El Presidente de la República de Cuba, Miguel Díaz-Canel Bermúdez, en su condición de Presidente Pro Témpore del Grupo del G-77 + China, convocó a una Cumbre de Jefes de Estado y de Gobierno bajo el tema “Retos actuales del desarrollo: Papel de la Ciencia, la Tecnología y la Innovación”, los días 15 y 16 de septiembre de 2023, en La Habana.

Miguel Díaz-Canel Bermúdez

Cuba asumió la Presidencia Pro Témpore del Grupo en enero de este año, lo que constituyó la primera ocasión en que la Isla caribeña lidera este bloque negociador de los países en desarrollo. El G77 + China, que surgió en junio de 1964, es el grupo de concertación más amplio y diverso de la esfera multilateral, con 134 estados miembros.

Durante este año, Cuba ha sido sede de importantes eventos relacionados con el G-77 + China, entre ellos las reuniones de ministros de Educación, de Cultura y de Turismo del Grupo

El G77 +China es el grupo de concertación más amplio y diverso de la esfera multilateral, con 134 estados miembros que representan dos tercios de la membresía de la Organización de las Naciones Unidas y el 80% de la población mundial

Fundado por miembros del Movimiento de Países No Alineados al término de la Conferencia de las Naciones Unidas sobre Comercio y Desarrollo, surgió con el objetivo de estimular los intereses económicos de los fundadores y fortalecer la capacidad de negociación conjunta dentro de la ONU.

El G77 + China lo conforman en la actualidad 134 Estados, luego de la entrada de Sudán del Sur en marzo del 2015; pero mantiene su nombre original por cuestiones históricas. En el caso de China, aunque se le considera un miembro oficial, participa y colabora de forma externa.

Tras más de 50 años de existencia, el G77 ha logrado mantenerse unido con el multilateralismo como principio rector de las estrategias de cooperación Sur-Sur, a pesar de las marcadas diferencias culturales, geográficas, económicas, y realidades nacionales de sus integrantes.

En el grupo conviven algunas de las economías más grandes del mundo, como China o Brasil, con varias de las más pequeñas, por lo que en ocasiones resulta complejo hallar líneas de desarrollo comunes.

El líder histórico de la Revolución Cubana, Fidel Castro, en una especie de convocatoria al debate y diálogo civilizado, se refirió a lo trascendental que resulta llegar a consensos que permitan a las naciones miembros enfrentar los más grandes desafíos contemporáneos.

“El Grupo de los 77 necesita de una reflexión colectiva sobre cómo enfrentar las nuevas realidades mundiales para tener acceso al desarrollo, erradicar la pobreza, defender las culturas y ocupar el lugar que le corresponde en la toma de decisiones globales que a todos afectan. Desde su constitución, este Grupo ha desempeñado una relevante función como representante del Sur y defensor de sus intereses en múltiples negociaciones. Formamos un conjunto de países caracterizados por la diversidad en cuanto a la geografía, las culturas y los niveles de desarrollo económico. Esa diversidad no debe ser debilidad, sino fuerza”.

Y señaló con total vigencia: “Nuevos conflictos y crecientes desigualdades requieren de una negociación en la cual nuestra capacidad de concertación como Grupo de los 77 y una conducta negociadora inteligente, flexible y con firmeza en los principios, son condición imprescindible para lograr un diálogo Norte-Sur renovado y capaz de estar a la altura de los inmensos desafíos globales que enfrenta la humanidad, en especial el de la necesidad de globalizar el desarrollo sobre bases sostenibles de preservación del medio ambiente y equidad social”.

Cuba siempre ha desempeñado un papel activo en el G-77 + China, desde su incorporación en 1971. Entre las principales contribuciones de la Isla caribeña al trabajo del Grupo, está la promoción de la cooperación Sur-Sur como vía para contribuir al desarrollo equitativo entre los países.

Muchos son los ejemplos de colaboración puestos en marcha por Cuba en diversos países del Sur, prestándole especial atención al área social.

Gracias a métodos de alfabetización como el Yo, Sí Puedo, implementado por colaboradores cubanos en Bolivia, Venezue­la, Ecuador y Nicaragua, entre otros países, miles de latinoamericanos y caribeños han salido de la oscuridad de la ignorancia.

Significativa ha sido la ayuda de la mayor de las Antillas en esferas como la salud, con decenas de miles de profesionales desplegados en todos los continentes. Las acciones también abarcan la formación de profesionales tanto en Cuba como en sus países de origen, lo cual ha sido ampliamente reconocido por la Organi­zación Mun­dial de la Salud.

Como principal bloque negociador de los países en desarrollo dentro del sistema de las Naciones Unidas, el G77 + China juega un papel fundamental para sus miembros en la promoción de sus intereses y objetivos comunes.

La composición del G77 + China es muy heterogénea y diversa, por lo que el Presidente rotativo es clave para mantener la capacidad, estrategia, unidad y liderazgo del grupo frente a todos los procesos.

La Presidencia, que es el máximo órgano político dentro de la estructura organizativa del Grupo de los 77, rota por regiones (entre África, Asia-Pacífico y América Latina y el Caribe) y se ejerce durante un año en todos los Capítulos.

La Presidencia de Cuba durante el  2023. La gestión cubana tiene por delante un panorama difícil, marcado por la crisis generada a causa de la pandemia de covid-19, los conflictos bélicos y sociopolíticos internacionales, y el déficit de materias primas y de bienes de consumo.

Aun así, deberá trabajar para el cumplimiento de la Agenda 2030 para el Desarrollo Sostenible.

Este reto según la ONU incluye, entre otras cosas, impulsar acciones para hacer de los servicios humanos básicos un derecho universal, poner la ciencia y la tecnología al alcance de la sociedad de forma inclusiva y hacer frente a la crisis del capitalismo con una nueva arquitectura económica y financiera. Todo ello, a través de una mirada que apueste por la sustentabilidad y la protección del medio ambiente y que se base en la descolonización cultural y económica de los pueblos.

En este sentido, Cuba se ha comprometido a hacer avanzar los intereses comunes del Sur, ampliar la cooperación y asegurar relaciones mutuamente beneficiosas con el resto del mundo.

Durante este periodo de presidencia, Cuba trabaja sin descanso, de manera flexible y siempre constructiva, para llevar a la práctica la visión transformadora que defiende el G77+China, e impulsar mediante acciones reales las aspiraciones recogidas en la Agenda 2030.

En correspondencia con los principios de la diplomacia revolucionaria, la prioridad de la presidencia de Cuba será fomentar la solidaridad y la cooperación internacionales en apoyo a la recuperación post-pandemia para el mundo en desarrollo. 

Se insistirá desde todas las plataformas posibles para que los países industrializados cumplan su responsabilidad histórica de apoyar, mediante la cooperación Norte-Sur, los esfuerzos en pro del desarrollo, en especial en lo referente a la transferencia de tecnología, la creación de capacidad y la financiación.

De igual forma, se promoverá el acceso universal a la educación y la salud de calidad para superar los desafíos estructurales y las presiones colosales que hoy se ciernen sobre nuestros pueblos, a la vez que se abogará por el uso de la ciencia y la innovación como motores del desarrollo.

Además, Cuba continuará apoyando firmemente un sistema de comercio multilateral basado en normas, transparente, no discriminatorio, abierto e inclusivo basado en el principio de trato especial y diferenciado para los países en desarrollo.

La Habana será sede los días 15 y 16 de septiembre de 2023 de la Cumbre de Jefes de Estado y de Gobierno del Grupo de los 77 más China los días 15 y 16 de septiembre de 2023.

Az idei Múzeumok Éjszakája megnyitóját a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartották. Az intézmény azért kapta meg ezt a megtiszteltető szerepet, mert Petőfi születésének kétszázadik évfordulója van. Főigazgató Úr, legyen olyan kedves, és avassa be az olvasóinkat, hogy milyen különlegességekkel készülnek erre a Múzeumok Éjszakájára Petőfi vonatkozásában!

Demeter Szilárd (b) a szerzővel (j)

Petőfiről köztudomású, hogy annak idején azzal vágta ki a biztosítékot a kora irodalmi hatalmasságainál, vagy mondjuk így, a komfortzónán túllépve, hogy ő minden irodalmi műfajban radikálisan újított, minden felülírt, átírt, másképp nyúlt hozzá a témákhoz. Átkódolta a magyar irodalmat, ezért mi is vesszük a bátorságot és egy picit rendhagyó módon nyúlunk Petőfihez. Nem arról szól a történet, hogy szeretnénk a verseket ismét elmondani, ismételni a megszokott műfajban, vagy a megszokott interpretációban, hanem példának okáért hívtunk egy DJ-t, aki a saját szettjeinek zenei világába építi be a Petőfi-idézeteket, és azokra próbál reagálni, tehát párbeszédbe bocsátkozik Petőfivel. Szintén izgalmasnak ígérkezik Vecsei Miklósék produkciója: Petőfi és Arany levelezését színpadi formációba ültetik át. De ha már Petőfiről beszélünk, és Petőfi örökösének valljuk magunkat, akkor nem tudunk nem beszélni arról, hogy a Cseh Tamás archívum is nálunk van. Nemrég nyílt meg a Cseh Tamás kiállításunk, és történt egy érdekes kísérlet: Cseh Tamás és Csengey Dénes be nem fejezett dalainak folytatását készítette el Beck Zoli és Szőcs Krisztián – ezt is előadják a művészek. Lesz majd Petőfi mémelés, popup-kiállítás, mindenfajta egyéb ilyen-olyan társművészet, ami egy kicsit megengedi ezt a crossover-műfajt. Nyilvánvalóan a tárlatvezetések is rendhagyóak lesznek, nagyon kíváncsiak leszünk arra, hogy a meghívott művészek és kulturális szereplők mit értenek ma Petőfiből, milyen üzeneteket tudnak átadni a látogatók számára.

Szeretném elmondani, hogy ebben az évben voltam itt egy szintén Petőfivel kapcsolatos rendezvényen, ahol a Színművészeti Főiskola másodéves növendékei szerepeltek. Óriási siker volt. Ők most nem jönnek?

Ha jól emlékszem, Szilágyi Enikő osztálya volt, és azt a produkciót kifejezetten én rendeltem tőlük. Örülök, hogy jól sikerült, mert Szilágyi Enikő színművész hatalmas lélekkel tudja megszólaltatni a verseket. Ez is egy olyan kísérletünk, hogy próbáljuk az összes „hangszeren” eljuttatni az irodalmat azokhoz a fiatalokhoz, akik nem biztos, hogy már olvasnak, nem biztos, hogy első dolguk kézbe venni egy könyvet, de fogékonyak arra az üzenetre, arra az irodalmi értékre, ami akár Petőfi költészetében, vagy a tágabb értelemben vett magyar költészetben benne van.

Köztudott önről, hogy mindig előre gondolkozik a jövőre. Lesz-e olyan magyar költő, akinek jövőre lesz olyan évfordulója, aki miatt a múzeumok éjszakája központi rendezvénye itt legyen.

Írónk lesz, 2025-ben Jókai bicentenárium következik, és akkor Jókai Mórról kell majd megint csak relevánsan beszélnünk, illetve Jókai Mór kapcsán kell beszélnünk arról, hogy a magyar kultúra milyen módon tudja megőrizni azokat az értékeket, azokat a fundamentumokat, amelyekre a jövőt lehet tervezni. Tehát most Jókai következik, és azon gondolkodunk, hogy miként tudjuk őt „körbevenni”. Van pár elképzelésünk, hogy ne csak az íróról beszéljünk, hanem a növénytermesztőről, a tágabb értelemben vett gazdálkodóról, vagy az utópia-gondolkodóról. Azt vizsgáljuk, hogy az utópiák mennyire váltak valóra. Amit Jókai megírt, az a Magyarország volt valós – sok évtizedig, egészen a második világháború utáni korszakig, tehát a kommunizmus bekövetkeztéig. Tehát, hogy a „Jókai-Magyarország” és a mai Magyarország között mik a különbözőségek és a hasonlóságok. Jókai ebből a szempontból nagyon izgalmas szerző, és nagyon jól mesél. Úgy gondolom, hogy nekünk – nem csak a múzeumoknak, hanem az egész kultúrának, a természet-ember kultúrának. Újra és újra el kell mondanunk a saját történetünket, pláne ilyen őrült időben.

Ön ezen a sajtótájékoztatón szólt arról, hogy annak ellenére, hogy nagyon forró nyár elé nézünk, akkor is lesznek programok. Ezekről mondjon egy-két gondolatot!

Hál’ Istennek sikerült befejeznünk az egyik dédelgetett tervemet: összenyitottuk a Károlyi-palota udvarát a Károlyi-kerttel, és egy nagy zöldövezeti park alakult ki. Gyakorlatilag visszanyitottuk a Károlyi-palota természetes állapotával. És hát az öregek még emlékeznek rá, hogy annak idején, nem is olyan régen, pár évtizeddel ezelőtt rendszeresen voltak itt különböző délutáni kamaraelőadások, pódiumműsorok, és ezt a gyakorlatot szeretnénk újra meghonosítani. Célunk pályakezdő zenészeket, zeneiskolásokat, különböző művészpalántákat meghívni ide, utcazene-feelinget adva,picit ilyen váratlan eseményszerűen, de lehetőséget adni nekik, hogy ezeket a pódiumműsorokat előadhassák. Annak a közönségnek, aki egyébként nem feltétlenül a múzeumba jön, hanem egész egyszerűen csak itt pihen, remélhetőleg felhasználná a zöld gyepet. A kert tervezésekor már gondoltunk arra, hogy forró nyaraink lesznek, ezért az udvarban elhelyeztünk párakapukat.

(Sz. I.) 2023 Július 11.

Megújuló energiaforrásokon alapuló energiademokráciát fog létrehozni az Árnyékkormány, amelynek lépései már az első intézkedések között lesznek a kormányváltás után – fogalmazott Dobrev Klára árnyék-miniszterelnök az Eötvös10 Művelődési Házban tartott pénteki környezetvédelmi konferencián.

Dobrev Klára árnyék-miniszterelnök

A rendezvényen Dobrev Klára elmondta, az energiademokrácia lényege, hogy a háztartások nem csak fogyasztói, hanem termelői is lesznek az energiának. Az árnyék-miniszterelnök példaként Németországot említette, ahol már erkélyekre szerelhető háztartási napelemeket árulnak a boltokban.

Dobrev Klára szerint az energiademokrácia feltétele, hogy az állam pénzügyileg is támogassa a háztartási energiatermelést, valamint a házak és lakások energetikai korszerűsítését, szigetelését. Az árnyék-miniszterelnök hozzátette, hogy kormányváltás esetén el fogják érni, hogy a háztartások energiaigénye a mostaninál lényegesen kisebb legyen, viszont energiatermelésük meghaladja az energia-felhasználásukat. Az Árnyékkormány felszámolná az energiaszegénységet is, mert sokan képtelenek megfizetni a fűtést vagy a világítást, amely a tisztességes életminőséghez szükséges.

„Nincs más kiút. A mai kormány rezsicsökkentésre alapozta egyik fő politikai legitimációját, miközben az eredmény, amit fel tudnak mutatni: drága és környezetszennyező energia” – fogalmazott Dobrev Klára.

A környezetvédelmi konferenciát megtekinthetik Dobrev Klára Facebook-oldalán: 

https://www.facebook.com/dobrevklara/videos/839384140965031 

DK Sajtóiroda

Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, a Nemzeti Sport főszerkesztője lett az európai vezető sportlapokat tömörítő szervezet, az Európai Sport Média (ESM) szakmai szervezet egyik alelnöke.

Szöllősi György

Rainer Holzschuh, a vezető német sportlap, a Kicker legendás főszerkesztő-igazgatójának 2021-ben bekövetkezett halála után egyfajta generációváltás zajlik az európai sportújságok 1989-ben, Barcelonában alapított szervezete, az ESM (European Sports Magazines, majd European Sports Media) élén, immár Nemzeti Sport részvételével. Az irányítás eddig kétpólusú volt (a német elnök mellett Cees van Cuilenborg – sokáig a Voetbal International holland magazin főszerkesztője – volt a főtitkár és Rotterdamban jegyezték be a szervezetet), most a súlypont egyértelműen Nürnbergbe, a Kickerhez kerül. Augusztus végén, a BL-sorsoláshoz és az UEFA Év Játékosa-díjátadáshoz (a szavazás az ESM szervezésében zajlik, minden UEFA-tagállamból egy újságíró részvételével) kapcsolódóan ülést tartottak a nagy sportlapokat tömörítő szervezet jelen lévő képviselői és arról határoztak, hogy a távozó főtitkár és alelnök helyett új főtitkárt nem, viszont két alelnököt választanak, amit lehetővé tesz az alapszabály. A találkozón portugál A Bola, a holland De Telegraaf és ELF Voetball, az olasz La Gazzetta dello Sport, a dán Tipsbladet, a spanyol Marca, a német Kicker, a török Fanatik és a magyar Nemzeti Sport képviselője vett részt (az orosz Szport-Ekszpressz és az angol World Soccer hiányzott, illetve Franciaország képviseletében az AFP-t tervezik bevonni a tagok közé). Jörg Jakob, az ESM elnöke, a Kicker főszerkesztője két alelnök-jelöltet jelentett be: Juan Ignacio Gallardót, a madridi székhelyű Marca és Szöllősi Györgyöt, a Nemzeti Sport főszerkesztőjét, akiket az ESM tagjai egyhangú döntéssel választottak meg a feladatra.

„A média gyorsan változó világában különösen fontos a hagyományos sportlapok összefogása és örülök, hogy ebben részt vehet az idén 120 éves Nemzeti Sport is – mondta Szöllősi György. – Büszkék vagyunk rá, hogy a nagy presztízsű Kicker és Marca főszerkesztői mellett a kollégák a vezetőség tagjának választottak.”

MSÚSZ

Luis Martins professzorral a portugál Hipertónia Társaság tiszteletbeli elnökével 2016 szeptember18-án beszélgetett Szarvas István Siófokon, a Nemzetközi Hipertónia Kongresszus szünetében.

(Az interjú alább olvasható magyarul és portugálul.)

Luis Martins (b) Szarvas Istvánnal (j)

Sz. I.: – Professzor úr, nagyon örülünk, hogy itt ma megosztja velünk Portugália sófogyasztási szabályozásának történetét.

Luis Martins: – Én is nagyon örülök, hogy itt lehetek ezen a kongresszuson és beszélhetek róla!

– Kezdetként meséljen egy kicsit arról, hogyan ismerkedhetünk meg ezzel a problémával és hogyan kezdődött ez az egész folyamat?

– Az egész egy alapos kutatás eredményeként indult. Megfigyeltük, hogy egyre növekvő problémát jelent a túlzott só fogyasztás. Tudományos vizsgálatokat végeztünk, hogy kiderítsük, mely ételek tartalmazzák a legtöbb sót és meglepően az derült ki, hogy a kenyér volt az egyik legnagyobb forrása a napi só bevitelnek. Körülbelül a napi só fogyasztás 25 százaléka származott a kenyérből.

– Miután kiderült, hogy a kenyér jelentős szerepet játszik a problémában, mi volt a következő lépés?

– Nagyon fontos volt felkészülnünk arra, hogy különböző lobbik és az ipari szereplők ellenállást fognak kifejteni. Az élelmiszeriparban sok befolyásos szereplő van, és előre kellett látnunk, hogy mikor és milyen lépéseket fognak tenni ellenünk. Ezért alaposan átvizsgáltuk a tevékenység sorozatot.

– Beszéljünk egy kicsit az alternatívákról. Miért nem céloztak meg más ételeket, mint például a pizzát?

–  Valóban fontolóra vettük más ételek szabályozását is, de ezekkel járt volna több per és ellenállás is aktuális lobbik részéről. A pizzák például, komplex összetevőkből állnak, és sokféle recepttel, variációval rendelkeznek. Ezenkívül a pizzák gyártóinak nagy pénzügyi erőforrásai és befolyásuk van, amit ellenünk tudtak volna fordítani.

–  Tehát a kenyérrel való szabályozás volt a leghatékonyabb út előre?

–  Igen, pontosan! A kenyérgyártás sokkal egyszerűbb, mint más ételek szabályozása. Nagyon sok kenyérgyártó van, könnyű ellenőrizni és mérni a sótartalmat.

 –  Nagyon érdekes, amit elmondott! Egyébként Magyarországon a fő probléma nem az, hogy túlságosan sós a kenyér, hanem hogy rossz minőségű. Más kenyérgyártással kapcsolatos problémákat már korábban is szabályoztak, de erre a problémára még nem találtak megoldást. Végül, van valami még, amit hozzátenne a sófogyasztás szabályozásának történetéhez?

– Csak annyit mondanék, hogy ez egy példa arra, hogyan lehet tudományos kutatással és alapos tervezéssel hatékonyan megoldani egy egészségügyi problémát, még akkor is, ha számos kihívással kell megküzdeni. Fontos, hogy a közegészség érdekében olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek hosszú távon előnyösek lehetnek az emberek számára!

–  Köszönjük szépen, Professzor úr, hogy beszélhettünk erről a nagyon érdekes témáról!

–  Nagyon szívesen, öröm volt részt venni ebben a beszélgetésben, köszönöm, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy megoszthassam a tapasztalatainkat!

–––––––––––––––

Pão sem sal!

O Professor Luis Martins, Presidente Honorário da Sociedade Portuguesa de Hipertensão, foi entrevistado por István Szarvas no Congresso Internacional de Hipertensão em Siofok, a 18 de setembro de 2016.

– Professor, a história da regulação do sal em Portugal é muito interessante!

L. M: Eu também estou muito feliz por estar aqui neste congresso e por falar sobre isso!

– Primeiro, por favor fale-nos um pouco sobre como podemos aprender sobre este problema e como todo este processo começou!

– Tudo começou como resultado de uma investigação aprofundada. Observámos que o consumo excessivo de sal era um problema difícil. Realizámos estudos científicos para descobrir quais os alimentos que continham mais sal e, surpreendentemente, descobrimos que o pão era uma das maiores fontes de consumo diário de sal. Cerca de 25% do consumo diário de sal provinha do pão.

– Quando se descobriu que o pão era um dos principais factores que contribuíam para o problema, qual foi o passo seguinte?

– Era muito importante estar preparado para a resistência de vários grupos de pressão e da indústria. Há muitos atores influentes na indústria alimentar e tivemos de antecipar quando e que tipo de ação poderiam tomar contra nós. Por isso, revimos a série de actividades.

– Falemos um pouco sobre as alternativas. Porque não visar outros alimentos, como a pizza?

– De facto, considerámos a possibilidade de regulamentar outros alimentos, mas isso implicaria mais processos judiciais e a oposição dos lobbies actuais. Por exemplo, as pizzas têm ingredientes complexos e muitas receitas e variações. Além disso, os produtores de pizzas têm grandes recursos financeiros e influência que poderiam utilizar contra nós.

– Então, será que a regulamentação do pão foi a forma mais eficaz de avançar?

– Sim, exatamente! A produção de pão é muito mais fácil do que a regulamentação de outros alimentos. Há tantos produtores de pão que é fácil controlar e medir o teor de sal.

– Muito interessante o que disse! A propósito, o principal problema na Hungria não é o facto de o pão ser demasiado salgado, mas sim o facto de ser de má qualidade. Outros problemas relacionados com a produção de pão já foram regulamentados anteriormente, mas ainda não foi encontrada uma solução para este problema. Por último, há mais alguma coisa que gostaria de acrescentar à história da regulamentação do sal?

– Gostaria apenas de dizer que este é um exemplo de como a investigação científica e um planeamento cuidadoso podem resolver eficazmente um problema de saúde, mesmo que haja muitos desafios a superar. É importante adotar medidas de saúde pública que possam beneficiar as pessoas a longo prazo!

– Professor, obrigado pela oportunidade de debater este tema interessante!

– De nada, muito prazer participar nesta discussão! Obrigada por me darem a oportunidade de partilhar as minhas experiências convosco!

Kaposváron a Szivárvány Kulturális Központban, a Kaposfest fesztiválon, 2023 augusztus 15-én délután 14 órakor beszélgettem az esemény egyik művészeti vezetőjével, Várdai István Liszt Ferenc díjas cselló művésszel, aki az esti főpróba szünetében 15 percet engedélyezett számomra a beszélgetés lebonyolítására.

Várdai István(J) és a szerző

Művész Úr! Hangszer választása rögtön a csellóra esett, vagy zenei pályája elején még más hangszeren is játszott, illetve milyen tényezők befolyásolták a döntését?

– Rögtön a csellóra esett, bár bevallom nem emlékszem pontosan, de az biztos, hogy nem egy tudatos döntés volt. Egy hangszerbemutató alkalmával kaptam egy hangszert, egy csellót kipróbálni és nagyon tetszett, ahogyan rezeg és az ahogyan a tanárnő mutatta, hogyan lehet át ölelni a szettet. Nagyon organikusan éreztem magamat a csellóval.

– Kik voltak a legnagyobb hatással az ön zenei kifejezésmódjára és a hatás miben állt?

– Ez egy hosszú sor, szinte nehéz is lenne mind felsorolni. Talán az alapköveket mindenképpen Mátrai Mária zeneiskolai tanárnőm, aztán Mező László zeneakadémiai tanárom, akinél 13 évestől 23 éves koromig tanultam, tette le és utána Reinhard Laczkó Bécsben, Frans  Helmerson, Kronbergben, és emellett a különböző kurzusokon, akik még tényleg nagy befolyást tettek rám, az Gidón Kremer, ,  Schiff András, Natasa Gutmann, és Starker János, és  sorolhatnám még. Én inkább mindenkitől, ezt szoktam is mondani egyébként a tanításnál is.  A tanulásban hiszek, nem feltétlenül annyira a tanításban, és ezért  próbáltam minél több embertől minél több impulzust begyűjteni úgymond, de a mibenléte talán a kezdeti években abban jelentkezett Mátrai Máriánál, hogy nagyon inspirálóan tanított, tehát a hangszer szeretetét hozta nekem, és aztán ez folytatódott Mező Lászlónál is, aki mellett egy nagyon gondos technikai és zenei tanítást adott nekem, aztán Rainhard Lackónál megtanultam az úgymond profizmust, a zenei kifejezésmódok reprodukcióját, Francois Helmerstonnál pedig a zenei nagyvonalúságot, a formáknak a választékát, ha röviden össze kellene foglalnom, ezeket éreztem.

– Milyen egyéni technikákat alkalmaz a cselló játékában, melyek egyedivé teszik az ön előadásmódját, milyen módon jeleníti meg a művek érzelmi mélységeiket, azokat hogyan tudja átadni a hallgatóságnak?

– Szerintem egy olyan technikát próbálok alkalmazni, ami a leginkább segíti a zeneszerző gondolatainak a kifejezését és azokat a gondolatokat, amiket ezek kiváltanak belőlem. Tehát a technika, mint eszköz, az mindig adaptálódik egy kicsit a zenei tartalomhoz, ennek megfelelően valamilyen szinten változik is minden egyes előadásnál a technika. Mi volt a másik kérdés?

– A másik, hogy milyen módon jeleníti meg a művek érzelmi mélységeit, azokat hogyan tudja átadni a hallgatóknak?

– Ez egy nagyon komplex kérdés. Talán a felkészülésnél és az évek tapasztalatai alapján szerzett visszajelzések, tehát önreflexiókból tanul talán a legtöbbet az ember, és ezáltal érik mindig a darab folyamatosan tovább, és ezáltal sikerül az előadás még ön azonosabban. Tehát a saját elképzelés kiforrottsága határozza meg azt leginkább szerintem, hogy aztán a közönséggel való kommunikációja, a közönségnek való tartalom átadása az mennyire lesz hatékony, hogyha ezt így lehet így mondani, bár a hatékony szó az nem feltétlenül a legjobb, inkább úgy mondanám, hogy mitől lesz leginkább élő, és itt az előadásnak az élő mivolta a lényeg az pedig nagyon erősen múlik az inspiráción, t az egy olyan faktor, amit az ember tudatosan nem tud eldönteni, hanem az vagy jön, vagy nem.

– Egy kicsit összefügg a következő kérdéssel ezzel, de még egy kicsit próbálom ezt bővíteni. Hogyan készül fel egy új műsorra vagy kompozícióra, milyen szempontok szerint bővíti, illetve változtatja a repertoárját?

– Most azt érdemes itt zárójelben megjegyezni, hogy már három éve lassan én egy kamarazenekarnak is vagyok a vezetője, és ezáltal bővül a repertoár.

– Ez a Liszt Ferenc Kamarazenekar

– A Liszt Ferenc Kamarazenekarnak a repertoár palettája abszolút kibővült, és a rendelkezésre álló napi 24 óra az pedig ugyanannyi maradt.  Itt a repertoár kiválasztásában akár csellistaként, akár kamarazenekari programok kialakítójaként én azt tartom szem előtt elsősorban, hogy mi az, ami minket érdekelhet, és mi az, amihez valószínűleg a karakterünkből adódóan úgy tudunk közeledni, hogy ez a darabnak is megérje, hogy mi abból ki tudjunk valami olyat hozni ami értékes. És hogy készülök?

– Igen.

Sokféleképpen, az utóbbi pár évben már, mondjuk 5-6 évben mindig vagy zongora stimből, vagy partitúrából át szoktam nézni akár concertókat, akár szonátákat játsszuk, hogy a zenei anyag egészével valamennyire tisztában legyek, hogy a kontextusokat, az összefüggéseket értsem benne utána meg szoktam néha hallgatni különböző előadásokat is. Szinte mindenből nagyon jó felvételek készültek már, és aztán ezekből valamennyire próbálom összegyúrni azt, hogy én akkor éppen mit képzelek erről, vagy mit gondolok ezekről a darabokról, és aztán miután eljátszom egy párszor, aztán utána pár kérdéssel ezelőtt beszéltünk, akkor az érési folyamat az, hogy elindul, és akkor onnantól kezdve egyreközelebb kerülünk egymáshoz a művel.

–  Mindig csodáltam azokat a művészeket, akik több zenekart vezényelnek, és ráadásul, mint ön, Bécsben tanszékvezető. Hát, hogy lehet ezt összeegyeztetni?

– Ez egy picit túlzás ez a tanszékvezető, nincs olyan, hogy cselló tanszék, én a cselló tanszéken belül ez valahogy egyszer így lejött. Bécsben professzor vagyok, van egy osztályom és Heinrich Schiffnek, aki egy legendás tanár és csellista volt, hogy neki vagyok az utódja.

A zenekarral való foglalkozás az a koncertező csellista időmből vett el egy szeletet, aminek én megmondom őszintén, örülök, mert egy időben túl sokat koncerteztem, nem volt időm igazán elmélyülten készülni. És egyébként nagyon-nagyon pozitív hatással van a zenekarral és ezzel a többszólamúsággal és az egész komplex rendszerrel való foglalkozásnak nagyon jó hatása van a csellista létemre. A tanítás az pedig nagyon jó hatással van például a Liszt Ferenc Kamarazenekarral való foglalkozásra. És így tulajdonképpen azért kell ezt nagyon okosan balanszban tartani, mert így minden épít mindent. Csak nagyon precízen ki kell alakítani a logisztikát és az időbeosztást.

– Ki tudna-e emelni önhöz különösen közel álló műveket a zeneirodalomból?

– Szinte mindegyiket amelyeket még repertoáron tartom, vagyis amikkel szívesen foglalkozom, például Bach cselló szviteket, a Beethoven szonátákat, a Dvorák csellóversenyt, Schumannt, Sosztakovics kettőt, Beethoven szimfóniát, Haydn Krisztus hét utolsó szava, amivel most debütáltunk a Musikvereinben Bécsben. Én ezeket mind nagyon kedvelem ezeket a darabokat is, és még nagyon sok mást is.

– Lényegében a következő kérdést egy picit érintette, de azért bővítsük még. Pályafutásának ossza meg velünk különleges élményeit, kiemelkedő pillanatait?

– Mindig a jó dolgokat szokták mondani. Nekem van egy nagyon fontos élményem, amikor a hibától való félelmem hirtelen megszűnt, amikor egyszer és először belesültem egy Bach Esz-dúr szvitbe 13 évesen, ez egy nagyon fontos pillanat volt, mert egészen addig rettegtem attól, hogy valamibe bele fogok sülni, és aztán miután ez megtörtént, utána már rájöttem, hogy utána is megy tovább a világ.

– Van, aki azt mondja, hogy a kudarcok jót tesznek az embernek.

– Igen, egyébként szerintem jót tesznek. A másik hasonló eset, akkor én most csinálnék egy ilyen negatív listát. Amikor először voltam az ARD versenyen 19 évesen, szintén memória problémám volt ami miatt nem engedhettek tovább, de 2014-ben, 10 év múlva amikor visszamentem, megnyertem a versenyt!

– De mondjunk azért pozitív példákat is!

– Talán, amikor először játszottam az összes Beethoven szonátát Frankl Péterrel 2016-ban, azt hiszem, vagy a fellépésem a Carnegie Hallban Leon Botstyle-nal már jó tíz-valahány évvel ezelőtt, vagy a finn Helsinki Filharmonikusokkal Prokofjev, Szimfónia Concertantiója, az is egy nagyon szép élmény volt. Susanna Marchi vezényelte Wikingur Olafsonnal azt a koncertet, amit még a pandémia alatt készítettünk elő és három napra beköltöztünk a Müpába a nagyterembe. Nem volt ott senki, nem voltak rendezvények, Beethoven szonátát játszottunk, sok Janaceket és sok egyéb más darabot is. Egyébként, ha már a Kaposfeszten vagyunk, itt talán az első Kaposfeszt fesztivált említem, a nyitókoncertünket, ahol Haydn csellóversenyt játszottam és egyébként ehhez kapcsolódóan most egyből eszembe jut egy csomó más is, mert pont ez is a lényege a Kaposfestnek és az ilyen fesztiváloknak, hogy olyan emberekkel tudunk együtt dolgozni, akikkel kialakulnak tényleg olyan pillanatok az egymás segítéséből és az egymás inspirációjából, ami tényleg megismételhetetlen.

– Milyen szerepet játszik önnél a zenei oktatás és a mentorálás? Mielőtt válaszolna, hadd mondjam el egy mostani élményemet! Ahogy figyelem – és erről a karmesteri dologról majd külön beszéljünk még –, tehát amikor nem karmester, akkor is a szemével szinte inspirálja a többi zenészt, Ilyet még nem láttam más művésznél! Ez egy Várdai féle specialitás, jól látom ezt a kérdést?

– Tulajdonképpen a zenének egy nagyon fontos eleme a szuggesztió. Tehát, hogy lehet szuggesztíven előadni valamit, a szuggesztió vágya, vagy a kifejezési vágy, az szerintem egy nagyon motiváló dolog tud lenni és ezt a motivációt próbálom átadni másoknak is. Egy jó darabban, hogyha az embernek kézben van a hangszere, abban tényleg lehet lubickolni. Ezek olyan jó zenék, olyan jó gondolatok, amit az ember jó érzéssel átenged magán. Tulajdonképpen átváltoztatja az előadót a darab valamilyen szinten és ezt érdemes hagyni! A tehetséggondozás az pedig nekem is, meg hál Istennek nagyon sok kollégámnak is azért nagyon kiemelkedően fontos tevékenység, mert ezek egyrészt nagyon ügyes, szorgalmas, kitartó fiatalok, akiknek szerintem a legjobb példát akkor tudjuk nyújtani, hogyha velük együtt zenélünk, együtt játszunk, amit ők átéreznek. Aztán természetesen olyan tapasztalatokat is megosztunk velük verbálisan, amelyek adott esetben a pályájukkal kapcsolatosak, vagy eloszlatja félelmüket és motíválja őket.

– Szakmai elfoglaltsága mellett mennyi ideje jut családjára és a pihenésre?

– Ez is tervezés kérdése. Vannak nehezebb hónapok, de azért egyensúlyban van tartva. Nagyon fontos a családi bázis és tényleg ebből a szempontból az érzelmi stabilitás és az emberi stabilitás az a legfontosabb, erre mindig időt kell szánni, erre igényem is van, és ennek megfelelően osztok be mindent. Bécsben élünk, vagyis hát Bécs mellett, tehát én amikor tanítok és a növendékeimmel foglalkozom, akkor tulajdonképpen otthon is vagyok. Mindig úgy van beosztva a napom, hogy mondjuk reggel kilenctől délután háromig tanítok, és akkor utána, mikor a gyerekek végeztek az iskolával, óvodával, akkor otthon vagyok velük.

– Hogyan körvonalazná a jövőbeli tervét és céljait?

– Azokat a folyamatokat, amiket elindítottam, meg elindítottunk, akár a Liszt Ferenc Kamarazenekarral kapcsolatban, gondolok itt a külföldi koncertekre, azt a munkát, amit ebbe beletettünk, ezt szeretnénk és fogjuk is tudni kamatoztatni. Ettől fogunk fejlődni is még többek leszünk. Tulajdonképpen az egyensúly, a fejlődés és ennek a kettőnek a harmonizációja volt mindig is a hosszú, közép, és rövid távú cél. Mindig az adott feladatoknak megfelelően szoktam mondani, hogy a feladatok adnak kézről kézre egymásnak engem. Valamire meg kell tanulni nemet is mondani, de rendet próbálok tartani ebben az egész nagy rendszerben, és egyre inkább úgy érzem, hogy egyre tisztábban látom azt, hogy miben tudok hozzátenni a dolgokhoz, a környezetemhez, a zenekarhoz, a saját pályámhoz, a tehetséggondozáshoz, és ezeket próbálom is megvalósítani.

– Hogyan látja a zeneipar és a művészi kifejezés jövőjét, a változások hogyan érintik az ön művészetét?

– Nem hiszem, hogy engem a változások vagy az ilyen jellegű dolgok befolyásolnának. Vagy nem hiszem, hogy kellene hagynom azt, nem biztos, hogy a művészi integritásomnak kellene alakulnia bármilyen formában a piaci elvárásokhoz. Eddig nagyon jól működött minden enélkül is és tulajdonképpen, ha most a számokat nézzük, egy jó műsorkoncepció és a jó előadások azok már önmagukban is nagyon jó reklámot generálnak. Tehát itt a kérdés az, hogy minőségi klasszikus zenét, hogyan lehet minél több emberhez eljuttatni, azt az élményt, azt a koncertélményt, hogyan lehet minél több emberhez eljuttatni? Szerintem egyféleképpen, hogyha az ember odamegy és játszik. Bár ahhoz, hogy az ember mindenhova odamenjen, arra egy élet is kevés, ezért itt ezen belül kell egy picit szelektálni, hiszen nincsen mindenre befolyásunk. Én szerintem az a fontos, hogy tényleg egy önazonos művészi integritást a legmagasabb szinten kiműveljünk és hogyha azt valaki meghallgatja és valaki ezt az élményt megkapja, akkor ne legyen az kérdés, hogy a klasszikus zenének van-e jövője?

– Utolsó előtti kérdés.

– Igen, igen, ezt tényleg aztán mennem kell.

– Nem fér bele?

– Egy utolsó még igen.

– Akkor legyen az utolsó kérdés.  Most debütált karmesterként, vagy mondjuk úgy, próbált karmester lenni. Hogy érezte magát ebben a szerepben, mert általában azt mondják, hogy karmesterként az ember úgy 40 év fölött szokott működni, Ön pedig még fiatalabb ennél.

– Ez így van. Nem tartom magamat karmesternek, én egy cselló művész vagyok.

– Nem is szeretne karmester lenni?

– Lehet, hogy az leszek, vagy annak lehet majd nevezni egyszer, de jelen pillanatban egy zenész vagyok, aki vezényel.

– Értettem, ez egy rövid, de jó befejezés. Van még valami, amit elmondana és én nem kérdeztem?

– Nagyon sok mindenről beszéltünk, nem maradt ki semmi. Nagyon köszönöm a kérdéseket!