Fogadalmat tett az Egyetemi Világjátékokra induló magyar csapat.

A világ legnagyobb egyetemi multisport-eseményére készülő magyar delegáció tagjai 2025 július 7-én 13 órakor ünnepélyes keretek között tettek fogadalmat  Budapesten a Zrínyi utcai Ötkert Clubban.

A július 16-án szerdától 27-én vasárnapig a németországi Rajna-Ruhr régióban sorra kerülő Egyetemi Világjátékokon minden eddiginél nagyobb, összesen 248 fős magyar csapat vesz részt – ebből 178 sportoló, akik 47 különböző felsőoktatási intézményből érkeznek, közülük 31 magyarországi. A Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség által szervezett fogadalomtételen a fiatal sportolók nevében Mátó Sára, a 2023-as játékokon bronzérmes gátfutónő mondta el a fogadalom szövegét.

– A megújult magyar felsőoktatás hallgatóbarát és sportbarát lett – ennek is köszönhető, hogy minden eddiginél több versenyző képviseli hazánkat a Világjátékokon – mondta köszöntőjében Pósánné Rácz Annamária hozzátéve: a kimagasló sportteljesítményt már a felvételin is elismeri a rendszer, tavaly 71-en jutottak be ilyen alapon a felsőoktatásba. A sportolói életpályát választó hallgatóknak kétszeres teherrel kell megküzdeniük, ezért kulcsfontosságú, hogy olyan támogató közeg vegye őket körül, amely mind a sportban, mind az oktatásban segíti a kiteljesedést! – hangsúlyozta a KIM felsőoktatásért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkárnője.

– Az Egyetemi Világjátékokon való részvétel nemcsak sportteljesítmény, hanem összetett életforma vállalása is – jelentette ki Märcz Tamás olimpiai bajnok vízilabdázó. – A játékokra kiutazó sportolók példát mutatnak a saját generációjuknak: bizonyítják, hogy kitartással, fegyelemmel és áldozatvállalással egyszerre lehet helytállni a sportpályán és az egyetemi előadótermekben is. Ez a kettős teher hosszú távon óriási erőforrássá válik, legyen szó sportkarrierről vagy civil hivatásról. Az Egyetemi Világjátékokon nemcsak önmagukat, hanem egyetemeiket, edzőiket, családjaikat és Magyarországot képviselik. Ez az esemény fontos mérföldkő lehet a sportolói pályán, de legalább ennyire értékes a közösségi élmények, a nemzetközi kapcsolatok és az inspiráló találkozások szempontjából is – fogalmazott a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet nagykövete, aki korábban szövetségi kapitányként vezette a férfi vízilabdázókat az Egyetemi Világjátékokon.

Prof. dr. h. c. Mocsai Lajos ünnepi beszédében hangsúlyozta: az Egyetemi Világjátékok nem pusztán sportesemény, hanem a tudás, a közösség és az elkötelezettség ünnepe. A magyar csapat minden idők legnagyobb küldöttségeként képviseli hazánkat, ami önmagában is történelmi siker. Bízom benne, hogy versenyzőink nemcsak kiváló eredményeket érnek el, hanem példát is mutatnak kitartásból, fair playből és közösségi szellemből. A magyar felsőoktatás és sport jövője többek között a most kiutazó csapat kezében van. Kívánom, hogy legjobbjaink vigyék jó hírét az országnak, és térjenek haza felejthetetlen élményekkel! – fogalmazott a MEFS elnöke.

A magyar sportolók a következő sportágakban indulnak: 3×3 kosárlabda, asztalitenisz, atlétika, evezés, íjászat, dzsúdó, kosárlabda, műugrás, ritmikus gimnasztika, strandröplabda, tollaslabda, taekwondo, torna, úszás, vívás és vízilabda. Két évvel ezelőtt Csengtuban minden rekordot megdöntött a magyar egyetemi csapat a 17 szerzett éremmel.

A magyar delegáció legnagyobb reménységei közé tartozik idén például Horváth Gergő két Egyetemi Világjátékok-érmet szerző vívó; Pigniczki Fanni aranyérmes ritmikus gimnasztikázó, valamint a 2023-ban ezüstérmes férfi vízilabdázók. Népes különítménnyel utaznak Németországba az atléták. Több éremesélyes versenyzőnk van ebben a sportágban is: többek között Mátó Sára gátfutónőn kívül Enyingi Patrik (400 m) és a férfi 4×400-as váltó is dobogóra állhat.

– Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy én olvashattam fel a fogadalmat. A Rajna-Ruhr-i játékok remek lehetőséget jelentenek arra, hogy tudásunk legjavát nyújtsuk és sportszerűen képviseljük Magyarországot! – mondta a fogadalmat előolvasó Mátó Sára.

!

A Margitszigeti Színház idei szezonjában is kínál különlegességeket a musical szerelmeseinek. A Rudolf musical bemutatója júliusban három alkalommal, két szereposztásban lesz látható.

Amerika két prominens szerzője, Frank Wildhorn és Jack Murphy műve Rudolf koronaherceg tragikus sorsú történetét dolgozza fel.

A történelmi ihletésű musical Bakos-Kiss Gábor rendezésben kerül bemutatásra. A produkció a margitszigeti szabadtéri bemutatót követően a Győri Nemzeti Színház repertoárját gazdagítja majd. A Margitszigeti Színház és a Győri Nemzeti Színház közös bemutatójában közreműködik a színház társulata, díszlet és jelmeztervező Árva Nóra. Főbb szerepekben július 3-án és 5-én Sándor Péter és Jenes Kitti, július 4-én pedig Kocsis Dénes és Nagy Alma Virág lesz látható.

A darab Rudolf trónörökös és Vetsera Mária szenvedélyes, romantikus és tragikus véget érő kapcsolatát meséli el, drámai muzsikával és hatalmas slágerekkel. A fiatal Rudolf abban a pillanatban ismerkedik meg a tizenhét éves bárónővel, amikor minden összeomlani látszik körülötte. Apjával, Ferenc József császárral egyre nyilvánvalóbb kibékíthetetlen politikai és emberi ellentéte, mindenütt besúgók veszik körül, feleségével boldogtalan a kapcsolata, s a magyarok ráadásul tőle várják a Monarchia válságának megoldását. Rudolf csapdában érzi magát, képtelen túllépni saját korlátain és megváltásként érkezik életébe a mindent elsöprő érzelem. A titkos viszony persze nem kerüli el a nagy manipulátor, Taaffe miniszterelnök figyelmét sem, aki ettől a perctől kezdve esküdt ellenségként igyekszik megakadályozni Rudolf politikai és magánéleti boldogulását. További bonyodalmat szolgáltatnak az Osztrák–Magyar Monarchia irányítására készülő Rudolfot érő nehézségek, ideológiai szembenállása apjával, Ferenc József császárral, a magyar főurak szervezkedése, kényszerű házassága Stefánia belga hercegnővel.

A Győri Nemzeti Színház és a Margitszigeti Színház közös produkciója.
Műsoridő: 150 perc (1 szünettel)

Fordította: Zöldi Gergely

Szereposztás:
Rudolf (trónörökös): SÁNDOR PÉTER m.v. (júl. 3., júl. 5.) / KOCSIS DÉNES m.v. (júl. 4.)
Vetsera Mária: JENES KITTI m.v. (júl. 3., júl. 5.) / NAGY ALMA VIRÁG e.h. (júl. 4.)
Taaffee gróf (miniszterelnök): NAGY BALÁZS
Larisch grófnő (Mária barátnője): MÓZES ANITA
Ferencz József (császár): MOLNÁR ERIK
Stefánia (Rudolf felesége): MOLNÁR ÁGNES
Pfeiffer (bábjátékos): BRÓDY NORBERT
Szeps (újságíró): VINCZE GÁBOR PÉTER
Bratfisch (Rudolf kocsisa): JÁGER ANDRÁS
Wiligut (Taaffee ügynöke): VISI ÁGOSTON
Károlyi István (magyar nemes): HAJDU TIBOR
Andrássy Gyula (magyar nemes): GYIMESI ÁDÁM e.h.
Lónyai Elemér (magyar nemes): MACZKY-KŐ BÁLINT e.h.
Edward (walesi herceg): PÖRNECZI ATTILA

Megosztás

Tweet

Holl:András Az MTA Könyvtár főigazgató helyettese köszöntője Szarvas István
könyvbemutatóján2025 március 21-én

Tisztel Hallgatóság!
Joggal tehetjük fel a kérdést: mit keresünk mi itt? Mit keres itt ez a könyvbemutató?
Egyrészt egy könyvtárban vagyunk, ami önmagában is értékes helyszín, másrészt sokan
bizonyára már jártak itt korábban is – a szerzőnek ugyanis nem ez az első könyve, amelynek
bemutatója ezen a helyen zajlik. Magam is másodszor állok itt Önök előtt. Ha pedig
belelapozunk a legújabb interjúkötetbe, rögtön szembetűnik a kapcsolódás a tudományokhoz,
az Akadémiához: az első interjúalany például egy Nobel-díjas csillagász-fizikus., Adam
Riess aki 2011-ben kapta meg.
Ahogy olvasgattam a kötetet, rögtön kérdések merültek fel bennem, és – be kell vallanom –
megszállt a kisördög. Elhatároztam, hogy egy kicsit megtréfálom a tisztelt közönséget és az
ünnepelt szerzőt: innen, e publikum előtt készítek vele egy rövid interjút, ha nem bánja.
Mindössze három kérdés, utána természetesen átadom a terepet a főműsornak.
Holl András Miért ezt a műfajt választottad? Az újságírásnak sok érdekes és izgalmas
területe van – miért pont az interjú? Miért ezen a pályán mozogsz?
Szarvas István:
Erre nagyon egyszerű a válaszom. 1990-ben volt a rendszerváltás, és én akkor belső
ellenőrzési vezetőként dolgoztam. Az állásom megszűnt, és ekkor felvett egy Trendváltó nevű
lap. Ennél a lapnál marketinggel kellett foglalkoznom, így készítettem néhány
marketingcikket is. Mai napig büszke vagyok rá, mert a kilencvenes évek elején az első
hónapban 250 ezer forint értékű marketingcikket sikerült összeállítanom úgy, hogy különböző
portugál érdekeltségű vállalatok első számú vezetőivel készítettem interjút. Azóta sem sikerült
ezt a produkciót túlszárnyalni.
Ekkor készítettem tehát az első interjúimat – és megtetszett ez a műfaj.
A másik ok, hogy bár tudnék újságcikkeket írni, újságírás témában könyvet nem igazán.
Viszont az interjúkészítés lehetőséget ad könyv formában is bemutatkozni – így maradtam
ennél a műfajnál.
Holl András Hogyan választod ki az interjúalanyaidat?
Szarvas István:
Nekem nagyon fontos, hogy az interjúalany szimpatikus legyen. Aki eleve utál engem, azzal
nagyon nehéz jó interjút készíteni. Szóval az első szempont a szimpátia.
Másodszor: hozzá tudjak jutni a vele kapcsolatos információkhoz. Ebbe természetesen
beletartozik a foglalkozása is, amivel aktuálisan foglalkozik, de egy jó interjúkészítőnek
nemcsak a hivatásra, hanem az interjúalany hobbijaira is figyelnie kell.
Holl András Mi a jó interjú titka?
Szarvas István:

A jó interjú titka, hogy mindkét fél számára érdekes legyen, és mindketten profitáljanak
belőle.
Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy bár erre a kérdésre nem tartozik közvetlenül, de
interjú témában 29 híres embert kérdeztem meg, hogy mit gondolnak róla – ezek közül, ha
lesz rá idő, ötöt ismertetni is fogok ma. Egyébként a válaszadók között ott van például John
Fitzgerald Kennedy a 35. amerikai elnök is.
Holl András
Nagyon szépen köszönöm!
A hallgatóságnak tartalmas, jó szórakozást kívánok! Nem tudom, megvásárolható-e a könyv
itt a helyszínen, de ha nem, akkor bizonyára a könyvesboltokban hozzá lehet jutni.
Kíváncsian nézek a mai este elébe. Köszönöm a figyelmet – és most átadom a szót.

Komlós Attila köszöntője – Szarvas István Kérdeztem-Válaszoltak VIII. kötetének
bemutatóján
Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, aki jelenlétével megtisztelte István barátunkat
a mai 2025 március 21-i könyvbemutatón a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában
Engedjék meg, hogy néhány gondolattal hozzájáruljak a programhoz – bár személyesen
sajnos nem tudok jelen lenni. Munkahelyi és családi elfoglaltságok miatt Pécsről küldöm
üdvözletemet, és szeretném tolmácsolni L. Csépányi Katalin, a Hetedhéthatár Magazin
alapító szerkesztőjének üdvözletét is.
Induljunk el egy kis szellemi utazásra. Hazafelé tartva azon gondolkodtam, hogy
gyermekként, fiatalként, pályakezdőként sokszor vágytam arra, hogy híres emberekkel
találkozhassak – tudósokkal, olimpikonokkal vagy olyan példaképekkel, akikre felnézek.
Talán ezzel nem vagyok egyedül. Sokan érzünk így, de nem mindenkinek adatik meg, hogy
kérdezzen, beszélgessen ezekkel a kivételes emberekkel.
És itt jön a képbe Szarvas István barátunk. Ő az, aki helyettünk teszi fel a kérdéseket. Ő az,
aki közel hozza hozzánk ezeket a különleges és értékes személyiségeket – úgy, mintha mi
magunk beszélgetnénk velük. Nagyra becsülöm István riporterstílusát. Érződik az interjúin,
hogy őszintén érdeklődik beszélgetőpartnere iránt – nemcsak a foglalkozása, hanem a
személye iránt is. Ez a hozzáállás minden szempontból példaértékű.
Hobbiként magam is fotózom, több kiállításom is volt már, és van egy honlapom, ahol
megtekinthetők a képeim. Engedjék meg, hogy egy rövid kitérőt tegyek a fotózás világába, de
ígérem, gyorsan visszatérek az interjúkhoz. Tám László barátunk, a Héthatár fotórovatának
vezetője szokta mondani: „Az objektív szubjektív.” Elsőre ez talán csak egy jópofa szójáték,
de valójában mély igazság rejlik benne. A fényképezőgép objektívje valóban a valóságot
örökíti meg – mindenféle manipuláció nélkül. Ám az, hogy mit örökítünk meg, mit emelünk
ki, mit tartunk fontosnak, már a mi döntésünk.
És itt vissza is térek Szarvas István munkásságához. Ő is egyfajta képzeletbeli
fényképezőgéppel dolgozik – a mikrofonja és számítógépe révén –, és ezzel a „látásmóddal”
ragadja meg az interjúalanyok leglényegesebb, legizgalmasabb gondolatait, történeteit, titkait.
Így hoz el nekünk sporteredményeket, tudományos felfedezéseket, emberi sorsokat – és
sorolhatnánk tovább, hiszen ez az új interjúkötet is számtalan területet érint.
Ezúton is szeretnék gratulálni Istvánnak, és sokunk – az olvasók – nevében megköszönni azt a
gazdagságot, amit munkájával elénk tár.
Zárásként hadd említsek még egy gondolatot, amelyet szinte minden könyvbemutatón
fontosnak tartok kiemelni: óriási érték az, hogy ezek az interjúk nemcsak az interneten
jelennek meg, hanem kézbe vehető, könyvespolcra helyezhető, időtálló formában –
nyomtatásban. Az internet gyors, színes, interaktív, de nincs garancia arra, hogy hosszú távon
megmarad. Két példát is említenék: a Kaláka című internetes folyóiratot és az Artportál nevű
kortárs művészeti portált – mindkettő értékes tartalmakat közölt, ám egyik napról a másikra
eltűntek, technikai vagy anyagi okokból.
Ezzel szemben a könyv, a papír bizonyított az évszázadok alatt. Ezért is örülök különösen
annak, hogy ezek az interjúk kötetsorozatban, maradandó módon jelennek meg.

Röviden ennyit szerettem volna elmondani. Még egyszer szívből gratulálok Istvánnak, és
köszönöm a fáradhatatlan, lelkiismeretes munkát, amelyet mindannyiunk örömére végez.

Oriana Fallaci: az interjú mestere – módszer, alanyok, összehasonlítás

1. Bevezetés

Oriana Fallaci (1929–2006) a 20. századi újságírás egyik legismertebb és legmegosztóbb alakja volt. Olasz íróként, haditudósítóként és interjúkészítőként újradefiniálta az interjú műfaját, és azt intellektuális és érzelmi küzdelemmé emelte. Számára az interjú nem csupán információszerzés, hanem akaratok összecsapása, igazságkeresés és sokszor személyes számvetés volt.

„Az interjú olyan, mint a háború. Vagy te győzöl, vagy téged győznek le.” – Oriana Fallaci

Egyedi módszere generációk újságíróira hatott – egyszerre vált ki rajongást és éles kritikát.

2. Fallaci interjútechnikája: provokáció és jelenlét

Fallaci elutasította a klasszikus értelemben vett tárgyilagosságot. Helyette a szubjektív őszinteséget vallotta: érzelmi, erkölcsi és gondolati szinten is jelen volt interjúiban. Módszerének főbb jellemzői:

·         Provokatív kérdések: gyakran nyíltak, sőt durvák. Szembesítette alanyait a hazugságokkal és ellentmondásokkal.

·         Elbeszélői szerkezet: interjúiba beleszőtte saját megfigyeléseit, érzéseit és gondolatait.

·         Etikai elkötelezettség: témái mögött mindig erkölcsi kérdések húzódtak: háború, diktatúra, szabadság, emberi szenvedés.

·         Érzelmi feszültség: interjúi gyakran váltak pszichológiai párbajjá – sírással, dühkitöréssel vagy ellenséges csönddel.

Az ő interjúi nem párbeszédek voltak – hanem drámai jelenetek, ahol a tét az igazság volt.

3. Leghíresebb interjúalanyai

Fallaci interjúalanyai a 20. század legmeghatározóbb politikai és közéleti szereplői közül kerültek ki. Íme néhány legismertebb alanya:

Fallaci nemcsak vezetőkkel, hanem katonákkal, menekültekkel, filozófusokkal, űrhajósokkal is készített interjúkat – mindig éles kérdésekkel, saját nézőpontját sem rejtve el.

4. Vélemények Fallaci munkásságáról

Elismerés:

• Bátorság: haditudósítóként, nőként és kérdezőként is kiemelkedett. Nem félt hatalmasoktól.
• Irodalmi stílus: interjúi sokszor regényszerűek – leírásokkal, narrációval, szenvedéllyel.
• Lélektani mélység: nemcsak tényeket, hanem a személyiség rejtett rétegeit is feltárta.

Kritika:

• Önközpontúság: sokan úgy vélték, hogy túlságosan saját magát helyezte a középpontba.
• Manipulatív szerkesztés: egyesek – például Kissinger – szerint idézeteit szelektíven kezelte.
• Későbbi publicisztikái: az iszlám világ elleni erős kritikái (pl. A harag és a büszkeség, 2001) komoly megosztottságot okoztak.

5. Összehasonlítás a magyar interjúkészítőkkel

Most vessük össze Fallaci interjúművészetét három ismert magyar kérdezőével: Szegő András, Veiszer Alinda és Szarvas István munkásságával:

Az interjú előfutárja Magyarországon

Mindig érdekelt, hogy Magyarországon mikortól beszélhetünk az interjú megjelenéséről. Számomra az első interjú Petőfi Sándor Bem tábornokkal való beszélgetése, bár ez nem jelent meg újságban. Az interjút megelőzte a protointerjú amely Kossuth Lajos nevéhez kapcsolódik a következőkben erről lesz szó.

Kossuth Lajos protointerjúi az 1841-es Pesti Hírlapban

Az 1841-ben megindult Pesti Hírlap nem csupán új újság volt a magyar sajtópalettán, hanem egy közéleti fórum, amelyben Kossuth Lajos személyes, közvetlen hangvételű megszólalásai révén a protointerjú műfajának korai példáit találjuk meg. Ezek a szövegek a későbbi interjúformák előfutáraiként értelmezhetők, hiszen a közönséghez intézett kérdésekre adott válaszok, a párbeszéd és a közvetlenség jegyeit hordozzák.

A lap célja és szellemisége

Kossuth nyitóvezércikkeiben hangsúlyozza, hogy a lap célja nem csupán a hírek közlése, hanem a nemzet életének hű tükreként való működés. A Pesti Hírlap olyan közösségi térré kíván válni, ahol a legfontosabb társadalmi és politikai kérdések őszinte és nyílt párbeszéd tárgyát képezik.

A személyes hangvétel és a protointerjú jellege

A vezércikkek személyes, közvetlen hangvételűek, amelyek nemcsak bemutatják a lap politikai irányvonalát, hanem a közönséghez intézett kérdések és válaszok formájában közelítik meg a témákat. Így bár nem klasszikus újságinterjúk, mégis azok előfutárainak tekinthetők.

Fontosabb idézetek

1841. január 2.

„Midőn a szerkesztéshez fogunk, úgy hisszük és valljuk, hogy a napnak számtalan sürgető szükségei között alig akad egy, mely oly fontosságú volna, mint egy időszaki lap, mely a nemzet életének hű tükre legyen, és közvetítse mindazt, ami örömöt, bánatot, hűséget, törvényességet, bajt vagy hiányt jelent a nemzet szívében.
E lap nem azért született, hogy újdonságot mondjon, hanem hogy eligazítsa az olvasót az újdonságok között, és segítsen megérteni a legfontosabb kérdéseket.
Ígérem, hogy e lapot soha sem szennyes érdekek nem vezetik, meggyőződésem nem lesz eladó, és sem a hatalmasok tekintete, sem polgártársaim heve soha meg nem tántorít majd.”[¹]

1841. január 3.

„Nem titkoljuk el, hogy e lap megalapítása egy nagy célt szolgál: hogy hazánk gondjait, küzdelmeit, reményeit szavakká formálja, és hogy a nemzet minden tagjához eljuttassa az igazság fényét és az ébredő közakarat hangját.”[²]

1841. január 5.

„Az igazságot nem lehet sem elhallgatni, sem elferdíteni, és ez az újság nem a pillanat hevében született indulattól, hanem a meggyőződés erősségétől vezettetve szól.”[³]

A protointerjúk jelentősége

Ezek a megszólalások megnyitották az újságírás új korszakát Magyarországon, amelyben a személyes vélemények és a közvetlen, őszinte kommunikáció a közösségi párbeszéd eszközévé vált. Kossuth protointerjú-szerű írásai megalapozták az interjú műfajának későbbi elterjedését, mely fontos része lett a magyar közéleti diskurzusnak.

Jegyzetek

[¹] Pesti Hírlap, 1841. január 2., 1. oldal, Arcanum Digitális Tudománytár
[²] Uo., 1841. január 3.
[³] Uo., 1841. január 5.

Hamar Zsolt:Bartók a XX. század egyik legnagyobb muzsikusa

A Pannon Filharmonikusok hangversenysorozata Budapesten Horváth Zsolt igazgató és Hamar Zsolt zeneigazgató, vezető karmester a budapesti Művészetek Palotájában jelentette be 2006 január 26-án hogy a tavalyi nagy sikerű teltházas bérletsorozat után az új évadban is fellépnek a Művészetek Palotája Nemzeti Hangversenytermében. A 2006-os évad Bartók Béla születésének 125. és halálának 60. évfordulója. A világhírű magyar zeneszerzőnek állít emléket az új budapesti hangversenysorozat. A sajtótájékoztatót követően Hamar Zsolt örömmel válaszolt lapunk kérdéseire.

Karmester úr, mit jelent ön számára Bartók?

Egy szóval, ha felelhetnék, azt mondanám: mindent. A XX. század egyik legnagyobb muzsikusa. Ő olyan volt a zenében, mint a festészetben Leonardo da Vinci. Hasonló géniuszok talán csak Bach, Mozart és Sztravinszkij voltak.

 Mi az, ami különleges Bartók zenéjében?

Kevés zeneszerző volt és van a világon, ki ilyen sokat tud a szerelemről, férfi és nő örök misztériumáról, a titokról, mely lehet sötét és tragikus, fényes és meseszerű, vagy éppen véres és brutális. Bartók Béla látszólag befelé forduló, félénk szégyenlőséggel mutatja meg nekünk az örök titok rejtelmeit. Bartókot nem lehet tudni, mindig újra kell tanulni. Képzelje el, mikor Japánban jártam, 20 kottahibát fedeztem fel az egyik műben.

Mennyire elégedett a Bartók-év előkészületével? Semennyire! Sokat tanulhatnánk az osztrákoktól. Míg az USA-ban Bartók Péter évenként dob ki újabb reprintet, nálunk nem történik semmi.

Hegyi Gyula:Brüsszelben kevesebb a személyeskedés

A 2016 január 20-án mutatta be a sajtó képviselőinek Urbán Tamás, az Urbis kiadó igazgatója Budapesten Hegyi Gyula EU parlamenti képviselő könyvét. A sajtótájékoztató után a képviselő, akinek cikkeit gyakran lehetett olvasni a különböző sajtóorgánumokban, készséggel felelt kérdéseimre.

Miben különbözik egy EU-képviselő az itthonitól?

Abban, hogy többet dolgozik, ha kell 12- 14 órát. Kevesebb a személyeskedés, nincs gyűlölködés. Nagyobb ott a kompromisszumkészség.

Milyen írásokat olvashatunk a kötetben?

E kötet írásai európai városokat idéznek: Berlint, Párizst, Brüsszelt és Koppenhágát. A valaha volt Jugoszláviát, amelyet elsodortak és szétvertek a háborúk. A ballagásra kapott kék szegfűt, egy ódon budai gimnázium hangulatát a hatvanas évekből. A pesti mozikat, ahova egykoron olyan sokat jártam, mintha „moziban laktam volna szüntelen”. A gótikus katedrálisokat az új Jeruzsálembe vezető labirintusokkal és a moszkvai metrót a túldíszített állomásokkal.

Miért ez a címe, hogy A szélkerék dala?

 Számomra annak a jelképe, hogy a világunk lehetne csendesebb, békésebb és természet közelibb is. Persze csak akkor, ha tennénk is érte, hogy ilyen legyen.

 Néhány írása nagyon ismerős.

Nem csodálom, a többsége a Mozgó Világ, a Tekintet, az Eszmélet és a 168 óra lapokban jelent meg először.

Mit csinált Brüsszelben

, ami említésre méltó a sok munkán kívül?

Vettem egy biciklit, egy lakást és ott sem viselek nyakkendőt, kivéve, ha nagyon muszáj.

Összefoglaló az Infotér Konferenciáról – 2025. május, 27

2025 május 27-én Budapesten, a Magyar Zene Házában rendezték meg az idei Infotér Konferenciát, amely az innováció, digitalizáció, technológiai fejlődés és közszféra digitalizációjának kérdéseit járta körül. A rendezvény célja az volt, hogy hidat képezzen a döntéshozók, vállalkozók, kutatók és fejlesztők között, megismertetve a legújabb irányokat és gyakorlati lehetőségeket.

A konferenciát Dr. Gál András Levente, a Digitális Jólét Program szakmai vezetője nyitotta meg, aki kiemelte: a mesterséges intelligencia (MI) és a digitális kompetenciák fejlesztése elengedhetetlenek Magyarország versenyképessége szempontjából.

A plenáris üléseken szó esett a digitális közigazgatás jövőjéről, a kiberbiztonság kihívásairól, a MI etikai és jogi kereteiről, valamint a kvantumszámítástechnika hosszú távú hatásairól. A programokat különféle szekcióbeszélgetések, startup pitch-ek és kerekasztalok színesítették.

Kiemelt esemény: Vállalkozóknak szóló 90 perces mesterséges intelligencia továbbképzés

A konferencia egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó eleme volt a vállalkozók számára szervezett 90 perces mesterséges intelligencia-továbbképzés, amely gyakorlati fókuszával emelkedett ki a programból.

A képzés célja az volt, hogy a kis- és középvállalkozások vezetői képet kapjanak arról, hogyan használhatják ki a mesterséges intelligencia előnyeit mindennapi üzleti működésük során. A résztvevők betekintést nyerhettek az MI-alapú ügyfélszolgálati chatbotok működésébe, a prediktív analitikába, valamint az automatizált pénzügyi és logisztikai megoldásokba. Emellett gyakorlati példákon keresztül mutatták be a generatív MI, például a szöveg- és képgeneráló eszközök (mint a ChatGPT vagy Midjourney) üzleti hasznosítását.

A továbbképzés során esettanulmányokat is megvitattak, amelyek magyar KKV-k sikeres MI-bevezetéseit mutatták be. A képzés interaktív formában zajlott, a résztvevők kérdezhettek, sőt élőben próbálhattak ki néhány MI-eszközt saját eszközeiken.

A szekció végén a résztvevők tanúsítványt kaptak, valamint hozzáférést kaptak egy online tudásbázishoz, amelyet a Digitális Jólét Program támogatásával fejlesztettek ki. A képzés pozitív visszhangot váltott ki, többen jelezték, hogy konkrét MI-fejlesztéseket indítanak el saját cégüknél.

A konferencia összességében sikeresnek bizonyult, és ismét bebizonyította: a digitális jövő nem távoli lehetőség, hanem kézzelfogható jelen, amelyet aktívan formálni lehet – és kell.