A 2023-as  Prima Primissimi díjasok

A díjátadó gálaesten

• magyar építészet kategóriában Ferencz Marcel építész, egyetemi tanár;
• magyar képző- és iparművészet kategóriában Lukácsi László üvegszobrászművész;
• magyar oktatás és köznevelés kategóriában Katz Sándor középiskolai matematika-fizika szakos tanár;
• magyar tudomány kategóriában Kiss L. László fizikus, csillagász;
• magyar irodalom kategóriában Kontra Ferenc író, költő, műfordító, szerkesztő vehette át az elismerést,
• magyar ismeretterjesztés és média kategóriában az M4 Sport televíziós sportcsatorna kapta a díjat,
• magyar sport kategóriában Faragó Tamás olimpiai-, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, mesteredző;
• magyar népművészet és közművelődés kategóriában Gőz László harsonaművész, a Budapest Music Center alapítója és vezetője;
• magyar zeneművészet kategóriában Sapszon Ferenc karnagy;
• magyar színház-, film- és táncművészet kategóriában pedig Tarr Béla filmrendező, forgatókönyvíró

vehette át az egyenként 15 millió forinttal járó elismerést.

Az ugyancsak 15 millió forinttal járó Közönségdíjat Hollerung Gábor karmester, karvezető kapta.

Több jelölés érkezett, mint valaha

A húsz éve alapított elismerés díjátadó ünnepségén Csányi Sándor, a Prima Primissima Alapítvány kuratóriumának elnöke helyett idén Freund Tamás neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke köszöntötte a meghívottakat a kuratórium nevében.

Ma este olyan embereket ünneplünk, akik a legmagasabb szinten jelenítik meg az elhivatottságot, a kreativitást és innovációt, az értékteremtő emberi elme csodálatos képességét

- hangsúlyozta Freund Tamás a gálaesten, Budapesten 2023 december 8-án Budapesten amelyen jelen volt Lévai Anikó, a kormányfő felesége, Pintér Sándor belügyminiszter, Nagy István agrárminiszter, Lantos Csaba energiaügyi miniszter, Áder János és Schmitt Pál korábbi köztársasági elnök, valamint Plácido Domingo operaénekes is.

Fidesz kongresszus

Ösztöndíj eső volt az MBH bankban

Idén az okleveleket dr. Kövér László házelnök, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesület elnöke, továbbá Egerszegi Ádám, az MBH Bank általános vezérigazgató-helyettese, dr. Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat alapító elnöke és Erdélyi Barna, a Waberer’s International igazgatósági tagja adta át a fiataloknak Budapesten az NBH bankban 2023  november 24-én Az ösztöndíjprogram negyed évszázada jött létre rászoruló fiatalok tanulmányi támogatására. Az MBH Bank és a Gyermekmentő Szolgálat 1997-ben alapította közösen az egykori MKB-ösztöndíjat, idéntől pedig már MBH-ösztöndíj néven folytatódik tovább a program. A kezdeményezés célja a kiváló tanulmányi átlagot elérő, hátrányos szociális helyzetben lévő gyermekek támogatása. A programba mindazon tanulók jelentkezhetnek, akik az általános iskola első és második osztályát befejezték, tanulmányi átlaguk 4,5 fölött van, és családjukban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a 48 ezer forintot. A jó tanulmányi eredmény megőrzése esetén a diákok egészen a mesterdiploma megszerzéséig kaphatják az ösztöndíjat.  Azok a diákok, akik nem tudják tartani a 4,5-ös átlagot, egy előzetes jelzést követően kiesnek a programból. Az MBH Bank CSR-stratégiájának megfelelően kiemelt feladatának tekinti a hátrányos helyzetűek megsegítését. A társadalmi felzárkóztatás jegyében életre hívott MBH-ösztöndíjprogram célja, hogy a Gyermekmentő Szolgálat munkáját támogatva segítsék és ösztönözzék a diákokat tanulmányaikban, akik így kedvezőbb kilátásokkal fordulhatnak a jövő felé. A bank ezen a területen kitűzött céljai elérése érdekében a helyi közösség bevonásával, szakmai partnerekkel működik együtt, akik segítenek a szakmai alapon célzott segítségnyújtásban. – A felelősségvállalás a hátrányos helyzetűek iránt, valamint az egyenlőtlenségek leküzdésében való részvétel társadalmi felelősség-vállalási stratégiánk meghatározó elemei. Különösképpen odafigyelünk arra, hogy a fiatalok számára egyenlő esélyeket biztosítsunk az életben való boldoguláshoz, partnereink pedig segítenek minket ezen törekvéseink megvalósításában – nyilatkozott Egerszegi Ádám, az MBH Bank általános vezérigazgató-helyettese. – Egy cég, amelyik a társadalom jövőjéről gondoskodik, az gondoskodik a saját jövőjéről is – emelte ki Edvi Péter, a Gyermekmentő Szolgálat alapító elnöke.Az MBH Bank kezdetben évente 20 fiatalt patronált, ez a szám évről évre bővült, mígnem elérte a jelenlegi évi 100 főt. Az eddig kiosztott MBH-ösztöndíjak összértéke meghaladja a félmilliárd forintot. A hitelintézet nagyvonalú kezdeményezéséhez azóta több cég, így a Waberer’s International és a Zsidai Csoport, illetve magánszemélyek is csatlakoztak, akik jelenleg további 46 gyereket és fiatalt támogatnak

– A Waberer’s International Nyrt. büszkén támogatja már 16 éve a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat ösztöndíjprogramját, amely nem csupán anyagi támogatást jelent a gyermekek számára, hanem olyan lehetőséget is, melyen keresztül összefogásunkkal és támogatásunkkal elősegíthetjük a következő generáció fejlődését és sikerét– hangsúlyozta Erdélyi Barna, a Waberer’s International igazgatósági tagja.

Az MBH Bank az ösztöndíjprogram mellett támogatja a Gyermekmentő Szolgálat évente megszervezett Karácsonyi Gyermekgáláját, amelynek keretében a bank ezer hátrányos helyzetű vagy állami gondozásban élő gyermeket hív meg az ország különböző városaiból és a határon túlról a Magyar Állami Operaházba. Ezt idén december 17-én aranyvasárnap 11 órától rendezik meg.

Szarvas István                                                                              Forrás: Zetapress

Lomnici: A közjogi méltósági funkciót elsősorban kötelezettségnek érzem

Interjú a legfőbb közjogi méltóságokkal

Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke 1954-ben született. 1974-79 között az ELTE JTK-n tanult. 1979-91 között Esztergomban, majd a Pesti Központi Kerületi Bíróságon polgári-közigazgatási bíró, 1991: a Legfelsőbb Bíróság bírája, 1998: főtitkár, szóvivő, 1999: tanácselnök, 2001: Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, 2002: Legfelsőbb Bíróság elnöke, 2001: az év szóvivője, 1993: Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületének ügyvezető elnöke. Öt szakmai folyóirat szerkesztője, 30 könyv, több száz szakcikk szerzője, társszerzője. A főbíróval Budapesten, Markó utcai irodájában beszélgettem.

Lomnici Zoltán és a szerző

– Elnök Úr! Milyen előnyökkel vagy hátrányokkal jár, hogy Ön az öt közjogi méltóság egyike?

– Az alkotmány alapján a Legfelsőbb Bíróság elnöke azonos rangú a miniszterelnökkel. Úgy gondolom, hogy ez nem előnyöket, hanem felelősséget, kötelezettséget jelent elsősorban. A harmadik hatalmi ágban tízezer ember, bíró és nem bíró munkatárs dolgozik. Az én feladatom a nyugodt ítélkezési feltételek megteremtése, s nem utolsósorban az, hogy életkörülményeik is megfelelőek legyenek a bíráknak és a többi alkalmazottnak, vagyis megfelelő díjazást kapjanak. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökeként részt veszek a legfontosabb pénzügyi és személyzeti döntések meghozatalában, és én vagyok a fejezetgazda. Így a költségvetés vonatkozásában igen nagy a felelősségem. Bár mindenki tudja, hogy végső sorban a parlament dönt, de mégis érveket kell a parlament illetékes bizottságaiban felsorakoztatni. Összefoglalva azt mondhatom, hogy ezt a legfőbb közjogi méltósági funkciót elsősorban kötelezettségnek érzem. Ezzel függ össze az is, hogy nem költöztem be a Legfelsőbb Bíróság elnökének járó rezidenciába, hanem Budapest peremkerületében lévő saját tulajdonú családi házban lakom. Nem a kiváltságokra tartok igényt, hanem vállalom a kötelezettséget, ami ezzel jár.
– Ön, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöke még egy kezdő bírónak sem adhat utasítást, ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség elnöke beleszólhat az ügyészek munkájába. Kérem, világosítsa meg olvasóink részére ezt a kérdést!

– Alapvető különbség van a bíróság és az ügyészség között. A bíróság egy önálló hatalmi ág. Az ügyészség hatalmi szerv, de a világ legtöbb országában az igazságügyminiszter felügyeli az ügyészség munkáját. A különbség az, hogy míg a bírák minden esetben önállóan döntenek, ez azt jelenti, hogy a bírói függetlenséget senki ebben az országban nem sértheti meg. Az ügyészség esetében pedig utasítási joga van a felettes ügyésznek. Röviden: a megyei főügyészek és a legfőbb ügyész utasítási joggal rendelkezik. A bírói függetlenség rendkívül fontos. A világ minden demokratikus országában így van, mert a bíró csak a jogszabályoknak, valamint saját lelkiismeretének van alárendelve. Ezt nagyon sokan nem tudják. Sokan úgy vélik, hogy a főbíró minden döntésbe beleszólhat, illetve beleszól. A valóság az, hogy nem szabad, ez hivatali bűncselekmény lenne. Az ítélkezés területén az a szép, hogy minden bíró a saját területén önállóan dönt, senki nem utasíthatja.

– Hazánkban ülnöki rendszer működik. Egyre kevesebb esetben vesznek részt a bíráskodásban. Erről Önnek mi a véleménye?

– Az a véleményem, hogy ezt a kérdést is érdemes lenne áttekinteni és figyelembe venni a nemzetközi tapasztalatokat. Világszerte a nép részvételét biztosítják az ítélkezésben, ennek történelmi előzményei is vannak. Kezdetben a bíráskodás királyi felségjog volt. Később a felvilágosodáshoz tartozik a nép részvétele ebben. Egyes országokban van az esküdt, máshol az ülnök rendszer. Az Egyesült Államokban a fontosabb ügyekben a döntést az esküdtek hozzák meg. Akiket nagyon gondosan választanak ki. Nagyon érdekes dolog, napjainkban is vitatéma, hogy lehet-e bíróságokat befolyásolni sajtónyilatkozatokkal. Az USA-ban, ha kiderül valamelyik esküdtről, hogy olvasott arról az ügyről, amelyben ítélkezik, visszahívják. Magyarországon ülnöki rendszer működik. Hosszú éveken keresztül tárgyaltam olyan ügyeket, amelyekben az ülnökök is részt vettek. Személyes tapasztalatom és meggyőződésem, hogy vannak olyan területek, ahol az ülnökökre nagy szükség van. Példának elmondhatom, hogy egyes országokban szakértőket alkalmaznak például közlekedési ügyekben gyakorlott gépkocsivezetőket, pedagógusokat fiatalkorú elkövetőknél.

-Elnök Úr! A De Jure című lapban olvastam, hogy az Ön egyik munkatársa úgy nyilatkozik, hogy a bírósági ügyekről csak jogászok tájékoztassák a közvéleményt. Mi az Ön álláspontja?

– Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a bíróság kezében óriási hatalom van, önálló hatalmi ágról van szó. Ebből következik, hogy nem helyes a folyamatban lévő ügyeknél, ha kormányzati tényező vagy parlamenti képviselők állást foglalnak. A bíróságok legfőbb ellenőrzési módja a nyilvánosság. Ez azt jelenti, bárki elmondhatja a véleményét, kritizálhatja, egyet nem lehet: a bírói kart megbélyegezni. Az egy borzasztó nehéz kérdés, ki írhat a bírósági ügyekről. Az elmúlt hetekben sok cikket olvastam szociológusoktól, orvosoktól. Nekem az az álláspontom, hogy nem kell szakértőnek lenni. A társadalomban van egy tehetetlenségi érzés a bíróságokkal szemben. Nagyon fontos, hogy a bíróságok próbálják a jogot megismertetni a közönséggel. Ha én olyat olvasok egy ítélettel kapcsolatban – amit nem én hoztam -, hogy miért nem kérek bocsánatot, vagy miért nem utasítom az illetékes bírót, akkor világos, hogy nincsenek tisztában a lehetőségekkel. Nem tudják, milyen mozgástere van a főbírónak. Ami az Ön kérdését illeti, az a véleményem, hogy az újságírók szakosodása hasznos, de nem zárható ki, hogy egy bölcsész vagy természettudományi végzettségű újságíró is dolgozzon ezen a területen. Legfontosabb a nyitottság, hogy próbálják megérteni, nekik nem jogi munkát kell letenni az asztalra. Az hasznos, ha valakinek jogi végzettsége van, de ezt nem kívánhatjuk meg. Azt elvárjuk a bírósági tudósítóktól, hogy próbálják megérteni a bíróság döntését, mert ha csak önmagában azt írják, hogy nekik nem tetszik, akkor a vesztes az olvasó. Egy fontos szabály van Európában: a bíróságokat lehet bírálni, de a hangulatkeltés nem megengedett, hiszen az atrocitásokhoz vezethet. Az elmúlt években is előfordult, hogy egy-egy ügyben bírálat érte a döntéshozó bírót és rendőri védelmet kellett neki biztosítani. Az újságírónak higgadtan kell érvelni, rámutatni az ítélet hibáira, de a másik félnek is megengedni, hogy kifejtse ellenérveit (ez a másik fél a szóvivő), és kölcsönösen figyelni egymás álláspontjára. A bírót, aki ítélkezik, hagyni kell, hogy a jogszabályok és saját lelkiismerete alapján hozza meg ítéletét.

Megosztás

Tweet

Interjú Elizabeth Blackburn orvosi Nobel díjassal

A világhírű tudóssal Budapesten a KOGART művészeti központban tartott előadása után beszélgettünk 2011 októberében.

Professzor asszony, mi kutatásának fő területe?

Szarvas István és Elizabeth Blackburn

A sejtbiológia és annak vizsgálata, hogy génjeink hogyan befolyásolják a biológiai öregedés folyamatait.

Hogyan foglalná össze kutatása eredményeit?

Sikerült kimutatnunk az összefüggést a kromoszóma végét védő telomérek rövidülése és a betegségek kialakulása között. Amennyiben megértjük a kiváltó okokat, könnyebb beavatkozni a betegség korai szakaszában és hatékonyabb a kezelés.

Mennyire nehéz az együttműködés a különböző területek – onkológia,  fiziológia és pszichológia – között?

Nagyon izgalmas a különböző típusú képzettségeket összehozni. A kutatás minősége attól függ hogy mennyire tudnak együtt dolgozni az onkológusok, fiziológusok, a pszichológusok, és így tovább.  Úgy gondolom, ha összejön sok jó kutató, az nagyon termelékeny lehet. Azt hiszem, a legfontosabb a jó minőséghez, hogy hajlandó legyen valaki, és alkalmas arra, hogy együttműködjön. Én nagyon sokat tanultam egyébként a klinikai kollégáimtól is. Őket meglepte az én tudatlanságom a klinikai dolgok vonatkozásában, engem pedig meglepett az ő tudatlanságuk a kutatás területén. Arra kényszerültünk, hogy szemtől szemben tárgyaljunk, és ez a legtermelékenyebb módszer a tudomásom szerint. Persze ez jelenthette a telefonbeszélgetéseket is.

– Véleménye szerint egy tudományág már kevés a Nobel-díjhoz, így több tudományágnak kell összefogni?

– Nem szükségszerűen. A Nobel-díjat nem a klinikai gyakorlatért adják, hanem alapkutatásért. De biztos, hogy befolyásolja a kettő egymást. A díj odaítélésénél nem az emberi betegségek terén végzett kutatás, hanem az alapkutatás játszotta a főszerepet. Tehát ennek járt a díj tulajdonképpen.

– Az Ön szülei orvosként dolgoztak. Ez családi hagyománynak tekinthető?

– A szüleim gyakorló családorvosok voltak, mindenképpen van egy ugrás a tudomány felé. Én tudósként dolgozom, van egy erős változás azzal, hogy a tudomány területére betévedtem

– A Melbournei Egyetem, ahol előadásokat hallgatott, mit jelentett az egész életpályájához viszonyítva?

– Nagyon jó oktatást kaptam. Megtanultam, hogyan gondolkozzam a biokémiáról. Nagyon magas gondolkodási szintre tanított meg, és nagyon értékes volt. Itt kezdtem a kutatást, a PhD fokozatot Angliában, Cambridge-ben szereztem meg. Azt mondhatnám, a gondolkodásmódnak a lényegét Ausztráliában kaptam meg, és ezt fejlesztettem tovább Cambridge-ben.

– Utolsó kérdésem lenne, mint Nobel-díjas orvos, mi az a téma, amit a legfontosabbnak tart az orvostudományban jelenleg, amit meg kellene oldani?

– Az  emberi élettartam maximálissá tétele. Ez nem különleges álmodozás, ezt el lehet érni.

– Ha ön lenne az orvosi Nobel-díjat odaítélő bizottság egyik tagja, akkor ezért adna Nobel-díjat?

– Talán, talán.

– Köszönöm.

Elizabeth Blackburn egy egysejtű csillós szervezet, a Tetrahymena kromoszómáinak tanulmányozásakor fölfedezett egy sokszor ismétlődő DNS-szekvenciát (CCCCAA) a kromoszómák végén. Ennek a szakasznak a szerepe nem volt világos. Ezzel egy időben Jack Szostak figyelt meg egy lineáris (egyenes) DNS-molekulát, úgynevezett minikromoszómát, amely gyorsan degradálódott, amikor élesztősejtekbe juttatta. Blackburn 1980-ban publikálta eredményeit egy konferencián. Szostaknak fölkeltette az érdeklődését, és „rászerelte” ezt a CCCCAA „sapkát” a minikromoszómák végére. A sapka megvédte az élesztősejtbe visszajuttatott kromoszómákat a lebomlástól. Ezt a sapkát nevezték el később telomerának. A telomerák kialakulásának problémáját a sejtben a Blackburn laboratóriumában dolgozó Carol Greider oldotta meg. Fölfedezett egy addig ismeretlen, proteinből és RNS-ből álló enzimet – a telomerázt – , amelyről kiderült, hogy ez szintetizálja a kromoszómákat fedő sapkákat.

Elizabeth H. Blackburn amerikai és ausztrál állampolgár. 1948-ban Ausztráliában, Hobartben született. A Melbourne-i Egyetemen végzett tanulmányait követően 1975-ben doktorált az angliai Darwin College University Cambridge Egyetemen, majd az amerikai Yale-en folytatta kutatásait. A Kaliforniai Egyetem Berkeley-i, majd 1990-től a University of California, San Francisco Egyetem (UCSF)  biológia és fiziológia professzora. Az Amerikai Rákszövetség elnöke. Korábban 1988-ban az Amerikai Sejtbizottság elnöke volt. Az Amerikai Akadémiai tagsága mellett számos nagy nemzetközi szervezet elnökségi tagja. Tagja volt Obama elnök bioetikai bizottságának. A TIME magazin 2007-ben a világ 100 legbefolyásosabb személye közé sorolta.

2009-ben kapta az orvostudományi-fiziológia Nobel díját megosztva Carol W. Greiderrel és Jack W. Szostakkal 2011 október 24-én. Az MTA dísztermében előadást tartott a Quintess Tudásközpont megnyitóján. Férje John W. Sedal, a biokémia és biofizika professzora.

Megosztás

Tweet

Moritz László: A kolozsvári Báthory István középiskola egész életemre pozitív befolyással volt

Moritz László több alkalommal beszélgetett velem könyvbemutatóimon. Arra az elhatározásra jutottam, hogy én csinálok interjút vele. A beszélgetés 2021. november 9-én a Magyar Tudományos Akadémia kávézójában zajlott.

Moritz László (b) és a szerző

Szarvas István: Kolozsváron miért választottad a Báthory István Erdélyi Fejedelem és Lengyel Király által alapította gimnáziumot?

Moritz László: Az elemi I- IV osztályát a kolozsvári Brassai Sámuel gimnáziumban végeztem. Bejutottam az V. Osztályba, de 44-en voltunk ami meghaladta a törvény által engedélyezett maximumot. A kommunista román tanfelügyelőség nem engedélyezte még egy magyar osztály indítását, hanem 10 tanulót, utcák szerint a külvárosi iskolákba szórt szét. Szerencsémre az akkor 3-as (ma Báthory István, mint alapító) pedagógiai középiskola zenei osztályában kaptam egy helyet, ami egész életemre befolyással volt.

Melyek voltak a kedvenc tantárgyaid? Itt már versenyszerűen tornásztál?

Kedvenc tantárgyaim voltak a magyar irodalom, történelem-földrajz, testnevelés. VII. osztálytól már versenyszerűleg szertornáztam. Miután 1959 augusztusában bronzérmet nyertünk Bukarestben az országos ifjúsági tornászbajnokságon, azt hittem ez lesz a karrierem, de hamarosan csalódnom kellett. Egészségi okok miatt a szertornázást abban kellett hagynom, pedig I. kategóriában tornáztam. Amatőr színészként sikereim voltak a „Légy jó mindhalálig” Böszörményi, a „Pál utcai fiúk” Wendauer és más szerepekkel.

Miért választottad az Agrármérnöki Egyetemet?

Mivel az akkori években a magyar szakot végzett egyetemisták 90%-át Moldovába, az orosz határ közelébe, Havasalföld Duna menti falvaiba, vagy a Duna-deltába helyezték rajz, torna, vagy éppenséggel énektanárnak. Nehéz szívvel, de lemondtam a magyar tanári pályáról és beugrottam az Agrármérnöki Egyetemre (Főiskola), ahol egy évet elvégeztem (vizsgákkal), majd katonai szolgálat után felvételiztem a Közgazdasági Egyetemre (látogatás nélküli), de ez sem volt az igazi, így akkor a Kereskedelmi Technikai Intézetben végeztem. Svédországi minősítése Handelshögskolan, ami Kereskedelmi Főiskolának felel meg, a svéd egyetemi kategóriákban.

A Kereskedelmi Technikai Intézet elvégzése után hogyan kerültél kapcsolatba az egyházzal, a színházakkal?

Az egyházzal születésem, azaz megkeresztelésem óta vagyok kapcsolatban, az operával pedig 4 éves koromtól, amikor szüleim először vittek operába. Bizet Carmenjét néztük meg, azóta mondhatni hetente jártunk vagy színházba, vagy operába. Ez így ment az erdélyi 42 éves ottlétem alatt.

Milyen cégnél dolgoztál megbecsültek munkahelyeden?

A munkahelyemen gyorsan emelkedtem a „szamárlétrán”, először mint egyszerű szakreferens, majd irodafőnök, és 18 évig, Romániából való végleges távozásomig, kereskedelmi osztályvezetőként dolgoztam Kolozsvár egyik nagyon népszerű ipari egységében.

Miért kényszerültél emigrálni? Megbántad az akkori rendszerellenes kijelentésed?

Semmit nem bántam meg rendszerellenes kijelentéseimből. A Securitate azzal vádolt engem és két osztálytársamat, hogy át akartuk játszani Erdélyt Magyarországnak. Abszurd volt, de a kihallgatószobák hideg sötétségében véglegesen eldöntöttem magamban, ha kikerülök innen, akkor végleg elhagyom Romániát, bármi áron.

Miért pont Svédországba mentél?

Svédország volt abban az időben a legbefogadóbb ország Európában. Osztálytársaim közül akkor már öten európai országokban, illetve az Egyesült Államokban és Ausztráliában éltek, de Svédország csak közelebb volt szülőföldemhez.

Könnyen beilleszkedtél új hazádban?

Könnyen barátkozó, és játékszabályokat betartó típus lévén, a svéd nyelv elsajátításával mind jobban „betaláltam” magam a svéd társadalomba. Nem ismerve még a svéd nyelvet, csak kétkezi munkára voltam vonzó, amitől nem riadtam vissza, és két nap után már dolgoztam a Svéd Lovagok Palotájában és a Posti Panki finn bankban.

Miként kerültél kapcsolatba az irodalommal és Tar Károllyal, hogy lettél állásod mellett lapkiadó?

1995-ben Tar Károly író-szerkesztő felkérésére részt vettem az Ághegy skandináviai magyar nyelvű irodalmi és kulturális lapfolyam megszervezésében, elindításában és népszerűsítésében, mint ügyvezető igazgató, majd megalapítottuk az Ághegy Baráti Társaságát, aminek 18 évig voltam az alelnöke. 58 magyar nyelvű könyvet és egy 13 kötetből, 7800 oldalban álló antológiát adtunk ki.

Párhuzamosan Veress Zoltán íróval elindítottuk az Erdélyi Könyv Egyletet, célunk volt valamelyik határon túli fiatal író, költő műveinek könyv formájában való megjelenítése. Húsz év alatt 20 író-költő művét jelentettük meg.

Mikor ismerted meg Makkay Lilla nagykövet asszonyt, akitől később magas kormánykitüntetésed átvetted?

Számos könyvbemutatót, ünnepi összejövetelt , kulturális eseményt rendeztünk Magyarország Stockholmi Nagykövetségén, a magyar nagykövetek hathatós támogatásával, a rendszerváltás után. A jól működő, közös munka hozott össze Makkay Lilla nagykövetasszonnyal.

Hogyan kerültél kapcsolatba Karinthy Márton íróval?

Karinthy Mártont könyvének (Ördöggörcs) bemutatására hívtuk meg Stockholmba a nagykövetséggel egyetemben. Akkor fogalmazódott meg bennünk, Veres Zolival a gondolat, hogy ki kellene alakítani egy magyar zarándokhelyet Stockholmban, Karinthy Frigyes emlékére. Két évi szakadatlan munka után 2009-ben megvalósult a kétnyelvű emléktábla annak a kórháznak a falán, ahol nagy írónkat, Karinthy Frigyest 1936-ban Herbert Olevekronna megműtötte.

Mikor lettél a Magyar Kultúra Lovagrendje lovagja?

2014-ben lettem a Magyar Kultúra Lovagrendje lovagja.

Ha jól tudom, itt az elnökség tagja vagy?

A Magyar Kultúra Lovagrendjében az Adományozó Testületének vagyok tagja.

Miként kerültél kapcsolatba a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasággal?

A MNYKNT elnöke, Pomogáts Béla professzor meghívására és támogatásával lettem tagja a társaságnak az ezredfordulón. 2005-től választmányi tag,majd 2014-től alelnöke voltam a társaságnak. Mint alelnök, az elszakított területen és a szórványban tevékenykedő irodalmárokkal és társaságokkal ápoltam, építettem a kapcsolatot.

Makkay Lilla nagykövet kitünteti Moritz Lászlót

Miért nevezetes nap számodra 2013. október 13.?

2013 október 13-án, a magyar nyelv és kultúra külhoni terjesztése, népszerűsítése és megőrzése érdekében kifejtett tevékenységemért Áder János, a Magyar Köztársaság elnöke kitüntetett a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, amit Stockholmban a nagykövetségen ünnepélyes keretek között Makkay Lilla nagykövet asszony adott át.

Mikor döntötted el, hogy Magyarországra költözöl?

Hetvenedik évem betöltésekor nyugdíjba mentem, és alkalmasnak találtam az időt, hogy a családjaink közelében töltsem hátralevő időmet, magyar nyelvkörnyezetben, Magyarországon.

Hasonlítsd össze kolozsvári, stockholmi és budapesti élményeidet! Mik a jók és mik a rosszak?

A kérdés nem egyszerű választ igényel, de a rossz emlékem, ami ma is bennem él, az hogy szemem előtt alakult át az erdélyi magyarság fővárosa, Kolozsvár román várossá. Ma jó ha a lakosságának 10-11 %-a vallja magát magyarnak, de ebben én is, és valamennyien, akik elhagyni kényszerültünk szülőföldünket, hibásak vagyunk. Igaz, a „nagyok” által hajtott történelem kerekét visszafordítani akkor sem tudtuk volna.

Örömmel gondolok arra a tényre, hogy valamennyi osztálytársam, közeli magyar barátaim, mind megtartották és erősítették magyar identitástudatukat, azok közül, akik elhagyni kényszerültek szülőföldjüket, valamennyien fényesen megállták helyüket befogadó országaikban. Az otthonról hozott „útravaló” a magyar kultúra, minden nehézségen átsegített valamennyiünket.

Van olyan, amit nem kérdeztem, de szívesen megosztanál olvasóinkkal?

Óriási megtiszteltetés ért 2014-ben, amikor a Magyarország Barátai Alapítvány, melynek elnöke Dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus, tagjai közé választott. Az alapító tagok közt van Dr. Vizi E. Szilveszter, Dr. Oláh György Nobel-díjas vegyész, Marton Éva világhírű operaénekes, báró Gelsey Vilmos bankár, Dr. sir Radda György professzor és mások, akik a legmagasabb szinten munkálkodnak Magyarország pozitív nemzetközi megítélésében.

Megosztás

Tweet