Őszintén az interjúkészítésről – 21.
Kisajátított interjú
Bodor Ádám Závadánál is tovább lép a vele készített interjú „kisajátításában”. Egy 1996-ban készült, hosszabb rádióbeszélgetés 2001-ben a Jelenkorban publikált, bővített változata adott ösztönzést számára, hogy Balla Zsófiával folytatott, feltételezhetően folyamatos, illetve folytatásos életrajzi beszélgetését maga öntse végső formába. Méghozzá úgy, hogy az ne pusztán párbeszédként, hanem – egy kritikusa szerint – „két hangon megszólaló szövegként” jusson el az olvasóhoz.
Az interjú ismeretében feltételezhető, hogy a rangos pályatárs megfelelő partnere és katalizátora is volt Bodor vallomástételének, és éppen Balla Zsófia beavatottságának, a kérdező és a válaszoló közös emlékeinek köszönhető, hogy Bodor kötélnek állt. Nemcsak a tényszerű választ igénylő kérdésekre válaszolt, de részletesen kibontotta, elemezte, értékelte saját megtett útját, íróvá válásának rendhagyó történetét és mozgatórugóit. Az önálló kötetben publikált nagy interjúban nyoma sincs az élőbeszédre jellemző és magnószövegekben sokszor annyira zavaró pongyolaságnak vagy akár a fogalmazás esetlegességének. Az író múltját és művét egyaránt jól ismerő riporter kurta – nyilván erősen meghúzott – kérdései főként a magas érzelmi hőfokon előadott vallomás mederben tartására, ritkábban előremozdítására szolgálnak.
(Forrás: Mit bír el az interjú, Földes Anna, Kritika 2003. október)