A magyar főpásztorral Budapesten a Központi Papneveldében a Szalézi Szent Ferenc díj átadása után beszélgettünk.

Eminenciás Uram! Kérdésem a kommunikációval kapcsolatos. Vasárnaponként reggel, ha időm engedi, a TV-ben mindig meg szoktam nézni a vallásos műsorokat. Az itt elhangzott nagyon értékes műsorok sajnos nem kerülnek leírásra. Itt értesültem például az Ön december 9-i könyvbemutatójáról. Könyvének címe „Naplójegyzetek Szent Pál évében”. A rádióműsorokban elhangzott beszédei jelentek meg így könyv alakban. Az itt elhangzottak miért nem hozzáférhetők nyomtatásban, vagy interneten?

A következőket tudom Önnek mondani. Mi írtunk egy kérvényt – lehet, hogy a többi testvéregyházak is tettek hasonlót – azért, hogy a magyar televízióban most már húsz éve látható műsorok anyagát megvásárolnánk. Bízunk benne, hogy pozitív visszajelzést kapunk. Ebben az esetben szeretnénk technikailag egy kicsit modernebb módon átjátszani, és internetes blogként, műsorválasztékként felajánlani az érdeklődőknek a püspöki kar honlapján keresztül. Ez azt hiszem egy jó lehetőség.

A következő kérdésem, Bíboros Úr, hogyan látja a tudósok valláshoz való viszonyát? Úgy tapasztaltam, hogy az igazán nagy tudósok Istenhívők. Jól látom a kérdést?

Igen. Ez különösen a természettudomány világában vehető észre. Foglalkozzék valaki egy kicsit fizikával, csillagászattal, vagy akár a matematikával. Mondhatom, biztos, hogy nem fog mosolyogni az Isten-kérdésen és a vallásos meggyőződést legalábbis az egyik nagyon komoly válaszként fogja értelmezni. „A vallásos dimenzió elválaszhatatlan a kultúrától; az emberi személy globális képzésére irányul és lehetővé teszi a tudás átalakítását életbölcsességgé” – mondta 2009. április 25-én XVI. Benedek pápa. (A szerk.)

A Newsweek 2009. július 22-i számában arról ír, hogy Eminenciád is az öt főpásztor között van, akik pápaként kerülhetnek szóba. Utoljára ilyen Bakócz Tamás idejében volt.

Ez zsurnalizmus. Tényleg a szónak mondjuk a szórakoztatóbb vagy a könnyebb értelmében. Nem szabad az ilyesmit komolyan venni.

Erdő Péter életrajza

Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása hatgyermekes értelmiségi családban, 1952 június 25-én látta meg a napvilágot Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. Az esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben, majd a budapesti Központi Szemináriumban ezután esztergomi Érseki Hittudományi Főiskolán, majd a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián folytatott tanulmányokat. Papszentelése Budapesten 1975. június 18-án történt. 1975-1977 között Dorogon működött kápláni beosztásban, s 1976-ban a Hittudományi Akadémián summa cum laude eredménnyel teológiai doktorátust (PhD) tett.

1980-1986 között az esztergomi Érseki Hittudományi Főiskola teológiai tanára volt. 1986-ban a budapesti Hittudományi Akadémián teológiából habilitált. 1986-tól 1988-ig a római Pontificia Universitá Gregoriana megbízott, majd 1988-tól 2002-ig meghívott egyetemi tanára. 1987-ben a római Pápai magyar intézet megbízott rektora.

1990-ben pápai prelátussá nevezték ki, majd 1994-ben apostoli protonotárius lett. II. János Pál pápa 1999. november 5-én Puppi címzetes püspökévé, egyben a Székesfehérvári Egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki, majd a Szentatya 2000. január 6-án a római Szent Péter bazilikában püspökké szentelte, 2002. december 7-i kelettel áthelyezte az Esztergom-Budapesti Metropolitai székre, kinevezvén őt esztergomi érsekké, Magyarország prímásává.

Az új prímás, Esztergom 82. érseke, székfoglalóját 2003. január 11-én tartotta az esztergomi főszékesegyházban. II. János Pál pápa 2003. szeptember 28-án kinevezte a bíborosi testület tagjává. Címtemploma a Szent Balbina.

2003. október 10-én megvédte a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet.

2007. májusától az MTA levelező tagja lett.

Nagyívű tudományos munkássága honorálásaként a következő díjakban, illetve kitüntetésekben részesült:
– Institut Catholique de Paris díszdoktorátus (1996),
– Stephanus díj, Budapest (1997),
– A Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje (1998),
– Galileo Galilei díj, Pisa (1999),
– Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem díszdoktorátus (2001),
– Bonifác érem (2008).

Závada Pál

Závada Pál

Egy Závada Pállal folytatott nyomtatott beszélgetés­nek már az expozíciójából kiderül: az író ragasz­kodott ahhoz, hogy ő csak e-mailen ad interjút. („Isten bizony, ezekkel a szavakkal” – Závada Pállal Gács Anna beszélget, Beszélő, 2002. má­jus.) A minden nagyképűségtől mentesen fogal­mazott kommentár szerint a Jadviga párnája író­ja ezzel a korábbi hírlapi beszélgetések őt feszé­lyező szövegére utalt, és kikötését azzal indo­kolta, hogy ő „nem tud nyomdaképes mondato­kat élőszóban és a lejegyzéssel is számoló tö­mörségben kieregetni magából”. Nem a közvet­len kommunikációban élvezetes előnyökkel já­ró, személyes kontaktust hárítja el, de abból in­dul ki, hogy eleven szót írásba áttenni (irodalmi) művészet, és „egyáltalán nem azt jelenti, hogy lenyúzzuk a magnószöveg állatbőrét, és egy kis nyirbálás után szóról szóra terítjük a papírra”. De mivel még a legérzékenyebb kérdezőtől sem várja el, hogy diktálás után valóban híven rajzol­ja őt a papírra, inkább azt vállalja, hogy ő maga rajzolja meg a képet. így jutott el Závada az elektronikus levelezés útján zajló beszélgetés le­hetőségét kihasználva, az e-mail interjú ötleté­hez. Abban a reményben, hogy az archaizáló meghatározással drótpostának becézett médium segítségével az  élő beszélgetés közvetlenségét a fogalmazás szó szerinti hitelességével egyeztető dokumentum kerülhet az olvasó kezébe.

(Forrás: Mit bír el az interjú Földes Anna, Kritika, 2003 október)