A 45. FIDE Sakkolimpiáról jelentem

A 45. FIDE Sakkolimpia 2024. szeptember 10. és 23. között került megrendezésre Budapesten, Magyarországon. Az eseményen rekordot döntő 193 csapat vett részt a nyílt kategóriában és 181 csapat a női kategóriába. Az olimpián a világ legjobb sakkozói mérték össze tudásukat, hogy eldöntsék, melyik nemzet a legjobb a sakktáblán.

Magyar Férfiak Szereplése

A magyar férfi csapat kiemelkedően szerepelt az olimpián, és végül a 11. helyen zárták a versenyt 15 ponttal. A csapat egyik legkiemelkedőbb játékosa, Rapport Richárd,  volt. A magyar csapat több szoros mérkőzést is megnyert, és végül az élmezőnyben végzett.

Magyar Nők Szereplése

A magyar női csapat is erős teljesítményt nyújtott, és a 14. helyen végeztek 14 ponttal Az egyik legnagyobb kihívást az üzbég csapat elleni mérkőzés jelentette, ahol a magyar csapat 2,5-1,5 arányban vereséget szenvedett -. Ennek ellenére a magyar nők is számos győzelmet arattak, és tiszteletre méltó helyezést értek el.

Az Első Három Férfi Csapat

1. India - 19

2. Egyesült Államok - 15 pont

3. Üzbegisztán - 15 pont

Az Első Három Női Csapat

1. India - 18 pont

2. Kazahsztán - 16 pont

3. Egyesült Államok - 15 pont

Összességében a 45. FIDE Sakkolimpia izgalmas és emlékezetes esemény volt, amelyen a magyar férfi és női csapatok is bizonyították tehetségüket és kitartásukat a nemzetközi mezőnyben.

Novemberben Budapestre figyel a tudós világ

A budapesti World Science Forum (WSF) fontos nemzetközi konferencia, amely a világ vezető tudósait, politikusait, a civil társadalom képviselőit és a médiát tömöríti. A 2003-ban indult WSF mára a tudományos terület globális kihívásainak megvitatásának, valamint a tudósok és a társadalom közötti együttműködésnek fontos platformjává vált. A fórumot a "tudomány Davosaként" határozzák meg, és célja, hogy a tudományra és a tudománypolitikára ugyanolyan globális stratégiai befolyást gyakoroljon, mint a Világgazdasági Fórum a globális gazdaságpolitika területén.

Történelme és háttere

A WSF-et a UNESCO és a Nemzetközi Tudományos Tanács (ICSU) által támogatott, más partnerekkel együtt 1999-ben Budapesten megrendezett "A tudomány a XXI. századért: új elkötelezettség" című rangos világkonferencia sikere inspirálta. A Magyar Tudományos Akadémia – a UNESCO-val, a Nemzetközi Tudományos Tanáccsal (ICSU) és az Amerikai Tudományfejlesztési Egyesülettel, az AAAS-szal együttműködve – a tudományos közösség és a társadalom közötti vitafórum megteremtésének vágyától vezérelve elindította az ezt követő, kétévente Budapesten megrendezésre kerülő World Science Forum (WSF) elnevezésű rendezvénysorozatot.

Az első WSF fórumot 2003-ban tartották, és a "Tudás és társadalom" témának szentelték, azzal a fő céllal, hogy világszerte felhívják a figyelmet a tudás növekvő, új szerepére és társadalmi hatására. A második, 2005-ös fórum a "Tudás, etika és felelősség" témakörben a tudás etikai dimenzióival, valamint a tudósok és a döntéshozók felelősségével foglalkozott a 21. század globális társadalmában. A 2007-es harmadik fórum a "Befektetés a tudásba: Befektetés a jövőbe" címmel, hangsúlyozta a tudásforrások fontosságát a világ gazdaságainak és társadalmainak jövője szempontjából. 2009-ben, a Tudomány Világfórum sorozat 10. évfordulóján a fórum stratégiai jövőképet adott a tudomány jövőjéről, ahogyan a címe is mutatja: "A tudás és a jövő", és azóta kétévente kerül megrendezésre.

A Tudományos Világfórum sikere azt mutatja, hogy a kezdeményezés mögött álló eredeti elképzelés és szándék lassan kezd megvalósulni. Tudósok, politikusok, döntéshozók és a civil társadalom képviselői termékeny párbeszédet folytattak a tudományos világot és a társadalmat egyszerre érintő kérdésekről, és összefoglalták az előttünk álló közös kihívásokat. A Tudomány Világfórum iránti növekvő nemzetközi érdeklődés azt mutatja, hogy általános az egyetértés: A Tudomány Világfórum napjainkban a globális tudománypolitika vezető eseményévé vált.

Budapest 2024-ben ismét vendégül látja a világ minden tájáról érkező tudósokat, és a globális tudományos központ szerepét tölti be.

Célok és témák

A WSF egyik fő célja, hogy felhívja a figyelmet a tudomány szerepére a modern társadalomban és annak az emberi fejlődésre gyakorolt hatására. A fórum igyekszik megvitatni és kideríteni, hogy a tudomány hogyan befolyásolhatja a modern világ politikai és gazdasági kérdéseinek megoldását. Ez nemcsak a legmodernebb tudományos kutatásokra terjed ki, hanem a tudósok munkájának etikai vonatkozásaira és a globális társadalom iránti felelősségükre is.

A WSF emellett olyan konkrét globális kihívások kezelésére is törekszik, mint az éghajlatváltozás, az energiabiztonság, a biológiai sokféleség és más kérdésekre. A fórum lehetőséget biztosít a tudósok, a politikusok és a civil társadalom képviselői számára, hogy megtárgyalják az ezekre a kihívásokra vonatkozó stratégiákat és megoldásokat. Az ötletek megvitatásával és közös stratégiák kidolgozásával a fórum résztvevői hozzájárulnak a globális problémák megoldására irányuló nemzetközi megközelítések kialakításához.

A WSF legutóbbi budapesti fórumai a témák széles skálájával foglalkoztak, az etikától és a tudomány felelősségétől kezdve a tudásba és a jövőbe való befektetésekig. Ezek tükrözik a tudományos kutatás és a társadalmi kihívások aktuális trendjeit. A fórumokon folytatott viták platformot biztosítanak az eszmecseréhez és a globális problémák közös megoldásainak kereséséhez. Ennek eredményeképpen a WSF katalizátorként működik új tudományos kezdeményezések és együttműködések számára, amelyek befolyásolhatják a globális tudomány és társadalom jövőbeli fejlődési irányát.

Hatás és kulcsfontosságú eredmények

A Tudományos Világfórum (WSF) sikerének jelentős része a globális tudományos közösségre gyakorolt hatása. Minden egyes fórum jelentősen hozzájárul a tudomány fejlődéséhez és segíti a nemzetközi együttműködés kiépítését. Az alábbiakban bemutatunk néhányat a korábbi fórumokon elért legfontosabb eredményekből, megállapodásokból és nyilatkozatokból:

• Fokozott együttműködés: a WSF lehetőséget biztosít a világ tudományos vezetői számára, hogy eszmét, tapasztalatot és erőforrásokat cserélhessenek. Ez hozzájárul a különböző országok tudományos intézményei és kutatói közötti együttműködés szintjének növeléséhez.
• Stratégiafejlesztés: a fórumok a modern tudomány kulcsfontosságú kérdéseivel foglalkoznak, és stratégiákat dolgoznak ki azok kezelésére. A tudományos közösség megvitathatja az ötleteket és közös megközelítéseket dolgozhat ki olyan összetett problémákra, mint az éghajlatváltozás vagy a biológiai sokféleség.
• Cselekvésre való felhívások: a WSF gyakran válik a konkrét intézkedések meghozatalának és a cselekvés szükségességéről szóló nyilatkozatok kiadásának platformjává. A fórumok a tudománypolitikák megváltoztatására, a kutatásba való befektetés fontosságára és az új technológiák fejlesztésére szólítanak fel.
• Nemzetközi kezdeményezések létrehozása: a WSF során folytatott megbeszélések és viták alapján új kezdeményezések és projektek születnek a globális kihívások kezelésére. Ezek a kezdeményezések magukban foglalhatnak közös kutatási programokat, adatmegosztást vagy közös technológiafejlesztési projekteket.
• A globális tudatosság növelése: a WSF segít felhívni a figyelmet a világot érintő fontos tudományos témákra és kérdésekre. Ez hozzájárul a tudományos eredmények és a társadalomra gyakorolt hatásuk globális elfogadottságának növeléséhez.

Ennek eredményeképpen a WSF fontos szerepet játszik a tudomány jövőjének kialakításában és a tudományos közösségek közötti együttműködés előmozdításában világszerte.

Híres felszólalók és résztvevők

A budapesti Tudományos Világfórumon olyan kiemelkedő tudósok, politikusok és Nobel-díjasok vettek részt, akik jelentősen hozzájárultak saját területükhöz, és határozott véleményük van a globális kihívásokról. Íme néhány név, akiket érdemes megemlíteni:

• Stephen Hawking – neves elméleti fizikus, kozmológus és asztrofizikus, író, aki 2009-ben és 2011-ben vett részt a fórumon. A kozmológia problémáiról és a tudománynak a modern világban betöltött szerepéről alkotott álláspontja mindig is mélységéről és tekintélyéről volt nevezetes.
• Angela Merkel – népszerű német politikus, aki 2017-ben felszólalt a fórumon. Ismert arról, hogy népszerűsíti az oktatást és a tudományt a fiatalok körében, és támogatja a nők jogait a tudomány területén.
• Malála Júszafzai – pakisztáni aktivista és Nobel-díjas, aki világszerte a nők oktatáshoz való hozzáférését szorgalmazta. 2017-ben szólalt fel a fórumon.
• Jane Goodall – híres primatológus és antropológus, aki 2013-ban tartott beszédet a fórumon. Környezetvédelmi kérdéseket és a természeti erőforrások megőrzésének szükségességét hangsúlyozza.

•  
• Edward Witten – neves húrelmélet kutató és Nobel-díjas fizikus. Fontos szerepet játszott a fizika és a kozmológia modern problémáinak megvitatásában.
• Jamanaka Sinja – a sejtek újraprogramozásával kapcsolatos kutatásaiért 2013-ban megkapta az fiziológiai és orvosi Nobel-díjat. Munkája jelentős hatással volt a regeneratív orvoslásra, és nagy érdeklődést váltott ki a fórum résztvevői körében.
• Mario Molina – Nobel-díjas kémikus, 2013-ban felszólalt a Fórumon. Aktívan hozzájárult az éghajlati problémákról a tudomány és a technológia szemszögéből folytatott vitákhoz.
• Andre Geim – Nobel-díjas fizikus, aki 2017-ben részt vett a fórumon. Egyedülálló betekintést nyújtott a kvantumfizikába és az ezen a területen elért modern eredményekbe.

Együttműködés és partnerség

A Tudomány Világfórumának (WSF) fontos eleme a nemzetközi együttműködés előmozdítása a tudomány területén, valamint a különböző globális szervezetekkel, egyetemekkel és kutatóintézetekkel való partnerség.

A Tudomány Világfórum fontos részét képezik az olyan globális szervezetekkel való partnerségek, mint az UNESCO, a Nemzetközi Tudományos Tanács (ISC), az Amerikai Tudományfejlesztési Társaság (AAAS), a Tudományok Világakadémiája (TWAS), az Európai Tudományos Akadémiák Tanácsadó Testülete (EASAC) és az InterAcademy Partnership (IAP). Ezek a szervezetek nemcsak pénzügyi támogatást és szakértelmet nyújtanak, hanem aktívan részt vesznek a napirend meghatározásában, a problémamegoldásban és a stratégiai döntéshozatalban is.

Az egyetemek és a kutatóintézetek szintén fontos szerepet játszanak a WSF partnerségben. Különböző tudományterületeken biztosítanak szakértelmet, elősegítik az ülések és előadások megszervezését, és ösztönzik a fiatal tudósok részvételét a fórumon.

E partnerség révén a WSF egyedülálló lehetőségeket tud biztosítani a tudományos együttműködés és az innováció számára, hozzájárulva a tudomány és technológia globális fejlődéséhez.

WSF 2024

2024-ben a Tudományos Világfórum a tudományba vetett bizalom, a politikai döntéshozatal kockázatértékelése, valamint a tudományos együttműködés, koordináció és kormányzás fontos aspektusaira fog összpontosítani. Ezek a témák különösen fontosak a jelenlegi globális kihívások, például a világjárvány, az éghajlatváltozás, a hadügyi válságok, a tudomány iránti bizalom válsága, a kiberbiztonság és más összetett kérdések összefüggésében.

Kati Marton: Remélem, a Halál Jeruzsálemben könyvem száz év múlva is fogják olvasni!

Kati Martonnal, a világhírű magyar származású amerikai újságíró-írónővel 2012 novemberében a Sofitel Budapest Chain Bridge szállodában beszélgettünk a vízesés szomszédságában.

Kati Marton és a szerző

Kati, úgy gondolom, hogy Neked a béke nagyon fontos dolog. Két könyved is szól azokról, akik ezt igyekeztek elősegíteni: a 'Wallenberg' és a 'Halál Jeruzsálemben'. Jól látom ezt a kérdést?

Igen, abszolút jól látod, István. A békénél nincs fontosabb a világon.

Jichák Sámír miniszterelnök is benne volt a Stern-csoportban, igaz?

Igen, Sámír, aki Izrael miniszterelnöke lett, a Stern-gang vezetője volt.

1948 szeptemberében cionista gerillák meggyilkolták Folke Bernadotte svéd grófot, a svéd királyi család tagját, a II. világháború több embermentő akciójának szervezőjét, akit az ENSZ békeközvetítőnek küldött ki Palesztinába azzal a céllal, hogy békés megállapodást készítsen elő a harcban álló arab országok és a nemrég alakult Izrael állama között. A gyilkosságot végrehajtó Lehi (közismertebb nevén Stern) csoport tagjai és vezetője, Yitzhak Sámír, későbbi izraeli miniszterelnök, attól tartottak, hogy Bernadotte tervei erősen megcsonkítanák Izrael területét és nemzetközi várossá tennék Jeruzsálemet, miközben ők a Jordán folyó mindkét partját birtokló, bibliai méretű nagy állam létrehozásáról álmodtak, és a cionista ügy árulóinak tekintették új államuk olyan mérsékelt vezetőit is, mint David Ben-Gurion és Golda Meir.

A mai napig fennáll a terrorizmus veszélye?

Igen, a terrorizmus továbbra is probléma.

A Halál Jeruzsálemben könyvedet történelmi regénynek tekinted?

Nem, ez egy dokumentum, de úgy írtam, mint egy regényt.

Benne van a könyvben a Te álláspontod is, és a Te áttekintésed róla?

Hát, persze, igen. Egy könyv más dolog, mint az újságírás. Én voltam újságíró, és nem tudtam volna ilyesféle könyvet írni, mint fiatal újságíró. Remélem, hogy száz év múlva is fogják ezt a könyvet olvasni, mert ez egy dokumentum. De szerintem nem muszáj, hogy a dokumentumok szárazak és érdektelenek legyenek.

Dolgozol-e új könyvön?

Mindig dolgozom új könyvön. Most kezdek írni egy könyvet Párizsról. A címe 'Paris, a love story', és tulajdonképpen, majdnem minden jó az életemben Párizsban történt. Szóval ez egy love story lesz Párizsról, és így tulajdonképpen a saját életemnek a legszebb perceit fogom leírni, de Párizsban.

Sorbonne-on jártál egyetemre?

Igen-igen, és van egy lakásom ott. Ott ismerkedtem meg Richard Holbrooke-kal. Ott éltük a legszebb évünket. Ott tanultam meg az újságírást, és ott volt az első nagy sztorim is, amit Khomeini ajatollah Párizsban történt letelepedéséről készítettem az ABC News-nak.

A 'Titkos hatalom' című könyvedhez, amely az amerikai elnökök feleségeiről szól, hány interjút csináltál?

Hétszázötven interjút csináltam. Ez egy érdekes, abszolút történelmi dokumentum.

Van esetleg olyan, amit én nem kérdeztem, és szívesen megosztanád az olvasóinkkal?

Csak annyit akarok mondani, hogy a 'Halál Jeruzsálemben' nagyon releváns ma, és fontos a történelmet ismerni. A férjem béketeremtő volt a Balkánon ’94-től ’95-ig. Nála volt a könyv, amely egy prófécia, és annyira tisztázza, hogy milyen veszélyes béketeremtőnek lenni.

Marton Kati, külföldön Kati Marton néven ismert magyar származású amerikai írónő. Az ABC külföldi hírtudósítója és több könyv írója, a Nemzetközi Női Egészségügyi Koalíció elnöke, 2006-ban kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje kitüntetést és 2009-ben A magyar kultúra követe címet.

Megosztás

Tweet

Márton István: Az Ornish módszer lényege a pozitív életszemlélet.

Budán a Quintess Gyógy-Centrumban 2010 november 12-én került  bemutatásra Professzor Márton István 'Meddig akarsz élni?' című, több mint kétszáz oldalas könyve. A professzorral a könyvbemutató után beszélgettünk.

Márton professzor úr.

A közelmúltban találkoztam egy osztálytársammal, aki Svájcban főorvos. Most ment nyugdíjba, de nem mertem megszólítani, mert 10-15 évvel fiatalabbnak nézett ki, mint az én korcsoportom. Azt hiszem, hogy ez az Ornish orvosi módszer ezzel is kapcsolatos.

Nem a külső megjelenés az, ami számunkra fontos és ez nem az, ami az életünket meghatározza. A legtöbb a társasági, társadalmi beilleszkedésünkkel segíti a jó megjelenést. Azonban hogy mennyi idősnek érzi belül magát, és ezért mit tesz, hogyan él, az valóban meghatározza a biológiai életkorát és nemcsak azt, de a biológiai élet kilátásait is. Nevezetesen arról van szó, hogy nem elsődleges cél az életkor szám szerinti meghosszabbítása, hanem elsődleges cél a minőségi élet évszámának emelése. Én nem szeretnék 100 évig pelenkázva, elhülyülten tolókocsiban élni, de szeretnék 80-85 éves korig aktívan, önmagamat ellátva, önmagamat pozitívan értékelve és a társadalomnak hasznosabbjaként élni. Erről szól ez a program.

Az elmúlt beszélgetésünk során már szó volt arról, hogy elsősorban a 40 és a 60 éveseknek szól a program. De gondolom, hogy ennél korábbi időszakra és későbbire is alkalmazható, mert 40 év előtt is, nem megfelelő életmóddal elronthatjuk a kilátásainkat a jövőre nézve?

Én azt hiszem, nem azt kellene vizsgálni mit rontunk el, azt kellene vizsgálni és oda kellene igyekezni, hogy amit eddig esetlegesen elrontottunk, azt hogyan tudjuk korrigálni, kijavítani, helyretenni. Az a gyakorlati tapasztalat, hogy körülbelül egy 10 éves életmódváltás, egy 10 éves egészséges életvitelnek vannak olyan kimutatható, statisztikailag felmérhető, biokémiailag és genetikai epigenetikai módszerekkel kimutatható hatásai, melyek valóban egy életminőség javulást eredményeznek. Tehát ez nem olyan dolog, hogy most beveszek egy tablettát és holnap ettől jobban érzem magam. Nem olyan dolog, hogy plasztikáztatom az arcomat és egy hét múlva jobban nézek ki, hanem ez egy olyan dolog, hogy ha én 50 évesen vagy 30 évesen odafigyelek magamra, annak a hozama gyakorlatilag a későbbi életszakaszban megnyilvánul. Ez az egész program az iskolában kellene, hogy elkezdődjön, hogy a gyerekeink megtanulják, hogy felelősek a saját sorsukért, a saját életükért, a saját jövőjükért. De hát nyilvánvalóan 10-15-20 éves korban az ember nem is gondol arra, hogy egyszer majd ő is lesz 60 éves, 70 éves, és nem mindegy, hogy amikor valaki 60 vagy 70 éves, akkor valóban milyen életet él, milyen szellemi, szexuális, fizikai, biológiai adottságai, lehetőségei nyilvánulnak meg.

Ez az  Ornish program több részből áll. Röviden összefoglalná nekem? Úgy gondolom, hogy van egy olyan része, amelyik a stresszel foglalkozik, van egy olyan része, hogy mit együnk és van olyan, hogy mit csináljunk. Én ezt nem precízen mondtam el,  a könyvben négy rész van.

Az Ornis módszer lényege az, hogy az egész életmódunkat egy pozitív életszemlélet kell, hogy áthassa. A spektrum attól spektrum, hogy nem a szigorú megvonások aszkéta életmódját propagálja, hanem azt mondja, hogy a legkisebb lépés egy egészséges életmód felé, az is egy pozitív lépés. Nagyon sarkítva fogalmazva, aki eddig két doboz cigarettát szívott el és a spektrum hatására, ennek a szemléletnek eredményeképpen csak egy dobozt fog elszívni, az is tett már egy lépést. Vagy aki eddig minden áldott nap zsíros ételeket fogyasztott, most egy kicsit kevesebb zsíros ételt fog fogyasztani, már az is egy lépés.

Köszönöm szépen!

Országos Járóbeteg Szakellátási konferenciáról Balatonfüredről jelenti Szarvas István.

A XXVI. Országos Járóbeteg Szakellátási Konferencián több javaslat is elhangzott, köztük az időpont foglalási díj bevezetése és a nyugdíjas szakdolgozók továbbfoglalkoztatásának engedélymentesítésével kapcsolatban. Takács Péter egészségügyi államtitkár az első javaslat vizsgálatát, a második gyors rendezését ígérte.

Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke, az államosítás hátrányait emelte ki, mint például a definitívitás csökkenése és a krónikus gondozás háttérbe szorulása. A magánszektor erősödése és az alapdíjak stagnálása további terheket ró a rendelőkre.

Nagy András Csaba, a szövetség elnökségi tagja, a back office-ból nyugdíjba vonulók visszafoglalkoztatásának és a magán- és állami szektor díjainak közelítésének szükségességét hangsúlyozta. Takács Péter egyetértett a felvetésekkel, de jelezte, hogy az önálló szakrendelők államosítása ebben a ciklusban nem várható.

A Járóbeteg Irányítási Rendszer (JIR) és a Járóbetegirányítást Támogató Rendszer (JTR) bevezetésével kapcsolatban Takács Péter hangsúlyozta, hogy a hagyományos telefonos és személyes időpontfoglalás nem szüntethető meg, és kötelező fogadni a betegeket akkor is, ha nem az adott intézmény területi ellátási kötelezettségi körébe esnek.

A konferencián elhangzott, hogy az alapdíjak emelésére és a jubileumi jutalmak kifizetésére vonatkozó tárgyalások folynak. A szakpolitikusok a páciensek felé az sms- és e-mail visszajelzések rövid időn belüli élesítésével orvosolnák az időpontok igénybevételének problémáit.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke, Álmos Péter, stabil sarokpontok és hosszú távú vízió szükségességét hangsúlyozta az ágazat bizonytalanságának eloszlatása érdekében. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke, az új bértábla kedvezőtlen hatásaira hívta fel a figyelmet, míg Béres Margit, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők egyesületének elnöke, a számviteli területen dolgozók utánpótlásának hiányát emelte ki.

Számomra Szabó Tamás a Belügyminisztérium az egészségügy ellenőrzésével foglalkozó főosztály vezető  helyettesének előadása volt  legértékesebb, mivel szinte minden általam  tapasztalt hiányosság terítékre került beszámolójában.

A fekete garbós világhírű Paulo Coelho 77 éves

Oroszország volt a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál dísz vendége  amely  2005 április 21-24 között került megrendezésre. Brazília nem vett részt rajta ,ők hívták meg Paulo Coelhot, aki  Rio de Janeiróban 1947-ben született író, az ABL (Brazil Irodalmi Akadémia) tagja volt  Budapesten, aki új könyvének, a Zahirnak hazai megjelenésével, szinte egy időben érkezett hazánkba. A végtelenül szimpatikus, szerény írót egyesek a szavak alkimistájának tartják. Korunk egyik legjelentősebb szerzője. Könyveit már több mint 150 országban ismerik, vallási hovatartozástól és kulturális elkötelezettségtől függetlenül. Eddig 56 nyelvre lefordított művei nemcsak a sikerlistákat hódították meg, de társadalmi és kulturális vitákat is kiváltottak. Könyveinek gondolatvilága, filozofikus jellege és témaválasztása már több millió olvasót segített új utak keresésében, világszemlélete formálásában.

Feleségével, Christina Oiticicával közösen intézetet alapított, ami hátrányos helyzetű brazilokon, főként gyermekeken és időseken kíván segíteni. Az akkor megjelent Zahir előtt 2001-ben „Az Alkimista” és „A Veronika meg akar halni”, 2002-ben „Az ördög és Prym kisasszony”, majd 2003-ban „A Piedra folyó partján ültem” jelent meg magyar nyelven.

A budapesti Gellért Szállóban megtartott nemzetközi sajtótájékoztatón 2005 április 20 án a harminc meghívott újságíró között én is ott lehettem  mielőtt a kérdésemet és a válaszát ismertetném  néhány szó a sajtótájékoztatóról

  Paulo Coelho a látogatásának okáról és karrierjéről beszélt. Az eseményen jelen volt ügynöke, Monica Antunes is. Coelho visszaemlékezett 1982-es budapesti látogatására, és megosztott néhány személyes történetet. Elmondta, hogy "Zarándoklat" című könyvének sikere után a Szent Jakab-zarándokút látogatottsága jelentősen megnőtt, és ennek elismeréseként Santiago de Compostela egyik utcáját róla nevezték el. Az újságírók nagy érdeklődést mutattak, és a sajtótájékoztató baráti hangulatban zajlott, indiszkrét kérdések nélkül. Az esemény végén az újságírók megtapsolták az írót.

Mr Paulo Coelho

Pár évvel ezelőtt azt mondta nekem egy brazil költő, hogy hasonlóság van a brazil és a magyar nyelv között. Ön hogy látja? Eljut a magyar irodalom Brazíliába?

A két nyelv között én nem érzem a hasonlóságot. Nagyon komoly probléma a fordítás. Ez eléggé limitálja azt a lehetőséget, hogy Brazíliában megismerjék a magyar irodalmat és kultúrát. A mai irodalmat még nehezebb lefordítani. Sajnos az országhatárokon nem megy át

az irodalom. Tegnap hosszan beszélgettem egy magyar kollégámmal arról, hogy a magyar történelemből Attilát rossz fordítás miatt barbárként ismerte meg a világ, pedig ő teljesen más értékrenddel rendelkezett.

Megkértem  üdvözölje A Hetedhéthatár Magazin olvasóit A Hetedhéthatárra írva ezt meg is tette és kért egy Hetedhéthatárt.

A fekete garbós világhírű Paulo Coelho 77 éves

Oroszország volt a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál dísz vendége  amely  2005 április 21-24 között került megrendezésre. Brazília nem vett részt rajta ,ők hívták meg Paulo Coelhot, aki  Rio de Janeiróban 1947-ben született író, az ABL (Brazil Irodalmi Akadémia) tagja volt  Budapesten, aki új könyvének, a Zahirnak hazai megjelenésével, szinte egy időben érkezett hazánkba. A végtelenül szimpatikus, szerény írót egyesek a szavak alkimistájának tartják. Korunk egyik legjelentősebb szerzője. Könyveit már több mint 150 országban ismerik, vallási hovatartozástól és kulturális elkötelezettségtől függetlenül. Eddig 56 nyelvre lefordított művei nemcsak a sikerlistákat hódították meg, de társadalmi és kulturális vitákat is kiváltottak. Könyveinek gondolatvilága, filozofikus jellege és témaválasztása már több millió olvasót segített új utak keresésében, világszemlélete formálásában.

Feleségével, Christina Oiticicával közösen intézetet alapított, ami hátrányos helyzetű brazilokon, főként gyermekeken és időseken kíván segíteni. Az akkor megjelent Zahir előtt 2001-ben „Az Alkimista” és „A Veronika meg akar halni”, 2002-ben „Az ördög és Prym kisasszony”, majd 2003-ban „A Piedra folyó partján ültem” jelent meg magyar nyelven.

A budapesti Gellért Szállóban megtartott nemzetközi sajtótájékoztatón 2005 április 20 án a harminc meghívott újságíró között én is ott lehettem  mielőtt a kérdésemet és a válaszát ismertetném  néhány szó a sajtótájékoztatóról

  Paulo Coelho a látogatásának okáról és karrierjéről beszélt. Az eseményen jelen volt ügynöke, Monica Antunes is. Coelho visszaemlékezett 1982-es budapesti látogatására, és megosztott néhány személyes történetet. Elmondta, hogy "Zarándoklat" című könyvének sikere után a Szent Jakab-zarándokút látogatottsága jelentősen megnőtt, és ennek elismeréseként Santiago de Compostela egyik utcáját róla nevezték el. Az újságírók nagy érdeklődést mutattak, és a sajtótájékoztató baráti hangulatban zajlott, indiszkrét kérdések nélkül. Az esemény végén az újságírók megtapsolták az írót.

Mr Paulo Coelho

Pár évvel ezelőtt azt mondta nekem egy brazil költő, hogy hasonlóság van a brazil és a magyar nyelv között. Ön hogy látja? Eljut a magyar irodalom Brazíliába?

A két nyelv között én nem érzem a hasonlóságot. Nagyon komoly probléma a fordítás. Ez eléggé limitálja azt a lehetőséget, hogy Brazíliában megismerjék a magyar irodalmat és kultúrát. A mai irodalmat még nehezebb lefordítani. Sajnos az országhatárokon nem megy át

az irodalom. Tegnap hosszan beszélgettem egy magyar kollégámmal arról, hogy a magyar történelemből Attilát rossz fordítás miatt barbárként ismerte meg a világ, pedig ő teljesen más értékrenddel rendelkezett.

Megkértem  üdvözölje A Hetedhéthatár Magazin olvasóit A Hetedhéthatárra írva ezt meg is tette és kért egy Hetedhéthatárt.

Majd mindketten Obrigadót mondtunk egymásnak

Hajdú András:Egészséges összetétel az, ahol vannak dinamikus fiatalok és vannak tapasztaltabb idősebbek

A Magyar Business Leaders Fórum (MBLF) 7. éves közgyűlését tartotta a közelmúltban. 1990-ben alakult meg a The Prince of Wales Business Leaders Fórum Londonban, Károly walesi herceg kezdeményezésére. Ezt követően 1992 februárjában kezdte meg munkáját a MBFL. Azóta Prágában, Varsóban és Szófiában is működik. A MBFL a Magyarországon tevékenykedő legnagyobb vállalatoknak egyesülete. Célkitűzése, hogy kapcsolatot hozzon létre a kormányzati, a nonprofit és az üzleti szféra között, és ezen az úton segítse a jobb társadalmi közérzet kialakítását. Jelenleg 84 tagja van és ezzel a legnagyobb létszámú Közép-Európában. Harmadik éve folytatják a sikeres „mesterek kurzusa” és „Árnyék program ” projektjeiket. Ez évi új kezdeményezésük az „Ötven plusszlmínusz" projekt. A projekt vezetőjével

 Hajdú Andrással, aki a Novartis Hungária pénzügyi igazgatója és az MBFL elnökségi tagja, Budapesten  a Centrál Kávéházban beszélgettünk 1999  május 25-én

Igazgató úr!

 Milyen céllal hozták létre a munkacsoportot?

A munkacsoportnak kettős célja van. Az egyik az, hogy megszüntesse, vagy ne engedje kialakulni az ötven év körüli munkavállalókkal szembeni hátrányos megkülönböztetést. A másik az, hogy segítsen ezeknek a munkanélkülieknek állást találni. Tekintettel arra, hogy az MBFL egy társadalmi szervezet és itt mindenki a hivatalos elfoglaltsága mellett társadalmi munkában tevékenykedik, egy olyan célt próbáltunk kitűzni, ami működtethető, relatíve szerény lehetőségeinkkel. Ezért céloztuk  meg az ötven év körüli és annál idősebb diplomás munkanélkülieket. A másik ok amiért ezt a réteget céloztuk meg az, hogy a magyar kormánynak megvannak a hivatalos szervezetei és szabályozott mechanizmusai a munkanélküliség kezelésére. Ez egy relatíve kis réteg bonyolult problémákkal, amit a nagy szervezetek nehezen tudnak kezelni. Az volt az érzésünk, hogy ezen terület tipikusan olyan, ahol a bonyolultsága és sokrétűsége miatt csak ennek a három szférának az összefogásával lehet eredményeket elérni. A projekt, melynek célja a harc az életkorral kapcsolatos megkülönböztetés ellen, egy konferencia szervezésével kezdődött. Ennek a célja a jelenlegi helyzet felmérése volt, egyben  partnerek keresése a projekthez. Az MBFL többi projektéhez hasonlóan szerepünket abban láttuk, hogy szervezőként veszünk részt, katalizátorként szolgálva a kormányzati szektort, az önkormányzatok, az üzleti és a civil szektor között. A konferencia után létrehoztunk egy munkacsoportot a projektre, amely tagvállalataink, a Szociális és Családügyi Minisztérium, a civil szervezetek, valamint a tudományos élet képviselőiből áll.

Érdekelne  engem, mert  azt hiszem nincs megfelelő adat arra vonatkozólag, hány embert érint ez. Nagyon eltérő a vélemény, ha megnézzük a publikált anyagokat, akkor mintegy  ötezer egyetemet és tízezer főiskolás végzettségűt érint az 50 év felettieknél. Ezenkívül van egy jelentős réteg, aki nem diplomás.

 Becsléseink a diplomás munkanélküliekre, 50 év felettiekre vannak,.Pontos adatok nincsenek, mert sokan vannak, akik már nem regisztráltatják magukat. A hivatalos statisztika erre a korcsoportra, kimondottan diplomás munkanélküliekre 7-8 ezret tartalmaz és a szakemberek szerint ez kb. 50 százaléka lehet a tényleges munkanélkülieknek. Azt, hogy 50 éven felüli nem diplomás munkanélküli mennyi van, azt nem tudom megmondani. Mi kimondottan ezzel a korcsoporttal kívánunk foglalkozni, mert úgy gondoljuk, hogy még ez is olyan falat, ami bőven fog elfoglaltságot adni azoknak az embereknek, akik önkéntesen ebben a munkában részt vesznek.

Eddig milyen városokban voltak és milyen benyomásokat szereztek?

Találkozókat szerveztünk a problémás északkeleti régió városaiban, Miskolcon és Ózdon, valamint Dél-Dunántúlon Pécsett. Meghívtuk a kormányzati és civil szervezetek képviselőit, valamint munkanélkülieket a projekt célcsoportjából. Pécsett közel hatvan ötven körüli diplomás jelent meg a többi vendégen kívül. A részvevők őszinte érdeklődést mutattak projektünk és a megközelítési mód iránt, és kifejezték részvételi szándékukat. Ezek a találkozók nagyon fontosak, lehetőséget biztosítottak, hogy első kézből szerezzünk információkat a munkanélküliek problémáiról, és arról milyen jellegű segítségre van szükségük

. Ezek a diplomás munkanélküliek nem kőnyőrt szeretnének, hogy százból egy-két embert felvegyenek a cégek  reklámból, hanem én inkább azt a megoldást gondolnám és kíváncsi lennék az Ön véleményére, hogy a tudásukat olyan szintre kellene emelni, mint a fiatalokét. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor meg  indirekt módon kellene ösztönözni a munkaadókat, hogy megérje nekik egy ötven feletti diplomás alkalmazása.

 Ezeknek a nagy nemzetközi cégeknek a gondolkodását és a hozzáállását elég jól ismerem, mert én is egy ilyennél dolgozom. Én nem hinném, hogy azon az alapon nagyon messzire jutnánk ha szívességi alapon működne a dolog, meg egy-két diplomás embert csak reklám céljából alkalmaznának, hogy kipipálhassák ezt a kötelezettségüket. Nem is ezt gondoljuk. Az egyik része a dolognak a gondolkodásmódban, meg a hátrányos megkülönböztetésben van. Mindenki aki kinyitja az újságot, azt látja, hogy minden hirdetés arról szól, hogy lehetőleg 30-35 év között legyen a jelentkező, de a másik oldalon meg nagyon szeretnék, ha komoly tapasztalattal rendelkezne. Ez az egyensúly egy kicsit felbillent Magyarországon a ’94-es évek első felében, tehát egyrészt ezt szeretnénk helyrebillenteni, és ez nem újdonság ezeknek a cégeknek, mert nagy piacaikon régóta önként vállalták, hogy semmilyen megkülönböztetést nem alkalmaznak se korra, se nemre, se fajra tekintettel. Szeretnénk  itt  is, elsősorban tagvállalataink között ezt a gondolkodásmódot elterjeszteni. A másik az, hogy nyilvánvalóan minden életkornak megvannak a maga előnyei, az idősebbeknek az, hogy nagyon komoly élettapasztalat halmozódik fel. Remélem, hogy a középkorúak leértékelése csak rövid távú lesz Magyarországon. Erre a cégek is kezdenek rájönni, hogy az igazán egészséges összetétel az, ahol vannak dinamikus fiatalok és vannak tapasztaltabb idősebbek a munkahelyen. Alaposan fel kell térképezni az egyik oldalon, hogy ezeknek a munkanélkülieknek miben van tapasztalatuk, a szaktudásuk és utána azt, hogy a munkaadóknak hol van erre szükségük.

Forrás: Hetedhéthatár1999. június 11.