Dr. Shea L. Bradley-Farrell: Hungary's History and Politics Offer Important Lessons for the West

On April 15, 2025, the Oeconomus Economic Research Foundation and the Center for Fundamental Rights organized the Central European Summit conference at the Várkert Bazár in Budapest. Among the speakers was Dr. Shea L. Bradley-Farrell, who gave an interview to our newspaper during the lunch break.

István Szarvas: Dr. Bradley-Farrell, thank you for answering my questions. Let's start with the Biden administration. How do you assess its policies, particularly in social matters?

Dr. Shea L. Bradley-Farrell: The Biden administration's policies are concerning in many areas. In social matters, such as gender ideology and critical race theory, they are moving in a direction that feels alien to many Americans. These policies resemble the divisive tactics used by communist regimes, aiming to polarize society and restrict individual freedoms.

István Szarvas: How do you view the Trump administration's policies?

Dr. Shea L. Bradley-Farrell: The Trump administration made efforts to restore American values and sovereignty in various areas. I particularly value their initiatives to protect national identity and traditional family values. While I didn't agree with every decision, their direction aligned more closely with foundational American principles.

István Szarvas: You've spent considerable time in Hungary. What parallels do you see between Hungarian and American migration policies?

Dr. Shea L. Bradley-Farrell: Hungary has taken decisive steps to curb mass migration, emphasizing national sovereignty and preserving cultural identity. In contrast, the United States' open-border policies have led to numerous issues, including security risks and social tensions. I believe the U.S. could learn from Hungary's example in this regard.

István Szarvas: Let's discuss your latest book, "Last Warning to the West." What inspired you to write it?

Dr. Shea L. Bradley-Farrell: The book was motivated by my desire to share Hungary's experiences in combating communism and preserving national identity. I believe Hungary's history and current policies offer valuable lessons for the West, especially in defending sovereignty and traditional values. The book aims to warn the West about the dangers of losing freedom and identity if we don't firmly uphold these values.

About Dr. Shea L. Bradley-Farrell

Dr. Shea L. Bradley-Farrell is an American conservative thinker, foreign policy analyst, and author, serving as the president of the Counterpoint Institute for Policy, Research, and Education. Her work primarily focuses on critiquing the social and political directions of the United States, particularly the so-called "woke" ideology and progressive politics.

She holds a Ph.D. in international development and has taught at several American universities. Additionally, she regularly publishes articles in conservative media outlets and is a frequent guest on political podcasts and forums. She is especially known for her interest in Central European, particularly Hungarian, political and social developments.

Her most renowned work is the book "Last Warning to the West: Hungary’s Triumph Over Communism and the Woke Agenda," in which she illustrates how, in her view, leftist ideologies spreading in the Western world can be resisted by following Hungary's example. Based on the book, Bradley-Farrell believes that the United States should learn from Hungary's political and cultural self-defense strategies.

Dr. Shea L. Bradley Farrel A Nyugat számára fontos tanulságokkal szolgálhat Magyarország történelme és politikája

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és az Alapjogokért Központ konferenciát szervezett 2025 április 15-én Budapesten a Várkert Bazárban Central European Summit címmel az előadók között szerepelt dr Sheal L Bradley Farell aki ebédszünetben interjút adott lapunknak

Szarvas István Dr. Bradley-Farrell, köszönöm, hogy  válaszol kérdéseimre Kezdjük a Biden- kormányzattal. Hogyan értékeli az adminisztráció politikáját, különösen a társadalmi kérdések terén?

Dr. Shea L. Bradley-Farrell: A Biden-adminisztráció politikája számos területen aggasztó.  volt. A társadalmi kérdésekben, mint a genderideológia és a kritikai fajelmélet, olyan irányba haladtak, amely sok amerikai számára idegen. Ezek a politikák emlékeztetnek a kommunista rezsimek által alkalmazott megosztó taktikákra, amelyek célja a társadalom polarizálása és az egyéni szabadságjogok korlátozása.

Szarvas István: Hogyan viszonyul a Trump -adminisztráció politikájához?

Dr. Shea L. Bradley-Farrell: A Trump -adminisztráció számos területen próbálta visszaállítani az amerikai értékeket és szuverenitást. Különösen fontosnak tartom a nemzeti identitás és a hagyományos családi értékek védelmét célzó intézkedéseiket. Bár nem minden döntésükkel értettem egyet, az irányvonaluk sokkal inkább összhangban volt az amerikai alapértékekkel.

Szarvas István: Ön sok időt töltött Magyarországon. Milyen párhuzamokat lát a magyar és az amerikai migrációs politika között?

Dr. Shea L. Bradley-Farrell: Magyarország határozott lépéseket tett a tömeges migráció megfékezésére, hangsúlyozva a nemzeti szuverenitást és a kulturális identitás megőrzését. Az Egyesült Államokban ezzel szemben a nyitott határok politikája számos problémát eredményezett, beleértve a biztonsági kockázatokat és a társadalmi feszültségeket. Úgy vélem, az USA-nak tanulnia kellene Magyarország példájából ezen a téren.

Szarvas István: Beszéljünk legújabb könyvéről, a "Last Warning to the West"-ről.  Mi inspirálta annak megírására?

Dr. Shea L. Bradley-Farrell: A könyvet az motiválta, hogy megosszam a magyar tapasztalatokat a kommunizmus elleni küzdelemben és a nemzeti identitás megőrzésében. Úgy vélem, a Nyugat számára fontos tanulságokkal szolgálhat Magyarország történelme és jelenlegi politikája, különösen a szuverenitás és a hagyományos értékek védelme terén. A könyv célja, hogy figyelmeztessen a Nyugatot a szabadság és identitás elvesztésének veszélyeire, ha nem állunk ki határozottan ezek mellett az értékek mellett.

Shea L. Bradley-Farrell egy amerikai konzervatív gondolkodó, külpolitikai elemző és szerző, aki a Counterpoint Institute for Policy, Research, and Education nevű szervezet elnöke. Munkássága során főként az Egyesült Államok társadalmi és politikai irányvonalainak kritikájára összpontosít, különösen az úgynevezett „woke” ideológia és a progresszív politika bírálatára.

Bradley-Farrell doktori fokozatot szerzett nemzetközi kapcsolatokból, és korábban több amerikai egyetemen tanított. Emellett rendszeresen publikál cikkeket konzervatív médiumokban, és gyakori vendég politikai podcastokban és fórumokon. Különösen ismert a közép-európai, azon belül is a magyarországi politikai és társadalmi fejlemények iránti érdeklődéséről.

Legismertebb műve a Last Warning to the West: Hungary’s Triumph Over Communism and the Woke Agenda című könyv, amelyben Magyarország példáján keresztül mutatja be, hogy szerinte miként lehet ellenállni a nyugati világban terjedő baloldali ideológiáknak. A könyv alapján Bradley-Farrell úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak tanulnia kellene Magyarország politikai és kulturális önvédelmi stratégiáiból

A rejtélyek évadát hirdette meg a Thália Színház

A Rejtélyek Évadát hirdette meg  a Thália Színház a II. emeleti Télikertben 2025 április 28-án óriási sajtó érdeklődés mellett Szabó Erika moderálásával!

A Thália Színház 2025/26-os évadának kínálata minden szempontból sokszínű: a teátrum ezúttal is erős nemzetközi és hazai felhozatallal készül, hat friss bemutatóval bővül a repertoár. A színház Nagyszínpada és Télikertje is 3-3 új előadással várja majd a közönséget, köztük klasszikus vígjátékokkal, kortárs drámákkal és feketekomédiával is.

Az új évadban két jól ismert fiatal színművész, Banovits Vivianne és Dóra Béla csatlakozik a teátrum társulatához, akiket több előadásban is láthat a közönség. Az intézmény célja továbbra is a sokszínű, minőségi és szórakoztató színházi élmény biztosítása. A 2025/2026-os évad bemutatói ezt a törekvést erősítik, a klasszikus és kortárs darabok izgalmas arányú elegy ével. A Rejtélyek Évadában hat bemutatóval készülnek:

1. David Hare: Fénytörés – dráma, ősbemutató 2025. szeptember 26-a, Télikert. Rendező: Valló Péter.

Képesek vagyunk új fényt vetni a múltra? – David Hare két szereplős drámája egy szenvedélyes múlt és egy megváltozott jelen találkozása. Vajon van-e visszaút egy elhibázott kapcsolatba? Vagy a különböző társadalmi valóságok már örökre elválasztják egymástól a feleket? Szereplők: Szervét Tibor, Sóvári-Fehér Anna, Sipőcz András e. h.

2. Dan Rosen: Az utolsó vacsora – szatíra, ősbemutató 2025. október 11-e, Nagyszínpad. Rendező: Horváth Illés.

Szatíra a végletekig – mikor a vélemény halálos fegyver. Dan Rosen darabja igazi társadalomkritikus szatíra. Mindig öt fiatal vacsoravendéget hívnak az otthonukba, hogy megvitassák a világ dolgait, de ha nem értenek egyet velük, elteszik őket láb alól. Egyik este azonban megérkezik Norman, a megosztó, de karizmatikus médiaszemélyiség, aki mindent a feje tetejére állít. Véres humor és morális dilemmák egy palack mérgezett bor társaságában. Szereplők: Szabó Győző, Jaskó Bálint, Dóra Béla, Czakó Julianna, Banovits Vivianne, Jámbor Nándor, Domokos László, Tamási Zoltán, Mózes András, Tóth Eszter, Udvarias Anna, Gáli Petra e.h.

3. Molnár Ferenc: Olympia – vígjáték bemutató 2025. november 21-e, Télikert. Rendező: Paczolay Béla.

Szerelem vagy rang? – Molnár Ferenc klasszikusa újra színpadon. Molnár Ferenc eddig ritkán játszott vígjátéka egy osztrák fürdővárosban játszódik, ahol egy magyar huszárkapitány és egy hercegnő közti románc borzolja a kedélyeket. A pletykák és a társadalmi elvárások kereszttüzében egy fiatal lány a szívére vagy a kötelességére hallgat? Szereplők: Dóra Béla, Gubás Gabi, Czakó Julianna, Bede-Fazekas Szabolcs, Csarnóy Zsuzsanna

4.  Arthur Conan Doyle – Ken Ludwig: Sherlock Holmes – A Moriarty-rejtély – krimivígjáték ősbemutató 2025. december 6-a, Nagyszínpad. Rendező: Göttinger Pál.

Krimi, humor, rejtély – Holmes visszatér, és nincs egyedül. Ebben az új kalandban a híres detektív ismét összecsap legnagyobb ellenfelével. Egy szövevényes nemzetközi kémhistória, zsarolás, szerelem és a világbéke sorsa – mindez egyetlen estén, Holmes és Watson vezetésével. Szereplők: Zayzon Zsolt, Mózes András, Jaskó Bálint, Kövesi Csenge, Hevesi László.

5. Peter Shaffer: Black Comedy – vígjáték bemutató 2026. február 14-e, Nagyszínpad. Rendező: Szabó Máté.

Sötétségben minden félreérthető – főleg, ha lopott a berendezés. A klasszikus vígjátékban egy váratlan áramszünet borítja fel a fiatal pár tökéletesre tervezett estéjét. Miközben a szereplők sötétben tapogatóznak, a nézők mindent látnak. Félreértések, eltitkolt múltak és lopott műtárgyak a világító színpadon. Szereplők: Jámbor Nándor, Sóvári-Fehér Anna, Csamóy Zsuzsanna, Vida Péter, Bede-Fazekas Szabolcs, Szabó Erika, Sipőcz András e.h., Hunyadkürti István.

6. Conor McPherson: Tengeren – feketekomédia bemutató 2026. március 13-a, Télikert. Rendező: Kelemen József.

Amikor az ördög a saját lelkedért érkezik – karácsonykor. Conor McPherson fekete komédiája egy karácsonyi estén játszódik Dublinban. Amikor négy alkoholista férfi közé betoppan egy különös idegen, a jó hangulatú kártyaparti lassan átalakul… az egyikük lelke lesz a tét. Szereplők: Szervét Tibor, Szabó Győző, Tamási Zoltán, Domokos László, Görög László.

A Thália Színház új évada műfajilag is rendkívül változatos: klasszikus magyar vígjáték, angol bohózat, kortárs ír feketekomédia, társadalmi szatíra és krimivígjáték is helyet kapott a repertoárban. Ami összeköti őket: a rejtély. Emberi viszonyok, erkölcsi kérdések, titkok és sorsfordító döntések – ezek mozgatják az új bemutatók világát.

A bérletek már elérhetők a Thália Színház weboldalán, a Szervezési Irodában és Jegypénztáraiban. Az új évad előadásai minden színházszerető néző számára tartogatnak meglepetéseket – mert a legnagyobb rejtélyek mindig ott kezdődnek, ahol a függöny felgördül.

Forrás: Zetapress

Mészáros János: Bízom benne, hogy wroclawi eredményeinket túlszárnyaljuk

A 2022 Julius 11 és17 között Birmighamban Alaboma államban az Egyesült Államokban rendezendő világjátékokra készülő magyar csapat Testnevelési Egyetemen  tartotta eskütételét 2022 június 28-án.Az eskü tétel után beszélgettünk dr Mészáros Jánossal a Versenysport Szövetség elnökével

Elnök úr!milyen eredménnyel , hány éremmel lenne elégedett Amerikában?

– A sportolóink az elmúlt öt évben készültek, hiszen a Covid miatt a Világjátékokat is elhalasztották. A kvalifikáció sikerült, 17 sportágban indulunk, ami rekord. Összesen 59 egyéni versenyzőnk lesz ott. Bízom benne, hogy túlszárnyaljuk a wroclawi 14 érmet. Vannak közöttük világbajnokok, Európa-bajnokok is. Történelmi eredményt várok az érmek számában.

- Konkrétan hány éremre számít?

– 14 és 20 közötti éremre. Hogy milyen színűek lesznek, azt nem tudom megjósolni. Ezekben a sportágakban – például ejtőernyőzés, karate, jitsu – nagyon nüanszokon múlik, ki milyen érmet szerez. Egy hajszál is dönthet.

- A sportágak változásai hogyan hatnak a magyar sportra? Jó vagy rossz ez számunkra?

– Ez most egy kialakult rendszer. Ha egy sportág olimpiai programmá válik, átkerül a Magyar Olimpiai Bizottsághoz, ha kikerül, visszakerül hozzánk. Például a karate Tokióban olimpiai sportág volt, Párizsban már nem lesz. Ugyanakkor a breaktánc, amely a Táncszövetséghez tartozik, bekerül.
A gördeszkázás, hullámlovaglás, sportmászás is ilyen sportágak. Új irány, hogy Párizsban az utcai sportok és a fiatalok kerülnek előtérbe, a Szajna partján lesz sok rendezvény. A golyósportok, például a Petanque is esélyes a bekerülésre.
Los Angelesben más szempontok érvényesülnek majd, ott a szervezők dönthetnek, mely sportágak kerülnek be. A sportágak tehát dinamikusan változnak. Régen kőbe volt vésve 28 olimpiai sportág, ma ez folyamatosan alakul.

- Hogyan hat ez a Nemzeti Versenysport Szövetségre?

– Mi rugalmasan alkalmazkodunk. Ha egy sportág kikerül az olimpiai programból, visszavesszük. Például a karatésok most ismét velünk készülnek. A versenysport folyamatosan fejlődik, és nekünk is ezzel a dinamikával kell lépést tartanunk.

- Magyarországon mikor rendezhetünk Világjátékokat?

– Egyelőre csak kisebb multi sporteseményekben gondolkodhatunk, például a Küzdősportok Világjátékának megrendezésére 2030 környékén lehet esélyünk. A nagy Világjátékokhoz jelenleg nincsenek meg az infrastrukturális feltételeink.
Ugyanakkor a kormányzati támogatásnak és a sportdiplomáciának köszönhetően bízom benne, hogy a jövőben több nagy nemzetközi verseny házigazdái lehetünk.

Gulyás Michelle: Az élsport hosszú út, nem jön minden azonnal.

Gulyás Michelle  párizsi olimpiai bajnokkal a Budapesti Világkupa sajtótájékoztatója útán 2025 április 16-án  beszélgettünk a BOK csarnokban

– Hogyan élte meg a párizsi olimpiai győzelmét, különösen azt a pillanatot, amikor világcsúccsal szerezte meg az aranyérmet?
– Erről már nagyon sokszor beszéltem különböző fórumokon, így most nem szeretném ismételni magam. Jelenleg nem ez áll a fókuszban, inkább a közelgő világkupáról beszéljünk, ha lehet.

– Az öttusa öt különböző sportágat ölel fel. Melyik áll Önhöz a legközelebb, és miért?
– Pontosan azért szeretem az öttusát, mert nem tudnék egyet kiemelni. Ez időszakosan változik. Edzéseken talán a vívás a kedvencem, mert nagyon sokszínű és izgalmas. Versenyhelyzetben viszont mindig az a szám válik kedvencé, amelyik a legjobban sikerül. Egyébként az úszást is nagyon kedvelem – mindig új kihívásokat tartogat.

– Tudjuk, hogy rendőrségi kötődéssel is rendelkezik. Hogyan tudja összeegyeztetni a sportkarriert a rendőri hivatással?
– Nem dolgozom klasszikus értelemben rendőrként. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen teljesítek szolgálatot, főként sporttal kapcsolatos tevékenységeket végzek, és a toborzás a fő feladatköröm. A rendőrség és az egyetem is maximálisan támogat, így a felkészülésem zavartalanul zajlik.

– Vannak már tervei a sportkarrier utáni időszakra? Gondolkodik esetleg edzői vagy sportvezetői pályán?
– Egyelőre a sport az elsődleges. Emellett szeretném a rendőrségnél is folytatni a pályámat, és mindkét területen fejlődni. Most különösen leköt az új sportági struktúrához való alkalmazkodás, így a jövőbeli tervek még váratnak magukra.

– Milyen érzés volt, amikor Zugló díszpolgárává választották?
– Óriási megtiszteltetés. A családommal éveken át Zuglóban éltünk, oda jártam óvodába és általános iskolába. A sportkarrieremet is ott kezdtem, a KSI-ben, ami a nevelőegyesületem. Igazán szívemhez nőtt ez a városrész.

– Kik voltak a legnagyobb hatással az Ön sportolói pályafutására?
– Nem tudnék egyetlen embert kiemelni. Minden edzőm, tanárom és a családom is hozzájárult ahhoz, hogy eljussak az olimpiai bajnoki címig. Az utóbbi évben különösen Tibolya Péter és Balogh Gábor munkáját szeretném megköszönni – az ő támogatásuk nélkül nem sikerült volna elérnem ezt a sikert.

– Hogyan motiválja magát a nehezebb időszakokban?
– Mindenkinek vannak nehéz napjai – nekem is, még olimpiai bajnokként is. Néha nehezen indul a nap, főleg amikor reggel hatra úszóedzésre kell menni. Ilyenkor mindig a cél lebeg a szemem előtt. Tudom, miért csinálom, és ez segít átlendülni a holtpontokon.

– Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik az öttusában vagy más sportágban szeretnének kiemelkedni?
– Ha az öttusán gondolkodnak, mindenképpen ajánlom, mert egyedi értékeket ad át – alkalmazkodóképességet, kitartást, és nagyon sokszínű fejlődési lehetőséget kínál. Fontos tudniuk, hogy az eredmények nem jönnek azonnal. Sok munkát, türelmet és kitartást igényel, mire a befektetett energia meghozza a gyümölcsét.

– Hogyan látja a női sportolók helyzetét Magyarországon? Mit tehetünk azért, hogy még több fiatal lány válassza az öttusát – vagy általában a sportot?
– Az öttusában rengeteg példamutató fiatal női sportoló van, akik nemcsak az eredményeikkel, de az életvitelükkel is inspirálnak. A közösségi médiában is értéket közvetítenek. A magyar állam és a nemzeti sportprogram is sokat tesz a sport népszerűsítéséért. Ugyanakkor fontos, hogy a fiatalok megértsék: az élsport hosszú út, nem jön minden azonnal. Kitartásra van szükség.

– Mit üzenne olvasóinknak a közelgő világkupával kapcsolatban?
– Mindenkit bátorítok, hogy látogasson ki és szurkoljon! Sokakban előítélet él az öttusáról, főleg a lovaglás kikerülése miatt, de aki kilátogat, megtapasztalja, milyen látványos és izgalmas ez a sport. Jöjjenek el, nézzék meg – garantáltan különleges élmény lesz!

– Ön nem bánja, hogy a lovaglás kikerült az öttusa programjából?
– Ez nem rajtam múlik. Természetesen alkalmazkodnom kell a szabályokhoz, és nincs lehetőség visszahozni a lovaglást. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy az öttusa továbbra is egyedi és rendkívül izgalmas sportág maradt.

– Végezetül: van olyan gondolat, amit nem kérdeztem meg, de fontosnak tart elmondani?
– Igen. Szeretném kiemelni, hogy mennyire fontos a közönség támogatása. A világkupa-szereplésünk sikere részben azon is múlik, mennyien jönnek el és milyen hangulatot teremtenek. A nézőknek köszönhetően lesz igazán emlékezetes az esemény – remélem, minél többen ott lesznek!

Simonyi András: Azt szeretném, hogy mi, magyarok értékes országban éljünk.

2009. november 13-án az Alexandra Könyvesházban beszélgetőpartnerem volt.  Simonyi András korábbi amerikai nagykövet a Csúcsra járatás című könyve került bemutatásra

 Szarvas István:

 Excellenciás uram!Eszébe jutott akkor, amikor közös iskolánkban, az első István Gimnáziumban Draskovics Tibor tanár úr történelemből feleltette, hogy egyszer az Amerikai Egyesült Államok elnökével fog találkozni és beszélgetni?

Simonyi András:
Nem, egyáltalán nem gondoltam erre. Viszont gyakran gondolok Draskovics tanár úrra. A könyvemben is megemlékezem róla. Ő volt a kedvenc tanárunk. Már akkor tudtuk, hogy 1956-ban a forradalom oldalán vállalt szerepet, ezért büntetésből lefokozták, és "csak" történelem tanárként taníthatott gimnáziumban. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – nagyon sokat tanultunk tőle.

Nem gondoltam arra sem, hogy Magyarország valaha szabad lesz. Pedig már akkor, az iskolában, az első István Gimnáziumban arról beszélgettünk, hogy milyen országban élünk. Emlékszem, volt olyan tanárunk is, aki a csóró diákok között megtanított bennünket olvasni.

Ezért is érzem megtiszteltetésnek, hogy egy szabad, független Magyarország nagykövete lehettem – ráadásul egy olyan országban, mint az Egyesült Államok.

Szarvas István:
Három mondatot szeretnék Önnek mondani. Azért kezdtem ezzel, mert a könyve lebilincselő, nem tudtam letenni, amint a kezembe vettem. Nagyon sok olyan emberről ír, akivel én is személyesen találkoztam. Azért kezdtem Draskovics tanár úrral, mert én is az első István Gimnáziumba jártam – igaz, jóval Ön előtt. Teljesen mellbe vágott, amikor az én volt osztályfőnökömről beszélt, mert én is sokszor feleltem nála. Nagyon szigorú, de igazságos ember volt.

A következő kérdésem, még mielőtt a washingtoni évekre térnénk: a múlt évezred végén találkoztunk Brüsszelben, ahol Ön NATO-nagykövet volt. Hogyan hasonlítaná össze a brüsszeli nagyköveti időszakát az amerikaival? Mi az, ami hasonló, és mi az, ami teljesen más?

Simonyi András:
A két pozíció szorosan összefügg. A NATO tevékenysége és az amerikai kapcsolatok között is szoros kapcsolat van. Ahogy a könyvemben is leírom, már gyerekkoromban megismerkedtem az amerikaiakkal – például Martin Luther Kinggel is találkoztam gyermekként. Az amerikai gyerekek között zajló élményeim nagy hatással voltak rám.

A rendszerváltás idején tudtam, hogy nekünk határozottan Amerika felé kell fordulnunk. 1992-től kezdve úgy éreztem, ott kell lennem, amikor Magyarország belép a NATO-ba. Tíz évet töltöttem el ebben a munkában, sokszor éjszakázva. Mire az Egyesült Államokba kerültem, már jelentős tapasztalatom volt az amerikaiakkal kapcsolatban, és nagy empátiával tudtam hozzájuk viszonyulni.

Ami még fontosabb: meggyőződésem volt, van és marad, hogy Magyarországnak milliónyi szállal kell kötődnie az Egyesült Államokhoz. Ez számomra nem csupán munka volt, hanem szenvedély is. Egy ilyen megtisztelő poszton szenvedély nélkül nem lehet helytállni – talán ezt tükrözi a könyv is.

De szeretném világossá tenni, hogy bár nagyra értékelem Amerikát, én nem akarok egy lenni a 300 millió amerikai közül. Azt szeretném, hogy mi, magyarok értékes országban éljünk, amely megbecsüli a saját kultúráját és értékeit.

Szarvas István:
Van a könyvében egy fejezet, amelyet szívem szerint egyetemi szinten tanítanék politikusoknak és újságíróknak egyaránt. Ez a sajtóval való kapcsolatról szól. Olyan dolgokat ír le, amelyek mellbe vágtak – azt hiszem, minden újságírónak a szívéből szól. Úgy veszem észre, Ön tiszteli a sajtót.

Simonyi András:
Igen, nagyon is. Sokat gondolkodtam ezen, és meggyőződésem, hogy a sajtóval való kapcsolat nemcsak stratégiai, de morális kérdés is. Az újságírás a demokrácia egyik alappillére.

Szarvas István:
Volt nagykövetként, hogyan látja azt a jelenséget, amikor egy ismert nyugati – akár amerikai, akár kanadai – publicista cikket ír Magyarországról, azt a magyar miniszterek, sőt a miniszterelnökök is idézik, és szinte revelációnak tekintik? Ugyanakkor, ha egy magyar újságíró fogalmaz meg hasonló gondolatokat, az sokszor visszhang nélkül marad. Miért van ez?

Simonyi András:
Ez egy nagyon fontos kérdés. Sajnos gyakori jelenség, hogy a külföldi véleményre nagyobb súlyt helyezünk, mint a saját hangunkra. Ez részben történelmi reflex, részben kisebbrendűségi komplexus. Mintha csak akkor lenne érvényes valami, ha nyugatról jön.

Pedig a magyar sajtónak is megvan a maga értéke – nekem személyesen is mindig fontos volt, hogy együttműködjek vele. A sajtó ugyanis nem „mellékszereplő”: egy szabad, demokratikus országban a sajtó a hatalom egyik ága, éppúgy, mint a törvényhozás, a végrehajtó hatalom vagy az igazságszolgáltatás. Aki ezt nem ismeri el, az nem a demokrácia híve.

Szarvas István:
A könyvében említ egy történetet, amikor egy magyar miniszterelnök interjút adott egy neves amerikai újságírónőnek – aki az Egyesült Államok tíz legbefolyásosabb újságírója között volt – és utólag lekicsinylően nyilatkozott róla. Ön mit mondott erre?

Simonyi András:
Valóban, megtörtént. A miniszterelnök azt mondta, hogy „egy hülye nő” készített vele interjút. Én pedig emlékeztettem rá, hogy az illető hölgy a tíz legbefolyásosabb amerikai újságíró egyike. Erre ő azt válaszolta: „Én meg az egyetlen magyar miniszterelnök vagyok.” Ez a mondat mindent elmond.

Egy ilyen kijelentés nem csak tapintatlanság, de diplomáciailag is káros. Egy vezető politikusnak pontosan tudnia kell, hogy amit mond, az nyilvánosságra tartozik. A sajtóval való bánásmód tehát nemcsak taktikai, hanem morális kérdés is.

Szarvas István:
A könyvében külön fejezetet szentel a sajtóval való kapcsolatnak. Miért tartotta ezt ennyire fontosnak?

Simonyi András:
Mert a sajtó segítsége nélkül nem lehet Magyarországot megjeleníteni a világ térképén. Diplomataként a célom az volt, hogy Magyarország mindig jelen legyen – méghozzá pozitív értelemben – az amerikai médiában. Van egy amerikai mondás: „Aki nem szerepelt a tévében, az nem is létezik.” Ez talán túlzás, de nagyon is van benne igazság.

Nem intézményeket tisztelünk, hanem az embereket és azok teljesítményét. De az intézmények egészét – így a sajtót is – tisztelet illeti. Ez egy alappillére a demokráciának. Lehetnek rossz tapasztalatok is – nekem is voltak kellemetlen élményeim –, de összességében mindig korrekt kapcsolatot ápoltam az újságírókkal.

És ez nem véletlen. Egy diplomata munkájának nagy része ugyanis nyilvános. A titkos diplomácia csak egy kis szeletét képezi a tevékenységnek. Én államtitkokat nem teregetek ki a könyvemben – nem is ez a cél –, de példákkal próbálom érzékeltetni, mekkora felelőssége van bárkinek, aki Magyarországot képviseli: legyen az miniszter, nagykövet vagy akár gépkocsivezető. Mert az ország megítélése minden szereplőn múlik.

Komlós Attila köszöntője –  Szarvas  István Kérdeztem-Válaszoltak VIII. kötetének bemutatóján

Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, aki jelenlétével megtisztelte István barátunkat a mai  2025 március 21-i könyvbemutatón a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában

Engedjék meg, hogy néhány gondolattal hozzájáruljak a programhoz – bár személyesen sajnos nem tudok jelen lenni. Munkahelyi és családi elfoglaltságok miatt Pécsről küldöm üdvözletemet, és szeretném tolmácsolni L. Csépányi Katalin, a Hetedhéthatár  Magazin alapító szerkesztőjének üdvözletét is.

Induljunk el egy kis szellemi utazásra. Hazafelé tartva azon gondolkodtam, hogy gyermekként, fiatalként, pályakezdőként sokszor vágytam arra, hogy híres emberekkel találkozhassak – tudósokkal, olimpikonokkal vagy olyan példaképekkel, akikre felnézek. Talán ezzel nem vagyok egyedül. Sokan érzünk így, de nem mindenkinek adatik meg, hogy kérdezzen, beszélgessen ezekkel a kivételes emberekkel.

És itt jön a képbe Szarvas István barátunk. Ő az, aki helyettünk teszi fel a kérdéseket. Ő az, aki közel hozza hozzánk ezeket a különleges és értékes személyiségeket – úgy, mintha mi magunk beszélgetnénk velük. Nagyra becsülöm István riporterstílusát. Érződik az interjúin, hogy őszintén érdeklődik beszélgetőpartnere iránt – nemcsak a foglalkozása, hanem a személye iránt is. Ez a hozzáállás minden szempontból példaértékű.

Hobbiként magam is fotózom, több kiállításom is volt már, és van egy honlapom, ahol megtekinthetők a képeim. Engedjék meg, hogy egy rövid kitérőt tegyek a fotózás világába, de ígérem, gyorsan visszatérek az interjúkhoz. Tám László barátunk, a Héthatár fotórovatának vezetője szokta mondani: „Az objektív szubjektív.” Elsőre ez talán csak egy jópofa szójáték, de valójában mély igazság rejlik benne. A fényképezőgép objektívje valóban a valóságot örökíti meg – mindenféle manipuláció nélkül. Ám az, hogy mit örökítünk meg, mit emelünk ki, mit tartunk fontosnak, már a mi döntésünk.

És itt vissza is térek Szarvas István munkásságához. Ő is egyfajta képzeletbeli fényképezőgéppel dolgozik – a mikrofonja és számítógépe révén –, és ezzel a „látásmóddal” ragadja meg az interjúalanyok leglényegesebb, legizgalmasabb gondolatait, történeteit, titkait. Így hoz el nekünk sporteredményeket, tudományos felfedezéseket, emberi sorsokat – és sorolhatnánk tovább, hiszen ez az új interjúkötet is számtalan területet érint.

Ezúton is szeretnék gratulálni Istvánnak, és sokunk – az olvasók – nevében megköszönni azt a gazdagságot, amit munkájával elénk tár.

Zárásként hadd említsek még egy gondolatot, amelyet szinte minden könyvbemutatón fontosnak tartok kiemelni: óriási érték az, hogy ezek az interjúk nemcsak az interneten jelennek meg, hanem kézbe vehető, könyvespolcra helyezhető, időtálló formában – nyomtatásban. Az internet gyors, színes, interaktív, de nincs garancia arra, hogy hosszú távon megmarad. Két példát is említenék: a Kaláka című internetes folyóiratot és az Artportál nevű kortárs művészeti portált – mindkettő értékes tartalmakat közölt, ám egyik napról a másikra eltűntek, technikai vagy anyagi okokból.

Ezzel szemben a könyv, a papír bizonyított az évszázadok alatt. Ezért is örülök különösen annak, hogy ezek az interjúk kötetsorozatban, maradandó módon jelennek meg.

Röviden ennyit szerettem volna elmondani. Még egyszer szívből gratulálok Istvánnak, és köszönöm a fáradhatatlan, lelkiismeretes munkát, amelyet mindannyiunk örömére végez.

Holl:András Az MTA Könyvtár főigazgató helyettese köszöntője Szarvas István könyvbemutatóján2025 március 21-én

Tisztel Hallgatóság!
Joggal tehetjük fel a kérdést: mit keresünk mi itt? Mit keres itt ez a könyvbemutató?

Egyrészt egy könyvtárban vagyunk, ami önmagában is értékes helyszín, másrészt sokan bizonyára már jártak itt korábban is – a szerzőnek ugyanis nem ez az első könyve, amelynek bemutatója ezen a helyen zajlik. Magam is másodszor állok itt Önök előtt. Ha pedig belelapozunk a legújabb interjúkötetbe, rögtön szembetűnik a kapcsolódás a tudományokhoz, az Akadémiához: az első interjúalany például egy Nobel-díjas csillagász-fizikus., Adam  Riess aki 2011-ben kapta meg.

Ahogy olvasgattam a kötetet, rögtön kérdések merültek fel bennem, és – be kell vallanom – megszállt a kisördög. Elhatároztam, hogy egy kicsit megtréfálom a tisztelt közönséget és az ünnepelt szerzőt: innen, e publikum előtt készítek vele egy rövid interjút, ha nem bánja. Mindössze három kérdés, utána természetesen átadom a terepet a főműsornak.

Holl András Miért ezt a műfajt választottad? Az újságírásnak sok érdekes és izgalmas területe van – miért pont az interjú? Miért ezen a pályán mozogsz?

Szarvas István:
Erre nagyon egyszerű a válaszom. 1990-ben volt a rendszerváltás, és én akkor belső ellenőrzési vezetőként dolgoztam. Az állásom megszűnt, és ekkor felvett egy Trendváltó nevű lap. Ennél a lapnál marketinggel kellett foglalkoznom, így készítettem néhány marketingcikket is. Mai napig büszke vagyok rá, mert a kilencvenes évek elején az első hónapban 250 ezer forint értékű marketingcikket sikerült összeállítanom úgy, hogy különböző portugál érdekeltségű vállalatok első számú vezetőivel készítettem interjút. Azóta sem sikerült ezt a produkciót túlszárnyalni.
Ekkor készítettem tehát az első interjúimat – és megtetszett ez a műfaj.
A másik ok, hogy bár tudnék újságcikkeket írni, újságírás témában könyvet nem igazán. Viszont az interjúkészítés lehetőséget ad könyv formában is bemutatkozni – így maradtam ennél a műfajnál.

Holl András Hogyan választod ki az interjúalanyaidat?

Szarvas István:
Nekem nagyon fontos, hogy az interjúalany szimpatikus legyen. Aki eleve utál engem, azzal nagyon nehéz jó interjút készíteni. Szóval az első szempont a szimpátia.
Másodszor: hozzá tudjak jutni a vele kapcsolatos információkhoz. Ebbe természetesen beletartozik a foglalkozása is, amivel aktuálisan foglalkozik, de egy jó interjúkészítőnek nemcsak a hivatásra, hanem az interjúalany hobbijaira is figyelnie kell.

Holl András Mi a jó interjú titka?

Szarvas István:
A jó interjú titka, hogy mindkét fél számára érdekes legyen, és mindketten profitáljanak belőle.
Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy bár erre a kérdésre nem tartozik közvetlenül, de interjú témában 29 híres embert kérdeztem meg, hogy mit gondolnak róla – ezek közül, ha lesz rá idő, ötöt ismertetni is fogok ma. Egyébként a válaszadók között ott van például  John Fitzgerald  Kennedy a 35. amerikai elnök is.

Holl András
Nagyon szépen köszönöm!
A hallgatóságnak tartalmas, jó szórakozást kívánok! Nem tudom, megvásárolható-e a könyv itt a helyszínen, de ha nem, akkor bizonyára a könyvesboltokban hozzá lehet jutni.
Kíváncsian nézek a mai este elébe. Köszönöm a figyelmet – és most átadom a szót.