Török Ádám: Ha két évente Budapesten tartjuk a World Science Forumot  monotonná válhat

Beszélgetőpartnerem a Nyíregyházi Közgazdász Vándorgyűlés második napján 2014 szeptember 5-énTörök Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.

Főtitkár úr !

Egyszerre több minőségben van jelen: a Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnökeként, egyetemi tanárként, sőt a konferencia legmagasabb tudományos fokozattal rendelkező résztvevőjeként. Hogyan értékeli, hogy a tegnapi előadásokban – különösen Varga Mihály miniszter úrnál – kedvező makro adatok hangzottak el, miközben a versenyképességünk továbbra sem az élmezőnyben van?
 A World Economic Forum versenyképességi listáján a 60. helyen állunk, ami 10–15 év távlatában több mint húsz helynyi visszaesés. A legutóbbi egy-két év 2–3 helyes ingadozása ehhez képest nem jelentős: a világgazdaság felső középmezőnyéből a középső középmezőnybe csúsztunk. Ez nem azonos a Varga Mihály miniszter úr által említett makro adatokkal: azok a versenyképességi mutatók egyik – és rövid távú – szeletét ragadják meg. Az impozáns növekedési adat például egy negyedévre szól; korábban inkább éves alapon értékeltünk. Egyhavi adat még látványosabb lehetne, de a tartalma korlátozott. Mindezzel együtt a mostani teljesítmény ebben a szűk időszakban valóban figyelemre méltó. A foglalkoztatás javulása is tény, de benne vannak a külföldön dolgozó, itthon adózó állampolgárok; ez inkább a munkanélküliség csökkenését mutatja. A jó rövid távú számok akkor válnak igazán értékessé, ha közben a hosszú távú versenyképességi trend is megfordul, és több negyedéven, sőt éveken át javul.

 A legutóbbi World Science Forum (WSF) Brazíliában volt, és korábban is hiányolták a közgazdasági tematikát. Főtitkárként várható, hogy a következő WSF-en hangsúlyosabban jelenjen meg a közgazdaságtan?
 Igyekszem ezt támogatni, de ez kollektív döntés; az Akadémia elnöke a legfontosabb döntéshozó. Való igaz, a közgazdasági témák háttérben voltak, ugyanakkor a WSF globális ügyekkel foglalkozik, amelyek több tudományágat kötnek össze. Az energiaellátás jövője például kifejezetten közgazdasági vonatkozású is. Inkább az történt, hogy a közgazdasági tartalom nem önálló névvel futott, hanem a témák között „elrejtve” jelent meg. A helyszín tekintetében pedig új gyakorlat körvonalazódik: a 2015 utáni következő Jordániában lesz. A szervezők felismerték, hogy ha kétévente mindig Budapesten tartjuk, az monotonná válhat; így váltakoznak a helyszínek, Budapest pedig továbbra is kiemelt bázis marad.

 A magyarországi WSF-eken mindig hiányoltam, hogy – hála Istennek – három élő Nobel-díjasunk van, mégsem vesznek részt a fórumon, sőt videó üzenet sem érkezik tőlük.
Úgy tudom, Oláh György egyszer részt vett. Herskó Ferencről – aki Magyarországon született és tud magyarul – az a benyomásom (fenntartással), hogy kevésbé ápolja a magyar kapcsolatait. A harmadik Nobel-díjas Kertész Imre, aki irodalmi Nobel-díjas. Elképzelhető lett volna egy irodalomtudományi fókuszú program, de a társadalom-, különösen az irodalomtudomány nyelvhez kötött; a WSF pedig angol nyelvű. Ezért kerülnek előtérbe a természettudományok és a kvantitatív társadalomtudományok, ahol a nyelvi akadály kisebb. Hogy Kertész Imre elfogadott volna-e ilyen felkérést, nem tudom.

A sajtóvisszhang kapcsán: azt láttam, hogy a miniszteri előadások nagy figyelmet kaptak, míg például Balázs Péter és az Ön plenárisai alig jelentek meg a hírekben. Mi a helyzet az MTA kommunikációjával – befolyásolhatja ezt a főtitkár?
Az elmúlt négy évről nem tudok nyilatkozni, az elmúlt három hónapról igen. Szívesen továbbítom a névjegyét a kommunikációs főosztálynak. Az Akadémián 2009/2010 óta olyan irányítási rendszer működik, amelyben az elnök irányít; ezen most némileg változtatunk: az intézethálózat és a költségvetés visszakerül a főtitkárhoz. A kommunikáció ugyanakkor az elnökhöz tartozik, így a kapcsolattartást tudom segíteni. Új kommunikációs vezető kolléga érkezett, most áll fel a koncepció. Napi sajtóanyagok mennek ki – én megkapom –, és értelemszerűen az elnöki szereplések túlsúlyosak. A vándorgyűlésen pedig tapasztalható, hogy a miniszteri előadások vonzzák az újságírókat; ez évről évre így van. Nem tartom problémának: a közönség érdeklődése természetszerűleg odahúz.

Hogyan lehet, hogy az Ön és Balázs Péter előadásai is biztosan eljussanak a szélesebb közönséghez?
 Eljutottak – az interneten mindkettőről megjelent összefoglaló –, csak nem olyan hangsúllyal, mint a miniszteri tartalmak. Ez minden évben hasonló. Plenáris előadóként ehhez hozzászoktam; tudom, mi köti le a nagyközönséget.

Rövid életrajz Török Ádámról

1952. október 23-án született Budapesten.
1. Közgazdász, egyetemi tanár; az MTA levelező tagja (2001), rendes tagja (2007).
2. 1976-ban végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.
3. Pályáját az MTA Világgazdasági Kutatóintézetében kezdte.
4. 1991–1998: az MTA Ipar- és Vállalatgazdasági Kutatóintézetének igazgatója.
5. 1993–1994: a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke.
6. 1994-ben megszerezte a közgazdaság-tudomány doktora (DSc) címet.
7. 2009–2010: a Költségvetési Tanács tagja.
8. 2014a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.
9. Kutatási területei: versenypolitika, piacelmélet, nemzetközi gazdaságtan, gazdaságpolitika.
10. Professzora a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának.
11. Tagja az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának.
12. Számos tudományos és szakpolitikai testület munkájában vett részt (MNB FB, KT stb.).
13. Rendszeresen publikál a versenyképesség és technológiapolitika témáiban.
14. Nyilvános megszólalásaiban következetesen hangsúlyozza az innováció és a versenyképesség stratégiai jelentőségét.

Kijelölték a színészek és az újságírók sakkválogatottját

Szeptember 12-én a Budapesti Sakkmúzeumban csaphat össze a Krizsán Edith női nemzetközi sakkmester, magyar bajnok által összeállított színészválogatott az újságíró-válogatottal. A Schenker Tamás emlékére (1949-2024) emlékére meghirdetett sakknapon a Jordán Tamás, Nemcsák Károly, Garai Róbert, Mártha István összetételű gárda a Szabó Zoltán Attila, Németh Zoltán, Monos János, Szarvas István-féle médiacsapattal száll harcba.

Sakktábla

Az első színészek-újságírók futballmeccsre (SZÚR) 1920. június 12-én került sor az MTK sporttelepén. Később más sportágakban, így a sakksportban is rendeztek hasonló közönségvonzó összecsapásokat a média és a színházi világ elismert alkotóival a „főszerepben”. Az ősszel a sakkasztalnál e nemes hagyomány biztosan folytatódik! A két sakkcsapat 15 perces snell partikat játszik sakkórával, összesen 8 partit (világossal és sötéttel). A versenybíró: Domokos K. Gábor lesz.

A két csapat játékosait nemigen kell bemutatni a színházba járó közönségnek, az olvasóknak, a televíziónézőknek. A korelnök Jordán Tamás a Nemzet színésze, híresen kiváló sakkozó. Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója szintén feltalálja magát a sakkasztalnál, mondhatni, régi sporttárs, aki a most a másik csapatban versenyző Kölcsey-díjas íróval, újságíróval, színházi- és dokumentumfilm-rendezővel Szabó Zoltán Attilával közös (irodalmi) sakkelőadást is szervezett 2017-ben „Sakklegendák nyomában” címmel. Garai Róbert a Spinozában Zznés sakk-kabaréval rukkolt ki. Az Erkel-díjas Mártha István, a Magyar Fesztivál Szövetség elnöke pedig Kapolcson honosította meg a sakkjátékot, ahová ilyen vagy olyan formában azóta is vissza-visszatérnek mind a profi, mind az amatőr sakkbajnokok. Ha máskor nem, hát a Kapolcska-programra…

Krizsán Edith, Tompa János, Nemcsák Károly, Szabó Zoltán Attila és Csom István a József Attila Színház színpadán, 2017-ben

Az újságírók csapatában Szarvas István a korelnök, aki évtizedek óta a Hetedhéthatár magazint szerkeszti.  Németh Zoltán, szakíróként, a Magyar Sakkvilág felelős szerkesztőjeként, Monos János turisztikai újságíróként ismert. A már említett Szabó Zoltán Attila, a Nyugat Plusz irodalmi folyóirat alapító főszerkesztője „A Tabán a világ közepe” című könyvében – helytörténészi, irodalomtörténészi nézőpontból – Buda egykori sakkvilágát is bemutatta. A kötetben kitért a hajdani írók, költők, sakkozók, sakkfeladvány-készítők legendás találkozóhelyeire is, így a krisztinavárosi Philadelphia-kávéházra (ahol a Budai Sakkozó Társaság alakult), a Statisztika híres bázisára, vagy a MOM-ra.

Pillanatfelvétel Dóka Attila gitárművész és Szabó Zoltán Attila író, újságíró korábbi partijáról a Délkelet-ázsiai Aranymúzeumban – Fotó: Juhász Melinda / Nyugat Itthon

Az asztaloknál – az MTK-ikon Krizsán Edith meghívására – most tehát a sakkot nem csak magas szinten művelni tudó, de a játékért őszintén lelkesedni is képes művészek, újságírók foglalnak majd helyet szeptember 12-én.

-TM-

Demján Sándor: Azt szeretném, ha gyakrabban mutatnánk be a „hétköznapi hősöket

Demján Sándorral Budapesten Sóház irodaházban beszélgettünk
 aki TriGránit Development Corporation alapító elnöke; a VOSZ (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége) ügyvezető elnöke; az OTSZ (Országos Takarékszövetkezeti Szövetség) elnöke 2011 március 11-én beszélgettünk

Szarvas István: Elnök úr, mi a véleménye a magyar sajtóról?

Demján Sándor: Régóta ismerjük egymást. Mindig elmondom — Takács Ildikóval együtt —, hogy rendkívül hálás vagyok a magyar sajtónak. Amikor a Skála áruházláncnál belevágtam a magam reformjaiba és új szabályaiba, ha a sajtó nem áll mögém, biztos vagyok benne, hogy börtönbe csuktak volna. Akkor nagyon sokat számított a támogatás: a piacgazdaság szemléletét akartuk bevinni a mindennapokba, a Skála arról szólt, hogy a termék és a vevő legyen az első. Sokszor indult ellenem vizsgálat és eljárás is, de a sajtó megvédett — ezért én örökké hálás vagyok.
A rendszerváltás után viszont elindult a bulvárosodás, amiben talán nekem is volt részem: a Mai Nap elindítását magam is támogattam. Jó lenne egy szakmai kódex vagy rend, amely az arányokat helyre teszi. Nem túlzok: egy 30 perces híradó — szinte mindegy, melyik csatorna — sokszor kétharmad részben bűnügyekkel foglalkozik, pedig az életünk kétharmada nem bűnügyről szól.

Szarvas István: Mit vár ma a magyar sajtótól?

Demján Sándor: Azt szeretném, ha gyakrabban mutatnánk be a „hétköznapi hősöket”: a sikeres pékmestert, aki kiválóan dolgozik; az áldozatkész pedagógust, akinek a munkájából a mindennapjaink épülnek. Az egész nyilvánosság túlzott mértékben tolódott el a szenzáció felé. Kossuth Lajos fogalmazta meg szépen: a sajtó feladata, hogy az erőset gyengítse és a gyengét erősítse a demokrácia őre legyen. Közben hozzáteszem: a magyar sajtóban rengeteg szellemileg kiemelkedő újságíró dolgozik, sok a jó írás. A két gazdasági napilapot — a Napit és a Világgazdaságot szakmailag is kiemelkedőnek tartom; a HVG pedig a maga idejében az egész keleti blokkban példátlan produktum volt, mindig nagy tisztelettel figyeltem.

Szarvas István: A celebkultúra és a szegénység ábrázolása gyakran vitát kavar. Ön hogyan látja?

Demján Sándor: Egyetértek azzal a kritikával, hogy a szegénységről kevés szó esik, miközben egy celeb mellműtétje címlapra kerül. Ez fontos tünet. De hozzá kell tennem: a valóságban ezek a celebek sokszor jelentős összegeket gyűjtenek a rászorulóknak. Én mégis azt szeretném, ha nem a celeb személye köré szerveződne a jótékonykodás, hanem a sajtó teremtene olyan közeget, amelyben arról beszélünk, hogyan lehet ténylegesen segíteni a szegény sorsú gyerekeken. Erre más országokban vannak jó példák. A szegényeket nem lenézni kell: sokan önhibájukon kívül kerülnek nehéz helyzetbe — persze vannak, akik felelőtlenségükkel rontanak a saját és családjuk helyzetén. A lényeg: a társadalmi problémára kell ráirányítani a figyelmet.

Szarvas István: Mi a véleménye a társadalmi felelősségvállalásról?

Demján Sándor: Rendkívül fontosnak tartom — és ez nemcsak a gazdagokra vonatkozik, hanem a társadalom minden tagjára. A tehetősek felelőssége kétoldalú: egyrészt minél több embert foglalkoztatni tisztes bérért, másrészt a megtermelt jövedelemből szolidaritást vállalni azokkal, akik nem tudnak magukon segíteni — és meg is érdemlik a segítséget. Ez a közösség érdeke is.

Szarvas István: Köszönöm szépen a beszélgetést.

Demján Sándor: Én köszönöm.

Életrajz Született: 1943. május 14., Börvely (ma Berveni, Románia). Wikipédia

• Gyermekkora nehéz körülmények között telt; édesanyjával Etyekre költözött.
• 1965: diplomát szerzett a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán.
• Pályáját 1965-ben a Fejér megyei ÁFÉSZ-nél kezdte.
• 1968–1973: a Gorsium ÁFÉSZ elnöke.
• 1973-tól: a Skála áruházlánc létrehozója és vezetője. i
• 1986: a Magyar Hitelbank egyik alapítója, elnöke.
• Közreműködésével létrejött a budapesti Bank Center irodakomplexum.
• 1996-tól: a TriGránit alapító elnöke; partnerei között Peter Munk és Nathaniel Rothschild. 1
• 1996: megnyílt a Pólus Center Budapest.
• 1999: átadták a WestEnd City Centert.
• 2005: a katowicei Silesia City Center megnyitása.
• 1998-tól: a VOSZ ügyvezető elnöke. v
• OTSZ-elnök: 2011-ben is ezt a tisztséget töltötte be.
• 2003: megalapította a Prima Primissima díjat.
• Irodája a budapesti Sóházban, a Gránit Pólus székházában volt.
• A Forbes szerint a kétezres évek végén a legteh

Jancsó Miklós :Nem himnuszt akartam csinálni” –

Jancsó Miklóssal Budapesten a Toldi moziban Az Oda az igazság
sajtóvetítése után beszélgettünk 2010 március 2-án

Szarvas István: Tavaly, 2009 októberében Pécsett, a CinePécs – Moveast fesztiválon
Szekeres Vilmossal beszélgettem; akkor mondta, hogy nem tudsz jönni, mert beteg vagy.
Most, az Oda az igazság sajtóvetítése után találkozunk. Miért akartad most
„megbillenteni” a Mátyás-képet?
Jancsó Miklós: Mert nem hiszek a himnuszokban. Nem dicsőíteni akartam a királyt, hanem
megmutatni az ellentmondásait: a hatalmat, a döntéseket, a tévedéseket. A mítosz mögött
emberek vannak – erről érdemes filmet csinálni, nem szobrokról.
Szarvas István: A filmben Kinizsi Pál is felbukkan, és több dolog inkább sejtésként
marad. Szándék volt, hogy a néző rakja össze a mozaikot?
Jancsó Miklós: Igen. Nem tankönyvet forgattunk. A történelem töredékekből áll össze; ha
mindent kimondok, elvész a játék.
Szarvas István: Ha nem „csak” félmilliárd forint áll rendelkezésre, hanem ennek a
többszöröse, jobban ki lehetett volna bontani Mátyás korát?
Jancsó Miklós: Több pénzből díszletet lehet venni, szabadságot nem. A szabadság az, hogy
nem kell himnuszt írni. Engem az is érdekelt, hogyan verik át a nagy királyt, és hogyan szeret
bele Beatrixba – az emberi történetek tartják életben a múltat.
Szarvas István: 1921-ben születtél, és 89 évesen is elképesztően friss vagy fejben. Mi a
titok?

Jancsó Miklós: Szerencse. Az életben sok mindenhez szerencse kell. Ha nincs, annyi. Én ezt
a jelmondatot vettem fel: jó szerencse. A többit az ember hozzáteszi.
Szarvas István: A Parlamentben évekkel ezelőtt a filmtörvényről kérdeztelek; akkor azt
mondtad, nem a „szervezési oldalon” állsz. Most hogyan látod?
Jancsó Miklós: Most is így. Nem szabályokat hozok, filmeket. Rengeteg elsőfilm készül, sok
köztük az érdekes munka. Hogy a rendszer funkcionál-e, az a filmekből derül ki.
Szarvas István: Tarr Béla szerint nem attól jó egy film, hogy Oscar-díjat kap.
Egyetértesz?
Jancsó Miklós: Persze. Az Oscar intézmény: szavazás, kampány, lobbizás. Lehet örülni neki,
de a filmet az teszi jóvá, hogy él, nem az aranyszobor.
Szarvas István: A mostani szemlén mennyit nézel?
Jancsó Miklós: Kettőt-hármat kinéztem. A többit bírja, aki fiatalabb. [mosolyog]
Szarvas István: Ha az ideit a tavalyival vetjük össze: jobb lesz a termés?
Jancsó Miklós: Tavaly beteg voltam, nem láttam semmit – nincs összehasonlítási alapom.
Szarvas István: Zárásként: van egy film, ami különösen fontos nekem – az Emigránsok
(pontos címmel: Az emigráns – Minden másképp van). A főszereplő Bács Ferenc alakítása
feledhetetlen.
Jancsó Miklós: Így van. Régóta bosszant, hogy Bács Ferenc nincs eléggé a helyén – több
figyelmet érdemelne. Ilyenkor látszik, milyen gyorsan felejtünk.

Szárnyalni kezdtünk” – Merre tart a Pannon Egyetem?

Beszámoló a 63. Közgazdász-vándorgyűlésen elhangzott előadásról

Veszprém, 2025. szeptember 5. A Magyar Közgazdasági Társaság 63. vándorgyűlésének házigazdája idén a Pannon Egyetem volt. A plenáris előadások és viták között külön figyelmet kapott az intézmény átalakulásáról és ambícióiról szóló beszámoló: Birkner Zoltán, a Pannon Egyetemért Alapítvány elnöke (és a Magyar Innovációs Szövetség társelnöke) fejtette ki, milyen pályára állt az egyetem a modellváltás óta, és hol látja a következő nagy ugrás lehetőségeit. A konferencia programját és helyszínét a szervezők korábban megerősítették: a vándorgyűlés szeptember 4–5-én zajlott Veszprémben, a Pannon Egyetem kampuszán. Pannon Egyetem+1

Modellváltás után: több forrás, több felelősség

Birkner felidézte: a magyar felsőoktatás 2020–2022 között végbement modellváltása jelentős forrásnövekedést hozott azon intézményeknek, amelyek vállalták az új irányítási és felelősségi kereteket. A Pannon Egyetem esetében ez éves szinten a korábbihoz képest két és félszeres–háromszoros támogatást eredményezett, amelynek nyomán felgyorsult az átalakulás a gazdálkodási önállóság, a digitális átállás és a nemzetközi jelenlét terén. (Ezeket a hangsúlyokat az előadó részletesen ismertette a plenáris ülésen.) Portfolio.hu

Hallgatói érdeklődés: nagy ugrás négy év alatt

Az előadás egyik leglátványosabb adata a felvételizők számának 80%-os növekedése az elmúlt négy évben – az országos átlag ezzel szemben körülbelül 40% volt. Mindez együtt járt a Pannon Egyetem piaci részesedésének emelkedésével (2,5%-ról 4,5%-ra), ami az idei felvételi szezonban a legnagyobb bővülést hozta a hazai egyetemek között – hangzott el. Az élénkülés egyik motorja az új szakok indítása volt: a mesterséges intelligencia és a pszichológia mellett bőrgyógyászathoz kapcsolódó képzések is megjelentek a portfólióban. Portfolio.hu

Nemzetközi láthatóság és publikációs teljesítmény

A kutatási fókuszok átrendezése – Birkner értékelése szerint – 70%-os növekedést hozott a legmagasabb szintű (Q1/D1) nemzetközi publikációk számában. Ennek következtében az egyetem a világ felső 5%-ában pozicionálja magát (a 900–1500. hely közötti tartományban), és egyértelműen láthatóvá vált a nemzetközi térképen. (A rangsor-metodikák sokfélesége miatt ezek irányadó, nagyságrendi állításokként értelmezendők; a trend azonban az előadó szerint egyértelműen felfelé mutat.) Portfolio.hu

Zöld kampusz és épületmegújítás

Az infrastrukturális megújulásról szólva elhangzott: az elmúlt években több tízmilliárd forintnyi beruházás valósult meg, célzott energiahatékonysági programokkal. Birkner szerint az energiafogyasztás jelentősen csökkent, és az egyetem „a legzöldebb magyar felsőoktatási intézménnyé” vált – ambiciózus vállalás, amelyet a 2030-ig tartó fejlesztési tervvel kívánnak megszilárdítani. Portfolio.hu

Egyetem a város és a gazdaság hálójában

A vándorgyűlés a város–egyetem–gazdaság háromszögben mutatta meg a Pannon szerepét. Porga Gyula polgármester a megnyitón a veszprémi közösség „mer nagyot álmodni, de realista” attitűdjét emelte ki; Pleschinger Gyula, az MKT elnöke pedig jelezte, hogy együttműködési megállapodás született a Pannon Egyetemmel a gazdasági képzések erősítésére. Ez a helyi beágyazottság a vándorgyűlés egész hangulatát meghatározta. Portfolio.hu

Mitől működik az egyetemi „növekedési recept”?

A bemutatott pályaív mögött három, egymást erősítő logika rajzolódik ki:

1. Küldetés és fókusz – világos stratégiai célok (nemzetközi láthatóság, gazdálkodási önállóság, digitális átállás), amelyekhez mérőszámok és felelősök társulnak. Portfolio.hu

2. Kínálati bővítés – új, munkaerőpiaci keresletre reagáló szakok; interdiszciplinaritás (MI × egészség × társadalomtudomány). Portfolio.hu

3. Ökoszisztéma-kapcsolatok – városi, kamarai és vállalati partnerség, amely a kutatás-fejlesztéstől a tehetséggondozásig átfogja a teljes értékláncot. Pannon Egyetemmkt.pannonkonferenciak.hu

Országos kontextus: kiszámíthatatlan világban

A vándorgyűlés tágabb háttere a világgazdaság növekvő bizonytalansága és a magyar gazdaságpolitika előtt álló döntések sora volt. A nyitó beszédekben Varga Mihály jegybankelnök és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a pénzügyi stabilitás, a beruházások újraindítása és az iparpolitikai válaszok szükségességét hangsúlyozták – mindez közvetlen környezetet teremt az egyetemi szereplők, köztük a Pannon számára is. VEOLPortfolio.hu

Mérföldkövek 2030-ig

Az előadásban jelzett célállapot alapján a következő években az alábbi területeken várható további előrelépés a Pannon Egyetemen:

• Programportfólió: az MI-hez, adatgazdasághoz, klímaalkalmazkodáshoz kötődő képzések mélyítése, egészség- és anyagtudományi kapcsolódásokkal. Pannon Egyetem

• K+F+I: a publikációs és szabadalmi teljesítmény „felső sávban” tartása; nemzetközi projektek és konszerntámogatások arányának növelése. Portfolio.hu

• Fenntarthatóság: a kampuszok energetikai korszerűsítésének lezárása, a működési karbonlábnyom további mérséklése. Portfolio.hu

• Ökoszisztéma: tartós partnerség az MKT-val és a helyi gazdasági szereplőkkel, különös tekintettel a régiós iparágak munkaerő- és kompetenciaigényére. Portfolio.huPannon Egyetem

Kulcspontok számokban (az előadásból)

• +80% felvételiző négy év alatt (országos átlag: ~+40%).

• Piaci részesedés: 2,5% → 4,5%.

• Q1/D1 publikációk: +70%.

• Globális pozíció: a világ egyetemeinek felső 5%-a (kb. 900–1500. hely).

• Infrastruktúra: több tízmilliárdos megújítás, érzékelhető energia-megtakarítás. Portfolio.hu

Zárszó – „Pannon-momentum”

A veszprémi vándorgyűlésen elhangzottak alapján a Pannon Egyetem nem egyszerűen „lépést tart”, hanem pozitív kilengést mutat a hazai mezőnyben. A modellváltás nyomán érkező forrásbőség önmagában nem magyarázat: a döntő tényezőnek az látszik, hogy intézményi szinten volt bátorság prioritásokat felállítani, felelősséget vállalni és az egész szervezetet azonos irányba mozdítani. Ha a most vázolt pályát tartani tudják, Veszprém és a régió gazdasága is nyertese lehet ennek a „Pannon-momentumnak”. VEOLPannon Egyetem

Kovács István: Jól érzem magam a bőrömben

Kovács Istvánnal:  a Hallhatatlanok Társulatának tagjával A MUOSZ elnöki tanácstermében beszélgettünk 2024. október 18-én

Szarvas István:  István, 1950 és 1954 között egy osztályba jártunk a Május 1. úti általános iskolában, ezért tegeződjünk. Milyen tanárokra emlékszel az általános iskolából?
Kovács István: Külön venném az alsót és a felsőt. Alsóban Marika néni tanított. Felsőben Rusznákné René volt az osztályfőnökünk, és több tanár arca is előttem van. Például Hadházy–Horváth Ottó kémiát tanított – H₂O-nak becéztük. Sok emlék villan be, de hirtelen több név most nem jut eszembe.

Szarvas István: Felsorolok néhány filmedet: Egri csillagok (Bornemissza Gergely), Kárpáthy Zoltán, Jancsó Miklós filmjei, a tévéből az Abigél, a Nyolc évszak, a Kisváros és a Szomszédok. Melyikre emlékszel vissza a legszívesebben?
Kovács István: Mindegyiket szerettem. Nem is tudnék olyat mondani, amit ne szerettem volna – mindegyikben találtam örömöt. A pályám elején természetesen az Egri csillagok és a Kárpáthy Zoltán hozta meg az ismertséget. Szerencsés időszak volt: főiskolásként, Várkonyi növendékeként rögtön nagy szerepeket kaptam. Ezek a filmek a mai napig elkísérnek: gyakran megszólítanak miattuk, és ez mindig jólesik.

Szarvas István: Színpadon a Vígszínházban, a Tháliában és a József Attila Színházban is játszottál. Hogyan emlékszel ezekre az évekre? És egy személyes kérdés: Iglódi „Pityu” később igazgató is volt a József Attilában – játszottál ott akkor, amikor én a klubban is szerepeltem?
Kovács István: Igen. Tizenhét évet töltöttem a Vígszínházban. Amikor már nem éreztem ott igazán jól magam, többször csábítottak a József Attila Színházba – akkor még nem Iglódi volt az igazgató. Végül át is szerződtem, de valamiért nem találtam a helyem. Közben nyaranta sokat vendégeskedtem a Körszínházban, és Kazimir Károly hívására a Tháliához mentem; ott hét nagyon jó évet töltöttem. Amikor Kazimir nyugdíjba ment, a színház arculata megváltozott, és már nem éreztem magamhoz közel. Ekkor döntöttem a szabadúszás mellett – ez bejött: országszerte sok és jó szerepet játszhattam, valószínűleg többet, mintha társulati tag maradok.

Szarvas István: Tudom, hogy nemrég Dubajban is jártál. Van egy-két emlék, amit megosztanál?
Kovács István: Hogyne. Egészen különleges világ: a modernség és a keleti hagyományok izgalmas keveréke. Öten voltunk kint, ha jól emlékszem, úgy tíz napig. Nagy élmény volt – bármikor visszamennék.

Szarvas István: Egy önző kérdés: nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy tíz éve ott voltál a könyvbemutatómon a Fészek Művészklubban. Ha legközelebb meghívlak, eljössz?
Kovács István: A tiédre bármikor, örömmel. Nem ígérem, hogy mindenkihez elmegyek, de hozzád igen.

Szarvas István: Van-e olyasmi, amit nem kérdeztem, de szívesen elmondanál?
Kovács István: Jól érzem magam a bőrömben. Körülbelül egy éve nem játszom színházban, de emiatt nem panaszkodom. Tudomásul veszem, hogy az idő múlásával kevesebb a koromhoz illő szerep. Ha holnap hívna egy rendező, és nekem való szerepet kínálna, nem sokat gondolkodnék: örömmel vállalnám. Visszavonulni sem szeretnék – ha lehetőség adódik, szívesen dolgozom tovább.
Szarvas István: Köszönöm a beszélgetést!

– Kovács István (színművész)

1. Kovács István magyar színművész, a Halhatatlanok Társulatának tagja.
2. Pályája a hatvanas években indult, Várkonyi Zoltán növendékeként.
3. Főiskolásként kapta első nagy filmszerepeit.
4. Bornemissza Gergelyt alakította az Egri csillagok filmváltozatában.
5. Főszereplő volt a Kárpáthy Zoltán című filmben is.
6. Jancsó Miklós több alkotásában is feltűnt.
7. A televízióban az Abigél szereplőjeként is találkozhatott vele a közönség.
8. Játszott a Nyolc évszak című sorozatban.
9. Látható volt a Kisváros epizódjaiban.
10. A Szomszédok című sorozatban is szerepelt.
11. Hosszú éveket töltött a Vígszínházban, majd a József Attila és a Thália Színházban.
12. Később a szabadúszást választotta, országszerte jelentős szerepeket játszva.
13. Munkáira a szakmai igényesség és a közönséggel való közvetlen kapcsolat jellemző.
14. A közelmúltban Dubajban vendégszerepelt, maradandó élményekkel tért haza.
15. Pályáját hála és derűs önreflexió kíséri; lehetőség esetén ma is színpadra állna.

Mayer Mihály:Ha Pécs a kultúra fővárosa, akkor abban helye van a szakrális kultúrának is.

Mayer Mihály Pécsi megyés püspökkel 2009 augusztus 23-án beszélgettünk Pécset a Dóm téren

Püspök Atya!

Szarvas István: Legutóbbi találkozásunkkor a Pécsi Püspökség ezer évéről beszélgettünk. Azóta elmélyedtem az irodalomban: csodálatos anyag született erről az évezredről. A mostani jubileumi ünnepségeket rendkívül fontosnak tartom, de szeretném, ha az utóbbi évtizedek néhány sarkalatos pontjára is ránéznénk. Kezdjük egy személyes emlékkel: Ön 1989. november 3-án vette át az egyházmegye vezetését, és 1991. augusztus 17-én II. János Pál pápa pécsi szentmisét mutatott be. Hogyan emlékezik vissza erre a napra?

Mayer Mihály püspök: Hivatalosan 1989. december 16-án iktattak be a Pécsi Egyházmegye élére; ezt megelőzte a pápai kinevezés és a püspökszentelésem. Elődöm, Cserháti püspök úr a kor viszonyai között is a lehető legtöbbet igyekezett megtenni. A rendszerváltozás olyan újrakezdést hozott, mint amilyet a török idők után Radonay Mátyás püspök idején láttunk: „infrastruktúrát” kellett újraindítani – nemcsak a liturgiát megújítani, hanem a „sekrestyei pasztorációt” valódi társadalmi szolgálat váltotta fel. Újra kellett szervezni a plébániákat, a hitoktatást, a fiatalok lelkipásztori kísérését; iskolákat alapítani. Ennek mintegy koronája volt a Szentatya látogatása: a pécs-pogányi repülőtéren bemutatott ünnepi szentmise. A jugoszláv háború miatt sokan nem tudtak eljönni, de a találkozás így is történelmi erejű volt. A Püspökségen még háború alatt is helyet adtunk megbékélési párbeszédeknek. Az első években hatalmas hitbeli lendület töltötte be a közösséget – ezért is hálásak vagyunk II. János Pál pápának, aki Közép-Kelet-Európa fia­ként különösen értette a régió feszültségeit. Mindebből kellett továbblépni: iskolákat alapítani, a pasztorációt újraszervezni. Ma mintegy ötszáz miséző helyünk van; a papjaink száma az évek során változott – ez is jelzi a feladat nagyságát.

Szarvas István: Ugrjunk vissza egy pillanatra a 20. század elejére. Gróf Zichy Gyula püspök idején alapították a Dunántúl című lapot, rangos katolikus újságot. A püspökség ezeréves öröksége önmagában is indokolná, hogy ma – az internet korában – legyen egy erős online egyházmegyei orgánum, netán saját rádió. Mit gondol erről?

Mayer Mihály püspök: A kérdés nagyon örvendetes, mert igényt jelez – ez egy püspöknek mindig jó hír. A Dunántúl valóban kiváló lap volt: papok és civilek egyaránt olvasták, nem csupán szűken vett „egyházi” témákkal, hanem szélesebb műveltséggel. Ma van egyházmegyei újságunk; talán többet is tehetnénk azért, hogy minél több hívőhöz eljusson. A rádió összetett és költséges vállalkozás. Az országos Katolikus Rádió sokakhoz elér, de vannak még „fehér foltok”. A Mária Rádió önkéntesekre és adományokra építve erősítette a vallásos tartalmak jelenlétét. Úgy látom, lépésről lépésre, „morzsákból kenyeret” lehet építeni: a közösség vágyik a hiteles egyházi médiára, és ahol van akarat, ott előbb-utóbb lesz eszköz is.

Szarvas István: Néhány hónapja vita kerekedett a Széchenyi téren elhelyezett, a püspökséget történetileg félreértelmező szövegek körül. Mi volt a kifogása?

Mayer Mihály püspök: Nem az önkormányzattal volt konfliktusunk, hanem a feliratok előkészítésével. Az újabb történelemkönyvek sokszor ideológiai szemüvegen át láttatták az egyház szerepét. Arra kértem a készítőket: ne a leegyszerűsítő sémákat, hanem a forrásokban igazolható valóságot közvetítsék. Örülök, hogy a főlevéltárosunk mellénk állt, és a szöveget hamarosan korrigálták. A történelemben a „haladásnak” nincsenek pártszínei: a tények tisztelete a közös nevező.

Szarvas István: A konklávékról sok a találgatás. Nemrég többen „papabile”-ként emlegették Erdő Péter bíborost is. Mit gondol az efféle jóslatokról?

Mayer Mihály püspök: Erdő bíboros úr kiváló tudós és pásztor, több nyelven beszél, világos gondolkodású. Elvileg senki nincs kizárva. Mégis a józanság híve vagyok: a konklávék világát nem látnokok, hanem a valóság alakítja. Van egy római mondás: „aki pápaként lép be, bíborosként jön ki”. Inkább maradjunk alázatosak, és építsük itthon az Egyházat. Sok szó esik az újra evangelizációról Közép-Kelet-Európában; ha szeretnénk, hogy Magyarországot is gyakrabban említsék pozitív példaként, akkor az ifjúság erkölcsi nevelését – akár etikaórák formájában is – komolyan kell vennünk.

Szarvas István: Az ezeréves jubileum miként segítheti a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa program sikerét Pécsett?

Mayer Mihály püspök: Ha Pécs a kultúra fővárosa, akkor abban helye van a szakrális kultúrának is. Nem lehet a 2010-es év puszta „show”, ideológiai szemellenzőkkel. Bízom benne, hogy a város az utóbbi években ezen túllépett: az ezeréves keresztény örökség szerves része Pécs európai arculatának.

Mayer Mihály pécsi megyéspüspök

 Születés: 1941. január 31., Kisdorog (magyarországi német család). Wikipédia

1.      Középfok: gimnázium Bonyhádon.

2.      Teológia: 1959–1964, Győr – papi tanulmányok.

3.      Pappá szentelés: 1964. június 21., Pécsi Székesegyház.

4.      Kápláni szolgálat: Simontornya (1964–66), Pincehely (1966–67), Tamási (1967–72).

5.      Dunaföldvár: káplán (1972–75), helyettes plébános (1975–80), majd plébános (1980–85).

6.      Szekszárd-belváros: plébános (1985–1988).

7.      Püspöki kinevezés: 1988. dec. 23-án segédpüspök és Giru Marcelli címzetes püspök.

8.      Püspökszentelés: 1989. febr. 11., Esztergomi Bazilika.

9.      Megyéspüspök: 1989. nov. 3-tól a Pécsi Egyházmegye 81. püspöke.

10.  Jelmondat: Gaudium nostrum Dominus – „Az Úr a mi örömünk.”

11.  Pápalátogatás Pécsen: 1991. aug. 17-én II. János Pál pápa ünnepi szentmisét mutatott be a pécs–pogányi repülőtéren.

12.  Elismerések: Pécs díszpolgára (2006), Tüke-díj (2010).

Ha szeretnéd, megformázom magazinos tördelésre (címso

Szabó László: Célunk Indiában Érem a nőknél, 5–8. hely a férfiaknál

Interjú Szabó Lászlóval a Magyar Sakk Szövetség elnökével Budapesten a Testnevelési Egyetemen a női és férfi sakkválogatót sajtótájékoztatója után beszélgettünk 2022. júniús27-én

Szabó László (B)és a szerző

Szarvas István: Elnök úr, milyen eredménnyel lenne elégedett a női és a férfi válogatott esetében az indiai világbajnokságon?
Szabó László: Ugyanazt várom el, amit a szövetségi kapitányok is megfogalmaztak. A nőknél – ahogy Papp Gábor szövetségi kapitány a sajtótájékoztatón is elmondta – az érem a cél. A fiúknál az 5–8. hely közötti eredményt várjuk. Fontos, hogy 2024-ben Magyarország rendezi a sakkolimpiát.

Szarvas István: Ezen túl milyen szakmai mutatókat tart fontosnak – például egyéni teljesítményeket, Élő-pontnövekedést?
Szabó László: A helyezés mellett kulcs a stabil meccs- és pontszerzés. Figyeljük a táblasorrendek hatékonyságát, a döntetlenek–győzelmek arányát, és természetesen az Élő-pontváltozásokat is. A cél az, hogy ne csak egy-egy kimagasló parti legyen, hanem kiegyensúlyozott csapatmunka.

Szarvas István: Hogyan állt össze a keret? Mi döntött: forma, rutin, nemzetközi tapasztalat?
Szabó László: Mindhárom. A kapitányok a pillanatnyi forma alapján jelölnek, de nagy súlya van a csapatdinamikának is: ki kit egészít ki stílusban, pszichológiában. Szükség van vezéregyéniségekre, ugyanakkor friss, ambiciózus játékosokra is, akik mernek kockázatot vállalni, ha a csapat érdeke úgy kívánja.

Szarvas István: Milyen volt a felkészülés menetrendje?
Szabó László: Edzőtáborok, célzott nyitás- és végjáték felkészítés, sok gépelemzés és gyakorlómeccs. Ugyanolyan hangsúlyt kapott a mentális és fizikai felkészítés – alvás, regeneráció, terhelés – mint a szakmai munka. A csapat egysége legalább annyira számít, mint egy jó variáció a táblán.

Szarvas István: A női válogatottnál mit jelent gyakorlati szinten az „éremcél”?
Szabó László: Azt, hogy minden fordulóban reálisan a győzelemért megyünk, és a kulcsmeccsekre külön készülünk. Nem csak a papírforma ellenfeleket kell hozni, hanem meg kell tudni fogni egy-két „nagyot” is. Ehhez magabiztos nyitásrepertoár és fegyelmezett döntéshozatal kell a kritikus állásokban.

Szarvas István: Utánpótlásban milyen hangsúlyok vannak most?
Szabó László: Erősítjük a lányprogramokat, mentorálast, több versenylehetőséget teremtünk a fiataloknak. A cél, hogy 2–3 éven belül új nevek törjenek be a felnőtt válogatott közelébe, és természetes legyen a generációs átjárás.

Szarvas István: Úgy emlékszem, Magyarország még soha nem rendezett sakkolimpiát. Ebben az összefüggésben különösen számít, hogyan szerepelünk most Indiában a világbajnokságon egyetért ezzel?
Szabó László: Egyetértek. Valóban, a 2024-es lesz az első sakkolimpia Magyarországon. Nem mindegy, milyen eredménnyel érkezünk oda: bízunk benne, hogy most olyan teljesítményt nyújt a csapat, amely megalapozza a hazai rendezésű olimpia szakmai sikerét is – nem csak házigazdaként szeretnénk jól vizsgázni.

Színház és produkciók

Szarvas István: Több „székben” ül: térjünk át a „Puskás, a musical”-re, amely Budapesten és vidéken is óriási sikert aratott. Nemrég a spanyol Cervantes Intézetben mutattak be egy, Kubala Lászlóról szóló könyvet, Ön is jelen volt. Felmerült Önben egy Kubala-tematikájú musical ötlete
Szabó László: Szép gondolat, de nem tervezünk ilyet. Kubala László pályája különleges, de ismertsége – nemzetközileg és itthon – nem mérhető Puskás Ferenchez. A „Puskás, a musical”-ben ugyanakkor elhangzik Kubala neve: van egy jelenet, amelyben Östreicher Emil, a Real Madrid klubmenedzsere telefonál Puskás feleségének, és megemlíti, hogy Kubala már Spanyolországban, Barcelonában hatalmas karriert fut. Érdekesség, hogy a legelső szövegkönyvben Kubala önálló szereplő volt, ám a finomítások során végül kikerült a karakter – a tiszteletünk persze megmaradt felé.

Szarvas István: Váltsunk a Teátrumi Társaságra. Milyen terveik vannak most?
Szabó László: Nemrég tartottuk a közgyűlésünket, három új tag csatlakozott, így már 73 tagunk van – a legnagyobb hazai előadóművészeti érdekképviselet vagyunk. Visszük tovább a megkezdett munkát: konferenciákat szervezünk (nemrég színházmarketing-konferenciát tartottunk), készülünk az idei Magyar Teátrum-díjak átadására. Új kulturális minisztérium és államtitkár hivatalba lépésével természetesen nekünk is lesz feladatunk abban, merre fordul a kultúrpolitika. Nagy „szenzációt” most nem ígérhetek: tesszük a dolgunkat.

Szarvas István: Nekem hat interjúkötetem jelent meg, összesen 350 interjúval. Amit Ön a Fővárosi Nagycirkuszban csinált – tizennyolc interjú egymás után – ilyet még nem láttam. Hogyan lehet erre felkészülni?
Szabó László: Nagyon szeretem a munkámat. Ha elvállalok egy feladatot, igyekszem tisztességesen felkészülni, és annyi energiát beletenni, amennyit csak bírok – és amennyit a feladat megkíván. Köszönöm a dicséretet. Próbálok úgy élni és dolgozni, hogy amit csinálok, azt szeretettel és jókedvvel tegyem; ne pusztán munkaként éljem meg, hanem – ha nem is ez a legpontosabb szó – élményként.

Szarvas István: Várható a közeljövőben valamilyen különleges fővárosi cirkuszi produkció?
Szabó László: Tőlem most nem. Fekete Péter igazgató úrral, a Fővárosi Nagycirkusz vezetőjével nagyon jó viszonyban vagyok, sokat dolgozunk együtt, de az előttünk álló időszakban nem készülünk különleges produkcióra.

Szarvas István: Köszönöm szépen a beszélgetést.
Szabó László: Én is köszönöm.

Szabó László – rövid életrajz Szabó László magyar sport- és kulturális menedzser.A Magyar Sakkszövetség elnöke (az interjú idején).

1. A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke.
2. A Magyar Teátrumi Társaság titkára.
3. Producerként nevéhez fűződik a „Puskás, a musical”.
4. Színházi-szakmai konferenciák és a Magyar Teátrum-díj szervezésében is aktív.
5. A 2024-es magyarországi sakkolimpia szakmai előkészítésének támogatója.
6. Hitvallása: felkészülten, szeretettel és jókedvvel végzett munka.
7. Jó szakmai kapcsolatot ápol a Fővárosi Nagycirkusz igazgatójával, Fekete Péterre

Harle Tamás:Sportújságíró szerintem csak az lesz, aki szerelmes a sportba

 „A minőségi újságírás nem szűnik meg”

Harle Tamással MÚOSZ elnöki kávézójában beszélgetünk• Időpont: 2023. május 19én

Szarvas István: Az Az újságírás mestersége és művészete című könyvedben azt írod, hogy a sportújságírás külön szakma a szakmán belül. Mit értesz ez alatt?

Harle Tamás: Több oka is van. Sportújságíró szerintem csak az lesz, aki szerelmes a sportba. Gyerekkorában minimum világbajnoki döntőt álmodott, ahol ő rúgja a győztes gólt – csak valamiért ez nem jött össze. A másik ok, hogy még a „legunalmasabb” meccs is élet-halál kérdés: gól vagy nem gól, kiesek vagy bennmaradok. Tegnap is néztük a Real Madrid–Manchester meccset: minden pillanat tétre megy. Aki ebben edződik, az később bármit meg tud írni, mert minden mérkőzésben és minden interjúban ott a lét és a nemlét, az elsőség és az utolsóság feszültsége.

Szarvas István: Az is feltűnt, hogy a sportújságírók közül többen komoly pozíciókig jutnak. Volt, aki kormányszóvivő lett.

Harle Tamás: Így van, sok a példa. Függetlenül attól, ki hogyan szerepelt később a közéletben: Vitray Tamás, Gyárfás Tamás, Szepesi György – hosszú a sor. A kormányzati kommunikációban is láttunk sportújságíróból lett vezetőt: Borókai Gábor például.

Szarvas István: A mesterséges intelligencia – konkrétan a GPT – nem teszi tönkre az újságírást?

Harle Tamás: Én minden újdonság iránt lelkes vagyok. Eszembe jut Émile Zola A hölgyek öröme című regénye: a kis párizsi szatócsboltok világába betör az óriásáruház, és megváltoztat mindent. A világ halad – az internet, a GPT is ilyen. Rengeteg kihívást hoz, sok minden át fog alakulni. De a minőségi újságírás – ahol gondolatok cserélnek gazdát, ahol a riporter egyéniség, és mívesen dolgozik – ezt szerintem nem váltja ki. Attól, hogy van fotó és film, a képzőművészet sem szűnt meg.

Szarvas István: Harminc éve vagy könyvkiadó. Lehet ma nyereségesen működni?

Harle Tamás: Őszintén: csoda, hogy létezünk. Tanítok is, már nem írok napi újságot, így a megélhetésünk a kiadás. Valószínűleg szerencsésen választunk témát, és van egy biztos támaszunk: tíz éve készítjük a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai könyveit. A sportkönyveknél sokat segít a Nagy Béla Program – bár Szöllősi Györggyel sok szakmai vitám volt, ezzel tényleg rengeteget tett a hazai sportkönyv-kiadásért. Készül egy izgalmas sportnovelláskötet is Balogh Zoltántól, a Presztízs Sport egykori (mozgássérült) főszerkesztőjétől; erre is nyertünk támogatást. Az Az újságírás mestersége és művészete is egykor állami pályázat segítségével jelenhetett meg.
A gazdasági környezet viszont kőkemény: ha egy könyv 10 000 forintba kerül, annak nagyjából 60 százaléka ma a terjesztőnél marad. Harminc éve ez kb. 27% volt. A maradékból kell mindent megvalósítani – agyrém. Ezért is kell alternatív terjesztésben, pályázatokban és nagyon tudatos témaválasztásban gondolkodnunk.

Szarvas István: Mi segít még életben maradni?

Harle Tamás: Pályázni kell, okosan választani témát, és olyan hűséges munkatársakkal dolgozni, akik nem „szálltak el”. Nálunk ugyanaz a hölgy tördeli a könyveket harminc éve. Nem a piaci maximumot kéri, cserébe mi kitartunk egymás mellett. És jönnek jó ötletek: tegnap például egy régi tanítvány hívott – készül egy 60 év – 60 kép című beszélgetőkönyv Für Anikóval. Ez például szerethető, piacképes koncepció.

Szarvas István: Sok könyvet adtál ki. Van „kedvenc”?

Harle Tamás: Egyetlen kedvenc nincs, de több kötet fontos. Nagy élmény volt a Kesjár Csabáról írt könyvem: kezdő újságíróként édesanyám – Vermes Éva, író-újságíró – biztatására kimentem Németországba, két hónap múlva megjelent a könyv, és két hónap alatt negyvenezer példány fogyott belőle.
Aztán a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után két hónappal megjelent kötetünk három kiadást élt meg; a Reader’s Digest is foglalkozott vele. Nagy munka volt az 1984 – kettétört olimpia: egy tanítványom írta, én szerkesztettem, az év sportkönyve lett, nívódíjas. A Fradi futball évszázad Nagy Bélával óriási sikert hozott, két kiadást is megért – a terjesztők sorban álltak az irodánkban.

Szarvas István: Tavaly nívódíjat kaptál?

Harle Tamás: Nem. Akkor épp Kovács Erikát laudáltam. Egy másik kötetemmel nem is pályáztam, mert az Ezüstgerelyre adtam be – a szabályok szerint nem lehetett több helyre nevezni.

Szarvas István: Mesélj a legfrissebb könyvről!

Harle Tamás: A Sopron tavaly megnyerte a női kosárlabda Euroligát. Erről készítettünk egy fekvő, díszalbum-jellegű könyvet Lantos Gábor szövegével, kb. 200 világszínvonalú fotóval, magyar–angol kétnyelvű kiadásban. Ritka ajándék: világsiker, kiváló fotók, igényes megrendelő – ilyenkor a kiadó is csúcsminőségre kapcsol, és kijön belőle a „csoda”.

Szarvas István: Az elmúlt tíz évben merre változott az újságírás – itthon és a világban?

Harle Tamás: Az alap mindig a becsület. Ezt kellene tanítani egy képzeletbeli „Becsület Akadémián”. A gond ott kezdődik, amikor a tényújságírásba becsorog a vélemény, és a hír elferdül, hogy „a mi irányunk” jöjjön ki. Ez már nem becsület, hanem hazugság. Sajnos sokszor azt érzem, a szakma egy része a „Hazugság Palotájába” költözött.

Szarvas István: Szerkesztőként mennyire mész bele a szerzők szövegébe?

Harle Tamás: Nagyon mélyen benne vagyunk a folyamatban – a megbeszéléstől a tördelésen át a nyomdagép indulásáig. A kézilabdás szakmai könyveket kivéve mindent én szerkesztek. Most például egy sportnovellásköteten dolgozunk: kicsit a ’20-as–’30-as évek irodalmi hangját idézi, sportolók a hősei, de valójában a társadalomról szól. Pengeélen tánc: segíteni kell úgy, hogy ne írjam át „Harle-stílusra”. Ahol érzem, hogy egy javaslat irodalmibb szintre emeli a novellát, ott szólok – a szerző pedig vagy elfogadja, vagy nem. Szenvedélyből csinálom; ebben nagy szerepe van édesanyámnak, Vermes Évának. Tudom, talán jobban is élnék, ha ugyanennyi energiát máshova tennék, de szerelem nélkül ezt nem csinálnám.

Szarvas István: Van-e üzeneted az olvasóknak, amit nem kérdeztem meg?

Harle Tamás: Ne adják fel az álmaikat, és beszélgessenek. Örömöt, bánatot, sérelmet ne tartsanak magukban. Amikor felrobbant a Challenger, Amerika hetekig beszélt róla – ez is a feldolgozás része volt. Itthon gyakran látok elfojtást, lehajtott fejeket. Merjünk kommunikálni, vállaljuk a konfliktust is, ha kell. És keressük, mi az, ami a meg nem valósult álmokból még megvalósítható – 63 évesen én is ezen gondolkodom.

Szarvas István: Köszönöm szépen a beszélgetést!
Harle Tamás: Én is köszönöm az érdeklődést.

Rövid életrajz – Harle Tamás

Harle Tamás újságíró, író és könyvkiadó. Pályáját sportújságíróként kezdte; máig meghatározó számára a sport világának szenvedélye és drámája. Több mint harminc éve vezet családi kiadót, ahol szerkesztőként is a teljes könyvszületési folyamatot végigkíséri. Kötetei és szerkesztései között sporttörténeti és közéleti munkák egyaránt szerepelnek (például Fradi futball évszázad; 1984 – kettétört olimpia; a soproni női kosárlabda Euroliga-győzelemről készült díszalbum). Oktatói tapasztalattal is rendelkezik, a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai kiadványain évek óta dolgozik. Édesanyja, Vermes Éva író-újságíró volt; tőle örökölte a hivatása iránti szenvedélyt.

Oláh György:A kutatást élvezem; amíg örömet ad és hasznosnak érzem, csinálom.

Interjú Oláh György kémiai Nobel-díjassal

1999. október 12-én, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem K épületében.

Beszélgettünk Oláh György kémiai Nobel díjassal

Szarvas István: Professzor úr, kíváncsi lennék, találkozott-e mostani ittléte alatt valamelyik közjogi méltósággal.

Oláh György: Idén nem találkoztam velük, bizonyára nem értek rá. Korábbi évekből volt rá példa, hogy találkoztunk.

Szarvas István: Bizonyára nagyon elfoglaltak. Mindenesetre nem sok Nobel-díjasa van az országnak; megérdemelte volna, hogy valamelyikük fogadja.

Oláh György: Annyit elmondhatok, hogy Glatz Ferenccel, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével találkoztunk, és jót beszélgettünk.

Szarvas István: Kíváncsi lennék arra is, hogy ha egy Nobel-díjas tart előadást Amerikában vagy máshol a világban, általában hányan hallgatják?

Oláh György: Nézze, ez attól függ, kinek ad elő az ember. Én többnyire a szakmának beszélek: vegyészeknek, diákoknak, kutatóknak. Vannak más Nobel-díjasok, akik szélesebb témákról, például politikáról is gyakran tartanak előadást. Én ma is szeretem művelni a szakmámat, kutatok, és ezekről a kutatásokról beszélek—mert ez érdekel.

Szarvas István: Erre szerettem volna rákérdezni. A legolvasottabb napilapnak, a Népszabadságnak adott egy interjút, amely ma jelent meg. A lap azt hangsúlyozta, hogy 72 éves kora ellenére ma is aktívan kutat. Kérem, foglalja össze a gondolatait úgy, hogy mindenki megértse.

Oláh György: A kort, a 72 évet nem lehet pusztán számokban mérni. Picasso, ha jól emlékszem, a kilencvenes éveiben is festett—nem pénzért, hanem mert örömét lelte benne, hogy vászonra viheti az elképzeléseit. Én is azért kutatok, mert jól esik. Olyan ez, mint a vacsora: lehet azt mondani, hogy nem kellene sokat enni, mégis minden este leülünk, és másnap újra megjön az étvágy. A kutatást élvezem; amíg örömet ad és hasznosnak érzem, csinálom.

Szarvas István: Mivel foglalkozik most a kutatása?

Oláh György: Különösen érdekel, miként lehet a hosszú évek alapkutatási eredményeit hasznosítani—néhány gyakorlati, a jövőre nézve talán jelentős alkalmazásban. Sok új területet nyitottunk meg; ezek közül most azokat keressük, amelyekből kézzelfogható megoldások születhetnek.

Szarvas István: Melyik tudományág fog ön szerint a következő évezredben a leginkább fejlődni?

Oláh György: Ezt nehéz megmondani. Mostanában joggal mondják sokan, hogy a biológia fénykorát éli, és senki sem vitatja ennek óriási jelentőségét. Ugyanakkor kémikusként egy kicsit elfogult vagyok: hiszek benne, hogy a kémia alapvető terület, mert a kémikusok új vegyületeket és anyagokat tudnak létrehozni. Számomra nagy kihívás, hogy a California Institute of Technologyban (Caltech) kollégáimmal közösen kifejlesztettünk egy új típusú üzemanyagcellát, amely egy egyszerű folyékony üzemanyagot közvetlenül képes elektromos árammá alakítani. Ennek a kémiája és a kapcsolódó problémák is nagyon érdekesek—és a lehetséges felhasználások szintén.

Szarvas István: Mi a véleménye a nemrég Magyarországon rendezett tudománypolitikai világkongresszusról?

Oláh György: Úgy tudom, néhány hete tartották; mintegy 160 ország képviseltette magát, és született egy nagyon szép határozat, amelyben „minden benne van”. Az ilyen dokumentumok azonban, miután megírják és publikálják őket, sajnos többnyire kevés közvetlen pozitívumot hoznak. Én abban hiszek, hogy a magyar tudomány és technológia fejlődését—különösen a fiatal kutatókét—kis, de konkrét lépésekkel lehet igazán segíteni: például tanulmányutak támogatásával, kezdő kutatások ösztönzésével. Ezek nem világrengető lépések, de ha a külföldön élő magyar tudósok és mérnökök is hozzájárulnak, és mindegyikük évente csak egy-két fiatal magyart segít, abból már kézzelfogható eredmény lehet. Természettudósként realista vagyok: jobb csinálni valamit kicsiben, mint nagy ívű terveket készíteni, amelyekből végül semmi sem valósul meg.

Szarvas István: A következő kérdésem szinte minden akadémikusnak felteszem. Magyarországon a Tudományos Akadémián nagyon kevés a hölgytag, az alelnökök között pedig egyáltalán nincs. Akadémikus hölgyekkel beszélve ezt sokan rossz néven veszik. Amerikában hasonló a helyzet, vagy másképp áll?

Oláh György: Nem vitás, hogy a nők reprezentációja a tudományban—például az akadémiai tagságban—alacsony. Ugyanakkor az egyetemeken, a tudományos pályákon tanulók 35–40 százaléka már hölgy; ez tehát változik. Az élethelyzetek is átalakulnak. A feleségem is kémikus, és hosszú ideig a családot helyezte előtérbe—gyermekeinket fel kellett nevelni. Nincs teljes egyenlőség, mert biológiai különbségek vannak: a férfiak nem szülnek, és így tovább. De a modern élethelyzetek mellett egyre inkább megjelenik a lehetőség, hogy a nők család mellett is tudományos karriert építsenek. Nem mindenkinél egyenes ez az út—kivéve, ha valaki tudatosan nem vállal családot—de a számok lassan, folyamatosan nőnek, ezt Amerikában is látom. Mindig voltak példaképek: gondoljunk csak Marie Curie-re, akinek családja is volt, és mégis kiváló tudományt művelt. Meggyőződésem, hogy ez a probléma a következő évtizedekben fokozatosan eltűnik.

Szarvas István: Köszönöm szépen, professzor úr, hogy időt szakított rám.

Rövid életrajz Oláh Györgyről (1999-ig)

Oláh György (George Andrew Olah) 1927. május 22-én született Budapesten. A Piarista Gimnázium után a Budapesti Műszaki Egyetemen (ma BME) tanult kémiát, ahol 1949-ben szerzett diplomát és később oktatott is. A Magyar Tudományos Akadémia szerves kémiai műhelyeiben dolgozott, majd az 1956-os forradalom után előbb Angliába, 1957-ben Kanadába távozott. A Dow Chemical (Sarnia, Ontario) kutatójaként kezdte el úttörő vizsgálatait a karbokationok kémiájában, különösen szupersavak közegében. 1965-től a clevelandi Case Western Reserve University professzora volt, 1977-től a Dél-Kaliforniai Egyetemen (USC) dolgozik; itt alapította meg és vezeti a Loker Hydrocarbon Research Institute-ot. 1994-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki; 1999-ig az USC professzoraként és intézetigazgatójaként aktív kutató és iskolaalapító szerepet visz.

A Nobel-díjról részletesebben (1994)

Oláh a kémiai Nobel-díjat „a karbokation-kémia terén elért hozzájárulásaiért” kapta. Munkásságának kulcsa az volt, hogy rendkívül erős—úgynevezett szupersavas—közegekben (például fluoroszulfonsav-antimon-pentafluorid, azaz a „magic acid”, illetve fluórhidrogén-antimon-pentafluorid rendszerekben) stabilizálni tudta a korábban csupán átmeneti, „foghatatlannak” tartott karbokationokat. Ez lehetővé tette szerkezetük közvetlen vizsgálatát (elsősorban NMR- és IR-spektroszkópiával), tisztázta reakciókészségük és átalakulásaik törvényszerűségeit, és új megértést adott számos szerves kémiai folyamat—például izomerizációk, alkilezések—alapjáról. Az eredmények nemcsak elméleti áttörést jelentettek, hanem hatással voltak a petrolkémiai technológiák finomítására is.