ELŐSZÓ Szarvas István Kérdeztem Válaszoltak VIII. kötetéhez

Szarvas István nyolcadik Kérdeztem – válaszoltak című interjúkötetét tartja kezében az olvasó. Az elmúlt években szinte már hagyománnyá vált, hogy időről időre megjelenik egy újabb válogatás. A hetedik kötet tavaly, a hatodik pedig 2022-ben látott napvilágot. Külön megtiszteltetés számomra, hogy István ismét engem kért fel az előszó megírására.

Szarvas István 1991-ben kezdett el foglalkozni általános újságírással, és 2008-ban választotta a speciálisabb interjú műfaját. Szerencsénkre! Hiszen 33 év alatt közel 600 nyomtatott és több mint 1000 online írása jelent meg – interjúk, könyvrecenziók, tudósítások formájában –, a tudománytól, egészségügyön és sporton át a gasztronómiáig, gazdagítva ezzel a magyar sajtót.

Felkészültsége és alázatos hozzáállása példaértékű. Ahogyan dr. vitéz Békássy N. Albert, Svédországban élő gyermekonkológus emeritus professzor fogalmazott a hetedik kötet elején: „Kiterjedt kapcsolatrendszere birtokában megnyílnak előtte az ajtók, és interjúiban tiszteletre méltó, hírneves hazai és külföldi közszereplők – miniszterelnökök, államfők, olimpiai bajnokok, nagykövetek, kiemelkedő művészek, illetve egyházi méltóságok – szólalnak meg.”

Teljesítményét tovább emeli, hogy a szerző idén, 2025-ben ünnepli 81. születésnapját – ezúton is szívből kívánok neki jó egészséget, boldogságot és hosszú alkotói frissességet!

A nyolcadik Kérdeztem – válaszoltak kötet sem szakít az előző részek hagyományaival: régebbi és újabb interjúk egyaránt helyet kaptak benne. A 33 beszélgetésből közel egyharmad 2009 előtti – három még a kilencvenes évekből való –, nyolc a 2010-es években, és tizenhárom 2021 után készült. A kötet szereplői rendkívül sokszínűek: gazdasági szakemberek (pénzügyi igazgató, vállalatvezető, vezérigazgató), művészek (színésznő, színész, filmrendező, operatőr, csellóművész, művészeti vezető, Liszt Ferenc-díjas karmester), tudósok (Nobel-díjas csillagász, Nobel-díjas biológus professzor, egyetemi dékán, akadémikus), politikusok, nagykövetek és egy paralimpikon is megszólal.

Három gondolatot szeretnék kiemelni az interjúgyűjteményből, amelyek különösen megragadtak bennem.

Az egyik a mentorálás, a nevelés fontossága. Érdekesnek találtam, hogy különbözőségük ellenére egy szoftvercég vezérigazgatója (Szabó Ervin), egy csellóművész, művészeti vezető (Várdai István), valamint egy Liszt Ferenc-díjas karmester (Vashegyi György) egyaránt hangsúlyozta az új nemzedék képzésének szükségességét.

A másik gondolat Békefi Bálint interjújában jelenik meg: a mesterséges intelligencia problémája. A beszélgetés során úgy éreztem, engem is megszólítanak. Békefi szerint: „Ez egy olyan terület, amit sokan szeretnének figyelmen kívül hagyni, sokan szeretnénk nem gondolni rá. Azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk rá, hogy minket nem érint, de azt hiszem, csak idő kérdése, amikor ezzel mindnyájunknak foglalkoznia kell majd.” Bevallom, én is azok közé tartozom, akik szeretnék figyelmen kívül hagyni – nemcsak azért, mert másol, lop, és gyakran téved is, hanem mert nem értem, miért akarjuk az emberi kreativitást is „kiszervezni”, „gépesíteni”. De ez csak az én személyes véleményem. Meglátjuk, eljön-e az idő, amikor majd nekem is foglalkoznom kell vele.

A harmadik gondolat az aktualitás kérdését érinti. Sokan vélik úgy, hogy a régebbi interjúk már nem relevánsak – ez azonban tévedés. A 13 évvel ezelőtt készült Kati Marton-interjú jó példa erre: a magyar származású amerikai újságíró a terrorizmus veszélyére hívta fel a figyelmet, és ha körbenézünk a világban, ma is azt látjuk: milyen időszerűek a szavai!

Egyébként ezek a régi interjúk valódi aranybányák. Érdekes lenne, ha István egy jövőbeli kötetében visszatérne néhány korábbi alanyához, hogy megnézze: hogyan alakult az életük? Megvalósultak-e a vágyaik, céljaik? Tudom, nem könnyű vállalkozás – sok minden megváltozott azóta, de bízom István kitartásában. Egyik kedvenc anekdotám tőle: a 2000-es évek elején elkésve érkezett egy miniszterelnöki sajtótájékoztatóra, és a pártszékház folyosóján „összefutott” Horn Gyulával, aki lazán beinvitálta irodájába egy beszélgetésre. Azóta az idők változtak – ma már szinte lehetetlen elérni vezető politikusokat, akár kormánypártiak, akár ellenzékiek. Még szerencse, hogy a kultúra, tudomány és gazdaság világában alkotók elérhetőbbek!

István interjúinak széles időszaka figyelmeztet minket egy dologra: a világban egyetlen dolog állandó – a változás. Elég csak visszagondolni, hogyan alakult át az életünk az elmúlt húsz évben! Ha 2004-ben valaki azt mondja, hogy néhány éven belül mobiltelefonon nézünk tévét, videótelefonálunk, konferenciákon veszünk részt – nehéz lett volna elhinni. (Az első iPhone csak 2007-ben jelent meg!) 2024 pedig még ennél is tovább ment: megjelent az AI, a mesterséges intelligencia, például a ChatGPT formájában.

István hetedik kötetéhez írt előszavamat Babák Mihály, Szarvas város hat cikluson át megválasztott polgármesterének szavaival zártam: „Egy jó kérdéstől megnyílik a kérdezett, és ezáltal megismerhetjük az embert.” Igen, István empatikus hozzáállása valóban segít felfedni az embert. Azt az embert, aki – a tudomány bármily gyorsan is fejlődik – a legfontosabb marad. Ezt fogalmazta meg találóan Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője is: „Egy dolgot nem szabad elfelejteni: semmiféle digitalizáció, semmiféle automatizáció nem fogja helyettesíteni az emberi gondolkodást, az emberi kreativitást.” Az EMBERT.