Oláh Gábor 14 éve él az Egyesült Királyságban, Manchesterben. Grafikus, ezermester, a MIZU című kulturális lap főszerkesztője és a manchesteri Salford Egyetemre jár, nemzetközi kapcsolatok–politológia szakra. Viberen beszélgettünk 2021. december 8-án.
Szarvas István: – Mi az, ami érdekelhet egy magyart Manchesterben a labdarúgáson kívül, hiszen a városnak két világhírű klubcsapata van? Melyiket kedveled inkább?
Oláh Gábor: – Meg kell, hogy mondjam, nem lepett meg a kérdésed. Manchesterrel kapcsolatban többnyire a labdarúgás jut mindenki eszébe. Éppen ezért hadd kezdjem a válaszomat valami teljesen mással! Hátha később ez is beugrik majd az embereknek, ha meghallják az észak-angliai város nevét. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után dr. Schöpf-Merey Ágost, itt talált otthonra és rövid, néhány éves tartózkodása dacára, halála előtt még egy gyermekkorházat is alapított. E kórház jogutódja ma is működik észak-Manchesterben, North Manchester General Hospital néven. De visszatérve a labdarúgáshoz, Manchester előkelő helyen áll a többi város között és nem véletlenül azonosítják a futballal. A Manchester City és a Manchester United két nagyszerű labdarúgó klub nagyjából 7 km-re egymástól, nehéz eldönteni melyikük a patinásabb.
A Manchester City-t 1880-ban alapították, ők a “kék holdasok” vagy az “állampolgárok-Cityzens” és jelenleg az Etihad stadionban játszanak, ami 55 ezer fős modern stadion. A csapat sokáig egy volt a többi angol klub között, amíg 2008-ban fel nem vásárolta az Egyesült Arab Emírségek-beli Mansour sejk, ezáltal téve a világ leggazdagabb klubjává őket. Az egyik legnagyobb kritika velük szemben az, hogy dacára a nagyszerű csapatnak, a sikereiknek, mégsem tudják megtölteni a stadiont, sokszor játszanak foghíjas lelátók előtt. Néhány hete, szeptemberben a Lipcse elleni 6:3-as otthoni győzelem után keltett nagy feltűnést Pep Guardiola vezetőedző, aki arra kérte a szurkolókat, hogy a hétvégi Southampton elleni meccsre többen látogassanak ki. A szurkolók zokon vették és röviden annyit válaszoltak, hogy Pep foglalkozzon a csapattal inkább. (Az ominózus meccsen egyébként 38 ezren voltak).
A Manchester United-et 1878-ban alapították, ők a „vörös ördögök”, akik jelenleg az Old Traffordon játszanak az „álmok színházában”, ami 76 ezer néző befogadására alkalmas. A csapat nagyon gazdag történelemmel bír, több ikonikus játékos és edző viselte a klub vörös mezét. Óvatos becslések szerint kb. 75 millió United szurkoló van világszerte és Afrikáról szóló dokumentum filmekben, harmadik világbeli háborús tudósításokban nem ritka a Manchester United mezes gyerekek, fiatalok látványa sem. Ha az elnyert trófeákat nézzük, a Manchester United mindenképpen vezet, bár jelenleg a City a sikeresebb klub.
Manchester városa azonban nem csak a legmagasabb szinten, a Premier Ligában ad helyet hatalmas rivalizálásnak, de alacsonyabb osztályokban is. 2005-ben a Glazer család tulajdonossá válása nem csak a United életében hozott nagy változást, de egy új klub születéséhez is hozzájárult. A szurkolók egy csoportja a tulajdonos váltás elleni tiltakozásul megalapította az FC United of Manchestert, amely azóta is a szurkolók tulajdona és jelenleg a 7. osztályban játszik. A csapat saját stadionnal rendelkezik a 4400 ülőhelyes Broadhurst Parkban, amelyet többek között a szurkolók adakozásából hoztak létre. Pénzben nem dúskálnak, de helyette ott van a drukkerek szíve és lelkesedése.
Egy másik csapat, az 1940-ben alakult Salford City Fc amely arról lett híres, hogy 2014-ben a Manchester United néhány legendája, Nicky Butt, Ryan Giggs, Gary Neville, Phil Neville, Paul Scholes és később David Beckham egyenként 10%-os részesedést szerzett benne. A klub jelenleg a Liga 2-ben játszik a Moor Lane-en, nagy terveik vannak és ezekhez a tervekhez a pénz is rendelkezésre áll. Két csapat, két egymással szöges ellentétben álló filozófiával, de közös Manchester United múlttal. 2018 januárban még egy ligában játszottak és az a meccsük is jelképes volt. Két ideológia csapott össze a találkozón, a modern „pénz” futball és a régi, szurkolóközpontú foci, amely aztán 2-2-es döntetlennel ért véget. A meccs hangulatát talán az a rigmus fejezte ki a legjobban, amit az Fc Unitedes szurkolók énekeltek a Salford City nézőtéren ülő tulajdonosának, a Manchester United volt legendájnak: „Gary Neville, dugd fel a pénzedet a hátsódba!”
Végül, ha még egyszer válaszolnom kellene a fenti kérdésre, hogy vajon a City vagy a United-e a nagyobb csapat, akkor én személy szerint azt mondanám, hogy Manchester vörös!
– Hogy értékeled a Brexit pozitív és negatív hatásait?
– A Brexit egy viszonylag hosszú politikai folyamat eredménye volt, nem lehet csak a 2016-os referendumra leszűkíteni. Belejátszott az is, hogy Nagy-Britannia identitását tekintve egy tudathasadásos ország. Sohasem érezte magát teljesen Európához tartozónak, de az Egyesült Államok is messze van kulturálisan, amiből aztán kialakult a jellegzetes „brit-karakter”. A Brexitet elősegítette még az Európai Uniónak a sokszor kioktató, elitista stílusa és a föderalitást mint célt nyíltan vállaló politikája is. Azt tudni kell, hogy egy átlag, középkorúnál idősebb angolnak a németekről még mindig a II. világháború jut az eszébe és ahogyan a magyar gyerekek az óvodában olyan dalokat, mondókákat tanulnak ami a régi török világba nyúlik vissza, itt nem ritkán Hitlerről szóló gúnydalokkal is találkozhatnak.
Egyelőre szinte csak a negatív hatásai érezhetőek, leginkább az EU felől jövő keménykedések formájában. Például tavaly karácsonykor hosszú mérföldekre ért a kamionsor Dover előtt mert a francia határőrök hirtelen elkezdték nagyon precízen betartani a szabályokat, vagy 2021 elején címoldalra került ahogyan egy angol turistától elkobozták a sonkás szendvicsét a francia vámosok. De jelenleg is több, a Brexit hatásaként értékelt eset borzolja a kedélyeket. Október elején a kamionsofőr hiány egy hetes üzemanyag mizériát okozott az egész országban, vagy a legfrissebb hír, miszerint a Brit kormány azzal vádolja a francia hatóságokat, hogy szemet hunynak a Csatornát kis csónakokkal átszelő illegális bevándorlók problémáján. 2021-ben eddig több mint 25 ezren értek sikeresen partot Dovernél.
Pozitív hatásait jelenleg nehéz megjósolni, ami nem azt jelenti, hogy nem lesznek, csak most még ezek nem érezhetőek. A Brexit-pártiak egyik fő büszkesége volt az új kék, az "Európai Únió" szöveget már nem tartalmazó brit útlevél bevezetése, amivel kapcsolatban viszont a rosszmájú Európa-pártiak szeretik kihangsúlyozni azt, hogy egy francia székhelyű cég készíti valószínűleg Lengyelországban... Nem titok, én Európa-párti vagyok és azt gondolom, hogy a Brexit egy rossz válasz volt egy létező, valós problémára. Ha bent maradnak, talán több eséllyel sikerül változást elérni: kevesebb föderalizmus, több nemzetállam, amit az angolok mindig is preferáltak.
– Úgy tudom voltál már Strasbourgban is.
– Igen 2018-ban és 2019-ben volt szerencsém a Mizu? magazinomat – amely egy kétnyelvű kulturális magazin – képviselve Strasbourgban járnom. Nagyon tanulságos volt az Európai Parlamentben közelről megfigyelni a működését a mindennapi életét és sikerült egy-két interjút is készítenem. Szerintem az EU egy nagyon fontos intézmény a mag a sokszínűségével együtt, ahogyan lehetőséget teremt a tagországoknak arra, hogy beszéljenek, vitázzanak a problémákról, a jövőről. Viszont az Európai Egyesült Államok létrehozása nem jó irány, rossz üzenetet hordoz. Egy kép nagyon megmaradt bennem, amely az első utam alkalmával történt. Bent a parlament épületében a földszinten álltunk és vártunk a liftre, amikor is megjelent Antonio Tajani, az Európai Parlament akkori elnöke négy testőrrel. Kisebb mozgolódás történt, majd az elnök úr beszállt a liftbe és a testőrök diszkréten tudatták velünk, hogy egyedül fog utazni a harmadik emeletre... Ez mindig eszembe jut, ha a Brexit szóba kerül.
– Mikor alakult a huszárbandérium, aminek a tagja vagy?
– Huszár bandériumunk az első és eddig az egyetlen Nagy-Britanniában. 2016-ban alakult Manchesterben, a tököli Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület segítségével. Jelenleg ketten vagyunk aktív tagok, Babenyecz Attila barátommal együtt. Mostanában nehezebb magunkat megmutatni, de a pandémia előtt szinte minden hétvégén mentünk valahova. Magyar iskolákba élő történelem órát tartani, a londoni véderő attaséval emléktáblát avatni, vagy éppen a népszerű Manchester-napon, Kossuth Lajos nagy sikerű 1851-es látogatására emlékezni, de álltunk már díszőrséget lengyel barátainkkal együtt is. Ennyi pozitívum után csak egyetlen dolgot sajnálok, hogy a helyi Főkonzulátus nem tart igényt a szolgálatainkra…
– Van még olyan, amit szívesen megosztanál olvasóinkkal?
– Talán csak annyit, hogy az álmainkat sohasem késő valóra váltani! Nekem 14 év angliai tartózkodás és a magánéletemben történt változás kellett ahhoz, hogy 50 évesen beiratkozzak a Salford egyetemre, majd munka mellett, 2023-ra el is végezzem azt! Rengeteg tervem, ötletem van még és a kislányomnak, Pannának is szeretnék példát mutatni. A mottóm egy Madách idézet az Ember tragédiájából: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál”.
