösen azért, mert, mint említettem, ott nyugszik az utolsó osztrák–magyar uralkodó) – közötti közvetlen járatok teltházasak, ami jól jelzi az ágazat egészséges állapotát.

4. Milyen szerepe van a portugál nagykövetségnek a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, különös tekintettel az intelligens technológiákra és a digitális gazdaságra?
A nagykövetség közvetlenül nem foglalkozik gazdasági ügyekkel; ez az AICEP, a külföldi befektetésekért és külkereskedelemért felelős ügynökségünk irodáinak feladata. E téren bőven van mozgástér a kapcsolatok erősítésére. A számok viszonylag alacsonyak, inkább exportra és importra épülnek, mint közvetlen tőkebefektetésre. Ugyanakkor működnek portugál vállalatok Magyarországon – például jelenleg kettő is nap erőműparkokat épít.

5. Vannak-e olyan közös oktatási vagy tudományos programok, amelyekben magyar és portugál diákok, kutatók együtt dolgozhatnak?
Vannak kétoldalú ösztöndíjprogramok portugál és magyar egyetemek között. Emellett a lektorátusok és a portugál nyelvoktatás szervezése az Instituto Camões, a Nyelv és Együttműködés Intézetének feladata.
Ismerjük azokat az uniós akadályokat, amelyek jelenleg korlátozzák a magyar hallgatók részvételét az Erasmus-programokban. Néhány egyetemen elérhetők, de nem mindegyiken. Reméljük, hogy ez a – kevéssé bölcs döntések nyomán kialakult – helyzet hamarosan rendeződik. Európai érdek, hogy a magyar fiatal generációkat ne távolítsuk el.

6. Milyen tapasztalatokat szerzett a diplomáciai munka során Magyarországon? Mit gondol a magyar társadalomról és kultúráról?
Több mint öt év után nemcsak az elvégzett munka jóleső érzésével távozom Magyarországról, hanem főként a sok szép élménnyel a szívemben. Mély nosztalgiával megyek el egy ország és egy nép iránt, amely belém ivódott.

Diter Fahrer: A fake news kifejezés mára közhely

Budapesten 2018. október 2.-án, aToldi mozi,ban a közönségtalálkozó után Dieter

Fahrerrel (a Szemrevaló | Sehenswert fesztiválon). (A negyedik hatalmi ág / Die Vierte

Gewalt)bemutatója után beszélgettünk

Szarvas István: Először is gratulálok a filmjéhez. Eddig mintegy 250 interjút készítettem; az

ön filmjében is sok beszélgetés szerepel, de mind az újságírásra fókuszál. Rögtön egy

irodalmi párhuzam: Paulo Coelho Házasságtörés című regénye egy svájci újságírónőről szól,

és sok tekintetben ugyanazokat a dilemmákat veti fel, mint az ön filmje.

Dieter Fahrer: Köszönöm. Valóban: a szakmai és magánéleti döntések súlya, a folyamatos

megfelelési kényszer és a média gyorsuló logikája mindkét történetben megjelenik. Engem az

érdekelt, hogyan próbálják az újságírók megőrizni a hitelességüket ebben a környezetben.

S. I.: A budapesti beszélgetésen elhangzott egy különbség a nagykövet úr és az ön álláspontja

között a nyomtatott sajtó jövőjéről. Úgy éreztem, a nagykövet tíz éven belüli eltűnését

valószínűsítette, ön pedig kevésbé volt kategorikus. Hogyan értékeli ezt az eltérést?

D. F.: Nem vitatkozni szeretnék vele; természetes, hogy más perspektívából érkezünk. Ő

diplomataként, én filmesként tekintek a jelenségre. Kritikus vagyok, de nem végítéletszerű:

hiszem, hogy lesz igény minőségi tartalomra — akár új finanszírozási és terjesztési

formákkal.

S. I.: A „fake news” kifejezés mára közhely, de a film nem teszi meg központi témának.

Miért? Van Svájcban is?

D. F.: Mindenütt van. Szándékosan nem buzzwordként kezeltem, hanem a hétköznapi

működésen keresztül mutattam meg: a forráshiányt, az időnyomást, az online kattintás

kényszert — ez mind táptalaj a félrevezető információknak. A lényeg: a közönség tudja, kiben

bízhat, és miért.

S. I.: A közösségi média szerepe?

D. F.: Óriási. Egyre inkább azt fogyasztjuk, amit az algoritmus elénk tesz. Ezért kulcskérdés

az átláthatóság és a felelősség: ki áll az információ mögött, és milyen ösztönzők mozgatják?

S. I.: Megköszönöm — a film hatására magam is kritikusabban, ugyanakkor nagyobb

tisztelettel tekintek a magyar újságírásra.

D. F.: Ennek örülök. A film egyik célja éppen az volt, hogy láthatóvá tegye a munka

méltóságát.

S. I.: Szerintem ezt a filmet Magyarországon, az újságíróképzésben is vetíteni kellene. Jövőre

várhatóan megjelenik az ötödik interjúkötetem; boldog lennék, ha a mostani beszélgetésünk is

belekerülne, és el tudna jönni a könyvbemutatóra.

D. F.: Nagy örömmel — ha az időpontom engedi. Budapest inspiráló

Gödrös Katalin: Svájcban nincs akkora vígjáték-kényszer, mint néha Németországban

Beszélgetésünk a Szemrevaló Filmfesztivál idején, 2024. október 13-án, a budapesti Művész moziban készült. A Jakob lova bemutatója után Gödrös Katalin Svájcban született és élő filmrendező, egyetemi professzor

Szarvas István: Professzor asszony, Zürichben született és Svájcban él, de milyen magyar gyökerei vannak?

Gödrös Katalin: Édesapám magyar, ’56-ban ment el az országból. A család egy része azonban itthon maradt: nagybátyám, unokatestvéreim – nagy, erős kapcsolatrendszer köt Magyarországhoz. Ezek a kötelékek mindvégig megmaradtak, és sokat jelentettek nekem.

Szarvas István: Zürichben érettségizett, mégis a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult tovább. Hogy született meg ez a döntés?

Gödrös Katalin: Svájcban nem volt egyszerű az életünk: sokáig nem kaptunk állampolgárságot, mindig „külföldieknek” számítottunk. Szerettem volna megérteni, honnan jövök, visszakapcsolódni a gyökereimhez. Ezért jöttem Budapestre tanulni. Éreztem, hogy magyar vagyok – de közben mégsem teljesen. Kettősség volt bennem, de rengeteget tanultam ebből az időszakból.

Szarvas István: A főiskolai évek nem voltak felhőtlenek?

Gödrös Katalin: Voltak nehézségek. Nem minden ment gördülékenyen, de sokat adott ez az idő: szakmailag és emberileg is formált. Később szerelem is közrejátszott: beleszerettem egy német operatőrbe – ő az operatőre a mostani filmemnek is –, így Berlinbe költöztem. Azóta a munkám és az életem is kétlaki: Svájc és Németország között ingázom.

Szarvas István: Miben látja a legnagyobb különbséget a svájci és a német film közege között?

Gödrös Katalin: Svájcban ma is lehet igazi művészfilmeket és kisfilmeket készíteni. Nem csak a pénzről szól: bár nem ömlik a támogatás, a közönség jár moziba, különösen a dokumentumfilm erős. Nincs akkora vígjáték-kényszer, mint néha Németországban. A svájci rendszer hagy teret a személyes hangnak és a kísérletezésnek.

Szarvas István Nézőként is gyakran érzem, hogy a svájci filmek következetesebbek a szereplőválasztásban, a német filmeknél olykor zavaró az eltérő életkorok ábrázolása, a szereplők „nem találják” egymást.

Gödrös Katalin: Előfordul. A castingnál a kontinuitás, a karakter hitelessége kulcskérdés – különösen, ha ugyanazt a figurát több életkorban látjuk. Svájcban talán körültekintőbb e téren a gyakorlat.

Szarvas István Térjünk rá a legutóbbi filmjére, A Jakob lova amely egy regény adaptációja. Nehéz, szívszorító történet. Miért ezt választotta?

Gödrös Katalin: A regény sok tekintetben vidámabb, játékosabb nyelvű, mint amennyire elsőre gondolnánk – miközben elképesztően nehéz sorsokat mutat. Olvasás közben sokat gondoltam a nagymamámra: zenész volt, nagyon szegény családból jött. Benne is ott élt a kettősség, mint a főhőseimben: vágyott valamire, közben házasság révén belépett egy jómódú közegbe, mégis végig zenélt. 102 éves koráig élt, és a végéig zenélt – épp akkor hunyt el, amikor a regényt olvastam. Ez adott személyes indítást az adaptációhoz.

Szarvas István Nézőként én egy árnyalattal „fényesebb” befejezést vártam. Miért nem lett pozitívabb a zárás?

Gödrös Katalin: Számomra épp ilyenformán pozitív. Finom jelekből – például hogy a férfi elfogadja a gyerekeket – kirajzolódik egy reménytelibb jövő lehetősége. Nem akartam didaktikus, ráírt „happy endet”. Aki nem olvasta a regényt, lehet, hogy kevésbé látja át ezt a réteget, de a film nyelvén is jelen van.

Szarvas iItván Mely magyar rendezők állnak Önhöz közel? Enyedi Ildikó neve sokaknak elsőként jut eszébe.

Gödrös Katalin: Igen, Enyedi Ildikó számomra példa. Nagyon szeretem a világát, ahogy a líraiságot és a gondolatiságot arányba hozza.

Szarvas István: (Egy személyes zárójeles történet: egyszer az Urániában interjút beszéltünk meg vele – és végül elaludt. Később bocsánatot kért, persze mosolyogtunk rajta.)
Vissza a pályájához: említette, hogy társalapítója volt egy filmes bizottságnak. Pontosítanánk: miről is van szó?

Gödrös Katalin: A beszélgetésben félreértés csúszott a „Róma” és a „roma” szavak közé. A film commission jellegű kezdeményezésre gondoltam, amelyet társalapítóként szerveztem. A lényeg: egy olyan szervezet, amely a forgatások feltételeit segíti, kapcsolatot tart intézményekkel, és összefogja a produkciós igényeket. 2012–2013 körül dolgoztunk rajta intenzíven.

Szarvas István Mik a közeljövő tervei?

Gödrös Katalin: Szeretnék filmet készíteni Ulrike Edschmid egyik fontos regényéből – ez egy német történet, a hetvenes években játszódik. Nagyon bízom benne, hogy megvalósul.

Szarvas István Zárásként: mi az, amit nem kérdeztem meg, de szívesen megosztaná a közönséggel?

Gödrös Katalin: Csak annyit, hogy nagyon hálás vagyok a mai vetítésért és beszélgetésért. Izgultam, bevallom, de öröm volt megtapasztalni a figyelmet és az érdeklődést.

Szarvas István: A közönségből mindez nem látszott – magabiztos, pontos és inspiráló volt. Köszönöm az interjút!

Egyiptomi horoszkóp –

Időszakok

• NÍLUS: jan. 01–07; jún. 19–28; szept. 01–07; nov. […–…]
• ÁMON-RÉ: jan. 08–21; febr. 01–11
• ANYA: jan. 22–31; szept. 08–22
• SZFINX: febr. 12–29; aug. 01–31
• OZIRISZ: márc. 01–10; nov. 23–[…]; dec. 18–31
• ÍZISZ: márc. 11–31; okt. 18–31; dec. 01–16
• THOT: ápr. 01–19; nov. 08–17
• HÓRUSZ: ápr. 20–máj. 07
• ANUBISZ: máj. 08–27; jún. 29–júl. 13
• SZÉTH: máj. 28–jún. 18; szept. 28–okt. 02
• BASZTET: júl. 14–28; szept. 23–27; okt. 03–17
• SZEKMET: júl. 29–aug. 11; okt. 18–29; nov. 01–07

Megjegyzés: a dátumsor egy része a fotón életlen; ha fontos a napra pontos pontosság, javítom, csak jelezd.

Leírások

Nílus

Jóindulatú, környezetére odafigyelő, békés ember. Szívesen segít barátainak. Türelmes, nagyvonalú és biztonságot ad. Fontos számára a szerelem. Néha kissé önközpontú, és rosszul esik neki a csalódás, de képes tanulni belőle.

Ámon-Ré

Karizmája miatt másokat is magával ragad, erős sugárzása van. Néha hajlamos azt hinni, hogy mások az ő szabályai szerint élnek. Ebből fakadhatnak konfliktusai, mégis ritkán fordulnak el tőle a bizalmasai.

Anya

Nagyon érzékeny természetű, szerény és néha bizonytalan. Gazdag belső világa van, ugyanakkor visszahúzódó. Különösen stresszhelyzetben esik nehezére megnyílni, mégis szeret másokkal törődni. Szociális érzékenységét a munkájában is kamatoztatni tudja.

Szfinx

Érzelmes, introvertált alkat. Könnyen hoz áldozatot másokért. Az emberek szívesen megosztják vele gondjaikat, mert jó hallgatóság és megértő. Fontos számára, hogy a saját tempójában haladhasson.

Ozirisz

Kíváncsi és kalandvágyó. Egészséges önbizalma és kezdeményezőkészsége van, aktívan éli az életét. Szereti megragadni a pillanatot, ám így olykor csalódhat is.

Ízisz

Nyílt, optimista és előítéletektől mentes. Szívesen követi azokat az ösztönzéseket, amelyeket a tapasztalatok megerősítenek. Pozitív beállítottságú, életvidám ember. Jó kommunikátor, könnyen talál megfelelő szavakat.

Thot

Harcos természetű, szívesen feszegeti a határait, de nem lépi túl őket. Az élet fontos dolgaiba energiát és időt fektet. Megbízható; tartja az ígéreteit, társai és családja ezt nagyra értékelik.

Hórusz

Kissé pragmatikus, de nagylelkű alkat. Céljait mindig tisztán látja, mások ezt tisztelik benne. Kedveli a rendet, szereti, ha a kapcsolatai stabilak. Időnként túlságosan is óvatos lehet, de nagy türelmű.

Anubisz

Diszkrét, tapintatos ember. Kedveli a rendet és a hűséget. Végtelenül idealista, mégis fegyelmezett és céltudatos. Jó konfliktuskezelő, képes a helyzeteket higgadtan átlátni. Partnerként mindig gondosan választ.

Széth

Szenvedélyes és határozott. Erős ambíciói vannak, és mindig igyekszik feljebb lépni. Hamar felméri a környezetét, ezért sokszor előre látja a következményeket. Néha nehezen enged, de nagy energiát mozgósít, ha döntött.

Basztet

Az óvatosság az erénye; nem viszi túlzásba, nem húzódik meg, csak biztosra megy. Kiváló diplomáciai érzéke van. Kedves, figyelmes, megtalálja a megfelelő szavakat, ezért sokak kedvence.

Szekmet

Erős egyéniség, büszke, kompromisszumokban nem ismeretlen. Szigorú önmagával és környezetével szemben, de ez nemes célokat szolgál számára. Nehezen viseli a „félmunkát”, a rendet és a minőséget keresi.

Szerelmek tavasza – Beethoven és a Brunszvik lányok (2024)

A mű szerzője Bokor Pál, Aranytoll‑díjas újságíró és filmes: ez az első történelmi regénye

• A regény középpontjában a fiatal, 29 éves Ludwig van Beethoven áll, aki lendületes, energikus férfiként jelenik meg — különösen 1799 tavaszán, amikor a Brunszvik-lányok Bécsbe utaznak
• Az anyagrófnő célja világos: ranghoz méltó, megfelelő vőlegényt szeretne találni lányainak — ám Beethoven személye szokatlan fordulatot hoz a történetbe
• A történet főleg Brunszvik Jozefinre (“Pepi”) és Beethoven között bontakozik ki. Beethovenben a regény szerint ő a “halhatatlan kedves” — s bár kapcsolatuk plátói, mély érzelmek munkálkodnak
• A szál bécsi kirándulást követően Martonvásáron is folytatódik, ahol Beethoven látogatása újabb szerelmi bonyodalmakat és drámai helyzeteket hoz
• A regény célja, hogy Beethoven — a “zseniális Luigi” — és a Brunszvik család tagjai is hús‑vér valóságként tűnjenek fel, a legendák és ájtatoskodás nélkül

Összegzés

• Egy romantikus, történelmileg átszőtt fikció, amely Beethoven és a Brunszvik-lányok kapcsolatát új narratívába helyezi.
• Bemutatja a korabeli társadalmi és érzelmi dinamikát, különösen a rang és szerelem közötti feszültséget.
• Beethoven személyisége egyedien élénk, ember közelibb megvilágításban jelenik meg, mint az átlagos életrajzokban.

. Kiadói információk

Polgár Zsófia: Fontos, hogy a gyerek megtanuljon gondolkodni

A Telekom székházában az V. Aquaprofit sakk napon  2011 november 19-én beszélgettem Polgár Zsófia sakk olimpiai bajnokkal

Zsófia

Azt szeretném elmondani, hogy idén ugyanannyi ideig sikerült játszanom ön ellen, mint tavaly Zsuzsa ellen. A különbség csak annyi, hogy tavaly kaptam egy oklevelet, amelyre Zsuzsa azt írta: "majdnem döntetlen". Idén ezt nem kérhettem volna öntől, mert nem értem el azt a szintet.

– Önnek két olimpiai aranyérme van és két világbajnoki érme. Hogyan emlékszik vissza ezekre a sikerekre?

– Valóban, két csapatolimpiai arany és két világbajnoki érem – ezek közül az egyik egyéni.

– Melyik a legkedvesebb emléke?

– A legemlékezetesebb számomra egyértelműen az első olimpia volt, 1988-ban Thesszalonikiben. Akkor még kislányok voltunk, és sokan kételkedtek benne, hogy valóban sikeresek lehetünk. Akkor sikerült legyőznünk a Szovjetunió csapatát, akik addig egyeduralkodók voltak a női sakkozásban. Ez mindannyiunk számára meghatározó élmény volt.

– Érdekes, hogy ezekkel a gyönyörű eredményekkel is „csak” bronzérmes a magyar örökranglistán. Erről mi a véleménye?

– Engem mindig meghat, ha valamilyen díjat kapok, nagyon tudom értékelni.

– A testvérei, Judit és Zsuzsa vannak ön előtt.

– Igen, persze. Ezzel kapcsolatban gyakran viccelek. Amikor kérdezik tőlem, hogy milyen sakkozó vagyok, akkor azt mondom: a világ egyik legjobb női sakkozója voltam – de az országban csak a harmadik, a városban is, sőt, a kerületben is. S ha még tovább "zoomolunk", még a házon belül is „csak” a harmadik. De ezzel nincs semmi problémám. Nem azért vagyok harmadik, mert én gyenge lennék, hanem mert ők annyira különlegesek.

– Játsszunk el egy gondolattal! Ezt a kérdést föltettem korábban Nádasinak és Juditnak is: mi lenne, ha a három Polgár-lány kihívna egy másik ország csapatát egy mérkőzésre?

– Voltak ilyen meccseink korábban. Például Görögország ellen játszottunk és nyertünk is. Az emlékeim kicsit homályosak, de tudom, hogy voltak ilyen régi összecsapások.

– Néhány éve Judit azt válaszolta, hogy már nem kultiválná ezt, mert jelenleg nem lennének eléggé felkészültek. Egyetért?

– Most már más szakaszában járunk az életünknek. Sokkal inkább az oktatásra koncentrálunk. Zsuzsi az amerikai egyetemi színtéren dolgozik, csapatuk negyedszer nyerte meg az egyetemi bajnokságot. Judittal pedig az iskolai és óvodai oktatási anyagokat fejlesztjük. A képességfejlesztő sakk most már bekerült a nemzeti alaptantervbe is, így egyre több gyermekhez el tudunk jutni.

– Oktatott Izraelben is?

– Igen, Izraelben is tanítottam, ahogy Kanadában is, amikor ott éltünk. Oktattam iskolában, adtam magánórákat, sőt, interneten keresztül is tanítottam. Az utóbbi két évben főként a Sakkpalotára koncentrálok.

– Tehát most a magyar oktatásban vesz részt?

– Igen. Úgy gondolom, a sakk egyik különlegessége, hogy 3 és 120 éves kor között bárki játszhatja. Minden korosztály megtalálhatja benne a maga örömét, fejlesztő értékét. Én minden életkorban ajánlom a sakkot. Örömmel tölt el, amikor azt hallom, hogy az oktatásügyben egyre több korosztály kap lehetőséget arra, hogy a sakkot tanulmányai részévé tegye.

– Önnek mi a kedvenc sakkfigurája? Juditnak tudom, hogy a ló.

– Nekem is a huszár a kedvencem.

– A gyerekei is sakkoznak?

– Természetesen. Nem versenyszerűen, nem úgy, mint mi, de nagyon fontosnak tartom, hogy valamilyen formában minden gyermek életében jelen legyen a sakk. Nem kell nagymesternek lenni, de fontos, hogy megtanuljanak gondolkodni, előre tervezni. Előbb gondolkodunk, aztán cselekszünk – és erre a sakk kiváló eszköz.

– Végezetül egy kérdés, amit minden kiváló sakkozónak fel szoktam tenni: mi a véleménye az ember és a számítógép közötti küzdelemről? Le tudja győzni az ember a világ legjobb sakkprogramját?

– Az idő múlásával ez egyre nehezebb, de úgy érzem, hogy valójában nem fair ez az összevetés. Egy futóversenyre sem állítunk be egy motort. A gépnek rendelkezésére áll az egész könyvtár, az embernek nem – de ha az ember is megkapja ugyanezt a támogatást, akkor szerintem még mindig erősebb lehet.

– Volt, aki azt mondta, hogy legfeljebb döntetlenre képes.

– Segítség nélkül ma már valóban jobbak a gépek.

– Épp egy hete kérdeztem Benkő Pál nemzetközi nagymestert, aki amerikai bajnok is volt. Ő most 86 éves, és azt mondta, szerinte az ember még mindig erősebb, mint a sakkgép.

– Igen, erről megoszlanak a vélemények. Talán az lenne a legjobb, ha újra lenne egy meccs mondjuk Carlsen és a legjobb sakkprogram között – akkor pontosabb választ kapnánk.

– Van valami, amit nem kérdeztem, de szívesen megosztana az olvasóinkkal?

– Csak annyit, hogy bízom benne: minél több gyermeknek lesz lehetősége belépni a Sakkpalota világába, és ilyen módon fejlesztheti a képességeit.

– Nagyon szépen köszönöm!

– Én is köszönöm.

Rövid életrajz – Polgár Zsófia

Polgár Zsófia (született: 1974. november 22.) nemzetközi nagymester, a világhírű Polgár nővérek középső tagja. Testvérei: Polgár Zsuzsa és Polgár Judit, mindhárman a női sakk világának meghatározó alakjai. Zsófia kétszeres sakkolimpiai bajnok a magyar női válogatott tagjaként, valamint több nemzetközi verseny dobogósa. Később Izraelben és Kanadában élt, ahol sakkoktatással foglalkozott, majd visszatért Magyarországra, hogy a Sakkpalota nevű képességfejlesztő oktatási programban vegyen részt. Az oktatásra és gyermekek gondolkodásának fejlesztésére helyezte át a hangsúlyt. Több nyelven beszél, és számos országban tanított sakkot, az óvodás kortól egészen a felnőttképzésig.

Török Ádám: Ha két évente Budapesten tartjuk a World Science Forumot  monotonná válhat

Beszélgetőpartnerem a Nyíregyházi Közgazdász Vándorgyűlés második napján 2014 szeptember 5-énTörök Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.

Főtitkár úr !

Egyszerre több minőségben van jelen: a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnökeként, egyetemi tanárként, sőt a konferencia legmagasabb tudományos fokozattal rendelkező résztvevőjeként. Hogyan értékeli, hogy a tegnapi előadásokban – különösen Varga Mihály miniszter úrnál – kedvező makro adatok hangzottak el, miközben a versenyképességünk továbbra sem az élmezőnyben van?
 A World Economic Forum versenyképességi listáján a 60. helyen állunk, ami 10–15 év távlatában több mint húsz helynyi visszaesés. A legutóbbi egy-két év 2–3 helyes ingadozása ehhez képest nem jelentős: a világgazdaság felső középmezőnyéből a középső középmezőnybe csúsztunk. Ez nem azonos a Varga Mihály miniszter úr által említett makro adatokkal: azok a versenyképességi mutatók egyik – és rövid távú – szeletét ragadják meg. Az impozáns növekedési adat például egy negyedévre szól; korábban inkább éves alapon értékeltünk. Egyhavi adat még látványosabb lehetne, de a tartalma korlátozott. Mindezzel együtt a mostani teljesítmény ebben a szűk időszakban valóban figyelemre méltó. A foglalkoztatás javulása is tény, de benne vannak a külföldön dolgozó, itthon adózó állampolgárok; ez inkább a munkanélküliség csökkenését mutatja. A jó rövid távú számok akkor válnak igazán értékessé, ha közben a hosszú távú versenyképességi trend is megfordul, és több negyedéven, sőt éveken át javul.

 A legutóbbi World Science Forum (WSF) Brazíliában volt, és korábban is hiányolták a közgazdasági tematikát. Főtitkárként várható, hogy a következő WSF-en hangsúlyosabban jelenjen meg a közgazdaságtan?
 Igyekszem ezt támogatni, de ez kollektív döntés; az Akadémia elnöke a legfontosabb döntéshozó. Való igaz, a közgazdasági témák háttérben voltak, ugyanakkor a WSF globális ügyekkel foglalkozik, amelyek több tudományágat kötnek össze. Az energiaellátás jövője például kifejezetten közgazdasági vonatkozású is. Inkább az történt, hogy a közgazdasági tartalom nem önálló névvel futott, hanem a témák között „elrejtve” jelent meg. A helyszín tekintetében pedig új gyakorlat körvonalazódik: a 2015 utáni következő Jordániában lesz. A szervezők felismerték, hogy ha kétévente mindig Budapesten tartjuk, az monotonná válhat; így váltakoznak a helyszínek, Budapest pedig továbbra is kiemelt bázis marad.

 A magyarországi WSF-eken mindig hiányoltam, hogy – hála Istennek – három élő Nobel-díjasunk van, mégsem vesznek részt a fórumon, sőt videó üzenet sem érkezik tőlük.
Úgy tudom, Oláh György egyszer részt vett. Herskó Ferencről – aki Magyarországon született és tud magyarul – az a benyomásom (fenntartással), hogy kevésbé ápolja a magyar kapcsolatait. A harmadik Nobel-díjas Kertész Imre, aki irodalmi Nobel-díjas. Elképzelhető lett volna egy irodalomtudományi fókuszú program, de a társadalom-, különösen az irodalomtudomány nyelvhez kötött; a WSF pedig angol nyelvű. Ezért kerülnek előtérbe a természettudományok és a kvantitatív társadalomtudományok, ahol a nyelvi akadály kisebb. Hogy Kertész Imre elfogadott volna-e ilyen felkérést, nem tudom.

A sajtóvisszhang kapcsán: azt láttam, hogy a miniszteri előadások nagy figyelmet kaptak, míg például Balázs Péter és az Ön plenárisai alig jelentek meg a hírekben. Mi a helyzet az MTA kommunikációjával – befolyásolhatja ezt a főtitkár?
Az elmúlt négy évről nem tudok nyilatkozni, az elmúlt három hónapról igen. Szívesen továbbítom a névjegyét a kommunikációs főosztálynak. Az Akadémián 2009/2010 óta olyan irányítási rendszer működik, amelyben az elnök irányít; ezen most némileg változtatunk: az intézethálózat és a költségvetés visszakerül a főtitkárhoz. A kommunikáció ugyanakkor az elnökhöz tartozik, így a kapcsolattartást tudom segíteni. Új kommunikációs vezető kolléga érkezett, most áll fel a koncepció. Napi sajtóanyagok mennek ki – én megkapom –, és értelemszerűen az elnöki szereplések túlsúlyosak. A vándorgyűlésen pedig tapasztalható, hogy a miniszteri előadások vonzzák az újságírókat; ez évről évre így van. Nem tartom problémának: a közönség érdeklődése természetszerűleg odahúz.

Hogyan lehet, hogy az Ön és Balázs Péter előadásai is biztosan eljussanak a szélesebb közönséghez?
 Eljutottak – az interneten mindkettőről megjelent összefoglaló –, csak nem olyan hangsúllyal, mint a miniszteri tartalmak. Ez minden évben hasonló. Plenáris előadóként ehhez hozzászoktam; tudom, mi köti le a nagyközönséget.

Rövid életrajz Török Ádámról

1952. október 23-án született Budapesten.
1. Közgazdász, egyetemi tanár; az MTA levelező tagja (2001), rendes tagja (2007).
2. 1976-ban végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.
3. Pályáját az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében kezdte.
4. 1991–1998: az MTA Ipar- és Vállalatgazdasági Kutatóintézetének igazgatója.
5. 1993–1994: a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke.
6. 1994-ben megszerezte a közgazdaság-tudomány doktora (DSc) címet.
7. 2009–2010: a Költségvetési Tanács tagja.
8. 2014a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.
9. Kutatási területei: versenypolitika, piacelmélet, nemzetközi gazdaságtan, gazdaságpolitika.
10. Professzora a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának.
11. Tagja az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának.
12. Számos tudományos és szakpolitikai testület munkájában vett részt (MNB FB, KT stb.).
13. Rendszeresen publikál a versenyképesség és technológiapolitika témáiban.
14. Nyilvános megszólalásaiban következetesen hangsúlyozza az innováció és a versenyképesség stratégiai jelentőségét.

Kijelölték a színészek és az újságírók sakkválogatottját

Szeptember 12-én a Budapesti Sakkmúzeumban csaphat össze a Krizsán Edith női nemzetközi sakkmester, magyar bajnok által összeállított színészválogatott az újságíró-válogatottal. A Schenker Tamás emlékére (1949-2024) emlékére meghirdetett sakknapon a Jordán Tamás, Nemcsák Károly, Garai Róbert, Mártha István összetételű gárda a Szabó Zoltán Attila, Németh Zoltán, Monos János, Szarvas István-féle médiacsapattal száll harcba.

Sakktábla

Az első színészek-újságírók futballmeccsre (SZÚR) 1920. június 12-én került sor az MTK sporttelepén. Később más sportágakban, így a sakksportban is rendeztek hasonló közönségvonzó összecsapásokat a média és a színházi világ elismert alkotóival a „főszerepben”. Az ősszel a sakkasztalnál e nemes hagyomány biztosan folytatódik! A két sakkcsapat 15 perces snell partikat játszik sakkórával, összesen 8 partit (világossal és sötéttel). A versenybíró: Domokos K. Gábor lesz.

A két csapat játékosait nemigen kell bemutatni a színházba járó közönségnek, az olvasóknak, a televíziónézőknek. A korelnök Jordán Tamás a Nemzet színésze, híresen kiváló sakkozó. Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója szintén feltalálja magát a sakkasztalnál, mondhatni, régi sporttárs, aki a most a másik csapatban versenyző Kölcsey-díjas íróval, újságíróval, színházi- és dokumentumfilm-rendezővel Szabó Zoltán Attilával közös (irodalmi) sakkelőadást is szervezett 2017-ben „Sakklegendák nyomában” címmel. Garai Róbert a Spinozában Zznés sakk-kabaréval rukkolt ki. Az Erkel-díjas Mártha István, a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke pedig Kapolcson honosította meg a sakkjátékot, ahová ilyen vagy olyan formában azóta is vissza-visszatérnek mind a profi, mind az amatőr sakkbajnokok. Ha máskor nem, hát a Kapolcska-programra…

Krizsán Edith, Tompa János, Nemcsák Károly, Szabó Zoltán Attila és Csom István a József Attila Színház színpadán, 2017-ben

Az újságírók csapatában Szarvas István a korelnök, aki évtizedek óta a Hetedhéthatár magazint szerkeszti.  Németh Zoltán, szakíróként, a Magyar Sakkvilág felelős szerkesztőjeként, Monos János turisztikai újságíróként ismert. A már említett Szabó Zoltán Attila, a Nyugat Plusz irodalmi folyóirat alapító főszerkesztője „A Tabán a világ közepe” című könyvében – helytörténészi, irodalomtörténészi nézőpontból – Buda egykori sakkvilágát is bemutatta. A kötetben kitért a hajdani írók, költők, sakkozók, sakkfeladvány-készítők legendás találkozóhelyeire is, így a krisztinavárosi Philadelphia-kávéházra (ahol a Budai Sakkozó Társaság alakult), a Statisztika híres bázisára, vagy a MOM-ra.

Pillanatfelvétel Dóka Attila gitárművész és Szabó Zoltán Attila író, újságíró korábbi partijáról a Délkelet-ázsiai Aranymúzeumban – Fotó: Juhász Melinda / Nyugat Itthon

Az asztaloknál – az MTK-ikon Krizsán Edith meghívására – most tehát a sakkot nem csak magas szinten művelni tudó, de a játékért őszintén lelkesedni is képes művészek, újságírók foglalnak majd helyet szeptember 12-én.

-TM-

Demján Sándor: Azt szeretném, ha gyakrabban mutatnánk be a „hétköznapi hősöket

Demján Sándorral Budapesten Sóház irodaházban beszélgettünk
 aki TriGránit Development Corporation alapító elnöke; a VOSZ (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) ügyvezető elnöke; az OTSZ (Országos Takarékszövetkezeti Szövetség) elnöke 2011 március 11-én beszélgettünk

Szarvas István: Elnök úr, mi a véleménye a magyar sajtóról?

Demján Sándor: Régóta ismerjük egymást. Mindig elmondom — Takács Ildikóval együtt —, hogy rendkívül hálás vagyok a magyar sajtónak. Amikor a Skála áruházláncnál belevágtam a magam reformjaiba és új szabályaiba, ha a sajtó nem áll mögém, biztos vagyok benne, hogy börtönbe csuktak volna. Akkor nagyon sokat számított a támogatás: a piacgazdaság szemléletét akartuk bevinni a mindennapokba, a Skála arról szólt, hogy a termék és a vevő legyen az első. Sokszor indult ellenem vizsgálat és eljárás is, de a sajtó megvédett — ezért én örökké hálás vagyok.
A rendszerváltás után viszont elindult a bulvárosodás, amiben talán nekem is volt részem: a Mai Nap elindítását magam is támogattam. Jó lenne egy szakmai kódex vagy rend, amely az arányokat helyre teszi. Nem túlzok: egy 30 perces híradó — szinte mindegy, melyik csatorna — sokszor kétharmad részben bűnügyekkel foglalkozik, pedig az életünk kétharmada nem bűnügyről szól.

Szarvas István: Mit vár ma a magyar sajtótól?

Demján Sándor: Azt szeretném, ha gyakrabban mutatnánk be a „hétköznapi hősöket”: a sikeres pékmestert, aki kiválóan dolgozik; az áldozatkész pedagógust, akinek a munkájából a mindennapjaink épülnek. Az egész nyilvánosság túlzott mértékben tolódott el a szenzáció felé. Kossuth Lajos fogalmazta meg szépen: a sajtó feladata, hogy az erőset gyengítse és a gyengét erősítse a demokrácia őre legyen. Közben hozzáteszem: a magyar sajtóban rengeteg szellemileg kiemelkedő újságíró dolgozik, sok a jó írás. A két gazdasági napilapot — a Napit és a Világgazdaságot szakmailag is kiemelkedőnek tartom; a HVG pedig a maga idejében az egész keleti blokkban példátlan produktum volt, mindig nagy tisztelettel figyeltem.

Szarvas István: A celebkultúra és a szegénység ábrázolása gyakran vitát kavar. Ön hogyan látja?

Demján Sándor: Egyetértek azzal a kritikával, hogy a szegénységről kevés szó esik, miközben egy celeb mellműtétje címlapra kerül. Ez fontos tünet. De hozzá kell tennem: a valóságban ezek a celebek sokszor jelentős összegeket gyűjtenek a rászorulóknak. Én mégis azt szeretném, ha nem a celeb személye köré szerveződne a jótékonykodás, hanem a sajtó teremtene olyan közeget, amelyben arról beszélünk, hogyan lehet ténylegesen segíteni a szegény sorsú gyerekeken. Erre más országokban vannak jó példák. A szegényeket nem lenézni kell: sokan önhibájukon kívül kerülnek nehéz helyzetbe — persze vannak, akik felelőtlenségükkel rontanak a saját és családjuk helyzetén. A lényeg: a társadalmi problémára kell ráirányítani a figyelmet.

Szarvas István: Mi a véleménye a társadalmi felelősségvállalásról?

Demján Sándor: Rendkívül fontosnak tartom — és ez nemcsak a gazdagokra vonatkozik, hanem a társadalom minden tagjára. A tehetősek felelőssége kétoldalú: egyrészt minél több embert foglalkoztatni tisztes bérért, másrészt a megtermelt jövedelemből szolidaritást vállalni azokkal, akik nem tudnak magukon segíteni — és meg is érdemlik a segítséget. Ez a közösség érdeke is.

Szarvas István: Köszönöm szépen a beszélgetést.

Demján Sándor: Én köszönöm.

Életrajz Született: 1943. május 14., Börvely (ma Berveni, Románia). Wikipédia

• Gyermekkora nehéz körülmények között telt; édesanyjával Etyekre költözött.
• 1965: diplomát szerzett a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán.
• Pályáját 1965-ben a Fejér megyei ÁFÉSZ-nél kezdte.
• 1968–1973: a Gorsium ÁFÉSZ elnöke.
• 1973-tól: a Skála áruházlánc létrehozója és vezetője. i
• 1986: a Magyar Hitelbank egyik alapítója, elnöke.
• Közreműködésével létrejött a budapesti Bank Center irodakomplexum.
• 1996-tól: a TriGránit alapító elnöke; partnerei között Peter Munk és Nathaniel Rothschild. 1
• 1996: megnyílt a Pólus Center Budapest.
• 1999: átadták a WestEnd City Centert.
• 2005: a katowicei Silesia City Center megnyitása.
• 1998-tól: a VOSZ ügyvezető elnöke. v
• OTSZ-elnök: 2011-ben is ezt a tisztséget töltötte be.
• 2003: megalapította a Prima Primissima díjat.
• Irodája a budapesti Sóházban, a Gránit Pólus székházában volt.
• A Forbes szerint a kétezres évek végén a legteh

Jancsó Miklós :Nem himnuszt akartam csinálni” –

Jancsó Miklóssal Budapesten a Toldi moziban Az Oda az igazság
sajtóvetítése után beszélgettünk 2010 március 2-án

Szarvas István: Tavaly, 2009 októberében Pécsett, a CinePécs – Moveast fesztiválon
Szekeres Vilmossal beszélgettem; akkor mondta, hogy nem tudsz jönni, mert beteg vagy.
Most, az Oda az igazság sajtóvetítése után találkozunk. Miért akartad most
„megbillenteni” a Mátyás-képet?
Jancsó Miklós: Mert nem hiszek a himnuszokban. Nem dicsőíteni akartam a királyt, hanem
megmutatni az ellentmondásait: a hatalmat, a döntéseket, a tévedéseket. A mítosz mögött
emberek vannak – erről érdemes filmet csinálni, nem szobrokról.
Szarvas István: A filmben Kinizsi Pál is felbukkan, és több dolog inkább sejtésként
marad. Szándék volt, hogy a néző rakja össze a mozaikot?
Jancsó Miklós: Igen. Nem tankönyvet forgattunk. A történelem töredékekből áll össze; ha
mindent kimondok, elvész a játék.
Szarvas István: Ha nem „csak” félmilliárd forint áll rendelkezésre, hanem ennek a
többszöröse, jobban ki lehetett volna bontani Mátyás korát?
Jancsó Miklós: Több pénzből díszletet lehet venni, szabadságot nem. A szabadság az, hogy
nem kell himnuszt írni. Engem az is érdekelt, hogyan verik át a nagy királyt, és hogyan szeret
bele Beatrixba – az emberi történetek tartják életben a múltat.
Szarvas István: 1921-ben születtél, és 89 évesen is elképesztően friss vagy fejben. Mi a
titok?

Jancsó Miklós: Szerencse. Az életben sok mindenhez szerencse kell. Ha nincs, annyi. Én ezt
a jelmondatot vettem fel: jó szerencse. A többit az ember hozzáteszi.
Szarvas István: A Parlamentben évekkel ezelőtt a filmtörvényről kérdeztelek; akkor azt
mondtad, nem a „szervezési oldalon” állsz. Most hogyan látod?
Jancsó Miklós: Most is így. Nem szabályokat hozok, filmeket. Rengeteg elsőfilm készül, sok
köztük az érdekes munka. Hogy a rendszer funkcionál-e, az a filmekből derül ki.
Szarvas István: Tarr Béla szerint nem attól jó egy film, hogy Oscar-díjat kap.
Egyetértesz?
Jancsó Miklós: Persze. Az Oscar intézmény: szavazás, kampány, lobbizás. Lehet örülni neki,
de a filmet az teszi jóvá, hogy él, nem az aranyszobor.
Szarvas István: A mostani szemlén mennyit nézel?
Jancsó Miklós: Kettőt-hármat kinéztem. A többit bírja, aki fiatalabb. [mosolyog]
Szarvas István: Ha az ideit a tavalyival vetjük össze: jobb lesz a termés?
Jancsó Miklós: Tavaly beteg voltam, nem láttam semmit – nincs összehasonlítási alapom.
Szarvas István: Zárásként: van egy film, ami különösen fontos nekem – az Emigránsok
(pontos címmel: Az emigráns – Minden másképp van). A főszereplő Bács Ferenc alakítása
feledhetetlen.
Jancsó Miklós: Így van. Régóta bosszant, hogy Bács Ferenc nincs eléggé a helyén – több
figyelmet érdemelne. Ilyenkor látszik, milyen gyorsan felejtünk.